Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-17 / 114. szám
Fiatalokról-fiataloknak 1981. MÁJUS 17. KISZ-fiataljait harmincnégy választott küldött képviseli a kongresszuson, ifjúsági oldalunk e hasábjain három küldött portréját, terveit igyekszünk felvillantani. Május végén összeül a KISZ X. kongresz- szusa, hogy összegezze ifjúsági szövetségünk öt év alatt végzett munkájának tapasztalatait, kijelölje a további teendőket, és megválassza a vezető szerveket. Megyénk Nagykamaszként - már felnőtt módra Belzebub #jr a mezon Amiről az első magyar nyelvű újság írt Alig múlt tizenhat éves, tipikus akrelációs jelenség: magas növésű, hosszú kezű, lábú „nagykamasz”. Fekete András másodéves növény- termesztő gépész a kenderesi mezőgazdasági szakmunkás- képző intézetben — őt is az a megtiszteltetés érte, hogy küldöttként részt vehet a KISZ-kongresszus munkájában. Az intézet diákotthonában beszélgetünk. Szívesen és sokat szól a szülőfaluról — Cibakházáról — és a szüleiről meg a hatéves kishugáról. — Édesapám gépkocsivezető, édesanyám háztartásbeli, ők tán még nálam is jobban örültek, amikor kongresszusi küldöttnek választottak. Egyébként, ha befejezem a szakmunkásképzőt, hazamegyek Cibakházára, az ottani téesz ösztöndíjasa vagyok — hazavárnak. — Miért pont mezőgazda- sági pályát választottál? — Azt hiszem meg sem fordult a fejemben, hogy más is lehetnék, mint mezőgazdasági szakmunkás. Szeretem a gépeket, azt a Zsúfolt programja volt a múlt héten Takács Ágnesnek, a Skála Tiszavidék áruház részlegvezetőjének. A vegyes iparcikk-osztályon dolgozó lány a „Ki minek mestere ?” vetélkedő, vas- és műszaki kereskedő szakmában először megrendezett, országos döntőjére készült. A Debrecenben megtartott versenyen második lőtt- Nagy esemény, nagy élmény volt ez. A közeli jövőben pedijg részt vesz a KISZ X. kongresszusán. Tanuló korában 1973-ban egyike volt annak a har- mincegynéhány fiatalnak, akik megalapították a szolnoki kereskedélimi szakmunkásképző első KlSZ-alap- szerveztét. Ági rögtön felelősségteljes feladatot kapott — szervezőtitkár lett. Hogy nem haszontalan vállalkozás volt a kereskedelmi szakmunkástanulók mozgalmi munkájának szervezésével foglalkozni, arra azt tartja a legjobb bizonyítéknak, hölgy az intézet KÍSZ-szer- vezete ma már négyszáz tagat számlál. Takács Ági törökszentmiklósi, a szakmunkásbizonyítvány megszerzése után szülővárosába ment dolgozni. A szakmából bőven volt mit megtanulnia, de a mozgalmi munkától sem sajnálta az időt, a fáradságot. Először a 30 tagot számláló alapszervezet szervezőtitkári szerepét bízták rá, később ő lett a titkár. Eredményesen dolhatalmas tájat, amit a gépekkel megművelhetek. No, és érzem, hogy szükség van a munkámra. — S ez a munka egyre korszerűbb ismereteket követel a mezőgazdaságban dolgozóktól. — Ami igaz, az igaz. Az alapismeretek elsajátítása után se lehet végleg letenni a könyvet. Már nekem is vannak tapasztalataim, hogy milyen gyors ütemben változik a mezőgazdasági termelés. Jönnek az új gépek, az új termelési rendszerek, aki csak egy dologhoz, egy géptípushoz ért, nem állja meg a helyét. — Tehát? .— Tehát itt az intézetben az órákon, meg a gazdaságokban, a gyakorlóhelyeken minden percet jól ki kell használnia annak, aki nem akar ügyetlen kezdőként totyogni a munkahelyén. Az én tanulmányi eredményeim messze vannak a kiemelkedőtől, épp ezért még szabad időmben is sokat tanulgatok. — S ami időd ezen felül marad? — Mint a többiek, úgy élek én is. Tévét nézek, olvasgatok. zenét hallgatok, és minden hét végén hazautazom szüléimhez. Elég sok feladatom van az intézeti KISZ-bizottságban, amelynek szervezőtitkára vagyok, emelett a járási KISZ-bi- zottság tagjaként is van munkám bőségesen. — Ha szót kapsz, szót kérsz, a kongresszuson, miről beszélnél? — Arról elsősorban, hogy a mezőgazdaság létfontosságú az életünkben, s azért, hogy jól képzett emberek dolgozzanak a földeken, a gépeken mindent meg kell tenni, persze nemcsak a vezetőknek. hanem nekünk is, akik a gépeken ülünk.., Sz. J. gozott. Alapszervezete 1978- ban megkapta a KISZ KB dicsérő .oklevelét, Ágit pedig ugyanebben az évben a megyei KlSZ-bizottság tagjává választották. „Az ember napjának legnagyobb részét a munkahelyen tölti — tartja Takács Ágnes — érdemes hát az alkalmat megragadni arra, hogy valamiféle otthont teremtsünk az áruházban.” Talán ezt tartja a KISZ-mun- kában a legvonzóbbnak a fiatal részlegvezető lány. „És, h;l a közösséget sikerül ösz- szekovácsölni, akkor termé- Lszetesen másra is van lehetőség. Például arra (ez pedig nálunk különösen fontos), hogy jó kereskedővé neveljük a Skálába kerülő fiatalokat.” Törökszentmiklósról a Skálába kerülve ezeket a célokat nem volt könnyű szolgálni. Az alig több mint egyéves munkahelyi kollektívát nehéz összefogni. Takács Ági alapszervezeti titkárként segíti ezt a munkát; nem kevés időt áldozva az eredményekért. Mit vár Ági az ifjúsági szervezet ötévenként megrendezett, az eredményeket értékelő, a jövendő feladataikat meghatározó fórumHamarosan itt a nyár, minden gyümölcsének minden ízével, illatával, színével. írókat, költőket idézne most szíve szerint a jegyzet szerzőjé,. Annak ellenére (vagy épp azért?), hogy jegyzete mintegy az utazásiturisztikai évad nagy nyári népvándorlása elé, annak apropóján, íródik. Ady Endre párizsi tudósításait például. Vagy Petőfit, akinek versútvonalai sűrűn behálózzák az országot. De felüthetném akár Mark Twain halhatatlan ifjúsági regényeit, vagy épp Hemingwayt is. Az írókról is saját utazásaim emléke idéződne fel. Adyról az. hogy nem láttam. Párizst sohasem. viszont Nizzában, valahol azon a környéken, ahol ő is járt, könnyű szívvel ültem alko- nyattájt egy kávéház teraszán. A Hortobágyot Petőfi útmutatása szerint illik bejárni — Tiszafüredtől Debtól? Leginkább arra kíváncsi. hogy a Központi Bizottság miként értékeli á szerinte sok vitát kiváltott kongresszusi levél fogadtatását. Ha szót kapna, szívesen szólna az ország nyilvánossága előtt. „Elmondanám például, hogy a mainál mélyebben kellene foglalkozni azoknak a problémáival, akiket röviden csöveseknek hívunk. Hiszen értékes emberek vesznek el ideilg-óráig, vagy végleg.. V. Sz. J. recenig. S gyanítom, hogy Huckleberry Finn szolgáltatta — valahonnan a távolból — a mintát, amikor egy lapos szatyornyi felszereléssel barátommal együtt nekivágtunk, hogy lecsorogjunk a Tiszán Füredtől Tiszaugig. (A történelmi hűség kedvéért jegyzem meg, hogy csak Tiszasülyig jutottunk.) He- mingwayról persze az jut eszembe, hogy a madridi nagy arénában láttam a „Halál délután’’-t — mit mondjak, fantasztikus volt. De a körülöttem lévő tárgyak is utazások emlékét idézik. Ez a viharvert, nitró- lakkal összekent szalmakalap például egy diákköri kerékpártúrára emlékeztet, akkor viseltem. Nézzük csak, mit őrzök abból az útból! Tiszaföldvártól, Bükkzsércig karikáztunk két osztálytársammal. Sátorlap, bogrács, hátizsák, defekt, oda-vissza szembeszél. Kétszer vihar. Tavaly az év elején volt az első magyar nyelvű újság megjelenésének kétszázadik évfordulója. A Magyar Hírmondó első száma Rát Mátyás szerkesztésében, Patzkó Ferenc Ágoston pozsonyi nyomdájából, 1780. január elsején jelent meg. Ez év első negyedében pedig válogatás látott napvilágot a Magyar Hírmondó kilenc évfolyaménak cikkeiből. Aligha lesz könyvsiker a kissé túl komoly külsejű kötet — pedig az lehetne. Mert a kétszáz éves cikkek páratlanul érdekesek. A kor szellemét hűen tükrözik a lap közleményei — mondhatnánk, úgy általában. De hát ezek a kétszáz esztendős cikkek többet nyújtanak mai olvasóinak: egy darabka megelevenedett történelmet, kultúrhistóriát, számtalan érdekességgel, izgalommal fűszerezve. Alább — kedvcsinálónak az olvasáshoz — a hajdani újság lápjain tallózunk. Lássunk mindjárt egy vérbeli újságsztorit, ami esetleg „őskacsa” lehetett, „Nyitra vármegyében egy hajdút külde be lóháton pénzzel az uraság egy faluból a várasba. Mentében egy forráson kelletett által- mennie. S éppen akkor egy medve iszik vala ottan. Ezt látván a hajdú, pisztolyához kap, s hozzálő szerencsésen, amint vélte: mert a medve azonnal le is rogyott. Neki tehát, leszáll a lováról, s már kését kihúzva nyúzni akarja, hogy ■ hazavigye a bőrét, győzedelmeskedésének mindazon való jelét. S amint a nyakába kap. ihol feléledve egyet ugrik a medve. Amaz is, tót legény létére, jól érté az ugrás dolgát, le- gottan a medve hátán termett. előre nyomván a fejét minden erővel, hogy meg ne sérthesse. A medve azonban véle együtt futni kezde. A mezőn lévők látván ezt a csodalovaglást, nyilván azt gondolták: hogy Belzebub nyargal elő a pokolból; azért mind egyre szaladásnak in- dulának. Okosabbak voltak a kutyák. Ezek e dolgot látván. nekifutamodának. s ki oldalast, ki fülén, ki farkán fogva leteríték. annyival is könnyebben, hogy már sebe mint megfogyott erejében. A hajdú, így megmene- kedvén, azért is hazavivé a bg rét, otthagyván döghúsát a jó kutyáknak.” (1784. január 21.) A lap mindenkori szerElőször Jásztelek közelében egy birkaistállóban vártuk ki a végét, másodszor Dor- mándon, az első házban a falu szélén. Aztán egy pár nap a Bükkben, sátortáborban: hegymászás, ősemberlakta barlangok, szamócaillat, csodálatos virágok — kéküstökű, csormolya, illatos hunyor, varjúháj, íriszek, őzekre. szarvasokra, vaddisznókra lestünk, jéghideg forrásvizet ittunk, patakban fürödtünk. és esténként lányokról beszélgettünk a tábortűz mellett. Ez a kavics Leningrádból való, a második világháború áldozatainak nyugalmát őrző piszkarjovkai temető valamelyik sétányán szorult a markomba. Löszbabák a Körös egyik holtágából, kagylók a spanyol Costa Brava- ról, egy hatalmas fenyőtoboz Genovából (kishíján agyonütött), a szekrény mélyén egy Csontváry-reprodukció (a Panaszfái...) egy pécsi kirándulás emlékeként és Salvador Dali rhűvei Figue- ras-ból; képeslapon. Utóbbiak némi szilvaszín elváltozással, s erről egy hosszú sztorit mesélhetnék, kezdve kesztői nagy gondot fordítottak anra, hogy a magyar művészeti, kulturális élet eseményeiről rendszeresen tudósítsák az olvasókat. Az egyszerű híradásnál persze gyakorta többet nyújtottak a szerzők. A Magyar Hírmondó úttörő szerepet játszott a nyelvújító mozgalomban, recenziókat, kritikákat közölt, rendszeresen cáfolta, gúnyolta a babonákat, hiedelmeket, s különös fontosságot tulajdonított mindannak, ami a nemzet művelődésének ügyét előbbre vihette, írtak Tessedik Sámuel szarvasi mezőgazdasági iskolájáról, az egri csillagvizsgáló torony felépüléséről, s egy Eszterházán élő muzsikusról, bizonyos Hayden József úrról, aki nem volt más, mint Joseph Haydn, a nagy zeneszerző. Disizkó ugyan még nem volt a XVIII. század végén, de zenés-táncos szórakozás igen. Sőt minden egyéb is. ami ezzel járt. Egy 1786-os kishír tudósít bennünket eleink báli viselt dolgairól. ,,A’ nem volt módi eddig, hogy a közönséges (nyilvános) bálokban kölcsönöző pofoncsapásokat osztogassanak a Bakhus fiai (mármint a mulatozók) egymásnak; de most Pesten megtörtént, hol két úr egymást ilyen kézicsókkal illeté. Elvitte a po- licáj az első pofozót. és a többit is utána lehet gondolni!” Utána gondoltuk, és még ugyanebben a számban (1786. február 22.) rábukkantunk a következő, külföldi forrásokra hivatkozó hírre. „Az újonnan felállított Amerikai Közönséges Társaságnak (Amerikai Köztársaság — ma: USA) egyik tartományában (a francia levelek mondják) oly kemény törvényt szabtanak a lakosok egymás között, hogy ha valamely házassági életet élő páros személy (házaspár) a maga hitestársán kívül valakivel fog közösülni, 30 pálcák után a szégyenkőre állít- tatik. és nyakában holtig kötelet fog hordozni, annak bizonyos jeléül, hogy ő a házasság kötelét felszaggatta. Héj! ha ezen törvény nálunk is fel találna állani, bezzeg lenne dolgok a kötélgyártóknak; rövid időn meggazdagodnának.” (1786. február 22.) Lám. lám — talán mégsem olyan porosak e két évszázados hírmondó lapjai! azzal, hogy négyen elhatároztuk, hogy egy rozzant Zaporozsec fedélzetén meghódítjuk Európát. Majdnem sikerült, a Zaporozsec is bírta, mi is bírtuk, Európa bizonyult túl nagynak, és hát elég gyakran ettünk szilvát. Utazásról, kirándulásról mi más juthatna az ember eszébe, mint utazás, kirándulás, s rendszerint nem az, — ugye, nem az! — hogy ..Jaj, van-e melegvíz a túris- taszálláson”, hogy „Jaj, csak nem emelték tán a bunda- árakat Isztambulban?”, s hogy „Jaj, csak Moszkvában kapjak kékróka usánkát és szigonypuskát a gyereknek.” Szervez az Expressz, az Ibusz, a Cooptourist és szervez a szomszéd, a barát, a feleség, a nővér, a báty, a munkatárs. Hamarosan megkezdjük újabb nyári kalandjainkat. Bőrönddel, hátizsákkal, autóval, repülővel indulunk a világ másik végére, vagy épp csak három faluval arrébb. Mindegy, akárhogyan vágunk neki, s mindegy az is, mi a cél, — csak gazdagabban, élményekkel rakottan térjünk vissza. sz. j. Küldött a Válykosból r tpulo közösségben dolgozik — Srácok, melyik házban laknak Radics Félixék? — Félix? A KISZ-titkár? — Az. — Beülhetünk? — Persze! Félix vagy három „ház- elővel” odébb kártyázik — beszélget, ahogy a kocsit meglátja, odajön. Várt. A szoba hűvösében az apróságokra terelődik a szó. Félix vékony felesége büszkén mutatja, milyen nagyot nőtt a kis Emília. Már totyog is, csak még megszólalni nem hajlandó. Félix annál inkább, s beszéd közben elém teszi a KISZ KB piros borítású Dicsérő Oklevelét : — Ezt azóta kaptam, mióta itt jártál. Március 21-én. Csak nem tudtam személyesen átvenni, mert épp akkor látogattuk meg az Országházat az alapszervezettel. Három idősebb, KISZ-en kívüli srácot is elvittünk, akik a cigánybálon szoktak segíteni. Az elismerés egyébként nem egyszemélyben nekem szól; a taggyűlések rendszeres, pontos, színvonalas megtartásáért, a politikai képzésért és az eredményes sportmunkáért az alapszervezetet terjesztették fel a kitüntetésre. Megérkezik a kávé. — Mostanában rengeteget dolgozunk a gyárban. Reggel 6-tól kettőig voltam, de most este 10-re is bemegyek. A többiek meg vasárnap reggel váltanak, megtermeljük a hiányzó mennyiséget a hét végén, export, hétfőn szállítás. Viszek éjjelre is kávét. Amióta megjött az amerikai rendelés, a fél-kap- lin-gyártásra. segédművezető vagyok, huszontkét embert irányítok. Megszerettem a kalapgyártást, érzékem is van hozzá. A gyári munkáról megint a KISZ-alapszervezet munkájához kanyarodunk. Fé- lixet 1979-ben — jó időszakban — választották az alapszervezet titkárává. Szép lassan beértek a korábbi tervek, kezdeményezések: összehívták a község cigányfórumát, elindították a környék népszerű kispályás labdarúgó bajnokságát, a Dan- kó kupát sikerrel folytató- ' dott a cigánybálok sorozata. Ugyanebben a mozgalmi évben megnyerték a községi Május 1. Kupát, a dolgozók spartakiádját. Az alapszervezet és a patronált úttörőraj tagjai hangulatos kiránduláson vettek részt a Dunakanyarban. Elnyerték a község kiváló KISZ-alapszervezete címet. Magánéletét az apasággal járó örömök-gondok és a tanulás tölti ki. A katonaság óta leérettségizett a Bolyai János Textilipari Szakközépiskolában, most technikusminősítőre jár. 1979 óta tagja a Kalapgyár pártalap- szervezetének, megbízatása a Dankó Pista KlSZ-alapszer- vezet irányítása. — E Huckleberry Finnel Tiszasülyig
