Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
1981- ÁPRILIS 4. Irodalom, művészet ______________________9 H uh István; Béke lesz A halál még lépett egyet Rezdült sóhajnyi nesz A Vártemplom fülelni kezdett Érezte béke lesz Körüljárta nézte a várost Maradt-e benne élet Megcirógatta megtörölte Ahol még vérzett Ébredjetek élnek a folyók örvendj a létnek Teremtsetek új kezdetet Gyönyörüszépet Csorog a fény piros esőcsepp Zuhog fáj a föld Szél riaszt alvó mezőket S feszeng a tölgy Pereg a mag ki tartja vissza Ébred a mélység A gyémánt ágról olyan mintha Csordulna kékség Zöld ruhát szőnek az ágak Gólyahírt hoz a reggel A pirostarajú tanyáknak Esőt üzen a tenger Herczeg Klóra: Niké (felszabadulási emlékmű terve) N ijaz tanító háza oldalt állt, a hegyen. Az iskola pedig lent, a falu közepén. Napfényben úszó, ragyogó utca nyújtózott köztük, különösen tavasszal ragyogott, mikor virágba 'borultak a fák. És egyszer, kisfiam, az egyik tavasszal két fa egymásra vetette tekintetét, távolról nézték egymást a virág-szemükkel: az egyik Nijaz udvarán nőtt, a másik az iskolaudvaron, az egyik fa birs volt, a másik almafa. Az almafa virága halvány rózsaszín, a birsé hófehér. És a hófehér birs alatt mosakodott reggelenként Nijaz, mosakodott, és vígan dudorászott. Aztán napfény öntötte el az utcát, s Nijaz hangja onnan, a napból, a fényből zengett tisztán, csengőn; Nijaz tanító hófehér ingben ment az iskolába, 'hogy a gyerekeket tanítsa. Ment a napsütötte utcán, köszöngetett az embereknek, és hangját senkiével sem lehetett összetéveszteni. A hangoknak is, kisfiam, akár hiszed, akár nem, van színük... Ott állt az iskola, mellette az almafa virágzott, s az' almafától a tornácon minden rózsaszínben játszott: az iskolacsengő a tornácon, még az is rózsaszín csengetéssel csengetett ... Aztán elnéptelenedett az iskola tornáca. Az utcák is néptelenek lettek, a házak is elcsönde9edtek, mint a holtak. És két fa tekingetett egymásra: a birs Nijaz udvarán meg az almafa az iskolaudvaron. Hogy ilyennek lássa az ember a világot, valószínűleg egész kicsinek kell lennie, talán még nálad is kisebbnek ... Minden bizonnyal az volt az első tavaszom, amelyet láttam a világból. Ahogy ebből a mostani mérhetetlen távolból visz- szatekintek, úgy érzem, akkor tavasszal csak az a két fa virágzott, csak azt az egy utcát öntötte el a napfény ... És úgy érzem hogy ez a levél, amelyet Nijaz írt, azért is lett olyan gyönyörű, mert a tanító a két virágzó fa között élt, s azon a napfénytől ragyogó utcán ment el katonának. Nijaz tanító levelét nálunk olvasták el az udvaron, a petróleumlámpa fényénél. Ez nyáron történt, aratás idején, az asszonyok épp megjöttek a földekről. Esteledett. Még nem sötétedett be, még körös-körül szürke volt minden, csak az ágak között, egészen a gallyak tövében, a törzsnél lett tapintható a sötétség; a sűrűsödő árnyak meg-megremegtek, mintha sugdolóznának; és remegtek a karcsú ágak is, fészkükben varjak készülődtek az éjszakára ... Akkor este, mikor Menzer néni a petróleumlámpa fényénél Nijaz levelét olvasta, a tanító valahoI a tenger partján volt. Ezt a tengert Fekete-tengernek hívják, de a vize kék, vakítóan kék, és a vakítóan kék vízen hófehér madarak úsznak, a sirályok... A tenger partján pedig erdők vannak, az erdőkben pedig fák; nálunk olyanok nem nőnek ... Ha véget ér a háború, Nijaz visszajön, és okvetlenül elviszi Menzert arra a vidékre. És majd sétálnak azokban az erdőkben. A tengert is meglátja. Üszni is fog a kék hullámokban ... Minden meglesz, minden, csak vigyázz magadra, kis fehér galambom. Ha azt akarod, hogy szép legyen a gyermekünk, aludj többet, egyél minél több gyümölcsöt. És ezenkívül, szépségem, igyekezz szépre nézni, ha csak egy perced is van, szépre nézz... „Igyekezz szépre nézni...” A furcsa szavak előbb földerítették az asszonyokat. Aztán hirtelen elkomolyodtak, gondolkodóba estek, és azon vitatkoztak, milyen szépség van a földön. Nagyanyám kezdte a beszédet; — Helyesek a szavai — szólt. — Ezt már a Korán is megmondta; Te, Menzer, a tiszta vízre nézz, gyönyörű lesz a gyermeked! — A legigazibb szépség a tulipán — mondta Eszmer néni, — de a tulipán tavasszal nyílik, most egyet sem találsz az egész faluban. Talán ha kivárnád. — Eszmer néni elnevette magát. — Ne szülj még, tavasszal kinyílik a tulipán, majd akkor szülöd meg szép gyermekedet. — Ne hozzam ide az anyósomat? — tréfálkozott Fatyma néni. — Idehozom, hadd legyen melEkrem Ejliszli: A kék I ! tenger — ■ ■ ■ ' —------------------- .1 let ted, hadd vess olykor egy pillantást a szépségére! Nagyanyámnak nem tetszettek ezek a szavak. — Fölösleges az anyósokat emlegetni — mondta haragosan. — Mindig óik vannak a bögyötökben! Anyám szótlanul ült, a sötétségbe bámult. Ült csöndeskén, egyre csak gondolkodott. Aztán mint aki fölriadt: — Ó, Allah — mondta anyám. — Gondoljátok el — háború van. pusztulás, ő meg nem feledte el a szépet... Aztán anyám valami érthetetlent mondott el, valami meséhez hasonlót: — Egyet mondok neked, Menzer, csak ne nevess ki, Allahra kérlek ... Mikor lefekszel, tedd a kezed a melledre. És akkor álmot látsz ... Mintha hegyen lennél.. : Magas, nagyon magas a hegy.:. És mintha az egész felhőbe burkolózna, lágy, ouha... És mintha ringatóznál könnyedén, akár a bölcsőben. Odalent meg mintha végtelen mező terülne el: gyönyörű zöld a fű, és mindenütt csupa, csupa tulipán ... Meg napraforgót látsz, vakító sárgát, hatalmasat, akár egy tál. És odarepül egy sas, odarepül, s leszáll a napraforgóra. Ne félj tőle, és főleg ne nyisd ki a szemed. Ha kinyitod, vége. De ha kibírod és nem nyitod ki a szemed, valami meleget, simoga- tót érzel hirtelen a melleden, mintha kismadár ült volna rá. Pedig egyáltalán nem kismadár, kéz az, Nijaz keze, ő maga is ott van melletted... Fölébredsz, és egészen könnyű leszel, akár az a felhő ... Csohóoy Kálmán rajza Anyám elhallgatott, s Menzer néni rögtön mellére tette a kezét. Fatyma néni azt mondta, hogy nemrégen ő is látott egy álmot, egészen különös álmot, de aztán nem mondta el. Helyette Eszmer néni kezdett el mesélni, de meséje nagyon hosszúra nyúlt, az asszonyom elbóbiskoltak. Rövidesen szét is oszlottak, mert eltörődtek aznap, másnap megint virradatkor kelnek, megint aratnak hajnaltól napnyugtáig. Azon a nyáron hajnaltól napnyugtáig arattak az asszonyok, a levelet mégsem feledték: emlékezetükbe vésődtek Nijaz szavai ... Amikor lement a nap, a levelet emlegették, amikor feljött a hold, a levelet emlegették. Elég volt, hogy az ágak között felzengett a csalogány éneke, az asszonyok már Menzert szólították. A szépség, amelyről Nijaz tanító írt, hol harmatos fű volt, hol égőpiros rózsa ... .' — Menzer! — kiabált Fatyma néni. — Gyere ki! Gyere ki gyorsan!... Nézd, micsoda szivárvány! Én is kimentem a tetőre. Én is néztem a szivárványt. Ez volt a legelső szivárvány, amit láttam ... Az aratás befejeződött, az asz. szonyokat a dinnyeföldekre küldték, és egyik este a dinnyeföldről jövet Menzer néni azt mondta, hogy talán rövidesen... És csak mert mondta, reggel a szomszéd- asszonyok nem hagyták fölkelni az ágyból, engem meg beültettek a szobájába az ablakhoz. Sírtam, nem akartam ott ülni. Hogy ne unatkozzam, az asszonyok fogtak nekem egy szöcskét, cérnát kötöttek rá, és én a cérnánál fogva tartottam. A szöcske minduntalan nekiverte magát az üvegnek, el akart ugrani, de hogy ugorhatott volna: ajtó-ablak csukva. Hirtelen, az jutott eszembe, hogy én se szabadulhatok ki innen, és hangosan elsírtam magam. Menzer néni fölkelt, kinyitotta az ajtót. — Eredj, kisfiam — mondta —, játssz egyet az udvaron. Csak ne menj messzire Az udvarukról a falu mintha a tenyeremen volna. A zöld lejtőn pedig, a patak fölött óriási sárga napraforgók A nap épp hogy elődugta fejét a hegyek mögül. „Ó, Allah!... Háború van, pusztulás, ő meg nem feledte el a szépet.. Egész nap Menzer néni udvarának agyagkerítésén üldögéltem. Amott, a kerítésen túl a szemétlerakóhely bűzlött, de mégsem akartam elmenni onnan, mert ott alacsonyabb volt a kerítés, és mindent láttam: a hegycsúcsokat is, a szakadékokat is ... ... Amikor pedig kinyitottam a szemem, láttam, hogy a füvön fekszem. A házból Szafia doktor hangja hallatszott, aztán gyermeksírás, és rájöttem, hogy Menzer néni megszült. K islányt szült, és mindenki azt mondta: szép. Csak nagyon sokáig nem kapott nevet Menzer néni kislánya. Egyre jöttek a községi tanácstól, anya- könyveztetni kell a kislányt mondták, nevei kell adni neki de Menzer néni egyre azt hajtogatta: „Ahogy akarjátok, de levelet küldtem Ni- jaznak. Megjön a válasz, akkor adok neki nevet.” De a válasz Nijaz tanítótól csak nem jött meg... Van úgy, hogy Menzer órákon át a kerítésen ül, ott, ahol a legalacsonyabb, és csak néz, néz a távolba. Néha odahív. — Látod a tengert? — kérdezi. És a hegyekre mutat. Nézek, nézem a hegyeket, a szakadékokat, és a tengert látom ... És olyan kék az a tenger, de olyan kék, hogy egyre csak úszni szeretnék benne. Vándor Anna fordítása történt bajnokkal? Barabás Tibor: Mi a cseh zerkilencszáznegyvenket- tőben Sárospataktól hat kilométerre táborozott századunk. Tanyai házak húzódtak ott, egy nagy uradalom szegélyén, és én az írók kíváncsiságával, a röptérről hazatértünkben, be-benéztem a tanyaiakhoz, tudakolni az öregek baját 6 a fiatalok reményét. így tértem be egy este Szalon- taiékhoz is. 7 Hárman voltak a homályos, földes padlatú szobában. Kályha a sarokban, hogy főzni, melegíteni egyszerre lehessen. Nagyobbik fiát várta haza a munkából a néne, pirította a szakított tésztát, főzte a lebbencslevest. Kisebbik fia, Ferkó, tizenkét éves volt, kerek fejű, csillogó, barna szemű, szelíd gyerek; láthatólag tisztelte bennem a szemüvegest. Én meg faggattam őket, de csak szelíden, mindennapi dolgok közé vegyítve kérdéseimet. — Hát Szalontai bácsi tudja-e, hogy ki volt az a Kossuth Lajos? Láttam, hogy a görcs összehúzza a dunna alatt, de az arca azért felderült. — Hát azt honne tunnám, a kérem nagy magyar vót. — Hát Szalontai bács azt is tudná, ki volt Petőfi Sándor? — Petőfi, Petőfi — gondolkodott az öreg, összevonta sűrű szemöldökét, amely ellentétben a hajával, még fekete volt. —» hát Petőfi, kérem, az is nagy magyar vót, valamiféle íróember ... — Jól van, Szalontai bácsi, nagyon jól van. — Hiszen mondtam én mán az imént, hogy engem csak a nagyemberek érdekelnek — tette hozzá büszkén az öreg. Elszomorított a dolog. Hát eny- nyit tudhatott meg ötvenöt esztendős koráig egy tanyai béres hazája történelméből, vagy csak eny- nyit tarthatott meg a nyomorúság a szűkülő emlékezetben? ' Hátha a gyerekekkel többre jutok — gondoltam —, hátha ma már, 1942-ben, más a világ. És kíváncsian fordultam Ferkóhoz, akit anyja már huszadszor kérlelt, hogy egye már meg a kitálalt le- vest, mert elhűl. Ferkó csak bámult maga elé, és nem nyúlt a kanálhoz. ' — Ferkó — kezdtem a faggatást. — Ferkó, hát te kit ismersz még a nagy magyarok közül? — Hát én, én ismerem még Jókait, a Jókait — tagolta lassan, mint akinek nincs nagy utánpótlása. — Oszt ismerem még Toldit is. Toldi Miklóst, az is nagy magyar vót... — Hány elemit jártál, Ferkó? — kérdeztem. — Én csak négyet, oszt már vége is vót az oskolának. — Jártál vóna tovább is? — Mérne jártam vón, az én fejembe is befér, mi a máséba — felelte öntudattal. — Egyél már — szóltam —, egyél, elhűl a levesed. — Ha elhűl, hát elhűl. Van időm — felelte. Amíg itt vagyok, nem eszik a gyerek — gondoltam, — ismerlek én téged, ismerlek, Ferkó, akárcsak magamat. Búcsúzkodtam. Készülődtem, de láttam, valami nyomja még a Ferkó gyerek szívét, valami, amit nem mer kimondani. De én csak a levesére gondoltam. Nyitom az ajtót, a szoba gőze kicsap a novemberi hidegbe — amikor megszólalt a gyerek: — Tessék már mondani... mi történt a cseh bajnokkal? — Miféle bajnokkal? — kérdeztem meglepetten. — Amék Toldival vívott a király előtt. — Hát ezt meg miért kérded? — Mer én Kimaradtam az oskolából, oszt a könyvemben, az olvasóban, csak addig vót a dolog, hogy Toldi kiszállt a csónakjából, nagyot rúgott rajta, osztán odajött a cseh bajnok, oszt megfogta Toldi a kezét, oszt úgy megszorította, hogy a vére is kigyütt az ujjhegyéből. Ügy ám... De csak addig vót az olvasóban, oszt most én nem tudom, mi történt a cseh bajnokkal, melyik győzött? — kérdezte, és a szeme felcsillant. Mintha valami közös ügye lett volna ezzel a Toldival, mintha egy kissé a maga útját, harcát vagy győzelmét érezné ki a paraszti sorba taszított Toldi küzdelméből. Most az egyszer hálás voltam a sorsnak, hogy nemcsak a tandíjmentességre, de még ösztöndíjakra is rászorított, s ezért úgy kellett magolnom, hogy amit egyszer megtanultam, többé ne feledjem. — Hát ide hallgass Ferkó, elmondom én, mi történt Toldival, éppúgy, ahogy Arany János megírta, ha a levesed kikanalazod. Gondolkozott, mint akitől áldozatot kérnek. Én meg csak mondtam, lassan is, halkan is, félig neiki, félig bánatos magamnak: Aztán megragadó Toldi csak úgy [kézzel, Rángató a csehet szörnyű erejével. Ropogott keze közt, elolvadt a teste. Végre így könyörgött a cseh [térdre esve: Kérlek, édes fiam, ne kívánd [halálom, Minden vagyonomat, im. neked -ao [ajánlom. Tizenkét vitéznek drága sok rxjaj [marháját, Vitézlő magammal, minden [apródságát. Ferkó kezében megállott a kanál, csak nézte, nézte, b am álló lebbencslevesén az úszkáló pirított tésztát, én meg véges-végig elmondtam neki Toldi nagy históriáját : Nem hagyott sok marhát, földet [és kincseket, Nem az örökségen eíródó [gyermeket; De kivel nem ér föl egész világ [ökre. Dicső hire-neve fennmarad örökre. ahogy be végeztem, felálltam. Ferkó szemét valami elhomályosította. Nem hinném, hogy a leves pá rája. mert végleg elhűlt. Ferkó úgy nézett rám, mint a varázslóra, akit arra szemelt ki a sors, hogy hírét hozza a tanyai házba valaminek, aminek tudása, minden magyar legjogosabb jussa. Kilincsen a kezem. Köszönök, köszönnek, csak Ferkó ült szótlan, ámult-bámult, még csak nem is köszönt. Tudtam én, mi megy végbe benne. Beteljesült álom ringatta a szívét... én meg keseregve tapodtam a kút körüli dagadó sarat, átkoztam a magyar királyi népoktatást, s egy jobb világot terveztem ki Szalontai Ferkónak. Összeállította: Rékassy Ildiké
