Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-08 / 82. szám
1981. ÁPRILIS 8SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé Iképernyőie előtt Egy miai dráma, amely tárgyát a történelemből veszi, sohasem csak a múltról beszél: íróját saját korának problémái is foglalkoztatják amikor akár a közelebbi, akár a távolabbi időket idézi. Ennyit elöljáróban. Az a szép, fényes nap Szombaton, április 4-én este a Szabó Magda történelmi drámájából készített tévéjátékot sugározta a televízió. Hazánk sorsfordulásának ünnepén egy történelmi sors- fordulat drámáját kínálta feleszmélkedésül és elgpndol- kodtatásul Azt a bizonyos pillanatot teregette ki a színi- padról is jól1 ismert dráma — a tévévéltazatot Szönyi G. Sándor rendezte igazán jól érezvén meg a mű lehetőségeit —> amikor hajdani elődeinknek, Géza fejedelemnek és a híveinek dönteniük kellett: vagy a régi pogány életforma, a kalandozások és az ezzel járó kudarcok, netán a pusztulás vagy a biztos fennmaradás beilleszkedve az európai népek közösségébe. A régivel szemben vagy az új mellé állni, vagy ... Nincs vagy: a drámabeli Géza fejedelem sem habozik, az élet parancsa az: a réginek vesznie kell hogy győzedélmes- kedhessék az új. Mégha fájdalmas következményekkel is jár és személyes tragédiákat is okoz a felismert történelmi szükségszerűség megvalósítása, keresztülvitele a gyakorlatban. A .tévéváltozatban, amely kemény és feszes játék mindvégig, egyetlen üres pillanat sincs benne, annál több feszültség — a két erőnek, a visszahúzódásnak (Gyula, Bönge és az öreg vitézek) és az előrevivőnek (Géza, Vajk) az összecsapása rendkívül kiélezetten van jelen. Ez nem a történelem festése, ez drámává sűrített és átélhetővé tett múlt; és nem is holmi parabola, hanem olyan játék, amely lehetőséget teremt a gondolati asz- szociációra. Ügy idézi az államalapítók konfliktusait, hogy korunk kérdéseinek megértéséhez is ösztönzésül szolgál. Néhány egészen kimagasló színészi alakítás is „segít” abban, hogy hús-vér valóságként álljon elénk, ami ezer éve volt. Mindenekelőt t a Koncz Gáboré, akit talán még sohasem láttunk olyan meggyőzőnek a képernyőn, mint most Géza fejedelem szerepében. Egyszerre barbár, ázsiai vadember, s a helyzetet felismerő, ravasz vagy talán még inkább okos reálpolitikus, európaian gondolkodó diplomata. Nem teketóriázik; ha az idők kerékkötőivel kerül szembe, ugyanakkor nagyon is körmönfont, amikor a nyugati diplomácia képviselőivel tárgyal, például a Nürnbergi Hermann-nal. Irtózatos vagy, fejedelem — hangzik el róla a játékban: de Géza „irtózatosséga” Koncz ábrázolásában mégis elfogadható. meggyőzően igaz: az új idők szava-parancsa, az ezt kell tennem szükségszerűsége testesül meg benne. Hogy régi és új küzdelme oly erőteljesen válik átélhétővé, abban Sinkovits Imre rendkívül kifejező és ugyanakkor végtelenül emberi Gyulájának van oroszlán- része. Nagyvonalúan megrajzolt figura, a belső lelki megrándulásoknak finom és apró, igen pontos érzékeltetésével. Maga a megtestesült múlt, sok rokonszenvesnek is mondható ragaszkodással ahhoz, ami életének értelmet adott, de ugyanakkor egy történelmileg halálra ítélt, tragikus sorsú férfiú, akin átgázolnak — ment törvény- szerű — az idő kerekei. A maradiak táborából kiemelkedik továbbá az öreg Bönge — Polgár Géza formálta meg néhány emlékezetes drámai pillanatot teremtve — akinek életét még az uráért való rajongása sem menthette meg, amikor kiderült hogy személyes meggyőződésével csak útját állná a történelmien szükséges újnak. Amely nem születhetett meg áldozatok nélkül, s amely mindig is — megköveteli az árát. (Más kérdés, hogy azután busásan megtéríti az áldozatokat.) Zordon idők zordon drámája az Az a szép, fényes nap, egy tankönyvekből is ismerős történelmi esemény — Vajk megkenesztelésénefc, új hitre térésének háttere elevenedik meg — eleven, emberi sorokba sűrítve — azzal a tanulsággal számunkra: hogy mindenkor — nem csupán ezer esztendeje — a helyzetet reálisan értékelő felfogás vezethet eredményre. Szépen kivitelezett, értékes tévéjátékot üdvözölhettünk Szabó Magda drámájának képernyő-változatában. Röviden Neményi Lilit eddig többnyire csak énekelni hallottuk, Cso-cso-szánja a Pillangókisasszonyból örökre emlékezetes — most, az elmúlt hét szerdáján nem énekelt, csak beszélt Életéről, pályájáról, pályatársairól, és emlékezése éppoly varázzsal volt teli, mintha dalolt volna. Prózai valójában Is megmaradt „Thália papnőjének”, de őszintesége,, közvetlensége megóvta attól, hogy emelkedetten magasztos hangon szóljon a művészet köznapi dolgairól a színház világáról, amelyet tragikusan elpusztult férje, a jeles színigazgató Horváth Árpád feleségeként nemcsak jól ismert, keserűségeit személyesen is átélte. Ez is történelem, mondhatjuk — egy színésznő-énekesnő látószögéből megvilágítva, sajátosan színes prizmáján átsugároztatva. Ismét nagyszerű szórakozást nyújtott a Családi kör — Az iskolának kiszolgáltatott szülő helyzetéről szóló jelenetek — kész kis remekművek; s ami külön öröm, jóleső humorral vannak átszőve Mulatságosan tálalta fel az iskola és a szülők kapcsolatának fonákságait. Ez nem pedagógiai, nevelési illusztráció, ez drámai megjelentí- tés — a valóság alapos és mély ismeretének birtokában. V. M. Partizánmúzeum nyílik az Ormánságban A legendás hírű Petőfi Sándor partizánbrigád emlékére múzeumot létesítenek a dél-baranyai Csányoszrón, ahol 1944 telén a harcok tü- zében született meg az antifasiszta egység. Az ormánsági községben emlékmű és emléktábla, valamint doku- mentu'mkiállítás idézi a sok dicsőséget szerzett, sok vért hullatott csapat tetteit. A többnyire vajdasági és baranyai fiatalokból alakult partizánbrigád ötágú csillaggal díszített piros-fehér-zöld zászló alatt küzdött, parancsnoka a spanyol polgárháború bátor harcosa, a később hősi halált halt Kiss Ferenc volt. A háború utolsó szakaszában mintegy kétezer kilométeres utat tett meg a csapat folytonos harcban az ellenséggel, mígnem a Bol- mánynál vívott véres ütközetben felőrlődött. A tehetség anatómiája Félmillió óvodás » Félmillió gyermek — az óvodáskorúak 87,6 százaléka — jár óvodába. Jelenleg 150 ezerrel többen részesülnek óvodai nevelésben, mint amennyit öct évvel ezelőtt ilyen intézményben gondoztak. Miként a Művelődési Minisztérium most elkészült tájékoztatójából kitűnik, évről évre jelentősen gyarapodott az óvodák száma. Az V. ötéves tervidőszakban több mint 600 óvodát létesítettek az országban. Napjainkban 4700 ilyen intézmény működik, és lényegében valamennyi napköziotthonos. Egyes megyékben az országos átlagnál jóval több az óvoda: például Pest, Sza- bolcs-Sizatmár, Borsod-Aba- új-Zemplén megyében 300— 380, a fővárosban pedig 647. Számos régi óvodaépületet bővítettek, korszerűsítettek az utóbbi fél évtizedben, így az óvodai helyek száma meghaladja a 385 ezret. S csaknem 68 ezerrel több, mint amennyi öt évvel ezelőtt volt. Az óvodák zömében teljes mértékben hasznosították a helyeket, hogy minél több -gyerekkel foglalkozhassanak. Ebben a tanévben már csak 25 ezer gyerek felvételi kérését voltak kénytelenek elutasítani, s nem 40 ezerét, mint az előző két évben. Némelyik településen minden felvételi kérést teljesíthettek. Az óvodákban gyarapodott a pedagógusok száma is: ma már 29 és félezer óvónő tevékenykedik, 9000-rel több, mint amennyi öt évvel ezelőtt volt. ÁPRILISBAN nevelési értekezletet tartanak az iskolákban. A tantestületi viták középpontjában igen időszerű, nagyon fontos feladat, a képességfejlesztés és a tehetséggondozás kérdései állnak. A tehetség fogalma koronként változott. Hosszú ideig a művészeket illették e jelzővel, majd később az is tehetségnek számított, aki egyetemet, főiskolát végzete, diplomás lett. Az utóbbi meghatározás meglehetősen makacsul tartja magát napjainkban is: tehetséges a jó képességű, jól tanuló diák, aki felsőoktatási intézménybe pályázik. Miért nem az a fiatal esztergályos szakmunkástanuló, aki az országos verseny győztese lett? Vele kapcsolatban miért fukarkodik a köztudat a tehetséges jelzővel, s inkább úgy fogalmaz, hogy „jó a kézügyessége”. A tehetség értelmezése erősen korrekcióra szorul. A szakemberek már régen bebizonyították, hogy mindenki tehetséges valamiben. Az egyik kisdiákból igen kiváló szerelő, a másikból orvos, a harmadikból mérnök, sportoló lehet. Ha ez így van — már pedig miért ne lenne így? — akkor végül is egyszerű a feladat, meg kell állapítani, hogy ki miben tehetséges, s segíteni kell abban, hogy a társadalmi munkamegosztásban az őt megillető helyre kerüljön. Ez az érdeke a társadalomnak, s az egyénGondolatok a nevelési értekezletek előtt nek is, hiszen igazán nagyot csak azon a területen alkothat, amiben tehetsége, adottságai, megfelelően kamatozz nak. Arról nem is szólva, hogy a munka során elért sikerek, élmények, mennyire meghatározóak a személyiségre. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a sikertelen ember rosszindulatúvá válik, a környezetében keresi a kudarc okait, ahelyett, hogy ma gáfoa nézne, önkritikusan értékelné önmagát. Ugyanakkor feltétlenül Igaz, hogy a környezet is megkeserítheti a tehetséges ember életét, például azzal, hogy nem engedi „kifutni”, nem a képességeinek megfelelő munkával foglalkoztatja. NEVES AGYKUTATÓK arra a — tulajdonképpen igen lehangoló — következtetésre jutottak, hogy senki sem tudja kihasználni élete folyamán mindazt a lehetőséget, tudásmennyiséget, amit az agysejtjedben hordoz. A fiziológiai okok mellett, valószínűleg sok esetben azért sem, mert soha nem kerül olyan helyzetbe, hogy a tőle telhető legnagyobb tudást adhatná a közösség javára. S ezek a helyzetek többnyire már az iskolapadokban elkezdődnek. A pedagógusok egy része — miközben jelentős erőfeszítéseket tesz a gyengébb diákok felzárkóztatásáért, — magára hagyja a jól tanulókat, mondván „ők maguktól is elsajátítják az anyagot”. Ez legalább akkora hiba, mintha elhanyagolná a kedvezőtlen indíttatású gyerekek képességeinek fejlesztését. AZ ÚJ ISKOLAI dokumentumok bevezetése, a gimnáziumokban a fakultatív rendszerű oktatás, igen jól szolgálja a tanulókkal való differenciált foglalkozást. Feltéve, hogy a pedagógusok élnek a megnövekedett módszertani szabadság adta lehetőségekkel. A képességfejlesztés, a tehetséggondozás az oktató- nevelő munka igen fontos, számos vonatkozásban meghatározó területe. Az iskola akkor teljesíti a feladatát legjobban, ha megfelelően fejleszti a kéoességeket, ha minden tanulót el tud juttatni arra a pályára, amire a legalkalmasabb, amiben a legtöbbet kamatoztathat tudásából, felkészültségéből. Nem kevesebb azonban a társadalom, a különböző munkahelyek felelőssége sem, a tehetséggondozás nem fejeződhet be az iskolai tanulmányokkal. Társadalmi előrehaladásunk záloga,' hogy megfelelő utat, teret kap-e a tehetség, s a megillető megbecsülés, elismerés övezd-e a képességei szerint dolgozó szakmunkást, orvost, mérnököt. T. G. Tájház Nagyivánban Tisztaszoba A pásztorélet eszközei Konyhabelső szabad kéménnyel A Hortobágyi Nemzeti Park legértékesebb része terül el Nagyiván környékén. A község szélén 1977-ben tájházat nyitottak, amelyet igen sok belföldi és külföldi látogató felkeres. A tájház egy régi nagyiváni parasztház mintájára épült. Berendezéseit a községből és a környező hortobágyi falvakból gyűjtötték össze. Három helyiségből áll, bemutatja a régi hortobágyi paraszti élet múltját. — tarpai — Középiskolásoknak Beszélgetések pályákról, szakmákról A Szolnok megyei Pálya- választási Tanácsadó Intézet évek óta „pályafelvilágosító beszélgetéseket” rendez harmadéves középiskolásoknak. Az idén tizenhárom szakmával ismerkedhetnek meg a fiatalok az április 13—30- ig sorra kerülő beszélgetéseken, A pályaismertetőkön túl a diákokat tájékoztatják a választott hivatás követelményeiről, s a munkahelylátogatásokon találkozhatnak a gyakorlattal is. Az első rendezvényre április 13-án azokat a fiatalokat várják, akik az óvónői hivatást választották. A legtöbbet tudták a Szovjetunióról Országos döntőben a tiszafürediek Az elmúlt hét végén a kecskeméti városi művelődési központban került sor a Ki tud többet a Szovjetunióról című, középiskolásoknak kiírt vetélkedő egyik országos elődöntőjére. A háromórás küzdelem során — ahová tíz csapat jutott, — szép megyei siker született: a-tiszafüredi gimnazisták „négyesfogata” a maximálisan elérhető nyolcvannyolc pontból valamennyit megszerezve, nagy fölénnyel lett első. Mögöttük a monori középiskolások végeztek. Megyénk másik csapata: a karcagi Gábor Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközép- iskola együttese is derekasan helyt állt, és az erős mezőnyben ndgyedikként fejezte be a versenyt. Az országos döntőbe tíz együttes jutott: ebből a csoportból a fürediek és a monoriak. A mindent eldöntő végső helyosztókat április 17-én rendezik a fővárosi Pataki István Művelődési Központban.
