Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-29 / 99. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. ÁPRILIS 29. Láncszemek smerek egy éjjeliőrt, aki baráti körben gyaikran mondogatja félig tréfásan, „ félig komolyan: „Az igazgató után én vagyok a második ember a vállalatnál”. Amikor megkérdezik tőle, hogyan érti ezt, így felel: „A nap huszonnégy órájának egyik felében az igazgató elvtársra bízták az üzemet, a másik felében pedig én ügyelek”. Némileg túloz ugyan az öreg, de alapjában véve igaza van. Ez a beosztás is, — csakúgy, mint sok más — becsületes helytállást, lelkiismeretig fegyelmet, felelősségérzetet követel azoktól a többnyire már nem fiatal emberektől, akiknek az a hivatása, hogy őrizzék a vállalat, az intézmény, a nép vagyonát. Szándékosan használtam ezt a kifejezést: hivatás. Sokan ha ezt hallják, csak olyan foglalkozásokat tudnak elképzelni, mint orvos, pedagógus, katonatiszt, tudós vagy művész. A felsoroltak valóban szép és fontos hivatások, talán ebből' származik a tévedés is. Két dolog keveredik itt olykor össze: a szép és a fontos. Amit szépnek tartanak, azt hivatásnak, s ezért fontosnak is tekintik, amiről úgy vélekednek, hogy nem szép, azt jó esetben fontosnak tartják, vagy annak sem. Sok helyen fellelhetők olyanok, akik ezen a szemüvegen át nézve lekicsiny- lik, semmibe veszik mások munkáját, szorgalmát. Csupán azért, mert az nem látványos és csillogó, nem áll szüntelenül a közfigyelem fókuszában. Ugyanakkor saját tevékenységüktől köny- nyekig meghatódnak, bár a munkában „fogjuk meg és vigyétek” a fő jelszavuk. Mindenki felismeri ezt a típust még akkor is, ha felségjelük különböző. Az egyiket úgy tartják számon, hogy a „nagy okos”, a másikat úgy, hogy „nem most lépett le a falvédőről”. A harmadikat ott találják azok között, akik a legerőszakosabban reklamálnak, ha véletlenül — s szerencsére — kimaradnak a jutalmazásból. Valamennyiükre egyaránt jellemző, hogy a megérdemeltnél több elismerést, több fizetést, több tiszteletet és bámulatot követelnek maguknak, akár mások rovására is. Ha ezt mégsem kapják, megtelnek sértődöttséggel, és környezetük légkörét is rontják. Az ellenkező véglet sem ritka tünet. Ismerünk olyan embereket is, akik saját munkájukat tekintik tized- rangú feladatnak. Ügy érzik. a világ egészen jól meglenne az ő szorgoskodásuk nélkül. Emiatt kelletlenül, örömtelenül, félszívvel dolgoznak, és néha keserűen, némi irigységgel gondolnak azokra, akiknek szerintük szép munkájuk, fontos hivatásuk van. Ismert megállapítás: pótolhatatlan ember mines. Ez megfelel a valóságnak. Egész más a helyzet, ha általában a munkára, a társadalom életében különféle funkciót betöltő emberi tevékenységre gondolunk. A hangsúlyt ugyanis nem arra helyezzük, hogy egy adott tevékenységet más is képes elvégezni, hanem arra, hogy valakinek mindenképpen el kell végeznie — méghozzá rendesen, tisztességesen, mert a közösség számára az nélkülözhetetlen. Nem nehéz belátni, hogy különösen a modem társadalomban, fejlett gazdasági viszonyok között, amikor a tudományos és technikai haladással a termelő és mindennemű társadalmi tevékenység egyre szerteágazóbbá válik, bármely egyszerűnek, igénytelennek tűnő munka elmulasztása is súlyos zavarokhoz, veszteséget előidéző rövidzárlatokhoz vezethet. mi csak szépet, fontosat, érdekeset látunk magunk körül, az minden közös erőfeszítéssel — ki tudja hány ember munkája révén — születik. A legegyszerűbb családi ház építéséhez is százak és ezrek munkájával készült anyagokat, készülékeket használunk fel Hiányozzék akár csak egy is, rögvest kiderül, hogy az bizony minden látszólagos jelentéktelensége ellenére is nélkülözhetetlen. Nem árt, ha néha gondolnak erre a hencegők, az önmagukat felma gasz talók. a mások fáradozását lekicsinylők is. És azok is, akik saját tevékenységüket értékelik le igaztalanul. Gy. Z. Hz összezáródás hónapjai Avagy: lakva ismeri meg az ember egymást Régi .tapasztalat: udvaroljon akármeddig is egy fiú a stzíve választottjának, mégis a házasságkötés utáni első együtt töltött hónapok meglepetéseket is tartogathatnak. Azaz a közmondás állítása generációról generációra igazolódik: lakva ismeri meg az Ifjú házasok, hiszen áprtlis negyedikén múlt hat hónapja, hogy kimondták a boldogító igent. — Noha korábban már Jánost másfél éve ismertem, úgy érzem, hogy még mindenben ma sem szoktunk össze teljesen. Elvégre ez a tizenyolc hónap jószerével csupa szórakozás, ide-oda császkálás, kirándulás volt. Nagyjából kiismertük egymást, de azért a mostani viszonyunk már sokkal felelősségteljesebb, érettebi», komolyabb. — Mennyiben? — Egymáshoz tartozunk nemcsak a jóban, a rosszban is. Engem meglepett, hogy Jancsi milyen dolgos. Örökké tesz-vese valamit a ház körül. Azután nekem is megváltozott a helyzetem, hiszen a házi munka rám szakadt. A középiskolában kollégista voltam, így meg kellett és kell tanulnom főzni. Az az igazság, váltakozó eredménynyel — les a férjére titokban a szőke asszonyka. Ifjú Kovács Tiborék Víghéknél egy héttel „korosabb” házasok. Az asszonyka naponta ingázik, Törökszent- miklósra jár dolgozni. — Négyéves az ismeretségem Tiborral, de néhány apró szokás, gesztus csak most kezd feltűnni. Például hová, és hogyan teszi le a ruháját, szereti-e a rendet, vagy mindig keres valamit. — Meglepetés? — Talán az, hogy a férjem sokkal nyűgöd tabb, mint korábban gondoltam. Az viszont nem ártana, ha ít házi munkában többet száember legjobban a társát, federt fel alaposabban rejtett, belső értékeit, addig észrevétlen apró gesztusait, szokásait. Víghné Solyha Ildikó még mindössze 20 éves, de a férjével már saját kertes házban élnek Kunhegyesen. — Nékem ízlik — veti közbe nevetve János. — őszinték? — Igen. Nem alakosko- dunk — folytatja Ildi —, megmondjuk a véleményünket azon frissiben. Ez jó módszer, mert lehet, pillanatnyilag fáj, de nincs belőle tartós harag. János veszi át a szót. — Nekem is változott az életem,, hiszen nem csavargók, mint nőtlen koromban. A négyszáz négyszögöl kertünk a 'gyár után lefoglal. — Az udvarlás korszaka jó tanulóidőnek bizonyult? — őszintén szólva kellemes a meglepetés. A nejem kevesebbet költ ruhára, mint gondoltam. Spórolós, és iez jó. mert ő a pénztáros, és előbb-utóbb nagyobb lakást, gyerekeket szeretnénk. Igaz, ha együtt készülünk valahová, az kész idegbaj. Én ötször felöltözöm, mikor ő még azon töpreng: melyik blúzt vegye fel — nevetnek össze. míthatnék rá. Igaz, anyu sokat segít, de ő is dolgozik, meg én is. • Tibor a kunhegyesi új ABC boltvezető-helyettese Sokszor túlórázik, későn ér haza. — Jól kijövök az anyóssal is, az apóssal is, bár a jelenlegi lakásunk átmeneti náluk, hiszen befizettünk égy szövetkezetire. — Meglepetés a házasságban. — A feleségem jóval idegesebb, mint én. Persze a nők általában érzékenyebbek, — Azt mondta, többet segíthetne. — Inkább az apóssal dolgozunk a kertben,, a ház körül. A veteményesben ilyenkor már mindig akad munka, és az udvaron is hol ezt, hol azt kell reperálni. özvegy Tóth Károly és özvegy Tóth Sándomé mindössze két hete él együtt a karcagi szociális otthonban^ Marika néni a fiatalabb, 76 éves, Károly bácsi pedig hét esztendő híján száz! Hegyes bajszú, fürge észjárású, nevetős arcú. Az ember hatvannak se hinné: — Pedig 1888-ban születtem Kunmadarason! — Az ismeretség? — Féléves. Nekem egyetlen unokám él a messziben, sokszor hírét se hallom. Magányosak voltunk, találkoztunk, megszerettük egymást Elvégre valakihez mindenki tartozni akar. — Kiismerte előzőleg Marika nénit Károly bácsi? — Határozottabb, ahogy képzeltem, de úgy van jól. Kardos menyecske, a pénzt ő kezeli. Csizmavita — Tessék már nézni — veszi át a szóit Marika néni — nekem azt mondja, ő már nyolcvan éve télen-nyáron csizmában jár. Ilyen szép helyen, meg ilyen jó időben is. — Mind a két párat finom bőrből csinálta a suszter — dicsekszik Károly bácsi. — De ide nem való, ez már, hiszen fél éve ki sem ment a városba. Papucsa van, és egy könnyű, nyári szandál is kellene. Ügyis veszek neki, nekem ne mondják, hogy a párom a kánikulában bőrcsizmában izzad. Mosolyogva nézem a két, esz hajú, igazát védő, csendesen zsörtölődő idős embert. Kívánom nekik: erejük, egészségük, idejük is maradjon — az összes zokáson kívül — a napsugaras őszre, az elkövetkezendő, együtt töltött, közös életre. P. Szabó Miklós Felelősségteljesebb a viszony I második műszak bonyodalmai VERBEQVSRO A borvidékeken* ilyenkor tavasz derekán már látja a gazda, milyen termésre számíthat, kiolvassa azt a szőlő lövéséből, a hajtásokból. A hegyoldalakban nyitva a présházak ajtaja, dolgoznak a szőlőskertekben: új tőkéket telepítenek az elöregedettek helyébe, a kordonos művelésnél pedig a drótszálak közé húzzák a venyigét. ’ Tokajban, a Kopasz-hegy meredek oldalán lefutó szőlősorok úgy hatnak a záporozó napsütésben, mint ha egy vigyázzba merevedett regiment fogadná az érkezőket. Ami azt illeti, nagyerejű ez a „sereg”, már Anonymus is feljegyezte krónikájában: „a vitézek a hegyen minden nap lerésze- gedének”. Tokaj neve több mint 900 éve szerepel a magyar történelemiben: birtokolta a várat Mátyás király, Bethlen Gábor, Rákóczi fejedelem, de még az osztrák császár is. Nagy Péter cár pedig szőlőskertet bérelt itt. A hegyaljai . borvidék a honfoglalástól napjainkig nem veszített világhíréből a tokaji szomorodni és aszú szülőföldjét most is évente 140—150 ,ezer külföldi és hazai turista keresi fel. Aki végigmegy a csendes kis utcákon* érzi a régmúlt idők hangulatát: Műemléki értékűek a barokk, klasszicista, eklektikus stílusú lakóházak, köztük a szőlőművelők, borkereskedők régi portái, íves kapuk. csál- lagboltozatos szobák; a tágas borpincék felidézik a híres tokaji szüreti mulatságokat is. . Kétségtelen, a legnagyobb vonzerő a bor, de Tokaj- Hegyalja romantikájával is ide csalogatja a látogatókat: Vadregényes vízpart tárul elénk a Bodrog—Tisza találkozásánál. . A nagy folyó jobb partján, a híd közelében tavaly decemberben megnyílt a régvárt Hotel Tokaj. Hajó a szárazföldön — a szálloda megjelenésével egy személyszállító gőzös képzetét kelti, kerek kajütablakai, a korlátként végigfutó loggiasor, a homlokzatból előrenyúló „parancsnoki fülke”.. szinte várja az ember, hogy megszólal az indulást jelző hajókürt. A szálló negyvenkét szobája elegáns, barátságos és kényelmes. Sok a vendég: cseh, szovjet, olasz, osztrák turisták, magyar kirándulók, nászutasok. Üdülővendégként fogadják az érkezőket, gondoskodnak programról is. Az épületben a COOPTOU- RIST utazási iroda kirendeltségén egynapos szervezett túraajánlatok, társas- utazások között válogathatnak az érdeklődők: Miskolc-Tapolca, i Lillafüred, Hajdúszoboszló, Nyíregyháza —Sóstó, Szerencs, Eger, Szilvásvárad, Aggtelek, Jós- vafő, Sátoraljaújhely—Nővé Mestó—Trebisoov... — Évi hárommillió forintos szerződést kötöttünk a COOPTOURIST-tal ; társas turistacsoportok és egyéni utazók elhelyezésére — újságolta ottjártamkor Cseh Péter szállodaigazgató. — Bevezettük elő- és utószezonban a „hármat fizet, négyet kap” akciói vagyis három fizetett nap helyett négy éjszakát tölthet itt a vendég. Várakozáson felül alakultak az eddigi eredmé-' Tavaszi látkép a Tisza-parti házakra felvonóval: az erdőirtás már megkezdődött. A híres Rákóczi-pincén kívül a halászcsárda, a Taverna meg az eszpresszó, ahová italra betérhet az utazó. Több vendéglátó hely kellene még, borkóstoló-pince, ez utóbbi a szőlősgazdákon múlik. Aki idejön, nem mulaszthatja el hogy meg ne kóstolja a hegy levét, s akkor már itt is éjszakázik, hisz nem folytathatja autósútját Aki jó bort keres, megtalálja a forrást. Gönczei Pali bácsi őstermelő pincéjében topóból mérik pohárba a számolódnál egy hörpintés után dönti el a vendég, hogy melyik hordóból töltsék tele üvegéi A tokaji borhoz helyben Szőlőtelepítés készül a hordó. Egy kádárdinasztia van már csak a nyék: SökJan megszakítjiák községből: Hudák György és útjukat Tokajiban, s csak két fia. A kádármester ud- pár nap után indulnak tó- varán tornyokba rakva szá- vább az ország különböző rad a rönk, a tölgy és akác- részeibe. Valóiában ez a cé- fa illatú műhelyben vijjog a lünk: megfogni az átutazó- szalagfűrész a gyalugép, kát. készül a dongapalást. A káVendégmarasztaló fogá- dárok hozzászoktak a turis- sok: a kedvező áru, ossz- ták kíváncsi kérdéseihez, komfortos környezeten ki- Megtudtam, hogy egy akós vül — beletartozik a színes- hordóba 56 liter bor fér. de televíziós társalgó, drinkbár, új korában először mustot a jó konyha (kedvelt speoiá- kell beleönteni, hogy a bor- lis ételünk a korhelyhalász- kőkicsapódás védőrétegként lé. citrommal1, tejföllel) vonja be oldalát. Figyelmez- stb. — gondoskodnak a sza- tettek, ha egyszer hordót badidő kellemes eltöltéséről veszek, jól mustráljam meg, is. A szálloda parkjának vé- nehogy rám sózzák a köcsög gében folyik a Tisza: hor- alakút, nyomott oldalút. Jó gász-stég épül a parton, volt hallgatni ízes beszédü- lesz csónakház is. Május két a mesterség dicséneté- elejétól rendszeresen köl- ről pedig aznap nem is el- csönözhető vízibicikld, kajak, sóként tévedtem be hozzá- horgászfelszerelés. Aki fü- juk. De ilyen a vendégsze- rödni akar, átevez csónak- rető ember természete, mert jón vagy átmegy a hídon a a vendégváró Tokajban min- túlsó parton lévő strandra, den háznál szívesen látják Terv van bőven: Sípara- az idegent, dicsőm is lesz a Kopasz-hegyen, lesiklópályát építenek Horváth Anita „Hajó” a szárazföldön
