Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-01 / 77. szám

1981. ÁPRILIS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ( A tévé " I Romantikus képernyője előtt I szonáta-est A Kékszakállú A Bartók-évforduló jegyé­ben fogant a képernyőn is az elmúlt hét: szerdán ünnepi hangverseny közvetítése a zeneszerző születésének nap­ján. szombaton este. A kék­szakállú herceg várának be­mutatója televíziós változat­ban. ugyanezen a napon a második csatornán doku­mentumfilm Bartók szovjet- unióbeli útjairól, kedden pe­dig a kulturális magazin is beszámolt a Bartók-emlék­ház megszületéséről. Egytől egyig színvonalas program, magasrendű megidézése szá­zadunk zenei géniuszának. Az említett programok közül a Kékszakállú külön is figyelmet érdemel, hisz eb­ben az esetben a televízió al­kotó módon igyekezett szol­gálni a maga eszközeivel, a látvány lehetőségeivel, a ze­nedráma mélyebb megisme­rését. titkainak megközelíté­sét és felfedését, érzékelhe­tővé téve vizuálisan a zene elvont és jelképes világát. „Ódon. babonás vár a lel­kem” — írja Ady egyik ver­sében. A Kékszakállúban is efféle „rejtelmes várat” kell bebarangolnunk!, egy szere­lemre vágyó férfilélek biro­dalmát — jelképes ajtók nyi- íogatásával. A kegyetlen, a harcos, a gazdag, a gyengéd férfi világa elevenedik itt meg a zene varázsára kép­zeletben. Nos, a televíziós vállalkozás rendkívüli ne­hézségét épp az jelzi, hogy ezt a pusztán képzeletit kel­lett konkrét formákba, ké­pekbe önteni Bizony olyan ellentmondás feloldására vállalkozott tár Miklós irányításával a televízió, ami csaknem feloldhatatlannak látszik. Sok-sok ötlettel, lelemény­nyel és jó összhangban a drámaiságot költészettel öt­vöző zenével. örömünkre, mégis sikerült vizuális él­ménnyé avatni a bartóki muzsikát. (A Zenei megvaló­sítás értékeiről ezúttal nem szólnék, csupán a képi meg­jelenítés eredményeit — problémáit érintem.) Sze­rencsés kézzel választottak meg egy elhagyott kőfejtőt a játék színhelyének; robusz­tus külsejével, sejtelmes hangulatával tökéletesen il­leszkedett a zord dráma vi­lágához. amelyben két em­ber. egy férfi és egy nő bir­kózik egyre reményteleneb­ből az igazi szerelemért, s amely végül is a nőben csa­latkozott férfi magányba zár- kózásával. a szerelem tragé­diájával zárul. Talán meleg barnasága helyett több hideg kékség még kifejezőbbé tet­te volna, színeiben, ezt a ..díszletet”. Jó megoldásnak bizonyult, hogy bejárhattuk a tévéváltozatban az úgyne­vezett ajtók mögötti világo­kat is. (eddig legfeljebb szín­padi megvalósításban csak bepillanthattunk oda a nyí­ló réseken át), s a titkokra kíváncsi Judittal együtt a kegyetlenség és az örömök, a fájdalmak birodalmát ér­zékelhettük. Egész térségek tárulkoztak, bontakoztak ki., s bennük a zenei tartalom igazán látványosan ..szólalt meg”. ötödik ajtó „kinyitásával” teremti meg Szinetár Miklós. Olyan birodalmat fest a kép­ernyőre, amelynek valóban se vége se hossza, mintha csak egy hatalmas alföldi pusztaságot látnának, hozzá az ég alján a lemenő nap pi­ros korongjával, amely már azt is jelzi, hogy a férfi és a nő szerelmében innentől kezdve végképp nincsen re­mény. Azaz a naplemente a szerelem bealkonyulásának is érzékletes kifejezése. Ezek­ben a Pillanatokban monu­mentális zene. monumentális látvány: lenyűgöző hatás. Néhány kiragadott pilla­natot idéztem csupán egy igen gazdagon és színesen komponált képi világból, amellyel meggyőződésem, a nézőhöz sikerült közelebb hozni, a komoly zenében ke­vésbé jártas nézőhöz is a ze­ne jelképes tartalmát. De ezt segítette elő az operához tár­sított két kis beszélgetés is. egyik előtte a rendező Szi­netár Miklóssal, a másik a bemutatót követően Solti Györggyel, a produkció ze­nei irányítójával. Randevú Csütörtök este Vitray Ta­más randevúzott a jól is­mert és gyorsan népszerűvé vált Randevú-sorozatban. És olyat produkált, amire eddig még nem volt példa a kép­ernyőn: szemünk láttára bé- kített össze két embert, aki hosszabb ideje különböző félreértések miatt már kö­szönő viszonyban sem állott egymással, jóllehet régebben évtizedes mester-tanítvány barátság fűzte össze őket. Adler Zsiga bácsi és a há­romszoros olimpiai bajnok Papp Laci fogott újra kezet egymással nyilvánosan, a megbékélés jeléül. Pedig ke­mény fából faragták mind­kettőt. Vitray szívós ember­sége azonban végül mégis megpuhította, egymáshoz lá­gyította ókét. Hogyan sike­rült? Most kellene keresni a csoda titkát, elemezgetni a megoldás fortélyait. vagy egyszerűen' csak a módszert. De semmi különöset nem ta ­lálnánk. Hiszen a „trükk” csupán annyi: előbb készült egy film Adler Zsigával, aztán ezt a filmet a Horizont moziban végignézte Papp Laci. majd kézenfogva Vit­ray bevezette az idős. mes­tert a vetítés, színhelyére, né­hány röpke mondat, és kö­vetkezett utána a baráti jobb. A legegyszerűbb meg­oldások. a legeszköztelenebb riportfilm. Csupán a lénye­get tartalmazta.^ alighanem Vitray varázsának, titkainak is ez a nyitja; a végtelensé­gig leszűrt mondanivaló, a lényegretörés. a már-már klasszicista tisztaság. Az ő munkája úgy viszonyul egyes buzgolkodó riporterek tény­kedéséhez. mint a zamatos aszú a zavaros lőréhez. Egy­szerűen utánozhatatlan, amit művel; neki mindig van va­lami rejtett tartaléka, vala­mi új gondolata és ezért kér szót. Ezúttal a Randevúban találta meg hozzá a lehető­séget. V. M. Lukács Pál Kossuth-díjas brácsaművész és Falvai Sán­dor zongoraművész szonáta­estje Schumann költői vilá­gának felidézésével kezdő­dött március 30-án. Schu­mann (1810—1856) muzsikája az élet és fantázia keveredé­se, a noveUiszitikus forma kü­lönös hangján. Meseképek cí­mű darabja lazán összefűzött pillanatképek egymásutánja. A sorozatot egy-egy rövid ze­nei motívum — nem gondo­lat, inkább jelkép — tartja össze. Ezen belül egy-egy élesen megfogalmazott, hatá­rozott jelleget képvisel. Lírai mesekezdet, lovagláskép, a vihar tombolása, majd le­nyugvása és a békesség, sze­retet idilljének képei köve­tik egymást. Schumann nagy elődjének, Schubertnak (1797—1828) Ar- peggione-szonátája a szerző tetszetős, szórakoztató darab­ja, mely a vonós gitárnak is nevezett tiszavirág életű Ar- peggione nevű hangszerre íródott. Schubert művei csak­nem kivétel nélkül és kizá­rólag a magántársaság szűk körében a szoba meghitt fa­lai között szólaltak meg. (Ne­ki nem sikerült az, ami Beet­hovennek, hogy művei szá­mára pártfogókat, közönsé­get és kiadót (találjon.) Zené­jének szemérmes egyszerűsé­ge, áradó melódiái, jellegze­tes harmonikus aláfestései, átható erejű koloritja külö­nösen alkalmassá teszi mű­veit arra, hogy az általuk az előadó bensőséges kapcsola­tot teremtsen hallgatóságá­val. Lukács Pál Arpeggione- szonátója túl a tecnikai bra­vúrokon olyan eleven és könnyed volt,- mint amilyen­nek Schubert ezt a darabot írta. Cesar Franck A-dúr szoná­tája nemcsak a zeneszerző életművében, a hegedű egész birodalmában a legnépsze­rűbb darabok egyike. A ro­mantikus zenét érzékenyen befogadó közönség fürödhe- tett a mozgalmasan gyöngyö­ző zongorafutamokban, és a szenvedélyesen kitárulkozó brácsa-dallamokban, élvez­hette a zongora árnyalt har- móniváltásait, s a brácsa ol- vadékonyan meleg hangját. A zongorista Falvai Sándor ebben a műben bontakoztat­hatta ki igazán pianisztikus képességeit, mivel ez a mű mindkét hangszernek egyfor­ma szerepet biztosít, de a koncert első felében előadott művek ritkább szövetű zon­goraszólamát is: a miniatura festő aprólékos műgondjával játszotta. Túl azon, hogy közös játé­kuk összecsiszolt volt, előadá­sukból sugárzott a romanti­kus zenei nyelv ismerete; et­től éreztük értelmesnek a művek tagolását, igazán el­találnak a meglehetősen szé­les skálán mozgó karaktere­ket és valószínűleg ez is hoz­zájárult ahhoz, hogy játékuk mindvégig megőrizte szug- gesztivitását. A közönség tapsait ráadás-szómmal, Schubert g-moll szonátájának Andante tételével köszönték meg a művészek. Labáth Valéria Szinetár Miklós színpom­pás. kifejező látványosságot varázsolt a varázsos muzsi­kához. Talán csak akkor szenvedett csorbát elképze­lése. amikor a technika nem tudott felnőni képzelőereié­hez. azaz tökéletlen techni­kával próbált tökéletes illú­ziót teremteni. Akkor ami­kor például apró. gázról táp­lált lángocskákat alkalmaz egyes képekben, vagy ami­kor közönséges fóliából ké- nezteti ki a könnyek tavát, ilyenkor bizony eltűnik a ké­peket iellemző költőiség. és helyébe az eszközök prózai- sáea lép. Hogyan is lehetne méltó képe a hidegen fénylő fólia a végtelen emberi fái- dalmaknak. szomorúságnak! A képi megjelenítés legem­lékezetesebb pillanatait az Szolnokon Pedagógus országos Második alkalommal ren­dezik meg az idén Szolnokon a pedagógus bábcsoportok találkozóját. Április 7-én és 8-án az SZMT Ságvári End­re Művelődési Központban nyolc csoport, a szekszárdi, a veszprémi, az ajkai, a győ­ri. a kecskeméti, a nagyka­nizsai. a kaposvári, megyénk képviseletében pedig a tö­rökszentmiklósi pedagógus bábosok mutatják be műso­rukat. bábcsoportok találkozója A találkozó keretében báb­kiállítás nyílik, s szakmai tanácskozásra kerül sor. A résztvevők bemutatókat is tartanak többek között a báb- és maszkkészítésről, az óvodások szabad idős prog­ramjairól. az alsó tagozato­sok anyanyelvi neveléséről, s a különböző életkorú gyere­kek együttes foglalkoztatásá­ról, A NAGY KÉRDÉS: MERRE TOVÁBB? Pályaválasztó diákok Kenderesen A mértanóráról, a derék­szögek szerkesztéséről nem könnyű áthangolódni a pá­lyaválasztásra. Ám ennél sokkal nagyobb feladatot ’s meg kell oldania azoknak a fiúknak és lányoknak, akik az idén fejezik be tanulmá­nyaikat a kenderes! általá­nos iskolában: ezeknek az életet alig ismerő gyerekek­nek az egész sorsukat meg­határozó döntést kell hozniuk ezekben a hetekben. Meglehetősen kicsi életta­pasztalat egyfelől, roppant Süveges László esztergályos szeretne lenni. — Láttál már esztergagé­pet? — Láttam, hiszen nekünk is van otthon. _ ? ? ? — Apu csinálta. Igaz, mol­nár a szakmája, de ért min­denféle géphez, és sokat fog­lalkozik velük. — Szoktál neki segíteni? — Természetesen, A múlt héten például eltört egyten­Körmös Franciska csecse­mőgondozónak készül. — Vajon miért? — Négyen vagyunk test­vérek, a másik három mind kisebb nálam. Megszoktam, hogy a kicsikről gondoskod­ni kell, mégpedig nagyon körültekintően. Az egyik unokatestvéremnek most szü­letett kisbabája, — vele is nagyon szívesen foglalko­zom. — És te is visszajössz majd Krokavecz László gimná­ziumba jelentkezett. Kertész- mérnök szeretne lenni. — Mióta? — Nem is tudom. Már évek óta. Nagy kertünk van, és rengeteg gyümölcs, zöld­nagy felelősség másfelől... Tagadhatatlan ellentmondás ez, még akkor is, ha jól tud­juk, hogy létezik szülői pél­da is, nevelői hatás is — egyszóval, ha tudjuk, hogy létezik már tudatos pályavá­lasztási tevékenység A gye­rekek persze vajmi kevéssé érezhetik ezt az ellentmon­dást; ahogy elhalkul a lera­kott körzők és vonalzók csör­gése, egymás után állnak fel, és magabiztos hangon diktál­ják, hogy ki milyen pályán képzeli el az életét... gely a malomban, ahelyett csináltunk egy újat. Én fog­tam De a gépbe az anyagot. De volt már olyan is, hogy teljesen önállóan dolgoztam. Csináltam például egy sakk- figurát. — Hiszen te máris kész szakember vagy. És hol sze­retnél dolgozni majd? — Szívesen visszajönnék a faluba. Volt itt egy bácsi a téesztől, azt mondta, hogy számítanak rám. a faluba, ha elvégzed az is­kolát ? — Azt hiszem, inkább Szolnokon kell majd munkát találnom, ahol az iskolát el­végzem — feltéve, hogy fel­vesznek. — És ha nem? — Akkor a kereskedelem­ben vagy a vendéglátóipar­ban szeretnék elhelyezkedni. A lényeg hogy emberekkel foglalkozzam. sieg terem benne. Valahogy természetesnek vettem, hogy én is növényekkel foglalko­zom majd, ha felnőtt leszek. Annál is inkább, mert a csa­ládban többen is akadhak, akik ezt választották. A bá­tyám például, aki a Zöldért átvevője. — Te milyen mezőgazdasá­gi munkához értesz? — Tudok kapálni, ásni, permetezni, sőt, értek már valamit a fóliázáshoz is. Teg­nap például segítettem apu­nak megjavítani a fóliasátor merevítő szerkezetét. — S ha nem vesznek fel az egyetemre? — Akkor sem esem kétség­be. Legfeljebb nem mérnök­ként, hanem kertészként csi­nálom, amit szeretek. Mert a mezőgazdaságnál kitartok, mindenképpen. Az érkezés is fontos Kovácsné Bulkay Júlia osz­tályfőnök alig leplezett büsz­keséggel hallgatja ezeket a válaszokat, amelyeket azután néhány perccel később a kö­vetkező szavakkal kommen­tál: — A magabiztosság ez esetben nem tájékozatlansá­gon alapul. Ellenkezőleg a legtöbb gyerek már évek óta tudatosan készül az általa választott pályára. Része van ebben annak, hogy a szülők kezdettől bevonják a gyere­keket a családi munkába. Megítélésem szerint ezzel magyarázható elsősorban, hogy a pályát választóknak csaknem egynegyede kifeje­zetten mezőgazdasági szak­mát választott. S akik nem, azok is igyekeznek Kendere­sen vagy Kenderes közelé­ben maradni. Hogy ez így alakult, abban szerepük van a termelőszövetkezet irányí­tó szakembereinek, akik min­dig szélesre tárják a kaput a gyerekek előtt De nem csupán akkor, ha üzemláto­gatásra megyünk; szívesen foglalkoztatják is a szakem­berré vált kenderesi fiatalo­kat. Velünk, pedagógusokkal együtt vallják ugyanis, hogy a fiatalok életében nem csu- oán az indulás fontos: az ér­kezés is. Káposztás János Máris kész „szakember” Másokról gondoskodni A mezőgazdaságnál kitartok Kimondottan „férfi szakasz” Fába vésett próbálkozások A bizsokkal. kusztorákkal az idősebb klubtagok dolgoz­hatnak. ők is csak alapos ki­oktatás és a szükséges kéz­ügyesség megszerzése után. Az óvatosság helyénvaló, hiszen az említett szerszá­mok éles kések, és vésők, akik pedig körbeveszik — a legidősebbek — általános is­kolások. hatodik vagy hete­dik osztályos tanulóik, a jász­berényi Kókai László' Űttörő- ház fafaragó klubjának tag­jai. A klub tavaly alakult, az alapítók: úttörők, tíz fiú. vagy ahogy ők mondják „ga­rantáltan férfi szakasz”, és oktatójuk Muhari László fa­faragó. A közös cél, ami ösz- szehozta őket, meggyőzni és meggyőződni arról, hogy a fa. ha megismerik és bánni tudnak vele. az ábrázolás csodálatos eszköze. A klub gondosan megszer­kesztett programmal kezdte munkáját. Az ifjú fafaragó­jelöltek hosszantartó elmé­leti oktatás után jutották el odáig, hogy kezükbe vegyék a fafaragók szerszámait. El­ső feladat: ismerkedés a fá­val. annak jó és rossz tulaj­donságaival. A klub tagsága cserélődik, hiszen nem mindenki tud megbirkózni a feladatokkal. Ami biztató, hogy többen jönnek, mint ahányan el­mennek. A régiek már fába — vagdalódeszkába — vésik első próbálkozásaikat, a mu­tatós virágmintákat és egyéb, a táj jellegét bemutató fi­gurákat. Közben az újoncokkal együtt- ismerkednek a fafa­ragás történetével. Ezt is az elején, a pásztorfafaragás­nál, a bojtárok verébé ly es botjánál, az öreg pásztorok szép díszítésű fokosainál, a rejtelmes figurákkal televé­sett csordaterelő torkosainál kezdik. így jutnak majd el a tönre£f.y?urákhoz, a busó­maszkokhoz, a .kisplasztikák­hoz. a domborművekneír. Az ifjú fafaragók heten­ként egyszer. — ha zsúfolt az iskolai program kétheten­ként — találkoznak a klub­ban. Minden foglalkozás újabb alkotásokkal gyarapít­ja a gyűjteményt. ígéretes próbálkozásokkal. amelyek most még az alkotók ottho­nát díszítik. Az év végére tervezett kiállításon azonban talán már bizonyítják, hogy Jászberényben - nemcsak múltja, de jövője is van en­nek a szép hagyománynak. ülés Antal Fotó; Faragó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents