Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-07 / 81. szám

1981. ÁPRILIS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ISport-SportSportl GÖNCZI, TURU ÉS A TÖBBIEK Az ökölvívó országos bajnokságon az összecsa­pások színvonala nem . ostromolta az egeket. A bunyó azonban így is megtalálja a maga híve­it. Bizonyítja ezt az a tény, hogy a fináléra megtelt a szegedi sport- csarnok, és akik nem tap­soltak a sziporkázóan szellemes megoldásoknak, \ azok összeverték a te- í nyerüket akkor, amikor : a küzdőfelek elszántsá­gát, harcosságát kellett méltányolni. Mert abban i azért nem volt hiány! A döntők során lépett | ringbe két Törökszent- j miklósról elszármazott j fiatal, Turu István és i Gönczi Róbert. Ok a sportág legnagyobb hazai í ígéretei közé tartoznak. A televízió nézői közül sokan hihetnék, Szolnok ; megyét a két ifjú szerep- j lése után valamiféle ; ökölvívó-nagyhatalomnak. ! Sajnos, nem így van. Di­cső hagyományok után napjainkban halódik a sportág. Ám a talaj ter­mékenységét éppen Turu- ! ék példája bizonyítja. Hiszen amikor ők Mik­lóson kesztyűt húztak, az otthonuk egy salétromos pince volt, és amin fel­nőttek, az Zakar mester olthatatlan sportszeretete. Ütjük tétova kitérőkkel vezetett. Gönczi Róbert pályáját Kecskeméten, Turu Ist­vánét a Budapesti Épí­tőknél tették sínre. Az országos döntőn tehát mindketten e két klub számára' szerezték a ba­bérokat. Ám hogy nem szakadtak el a hazai táj­tól, bizonyítja, hogy Tu- rut azt foglalkoztatta leg­jobban, vajon hány tö­rökszentmiklósi nézi majd a szereplését a televízió képernyője előtt. Az is­merősei mondják Gönczi­ről, hogy gyakran őt is megkeseríti a honvágy. A hét végén Szolnok ad otthont a szakmun­kástanulók országos ver­senyének. Minden bi­zonnyal ismét felszínre kerülnek olyan remek adottságú fiatalok, akik­nek tehetsége méltó lesz az egykori, Szolnok me­gyei ökölvívó múlthoz. Jó lenne, ha tehetségü­ket a megye valamelyik egyesületében tudnák ki­bontakoztatni. Hiszen a sportolók erejét is meg­sokszorozza, ha hazai szí­nekért küzdhetnek. És a közönség is örömmel fo­gadná, ha a nemzetközi porondon megyénknek „kesztyűznék össze” a di­csőséget. < — palágyi — w LABDARÚGÓ NB II A Mezőtúri Honvéd nyerte a megyei rangadót Mezőtúri Honvéd—Karcag 2:0 (0:0) Nász elöl szedi fel a labdát a Volán kapusa Fotó: Hargitai Karcag, 1400 n., v.; Bodó. M. Honvéd: Ulbert — Szilá­gyi, Talapa, Csorba, Vékony — Silye, Belényesi (Magyar a 72. percben). Oláh — Fritz (Homonnai a 65. percben), Martinkovics, Benyó. Edző: Bencsik Gyula. Karcag: Ko­csis — Debreczeni, Tüdős, Halász (Kemenes a 65. perc­ben), Varga — Hernádi, Sándor, Erdei — Tassi, Her- bály, Petró. Edző: Kézi And­rás. A karcagiak kérésére szom­baton játszották le a me­gyei rangadót. Jól kezdett a hazai csapat, ügyesen, ötle­tesen adogattak a kék-fehé­rek, és a 7. percben akár a vezetést is megszerezhették volna, Hérbály azonban ka­pásból fölé lőtt. A Honvéd legénysége nehezen kapott lábra, félóra után azonban mindinkább kiderült, hogy a vendégek együttese jobb ké­pességű labdarúgókból áll. A 32. percben Benyó ügyes szabadrúgását Kocsis villám­gyors vetődéssel csípte el a kapufa tövénél. Tíz perc múlva Martinkovics húsz méterről leadott lövését véd­te a karcagi kapuvédő, majd az ellentámadás végén Her- bály fordulásból küldött ha­talmas bombát kapura, Ul­bert kiütötte a labdát, és Tassi közelről magasan a léc fölé emelt. A második félidőben egy­értelművé vált a mezőtúriak fölénye. Közvetlenül a for­dulás után Fritz keverte meg ördöngős cselekkel a karcagi védelmet, de gyen­gén gurított labdáját Kocsis elcsípte. Feltűnt Martinko­vics nagy játékkedve, a 47. percben például a középcsa­tár átadását Benyó a kive­tődő Kocsisba lőtte. Az 53. percben a karcagi kafaus egy szöglet után a gólvonal­ra ejtette a labdát, végül a védőtársak segítették ki. Za­var támadt a hazai védelem­ben, s ez az 54. percben a mezőtúriak vezetését hozta. Martinkovics lövése elsuhant a kapu előtt és Debreczeni olyan szerencsétlenül szaba­dított fel, hogy lövése Oláh­ról a hálóba vágódott, 1:0. A gól kedvét szegte a haza­iaknak, — bár addig sem nagyon hittek a győzelem­ben. A Honvéd vezetése után kifejezetten kelletlenül, kedvetlenül mozogtak a kar­cagi játékosok. A 70. perc­ben Martinkovics négy vé­dő kísérete mellett kapura tört, és az ötös sarkáról ma­gasan fölé bombázott. A 75. nercben Benyó a kapu előte­rébe lopta magát —, Debre­czeni érthetetlenül egyre hátrált előtte — és a mező­túri csatár hatalmas lövést küldött a hosszú sarokba, 2:0. Ezután több ízben is nö­velhette volna előnyét a ven­dégegyüttes, de úgy tűnt, be­érik a mezőtúriak a kétgó­los győzelemmel. A kiesés ellen küzdő kar­cagi gárda szemmel látha­tóan beletörődött a sorsába. A játékosok legtöbbjének tu­dása nem éri el az NB Il-es szintet, ezen a találkozón azonban a tűz és a lelkese­dés is hiányzott játékukból. A védelem könnyen zavarba jött, a nagyszerű Martinko­vics és Benyó, valamint a villámgyorsan cselező Fritz akkor kuszálta össze sorai­kat, amikor akarta. Kocsis jól védett, az ő lelkén nem szárad a vereség. Debreczeni megingásaival nehéz helyzet­be hozta csapatat. A közép­pályán Hernádi, a csatársor­ban az indokolatlanul lecse­rélt Herbály nyújtott elfo­gadható teljesítményt. A mezőtúri csapatban Ulbert kevés dolgát jól látta el, a védelmet nem állította nehéz feladat elé az erőtlen karca­Szolnok, Tiszaliget, 1500 n„ v.: Köböl. SZMÁV MTE: Bartos — Szántai, Sebők, Ba- ran, Tóth — Porhanda, Föl- desi (Szabó, a 78. percben), László — Selyem, Nász, Tö­rök (Barna a 60. percben). Edző: Géléi József: B. Vo­lán: Kasza — Tamás, Va- szilev, Lugosi, Szanyó — Miklós, Varga, Babus — Csó- nyi, Galló (Veres a 79. perc­ben). Koleszár. Edző: Balázs András. gi csatársor. Az első fél órát leszámítva a középpályások végig uralták a pálya közép­ső harmadát, a csapat erőssé­ge a Fritz—Martinkovics— Benyó „hármasfogat” volt. — p — lehetett feljegyezni. A 74. percben a felfutó Szanyó megrúgta a kivetődő szolno­ki kapust, Bartos rövid ápo­lásra szorult. Egy perc múl­va eldőlt a mérkőzés: egy szabadrúgás során Baran el­gurította a labdát a sorfal mellett, László rácsapott és a hálóba lőtt, 2:1. A vendé­gek támadásaival ért véget a mérkőzés. Bartosnak nem egy esetben kellett szöglet­re hárítani. Szolnoki MÁV MTE— Borsodi Volán 2:1 (1:1) VÍZILABDA OB I Pontveszteség nélküli, kitűnő rajt Szolnoki Vízügy S—Bp. Spartacus 7:5 (2:0, 4:1, 1:2, 0;2). Damjanich uszoda, 500 n., v.: Bíró; Dobossy. Szol­nok: Pintér F. — Cseh, Var­ga, Pintér /., Hegmann, Tóth, Hasznos. Csere: Bogdán, Lengyel, Rekita. Edző: Ba- barczy Roland. Bp. Sparta­cus: Molnár — Horváth, dr. Magas, Barsi, Deák, Samu, dr. Koller. Csere: Szilvasán, Rigó, dr. Max. Edző: dr. Konrá'd Ferenc. Góllövő: Cseh, Hegmann 2—2, Varga, Tóth, Bogdán, ill. Szilvasán 4. Samu. A hagyományoknak meg­felelően ezúttal is Kádár György, az SZVSE szakosz- tályánának elnöke köszöntöt­te a csapatokat, a vezetőket és a nézőket szombaton dél­után a 75. magyar vízilabda-: bajnokság rajtján, amely a szolnokiaknak a 31. bajnoki év. Mindkét részről kapko­dás. sok kimaradt helyzet és. szabálytalanság vezette be a mérkőzést. Az 5. perc­től kezdve feljött az SZVSE. kihasználta helyzeteit. re­mekül védekezett. Pintér F. pedig káprázatosán védett. A második negyedben való­sággal macska—egér harc folyt a medencében. A szi­porkázóan jól játszó szolnoki csapat valósággal szétzilálta a Spartacust, frissebb, gyor­sabb játékkal szinte tetszés szerint lőtte a gólokat, és már 6:l-re vezetett. Levegő­ben lógott a fővárosiak ka­tasztrofális veresége, de a harmadik negyedtől megtört a lendület. Az utolsó játék­részben Hasznos egy négy­méterest a kapufára lőtt, majd százszázalékos helyzet­ben Molnárba lőtte a láb- ­dát. Ekkor már sok volt az üresjárat, többen kipontozód­tak, akadozott a játék. Vég­eredményben a jó csapat­munkát ■ nyújtó Szolnok tel­jesen megérdemelten győ­zött, s az arány nagyobb is lehetett volna. Jó: Pintér F. Fütty Szombaton Tóth Pista négyméterest dobhatott. A mozdulatlan Molnár mellett a jobb sarokba ejtette a labdát, de a játékvezetők újra dobatták, mutatván, hogy még nem adtak jelt a lövésre. Valahonnan más­honnan jött a fütty. Hosszú tanácskozás után végre értékesíthette a bün­tetőt. A közönség soraiban pedig többen megjegyezték: Barsi fütyült a Spartacus- ból. A harmadik negyedben Hasznos lőhetett négyméte­rest. Elhelyezkedett a do­báshoz, amikor újabb fütty harsant. A Spartacus csere­padján kajánul nevettek. Hasznos pedig tanácstalanul várt a vízben. A játékvezető a sorokat rendezte, mutoga­tott. Hasznos hol kézbe vet­te a labdát, hol a vízre tet­te, türelmetlenül várakozott, majd amikor felharsant a játékvezetői sípszó, a jobb sarokba lőtte. A játékvezető azonban kidobást mutatott, jelezvén, hogy Hasznos ki­várt a lövéssel. A közönség pedig bosszú­san • morgott, mert ismét Barsi komolytalankodott. a fütyüléssel megzavarta a lő­ni készülő szolnoki játékost. Csak az volt a furcsa, hogy mindenki hallotta, hon­nan jön a fütty, csupán az nem, akinek nyomban in­tézkednie kellett volna: Bíró játékvezető, aki tudomást sem vett az egészről, s ezzel a vétlen csapatot sújtotta ... (pl) & Szombaton Hegmann ejtése (a mezőny legjobbja). Cseh, Hegmann, ill. Molnár, Szil­vasán. Szolnoki VSE—Bp. Spar­tacus 7:6 (1:1. 4:2, 1:1, 1:2). Komjádi uszoda, 400 n., v.: Kosztolánczi, Tóth K. SZVSE: Pintér F. — Cseh, Varga, Tóth, Hasznos, Pintér L, Hegmann. Csere: Bogdán, Lengyel, Rekita, Bors. Bp. Spartacus: Molnár — Hor­váth, dr. Magas, Barsi, Deák, Samu, Szilvasán. Csere: ,dr. Koller. Góllövök: Hasznos 3, Tóth 2, Varga, Lengyel, ill. Deák 2, Szilvasán 2, dr. Ma­gas, Samu. Vasárnap kiegyensúlyozott első negyed után kétgólos előnyt szerzett a csapat. El­sősorban az előnyös helyze­teket értékesítette biztosan a második negyedben. A har­madikban tovább. növelhettev volna előnyét, de kimaradt Molnár kapujába hullt néhány lehetőség. Ekkor több csere játszott, hogy a végére ne pontozódjon ki a kulcs- játékosok közül senki. Ez sikerült, sőt jó néhány hát­rányos helyzetben hárított a csapat. A törekvés, hogy az előnyt növelje — a negye­dik negyedben nem sike­rült. Az ellenfél mindenkép­pen „pontosan” szeretett vol­na végezni a szombati vere­ség után a visszavágó mér­kőzésen. A hajrában egy gól­ra csökkent a szolnoki előny, sőt nyolc másodperccel a be­fejezés előtt négyméterest ítélt a játékvezető. Deák 4 méteresét azonban Pintér Ferenc bravúrosan hárította. Így sikerült a duplázáf, az új rendszerű bajnokságot két győzelemrnel kezdte a szol­noki vízilabdacsapat. A csa­pattagok jól kiegészítették egymást, s így a 75. bajnoki nyitány jól sikerült. A szolnoki együttes immár szokásához híven kihagyott helyzettel kezdte a mérkő­zést. Az 5. percben Selyem átadásával László kapura tört, de a kifutó Kaszába lőtte a labdát. Ezután a mis­kolciak hagytak ki helyze­tet, majd a vendégvédők mentettek szögletre. A fél­óra végén szerzett vezetést a vendégcsapat. Egy szöglet nyomán elsuhant a labda a szolnoki védők között, és a berobbanó Babus testéről a hálóba pattant, 0:1. Gyámol­talanul játszott a MÁV MTE a 40. percben Babus növel­hette volna a vendégek elő­nyét, ám közeli lövése fölé szállt. A 4L percben szeren­csére góllal egyenlítettek a hazaiak, Kasza —• aki végig bizonytalankodott — meg­fogta a labdát, ám a szemfü­les Porhanda a kezei közül a hálóba pöckölte, 1:1. A má­sodik félidőben sem emelke­dett a játék színvonala, el­szürkült a találkozó, emlí­tésre méltó eseményt alig Jászberény, 1200 n., v.: Né­meth. Lehel SC: László — Gergely, Fényes, Lakatos, Pozsgai — Postás, Lukácsi, Rostás — Párái, Sebestyén (Fejes a 72. percben), Répá- si. Edző: Kóczián Antal. Ka­zincbarcika: Novák — Far­kas, Tóth, Helgert, Fodor — Petrovics, Kálmán, Majoros — Gere, Kiss L., Sinkó (Grólmusz a 65. percben). Edző: Szentmarjay Tibor. Negyedórányi kiegyenlített játék után Lukácsi labdájá­val Répási elhúzott a jobb szélen, és beadását Pá­rái a kapu torkában elvétet­te. Később újabb gólhelyze­tet hagytak ki a hazaiak, a védőkről visszapattant labdát Postás nyolc méterről to­ronymagasan fölé lőtte. A Ősszel a pereces i pályán sziporkázó, fordulatokban gazdag mérkőzést vívott a két csapat. A találkozón 8 gól esett, és a közönség jó benyomásokkal távozott. Ez­úttal eseménytelen, gyenge színvonalú mérkőzés végén csak a két pontnak örülhet­tek a szolnoki szurkolók, a mutatott játéknak nem. Bar­tos a gólnál ismét elmélá­zott, egyébként különösebb hibát nem vétett. A hátvé­dek közül Baran vállalta a legtöbbet magára, a közép­pályán Porhanda játéka ha­ladta meg valamivel az átlagosat. Selyem ismét igazolta tehetségét, mel­lette László volt az, aki időnként színt vitt a szolnoki csapat játékába. A Volán együttesében Kasza végig bizonytalan volt, Sza­nyó, Babus és Galló viszont a borsodi együttes erősségé­nek számított. — Pb — vendégek gyors, ötletes ellen- támadásokat vezettek. és Kiss kétszer is távolról ve­szélyeztetett. A jó iramú, küzdelmes mérkőzésen a Le­hel játszott fölényben, de támadásaiból hiányzott az átütő erő. Szünet után a ven­dégek két gólhelyzetet is ki­hagytak: Kiss majd Majoros közeli lövését hárította Lász­ló. Az ellentámadás végén Rostás gyenge lövése kerülte el a kaput. Ezután Postás szabadrúgását Lukácsi kö­zelről fejjel megcsúsztatta, de Novak védeni tudott. Lehel mezőnyfölénnyel ért véget a mérkőzés.. Jó: Lakatos, Lu­kácsi, Fényes, illetve Kiss, Kálmán. — hoffer — Lehel SC—Kazincbarcika 0:0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents