Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-17 / 114. szám
6 ; Nemzetközi körkép 1981. MÁJUS 17. Éhségsztrájkokterrorhullám Hz északír zsákutca Atlantic {/ Ocean £> 1 Londonderry »Strabane NORTHERN C~! IRELAND^ Portadown • A válsággal sújtott Cszak-lrország térképe Kambodzsa — választások után Kambodzsában május elején törvényhozási választásokat tartottak. Ez a világ nagy részén a* államéle't megszokott jelensége, az indokínai országban azonban kettős, gyakorlati és szimbolikus jelentősége van. A 117 tagú nemzetgyűlés megválasztása ugyanis határvonal a kambodzsai konszolidáció távolról sem könnyű folyamatában. Hosszú napok, hetek óta Észak-írország • szerepel a világsajtó nagy lapjainak első oldalán: a töl?b mint két hónapon keresztül éhség- sztrájkot folytató Robert Sands . ügye — ha követeléseivel mást nem is ért el — ismét Nagy-Britannia válságtól sújtott országrészére irányította a figyelmet. A 27 éves fiatalember önkéntes- halálát — azóta újabb fiatal vállalta az éhhalált — világszerte megdöbbenéssel fogadták; s számos országban vádolták tüntetők azzal Thatcher asszonyt, hogy hajthatatlanságával hozzájárult az ulsteri feszültség újbóli kiéleződéséhez, ahhoz, hogy ismét terror és ellen- terror hullámai öntsék el az ír sziget. északi részét. Történelmi gyökerek Az észak-írországi helyzet vázlatos áttekintéséhez is több évszázaddal kell visszamennünk az időben. Az ír sziget voltaképp Anglia első, legrégebbi gyarmata; leigázását hosszú harcok után a XVII. században fejezték be. A brit uralom helyi képviselőinek, az unionistáknak őseit Cromwell és utódai telepítették' be a hajdanvolt kelta-gall királyság nyomán Ulsternek nevezett területre. A beáramló angol és skót parasztok protestánsok voltak, szemben a mélyen katolikus ír őslakossággal, amely sorozatos felkelésekkel jelezte: nem nyugszik bele a brit elnyomásba. Az 1916-os dublini felkelés fél sikert hozott: öt év múlva a sziget 32 grófsága közül 26 dominiumi státuszt kapott, majd 1937- ben elnyerte függetlenségét, a hat északi grófságot azonban London mesterségesen leválasztotta. A mai vallási ellentétek gyökere ebben a szétszakításban rejlik. Észak-írország másfél milliós lakosságából vénye», jogi úton érvényesíteni nem tudó katolikus lakosság egyes szervezetei — elsősorban az fr Köztársasá- •gi Hadsereg, az IRA ideiglenes szárnya — egyre inkább erőszakos eszközökhöz kezdtek folyamodni. Az IRA és az ugyancsak régóta tevékenykedő protestáns félkatonai csoportok sűrűsödő ösz- szecsapásai mindenesetre meghiúsították a 60-as évek második felében ígéretesen induló polgárjogi mozgalom kibontakozását, amely pedig demokratikus úton akarta céljait elérni. A polgárháború felé hajló állapotok London számára nem hagytak más kiutat, mint a katonai beavatkozást. 1969 óta brit csapatok állomásoznak Uls- terben; számuk ma is meghaladja a tízezret." Feloszlatták a belfasti parlamentet, s Észak-írországot majd egy évtizede közvetlenül Londonból kormányozzák. Rendkívüli törvényeket vezettek be, megszaporodtak az önkéóta világos, s belpolitikailag is egyre nagyobb gondot okoz. London időnkénti tétova kísérletei az alkotmányjogi rendezésre rendre megfeneklettek: a protestáns erők semmilyen „hatalom- megosztási” formulát nem akarnak elfogadni; s önállósodással, vagy polgárháborúval fenyegetőznek a brit-ír együttműködés minden olyan kezdeti jelére, amit ők „Ulster kiárusításaként” értékelnek. Thatcher asszony csapdában Zsákutca — nehéz lenne tehát másképp értékelni a helyzetet. Thatcher asszonynak — el keli ismerni — igen korlátozott á diplomáciai mozgástere Ha a katolikusok kisebbségi jogait pártfogolja, szembe kerül az unionistákkal; ha viszont a lojális protestánsok mellé áll, akkor a republikánus ellenállók terrorja fenyeget. London valamilyen formában szeretné visszaállítani Ulster önkormányzatát, de képtelen ezt igazságos módon véghezvinni. Pedig félő, hogy Sands mostani éhhalála még inkább az erőszakot juttatja érvényre, s akkor a politikai^ megoldás reménye még tovább halványodik. Számos bebörtönzött IRA-tag folytatódó éhségsztrájkja mutatja: ..Anglia Vietnamja”, ahogy Észak-írországot joggal nevezik, égető probléma marad. S a jelek szerint Londonnak semmilyen reális elképzelése nincs a megoldásra. Szegő Gábor Kambodzsa esetében ugyanis minden fejlemény összehasonlítási alapja a két és negyed évvel ezelőtti állapot. Hovatovább zsurnalisztikái közhely, hogy a khmerek országa 1979 januárjában, Pol Pót rendszerének összeomlásakor a nulla pontról indult neki a megújhodásnak. Pol Pót és leng Sary kína- barát és maoista ihletésű re- zsimje képletesen szólva törvényen kívül helyezte a XX. századot: felszámolta az áru- és pénzviszonyokat, a városokat megszüntette, az egészségügyi hálózatot és az iskolarendszert szétrombolta, s a megtorlást, a tömeggyilkosságot az állampolitika rangjára emelte. Újrateremtett élet Egy többé-kevésbé elfogulatlan külső szemlélő, a londoni The Observer helyszínen járt tudósítója így fogalmazott : „Egészen megdöbbentő az az ellenállóképesség, amellyel e nép újrateremti életét. Phnom Penh- ben jóval lüktetőbb az élét, mint hat hónappal ezelőtt. Nap, mint nap új üzletek nyílnak, van már több fényképész-, rádiójavító bolt, fodrász és fogorvos. A piacok tele vannak luxuscikkekkel éppúgy, mint tömegfogyasztási termékekkel. Lehet, hogy a gazdasági helyreállítás csak felületes, de az tény: az életszínvonal már olyan, hogy a kormány kiszélesítheti politikai tevékenységét, propagandáját.” A Phnom Penh-ről festett helyzetkép önmagában is meggyőző ahhoz, hogy a helyreállítást igenis mélyrehatónak tekintsük. E sorok írója akkor — 1979 januárjában — járt első ízben a kambodzsai fővárosban, amikor lakóinak száma az ötve- net sem érte el, ivóvíz, áramellátás nem létezett, amikor az idegennek az volt a benyomása, hogy a neutronbomba pusztított itt, ép, sértetlen házak, utcák, az élet legkisebb jele nélkül. Hz élelmiszercsata A konszolidáció több szakaszban zajlott eddig, s mindmáig tart. Első, s legfontosabb feladat a gazdaság alapjainak normalizálása, s a közigazgatás helyre- állítása volt 1979-ben 700 ezer, 1980-ban másfél millió hektáron vetettek. Ha a folyamat nem torpan meg, két-három éven belül elérhetik a háború előtti 2,4 millió hektáros vetésterületet. Az élelmiszer csalfát a belső erőfeszítéseknek, s legalább annyira a példátlan méretű nemzetközi összefogásnak köszönhetően, megnyerték. A FAO, az ENSZ mezőgazdasági szervezetének idén márciusban közzétett jelentése szerint a lakosság élelmiszerellátása ugyan még nincs teljesen megoldva, de a kambodzsai mezőgazdaság egyértelműen túljutott a válságon. Ismét járhatók a fő száliitóútvonalak, az öntöző- berendezések újból működnék, s lényegesen emelkedett a felhasznált műtrágya mennyisége. Maga a FAO-tanulmány is hangsúlyozza, hogy ezek a technikai-technológiai kérdések Kambodzsában stratégiai fontosságúak, A gazdasági konszolidáció egyik legbiztosabb jele: japán külkereskedelmi cégek egy csoportja felvette a kapcsolatot Phnom Penh-nyel s a tervek szerint Kambodzsa idén — sok év után először — ismét expor tál a szigetországba gumit, fát, gyantát, textilalapanyagokat stb. Távlatilag, a mezőgazdaság megerősödésével ismét a rizs lehet Kambodzsa fő kiviteli cikke, amely az ipar helyreállításának, s továbbfejlesztésének anyagi alapját képezheti. Nagy erőfeszítéseket tesznek az iskolarendszer, intézmények újjászervezésére. A múlt év végén már 900 ezer gyerek és fiatal járt különböző szintű iskolába, s most ismét nekiláttak az írástudatlanság felszámolásáért vívott harcnak. Új alkotmány A most megválasztott nemzetgyűlés első feladatai között szerepel az új alkotmány elfogadása. Tervezete, arneyet tavaly tettek első ízben közzé, kimondja, hogy Kambodzsa népi állam, amelynek forradalmi munkáját a párt vezeti. Nyilvánvaló. hogy itt a kommunista párt megteremtéséről van szó, jóllehet az alkotmány- tervezet — lélektani okokból — még nem használta „a kommunista” jelzőt. Pol Pót iterronrendszere, eszelős túlkapásai diszkredifalták a pártot a tömegek előtt, akiket meg kell győzni: merőben új, eszméiben, módszereiben tiszta szervezetet akarnák létrehozni, amely Kambodzsa szocialista fejlődésének irányító ereje lesi Hivataiós ' Phnom . Penh-i közlés szerint --a párt alakuló kongresszusa rövid időn belül összeüli A vezető politikai erő, a párt létrejöttével, az áHamigazjgatási és a törvényhozási intézmény- rendszer kiépülésével lezárul egy fejezet a népi Kambodzsa életében, konszolidációjának folyamatában. Lón Nol és Pol Pót rémuralmának egyévtizedes kényszer- kitérője után Kambodzsa ismét normális államként funkcionálhat. Mindebből következik, hogy annak az elhúzódó hisztériakeltésnek, amely Kambodzsa körül folyik mindmáig, hovatovább semmi köze az ország belső helyzetéhez Sokkal inkább ahhoz a kínai, amerikai, s részben ASEAN- törekvéshez, hogy a stabilizálódás folyamatának lassításával, a Pol Pót hadseregmaradványok mesterséges életben tartásával gyengítsék a Szovjetunióval szövetséges indokínai államok egységes fellépését. Mit tesz az ASEAN? Kind és az Egyesült Államok álláspontja világos, geopolitikai, stratégiai nézőpontból mindkettő kedvezőtlennek ítéli a kambodzsai átalakulást. A közelmúlt nyugtalanító fejleménye, hogy Washington' — Son Sann hajdani miniszterelnök, Peking meg Norodom Szihanuk és Khieu Sam- phan látogatását felhasználva konkrét katonai, gazdasági és politikai támogatást helyezett kilátásba a Phnom csoportosulásnak. Hogy ennek a szedett-vedelt „egységfrontnak” mi lesz a jövője, nagyban az ASEAN magatartásától függ. Hanoi józanságra inti az ASEAN-t, rámutatva: az indokínai feszültség kiéleződése bumerángként üthet visz- sza a délkelet-ázsiai integrációra Az ASEAN- egyelőre kitart amellett, hogy nemzetközi konferenciát akar Kambodzsa ügyében, már nem zárkózik el az indokínai országok regionális eszmecseréjétől. Figyelemreméltó fejlemény volt a laoszi külügyminiszter április végi indonéziai látogatása, amely az első intézményes kapcsolat- felvételnek tekinthető a két tömörülés között. Vietnam már több ízben jelezte az ASEAN-nak, hogy a kambodzsai változásokat, Pol Pót rendszerének összeomlását visszafordíthatatlannak tekinti, de a Vietnami csapatok jelenlétét nem. Győri Sándor Penh-i kormányzattal szem- az egészségügyi ben szervezkedő heterogén Megszokott jelenet Belfast utcáin: kiégett gépkocsi, rendőrökre támadó álarcos fiatal ugyanis kb. egymillió protestáns, aki hallani sem akar a Nagy-Britanniához fűződő kötelékek bármilyen csekély lazításáról. Azzal érvelnek, hogy az Írországgal történő egyesülés esetén ők kerülnének hátrányba. így viszont az északi országrész félmilliónyi katolikus ír kisebbsége van kirekesztve a kormányzásból. a közvetlen kormányzás csődje Ök ugyanis — legalábbis hosszabb távon — épp az ír Köztársasághoz való kapcsolódást tekintik céljuknak — innen republikánus elnevezésük is. íme; az alaphelyzet, a reménytelen szembenállás!, amelyet London magatartása cseppet sem enyhít. A brit kormányok ugyanis (legyenek akár munkáspártiak, akár konzervatívok hatalmon), azt hirdetik, hogy a többség, értsd: a Londonhoz lojális protestánsok akarata ellenére semmilyen fontos politikai változást nem hajtanak ■ végre. Ez az ördögi kör vezetett oda, hogy a szándékait törnyes letartóztatások, s tények sora bizonyítja: a bírói i'ntézkédések a katolikus rétegeket sújtják jobban. Mint ahogy ők alkotják a lakosság szegényebb részét is. A félmillió katolikus közt jóval nagyobb arányú a munkanélküliség, számukra rosszabbak a lakásviszonyok, és sok más tekintetben is hátrányosabb helyzetben vannak. Politikai szereplésük korlátozott, a protestáns kormányzatok ugyanis soha nem egyeztek bele arányos képviseletükbe a hatalom szintjén. Alá kell tehát húzni : az észak-írországi válságnak a vallási ellentét fontos. de nem meghatározó tényezője. Az csak az alapvető társadalmi, gazdasági feszültségek megjelenési formája. ami szerencsétlen módon alkalmas az osztályharc frontjainak elfedésére. Érthető, hogy a brit vezetés évszázadokig ezt az „oszd meg és uralkodj” elv alapján a maga javára tudta kihasználni. S vallási indítékú erőszak az is, ami ma alapul szolgál a katonai kormányzás fenntartásához, annak ellenére, hogy a közvetlen londoni irányítás csődje évek Az NSZK gazdasága Sovány esztendő Noha a nyugatnémet kormányzó koalíció pártjai nemrég még arról igyekeztek meggyőzni a választókat, hogy a 27 milliárdos államadósságot nem engedik növekedni, s hogy megvédik a dolgozók szociális érdekeit, most mégis újabb 8—9 milliárd márka felvételéről tárgyalnak és a szociális juttatások megnyirbálására készülnek. Ez csupán kettő az NSZK gazdasági életében az utóbbi időben' mutatkozó gondok közül. A kormány néhány hónappal, ezelőtti hivatalos optimizmusa szertefoszlott Parlamenti jelentésében nemrég maga Schmidt kancellár ismerte be, hogy a nemzeti jövedelem idén valamelyest csökkenni fog! Azt pedig éppen a hagyományos május elsejei ünnepségek egyikén jelentette be: „tudomásul kell venni, hogy nem költekezhetünk erőnkön felül, meg kell húzni a nadrágszíjat”. A kancellár nem tette hozzá, hogy a nadrágszíj-meg- húzás elsősorban a bérből és fizetésből élőknek szól. Hiszen a vállalkozók jövedelme a rosszabb gazdasági viszonyok között is növekszik. Ez a szociál-liberális kormány gazdaságpolitikájának, az úgynevezett „szociális piac- gazdálkodásnak” egyenes következménye. A gazdasági nehézségek vizsgálatánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az NSZK a nyersanyag-szegény országok közé tartozik. Olajszükségletének több mint 90 százalékát külföldön kénytelen beszerezni. A növekvő energiaköltségek nyomán egész iparágak kerültek válságba. A legsúlyosabb problémák az elavult felszereléssel termelő acélipari üzemekben, a textiliparban és az autógyártásban kerültek felszínre. Az elbocsátások és kényszernyugdíjazások következtében a munkanélküliek száma az év elejére •meghaladta az egymilliót. A visszaesés az építőiparban is tapasztalható: csökkentek az állami megrendelések és visszaesett a lakásépítés. Egyes nagyvárosokban és iptari körzetekben máris-katasztrofálissá vált a lakáshelyzet — ezzel függenek össze a hírekben sűrűn szereplő lakóépületfoglalások is. Az általános gazdasági helyzet rosszabbodása nem csupán a munkanélküliek számán, vagy a lakásproblémán, hanem az árakon, a lassan, de tartósan növekvő infláción is lemérhető. Hivatalos források szerint az infláció az év végére legfeljebb ötszázalékos lesz, a nemhivatalos adatok azonban már az év második negyedében hat százaléknál magasabb inflációs rátát mutatnak kis, s ezt nem fedezik a most zajló bértárgyalásokon elért, általában 5 százalék alatti béremelések. A kormány megtehetné, hogy a bérből és fizetésből élőket jobban megvédi a munkanélküliség és az infláció terheinek egy részétől, azonban esze ágában sincs ilyen lépéseket tenni. Ellenkezőleg: újabban a munka- nélküli segélyele kifizetésének megszigorítását tervezik, máris csökkentették az oktatásra és az egészségügyre szánt összegeket. Bonn hosszú ideig azzal dicsekedett, hogy a Közös Piac országaival együttműködve képes megoldani gazdasági problémáit A világgazdasági nehézségek nyomán viszont egycsapásra vége lett a harmóniának. Gondot okoz például az NSZK- nak két másik közöspiaci tagállam magatartása a halászati vitában. Azért, mert London nem tud megegyezni Párizzsal "a két felet érintő halászati kérdésekben, Nagy-Britannia megakadályozta, hogy az NSZK kétoldalú szerződés alapján kanadai vizekre küldhesse mélytengeri halászflottáját. Görögország belépésével. az ilyen problémák csak szaporodnak. Ráadásul a magasan tartott amerikai kamatláb miatt a nemzetközi tőke az amerikai pénzpiacra áramlik. aminek következtében súlyos veszteségek érik a nyugatnémet márkát. Schmidt kancellárnak tehát alighanem igaza van, mikor — kissé megkésve ugyan — arra készíti fel az ország lakosságát, hogy az életszínvonal emelkedésére egyelőre nem számíthatnak. Kanyó András Összeállította: Hájos László
