Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-16 / 113. szám
1981. MÁJUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IFilmiegyzet ) MÉRKŐZÉS A magyar filmművészet az elmúlt két évtizedben nagyon sokat vállalt és tett a nemzet múlt iának megismertetése, a helyes történelemszemlélet kialakítása érdekében. A „fél-múlt” feltárása, elemzése, művészi ábrázolása ráadásul még fokozottabb alkotói bátorságot is igényelt, hiszen — hogy egyébre ne is hivatkozzunk — az ország közelmúltja tragikus, vagy feszültséggel terhelt éveinek alakító és szenvedő szereplői, alanyai még éltek vagy élnek. A magyar film vállalta, hogy a történeti hűségnek megfelelően, a művészi szép eszközeivel szembesíti a valóságot a hamis mítosszal, ismerteti meg a felnövekvő generációkat apáink harcával. erényeikkel, hibáikkal. A Húsz óra, a Tízezer nap, a Hideg napok, A ménesgazda, a Szerelem, az Angi Vera. a Tanú — és sorolhatnánk, bár különböző időszakok művészi termékei mégis a magyar film fő vonulatához tartoznak. — a meeielenítés tartalmának sokfélesége ellenére is. A Hideg napok a nacionalista gőggel néz farkasszemet — „sokan úgy képzelik: az a fogalom, hogy magyar, egyet jelent azzal, hogy tökéletes, becsületes, okos, jó ember” — míg a már később alkotott filmek a személyi kultusz éveinek „tévedhetetlenségéről” mondanak véleményt. De amikor alkotói bátorságról beszélünk — anélkül, hogy az elkötelezett forgatókönyvírók, rendezők érdemeit kisebbíteni akarnánk, — emlékeztetnünk kell arra, hogy a legkényesebb életszakaszainkat feltáró filmek is a kultúrpolitika inspirációira • születtek. Ennek témánkhoz tartozó lényege éppen a Hideg napok bemutatójakor (1966) fogalmazódott meg: „Az a szemlélet, amely fátyolt akar borítani a múltra, (vagy annak egy részére) rossz szolgálatot tesz a jövőnek.” Miért tartottuk szükségesnek, hogy ha csak néhány utalással is — nagyon leegyszerűsítve — méltassuk a legtöbbet vállaló magyar filmek szerepét a helyes történelmi tudat kialakításában? Azért, mert Kosa Ferenc űj filmje, a Mérkőzés sehogy nem illik ebbe a sorba, pedig a Tízezer nap rendezőiétől azt várta a közönség, hogy az 1956 nyarán játszódó filmjével folytatja a magyar film élvonalától már-már megszokott történelmi „ré- tegfelfárást.” Sajnos, a Mérkőzés nem felel meg ennek a várakozásnak, sőt kettős útvesztőbe kerül. Ügy hisszük, elsősorban a forgatókönyv hibái miatt. A történet — hihető vagy nem. ezen lehet vitatkozni: szerintem erőltetett — a nálunk egyszerűen csak az 1.50- es évék”-nek mondott időszak tegyeit hordozza magán — 1956 nyarán. „Azt mondta a nagvfőnök Egerben, hogy ez a Raik állítólag ártatlan volt.” — hangzik el a filmben. Az MDP 1956. júliuséban dokumentumban ítélte el a Személyi kultuszt, a törvénysértéseket, a jobboldali és szektás nézeteket. Ezeket a tragikus időket felnőtt fejjel átélt nemzedékek világosan tudják, hogy 1956 nyarán már, lehetetlen volt, 'itmi 1951-ben még megtörténhetett. A Mérkőzés ilyetén — az alkotók szándéka szerint? — „időtlenné” vált — s ennek igazát társadalmi fejlődésünk cáfolja. Ugyanis — ha a film „időzavarát” nem fogadjuk el ókokozati összefüggésként, márpedig nem! — akkor a Rigó- Balla „mérkőzés” csak egyedi esetként vizsgálható. Tételezzük fel ennek hitelességét. bár a film gondolati ívének végére így sem juthatunk el. A zárókén, a harang- iélenet ugyanis nincs történelmi. de még csak logikai összefüggésben sem a film eseményeivel, ahogy a Mérkőzés egésze is félrevezető: 1956 tragikus eseményeit nem lehet — a történelmi hűség megsértésével — ilyen egy- síkúan konstruálni meseszö- véssel igaz módon ábrázolni. S főleg nem a Rigóhoz és Baliához hasonló fekete-fehér figurák ütköztetésével. Kosa ugyanis úgy véljük — _ annak a kornak filmes módszereivel akart ítéletet mondani a sematizmus fölött, amelvhen a cselekményt bonyolítja. De a demagógia ellen sem lehet demagógiával érdemben megküzdeni. Tovább lapos.it ia a „jó és a rossz” harcára építkező film hatását, hogy Bállá, az igazságáért küzdő lapszerkesztő Kozák András megfogalmazásában bántóan sikerületlen figura. A dialektika teljes hiányát érezzük Bállá megítélésekor: a többször börtönt iárt forradalmárról elképzelhetetlennek tartjuk, hoav ennyire együgyű, naiv ember lehessen. Vagyis: képsorról képsorra beleütközünk a Kosa avatott rendezői ke- zemunkáia — melyet a film egy-egy kitűnő részlete igazolt — és a forgatókönvvíró Kosa gyengeségének ellentmondásaiba. Ez több mint zavaró. Szilágyi Tibort viszont el tudjuk fogadni a nagyhangú, mindent túllihegő. gyilkossá vált rendőrtiszt alakjaként. Sokkal kevésbé valószerű Bessenyei Ferenc megyei rendőrkapitánya. — de ez nem Bessenyei hibáid, hanem a megoldatlan megoldásé, vagyis a forgatókönyv isteni narancsokat osztogató bukfenceié! Aliciia Jacbiewicz — Balta felesiáge — nevéhez fűződik a film leghitelesebb alakítása. igaz. ő volt a legkönnyebb helyzetben. de meggyőző Koncz Gábor — Dongó — buta futballistája is. Bár a film egésze — Sára Sándor kénéivé! — ilyen hiteles alkotás lenne. Sajnos, nem az. Tiszai Lajos Május 19-20-án D Magyar Pedagógiai Társaság közgyűlése Május 19—20-án tartja hatodik küldött-közgyűlését a Magyar Pedagógiai Társaság. Amint Simon Gyula főtitkár tegnap a Fáklya klubban a sajtó képviselőinek elmondta, a közgyűlés első napján megvitatják a szervezet 5 éves tevékenységét, és a következő öt évre szóló prog- ramjfát. Beszámolnak arról, hogy a társaság tagjainak száma meghaladja a kétezret, csaknem tízszer annyi, mint 15 évvel ezelőtt alapításakor volt. Az aktív pedagógusok 1,4 .százaléka vesz részt a társaság megyei tagozatainak és 23 szakosztályának munkájában. Ezekben az utóbbi 5 évben 700 vitaülést ankétot, tapasztalatcserét és más rendezvényt tartottak, neves szakemberek közreműködésével. Megvitatták a nevelés-tudomány, a nevelés-oktatás időszerű kérdéseit, elősegítették a pedagógusod önképzését, továbbképzését. Együtt működtek a nevelés-oktatás tudományos műhelyeivel és a társadalmi szerveztekkel, Jövőnk titkai A Tajgetosz árnyékában Még nem nagy az ember Beszélgetés Czelzel Endre genetikussal, Kővári Péter szerkesztővel HÉTVÉGI HÍVOGATÓ Néptáncegyütiosek bemutatója Ma folytatódnak Szolnokon a X. Országos Néptánc Fesztivál programjai. A Szigligeti Színházban délután 2 órától a Szeged Táncegyüttes, a Vidróczki Népi Együttes, a Baranyai Táncegyüttes. a Somogy Táncegyüttes, a Debreceni Népi Együttes, a Zala és a Hegyalja Tánc- együttes mutatja be műsorát. A bemutatók után este fél 8- tól gálaműsorra kerül sor a a Tiszaligeti Sportcsarnokban. Holnap délelőtt a 10 órakor kezdődő eredmény- hirdetés után a nívódíjas együttesek adnak ünnepi műsort a Szigligeti Színházban. A kisújszállási művelődési házban ma délelőtt 10 órától és délután 2 órától az Állami Bábszínház a Gyáva kistigris című műsorával szerepel. Karcagon a Déryné Művelődési Központban Köntvélyessy Magda festőművész, Pálffy Katalin és Kaubek Péter szobrászművész kiállítása várja az érdeklődőket A mezőtúri művelődési központban ma délután fél 3-tól a helyi Napraforgó bábegyüttes az Ieók és Mihók című mesejátékot mutatja be. Dunántúli vendégszereplés Országjárásra készül a Szigligeti Születésnap Miskolcon is Jövő hét szerdától, közel két héten át a Dunántúlon vendégszerepei a szolnoki Szigligeti Színház társulata. A „pannóniai turné” programja rendkívül sűrű, hiszen tizennyolcszor lépnek színpadra a színészek. Siófokon, Nagykanizsán, Keszthelyen, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Zalaszentgróton és Lentiben három szolnoki produkciót láthat a közönség: a Hókirálynő című gyermekdarabot, A három testőrt és Az ember tragédiáját. A dunántúli vendégszereplést követően Vácott, Gyöngyösön, Miskolcon és Kisvárdán játszik a Szigligeti Színház; Miskolcon Az ember tragédiája előadásán kívül, június 8-án az első hazai stúdiószínházi fesztivál keretében bemutatják Pinter Születésnapját. Az évad végén, június 21-én Budapesten a Nemzeti Színházban vendégszerepei a társulat — a Tragédiával. A napokban sajtóvetítésen mutatták be a Jövőnk titkai című ismeretterjesztő előadássorozat második részét, melyet jövő pénteken este 21 óra 50 perctől láthat a közönség. Ez alkalommal beszélgettünk Czei- zel Endre genetikussal és Kővárosi Péter szerkesztővel. — Az új sorozat második része, a Tajgetosz árnyékában, talán minden eddiginél súlyosabb gondokról szól: mi legyen a testileg vagy szellemileg nyomorékon születettekkel ... * — Harmadszor jelentkezem előadássorozattal a televízióban, először nyolc évvel ezelőtt, majd három évvel később ... Talán nem szerénytelenség, ha megemlítem: .a műsorok nézettsége, tetszési indexe igen magas volt. De mégsem a siker inspirált tulajdonképp az új vállalkozásra, hanem a jobbító szándék. A most bemutatásra kerülő sorozat a jő-1 vővel foglalkozik, korunk gondjainak ismeretében. Lehetőségeink ugyanis gigantikusak, de félelmetesek is egyben. Nos, ezekre az összefüggésekre szeretném felhívni a figyelmet. Az adássorozat harmadik része a kontraszelekció kérdésével foglalkozik: vagyis a beteg emberek utódnemzési problémáival. Ezzel tulajdonképpen összefügg a negyedik rész témája, amely arról szól. hogy mindenkinek joga van utódnemzésre, de mindenkinek joga, hogy egészségesen jöhessen világra. — Az ötödik rész címe lírai: Még nem nagy az ember ... Ez a genetikus nyelvén mit jelent? — Arra a kérdésre keressük a választ, hogy genetikai módszerekkel javítható-e az emberiség. — És? — Nem, de ... a többit később. A Fiúk-lányok című adás azt boncolgatja hogy miért akarnak a szülők több fiút, mint lányt. Álláspontunk: ahol már .három-négy azonos nemű gyermek született, ott bizony érdemes lenne segíteni, és tudnánk is. — Tehát, hogy a „lányos papának" legyen fiú gyermeke is... — Igen, ez1 már nem jelent különösebb gondot. De sokkal inkább a férfi és a nő társadalmi megítélése. Mert emancipáció ide, vagy oda, a biológiai adottságok olyan kérdéseket vetnek fel, amelyekre fokozottabban kell figyelni. A sorozat utolsó részében a tehetség fogalmát „járjuk körül”, arra is keressük a választ, hogy miért fontos a társadalom számára a tehetségek sokasága. — Ha megengedi, egy kérdés erejéig még visszatérnénk a „Tajgetosz”-hoz, tehát a pénteken közönség elé kerülő film megdöbbentő részleteihez. Az értelmi fogyatékosán született gyerekeknek milyen — nálunk — a társadalmi szóródása. — Biológiai okokra visszavezethető különbségek természetesen nincsenek a különböző rétegek között, de familiáris összefüggéseket már találunk. Az elmaradottabb családoknál magasabb az értelmi vagy testi fogyatékos gyermekek száma. Éppen ezért a felvilágosítás, a megelőzés hatékonyságának fokozása volna az előadás- sorozat egyik célja. Kővári Péter szerkesztőtől arról érdeklődtünk, hogy a várhatóan nagyon népszerű műsorok miért úgyszólván „éjjeli adásban” kerülnek a közönség elé. — Ezt mi is, — a sorozat készítői, — sajnálatosnak tartjuk, de nem kaptunk iá alkalmasabb műsoridőt. A kérdés tehát a műsorigazgatóságra tartozik... — A természettudományos osztályon — amely a harmadik Czeizel-sorozatot is készítette — számos olyan értékes előadás, előadássorozat — az előző két Czeizel műsor is — van képmagnón, amelynek a közművelődési hálózatban lenne a helye. Ezek a szellemi kincsek, hogy úgy mondjam „elfekvőben” vannak! — Sajnos, igen. Szívességből mi már többször átmásoltunk egy-egy műsort, de a közművelődésben történő szervezett forgalmazásnak még nincs gyakorlata. Ez olyan mulasztás, amely több mint sajnálatos. S az ügyön aligha segít valamit, ha azt mondjuk: nem rajtunk múlik. Tiszai Lajos A Szolnok Tisza mozi „B” terme egyebek között sztereo hangfelvételek hallgatására is alkalmas. A teremhez tartozó stúdiót (képünkön) modern elektroakusztikai berendezésekkel szerelték fel Antalfy István: Negyven fillér agyon messziről jött el ma hozzám ez az emlék. A háborús napok egyikéről, amikor a falu tanítóját is elvitték katonának, a frontra, és valamit kezdeni kellett a gyermekekkel. „Moziba megyünk...” — ez lett a délutáni feladat, a program. Télvégi nap délutánja volt, amikor a gyermekek ott zsibongtak az olajszagú iskolateremben. Ahogy beléptem, pillanatnyi csend támadt, de jóformán csak annyi időre, amíg a bent gyülekezők felálltak és köszöntek. A műsor szerint mesefilmet fogunk látni... — Mák bácsi, a mozis is így tájéJ koztatott bennünket, amikor szó esett róla. És a várakozás percein a gyermekek már izgatottan tárgyalták maguk között a várható élmény részleteit. Mert nagy dolog volt az, moziba menni! Mesefilmet nézni! Magyar Feri az ujját is felnyújtotta; — Milyen lesz a mozi...? — kérdezte. - de kis >társai feleltek neki helyettem is. Gyűjteni kezdtem a pénzt. Fejenként negyven fillér. Ennyi a belépődíj. Nem nagy pénz — annak, akinek van. De bizony nagy szó a szegénység. És nem mindenkinek van. Azoknak befizettek, akik tehették. Ha meg nem, ingyen eljöhetett ... így aztán elrendeződött a dolog, mindenki megnézheti a vetítést. Nem volt ugyan hosszú az út az iskolától a moziig, de a kicsi lábak szapora léptei ellenére is sokáig tartott, amíg végigvonultunk a falun — mert a mozi a falu közepén, az iskola majd a falu szélén volt... A .sor elejére Marjánt állítottam, a sor végén én mentem. Szemel tarthassam a kis embereket. Látszott, hogy örülnek. Ragyogott, csillogott a szemük. Ha egyiket-másikat megkérdeztem, széles mosollyal válaszolt: örül... De azt hiszem nehéz lett volna akkor nagyobb csalódást és fájdalmat okozni nekik, mint amit néhány perc múlva — akarva vagy nem, ki tudja már — Male bácsi, a mozis okozott. Mert az oszlopos bejáratú falusi mozi lépcsőjén már ott állt és széles gesztusok kíséretében kezdte magyarázni és a tudomásunkra hozni, hogy a film nem érkezett meg, másik nincs, háború van, nem lesz 'vetítés ... Hát nincs ... A vetítés elmarad. Magam köré gyűjtöttem a gyermekeket, akik persze, már úgyis hallották, hogy mi történt, de pár szóval én is próbáltam megmagyarázni. Nem lesz mozi, háború van ... A fehérfalú tanteremben még egyszer beült mindenki a helyére. Aztán elkezdtem kiosztani a pénzeket. Vissza, a negyven filléreket. Azoknak, akik fizettek. Negyven fillér, nyolcvan fillér ... Horváth, Magyari, Pongrácz ... egyre fogyott a pénz. A végére értem a szétosztásnak, — legalábbis a pénz elfogyott előlem az asztalról —, amikor a lányok szinte kórusban kiabálni kezdtek: — Hegedűs Julis ... Hegedűs Julis még nem kapott ...! Hegedűs Julis nem kapott. Pedig befizette ő is. És a pénz elfogyott. Nincs több az asztalon. Érthetetlen volt, és én nagyon szomorú lettem. Néztem a megszeppent kis arcokat. Valaki jogtalanul kapott, fogadott el negyven fillért! Ki lehetett az, aki negyven fillér erejéig letévedt az igazi útról. Kérdeztem, újra kérdeztem; kimentem a teremből, tegyék az asztalra. Nem, nem akadt senki gazdája a negyven fillérnek. Aznap nem tudtuk rendezni a dolgot. A Hegedűs Julis negyven fillérjét. Csak ■ egyszer, nagyon- nagyqrf, sokára oldódott meg a rejtvény. Az első két darab húszfillérest, amit akkor valaki ideadott nekem, önkéntelenül a zsebembe tettem. És éppen ez a zsebem és éppen annyira, hogy a két darab húszfilléres azon át tudott bújni — lyukas volt. És nem tudtam erről a lyukról. Mégis végtelenül boldog voltam, hogy így történt. Nem kellett csalódnom egyetlen kis gyermekben sem, nem volt híja a negyven fillérnek; Hegedűs Julis negyven fillérje most már nem hiányzott az életemből..,
