Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-26 / 97. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1981. ÁPRILIS 26. Végre, már lehet a parkban, jó levegőn foglalkozni az unokával. Lépten-nyomon nagymamákkal, nagypapákkal lehet találkozni a tavaszi délutánokon. Sokan óvodába mennek az unokáért, s hazafelé meg-megállnak a hintánál, a homokozónál (Fotó; Korényi) Nyugdíjasok nyugalomban? Az egyre jobban kizat. különösen pedig az utóbbi években fellendülő üzemorvosi tevékenység révén hozzájárul nemcsak az átlagéletkor emeléséhez, hanem ahhoz is. hogy a dolgozók munkaképessége a nyugdíjas korhatáron túl is kielégítő maradjon. A nagy kérdés most az: munkahelyeink hogyan élnek azzal a lehetőséggel, amelyet az 55 éven felüli nők és a 60 évesnél idősebb férfiak egész életen át felhalmozott tapasztalata, lankadatlan szorgalma, emberi közösséghez való ragaszkodása. elpusztíthatatlan használná akarása jelent? Szolnokon körülnézve bizony nem valami megnyugtató a kép. A városi tanács 'munka- . ügyi osztályán — ahol a nyugdíjasokat foglalkoztatni kívánó munkahelyek igényeit összegyűjtik és számon tartják —. nagyon szűkös választékot talál az érdeklődő. Ottjáirtamikor például csak annyit tudtak mondani. hogy a Víz- és Csatornamű Vállalat felvenne két férfit éjjeliőrnek, s hogy a Vásárhelyi Pál Közgazdasági Technikum kollégiuma is keres egy embert. Hogy férfit-e vagy nőt. s hogy egyáltalán milyen munkakörben óhajtanék foglalkoztatni az esetleges jelentkezőt — flórnál v fedi. Az viszont kiderült a beszélgetés folyamán, hogy ez a helyzetkép távolról se hű tükrözője a valóságos viszonyoknak. hiszen a szolnoki üzemek és intézmények elég szép számban fogadnak nyugdíjasokat. Első helyen a Szolnoki Cukorgyárat említették. amely az őszi kam- * pány idejére 100—150 nyugdíjast szerződtet évente. Szívesen alkalmaz nyugdíjast a Járműjavító is.- főként ha olyan vasas szakmát művel az illető, amelyben nem tolonganak a fiatalabb munkavállalók. A portások, a liftesek. a takarítók, a kézbesítők tekintélyes része persze a legtöbb vállalatnál és intézménynél a nyugdíjasok sorából kerül ki, anélkül azonban, hogy különösebben keresnék a jelentkezőket — azok' ugyanis rendszerint a saját régi dolgozóik. De mégis: vajon egyensúlyban van-e „a kereslet és a kínálat?” Mivel a városi tanács munkaügyi osztályán erre vonatkozó adatot nem találtam. érdeklődtem néhány munkahelyen, és meglehetősen vegyes információ birtokába jutottam. Az Autójavító Vállalat szolnoki üzemében szívesen alkalmaznának nyugdíjas korú éjjeliőrt, portást. raktárost, sőt, autószerelő munkásokat is, ha volna erre jelentkező. De nincs, mert a nem túl régen működő üzem zömmel a fiatalokból toborozta dolgozóit az induláskor, s közülük az idősebbeknek is jó pár évük van még a nyugdíjazásig. A Centrum Áruház kereskedői közül viszont elég sokan mentek nyugdíjba az elmúlt évek során, ám ők újabban nem szívesen jönnek vissza — még egy hónapra sem. Ez persze érthető: az áruház csúcsforgalmi időben tartana igényt a nyugdíjasokra, ami pedig a fiatalabb dolgozók számára is ugyancsak megterhelő időszak. A papírgyárba viszont igen sokan mennének vissza az „obsitos” dolgozók közül, bőven volna a számukra feladat is — csak éppen pénz nincs. Huszonöt—harminc nyugdíjasnál többet nem tudnak foglalkoztatni. űz öregség nem betegség Sokan ixigylik a nyugdíjasokat, hiszen az ő kiváltságuk a tetszés szerinti időben való ébredés, a zsúfolt közlekedés elkerülése, ök azok, akik bármikor, ha kedvük van, moziba mehetnek, utazhatnak, sétálhatnak. Mégis, aki eléri az időt, hogy mint nyugdíjas éljen az előbb említett kiváltságokkal. kezdetben, valljuk be őszintén; megtorpan. A természet kérlelhetetlen törvénye, majgától értetődő jelenség, hogy szervezetünk megöregszik. Ebbe bélé kell nyugodni, de azt is tudni kell, hogy az öregedés nem betegség,. hanem biológiai folyamat. Ahhoz, hogy valaki sokáig, egészségesen éljen, nem elég a testi jólét, arra idejében lelkileg is fel kell készülni. A leghelyesebb, ha korábbi, egészséges életmódját a nyugdíjas tovább folytatja. Ha kérik rá, és úgy érzi, egészségi állapota is megengedi. nyuigodtan dolgozzék régi munkahelyén. Minden embernek fontos, hogy milyen környezetben él, és ez fokozottan érvényes az idősekre. A családi és baráti szeretet, a megértés, a nyugodt élet a legjobb gyógyszer az elmalgányoso- dás ellen. Akinek unokái vannak, töltsön minél több időt a gyermekekkel, meglátja, hogy felfrissül társaságukban.. Cseh Tiborné egészségnevelési osztály MUNKÁRÓL A KLUBBAN Nem kenyerünk a tétlenség — Van egy jó és egy rossz hírem — kezdi Palhuber Kálmán, amikor már legalább huszonötén tereferélnek, várják a foglalkozás kezdetét. Melyikkel kezdjem? — A jóval, természetesen — nevetnek, de kis szorongással. —• Józsi bácsinak sikerült a szemműtétje, már otthoin is van. remélhetőleg hamarosan ő is köztünk lesz megint. Sajnos, a rossz hír is betegség, Kálmán bácsit mentő vitte a kórházba, holnap látogatom meg, bár úgy tudom, intenzív osztályon van, s tudjátok, oda legfeljebb egy-két percre engedik be a látogatót. Dehát ő a klub legöregebb alapítója, a nyolcvan évest , valameny- nyiünk nevében közöntöm majd. Folytatnám a bejelentéseket, a jövő héten szerdán Balog főorvos úr tart előadást, mondjátok meg, miről szeretnétek hallani! — Sok a szívbeteg, az érrendszeri bajokkal kínlódó, a magas vérnyomásé közöt- tünjk — sorolják egyszerre többen, aztán megegyeznek. Beszéljen a főorvos arról, hogyan éljen helyesen a nyugdíjas —• Más: május hatodikén tartjuk itt a munka ünnepéről a megemlékezést, amit természetesen ismét összekötünk az anyák köszöntésével. Ha csak egy hónapig is Ismét a pult mögött E röpke tájékozódás végkövetkeztetése : talán nem véletlenül rendelték el annak idején, hogy legyen olyan szerv, amelyik az igényeket és a lehetőségeket egyaránt számon tart.ia és összehangolja. Végtére is akadhat például kereskedő, akinek a karácsonyi csúcs- forgalom terhes ugyan - az áruházban, ám mint raktáros. remekül erezné magát az autójavító egyik raktárában. —káposztás— Gugi Ferenc 1927-ben, Nagy Magdolna tíz évvel később kapta kézhez a segédlevelet összeházasodtak. Az órássegéd hozzáment a kereskedősegédhez, akkor már önálló boltoshoz. Együtt álltak a pult mögé, 1951-ig a szobányi fűszerbaltban, azután a földműves szövetkezet, később az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Alkotmány úti vegyes-élelmiszerboltjában, Jászberényben. Együtt álltak a pult mögé fiatalon, tele életkedvvél, egymást segítve tanulták meg mindazt, amit a kereskedő szakmában tudni kell, és 40 év múlva, 1973-ban együtt kezdték el a jól megérdemelt pihenést, a nyugdíjas éydket. Azóta.. . minden évben, úgy május táján együtt állnak vissza a pult mögé, egy hónapig az elgyik azután a másik boltban, hogy helyettesítsék a nyári szabadságukat töltő fiatal társaikat — Látja, ilyen az élet, amikor túl nehéznek tűnt a gürcölés, a pakolás, a meg_állás nélküli ' talpalás, feleségemmel úgy vigasztaltuk eígymást, hogy majd csak megérjük a nyugdíjas éveket! Most meg, hogy pihenhetnénk, alhatnánk délig, reggel öt órakor azt találgatjuk: odaérkezik-e idejében a kenyér a volt boltunkba, rendeltek-e elég tejet?. .. és várjuk a nyarat, azt a pár hónapot, amikor visszaállhatunk a pult mögé, dicsérhetjük ennek vagy annak a sajtnak az ízét, és örülünk, ha ropogós, szép kiflit találunk az éppen soros kedvencünknek, valamelyik iskolás gyereknek. — A nyugdíjjal valójában se én, se az uram nem búcsúztunk el a szakmától, Nem is lettünk volna rá képesek, harminc évig szolgáltunk egy helyen, a „Gugiék boltjában”. Hozzánk nőtt minden, az eladótér, a pult és szívünkhöz nőttek azok az emberek, akik nemcsak kuncsaftjaink, de barátaink is voltak. Harminc esztendő nagy idő, ezalatt kialakul és változik a bolt rendje. Volt olyan vásárlónk iskolás gyerek, aki csak Feri bácsitól fogadta el az uzsonnának a zsemlét, a kocka-sajtot. Az asszonyok viszont velem beszélték meg; mit főzzünk holnap, és aszerint töltötték meg szatyrukat áruval. — Mi hajt vissza a pulthoz? Gyakran kérdezgetjük mi is egymástól az asszonynyal. Nem tudunk rá válaszolni, ha csak azit nem, hölgy ott a mi világunk. Az ember 71 évesen már érzi, hogy öreg! Itthon a házi kertben szédülök, a pult mögött viszont, ha van áru bőven, és sose kell kimondani a nincs szót, én és az asszony is visszafiatáíodunk és úgy érezzük: öregségünkkel együtt is hasznosak vagyunk! Illés Antal Gondolom, egyetért mindenki abban, hogy jobb hatodi- kán, mint elsején, hisz a család, az unokák, az otthoni munkák akkor jobban lekötnek mindenkit. Egyetértenek. Palhuber Kálmán, az ipari szövetkezetek szolnoki nyugdíjas- klubjának szervezőtitkára még vázolja a közelgő kirándulás terveit. A nyugdíjasok egyben természetjáró szakosztálytagok is, így bárhová utaznák, kirándulnak, ötvenszázalékos utazási kedvezményük van. Ezért juthatnak el könnyen az ország szép tájaira, cirkuszba, a Vidám Parkba. — Mindig csak a szórakozás, kirándulás, a közös prdgram? És a munka? Szinte egymás után sorolják, dehogy tétlenkednek ők! Mészáros Józsefné: — Van egy 14 és egy 2 hónajpos dédunokám. Amikor ®e a nagymama se az anyja nem tud velük lenni, megyék én, nevelem őket szívesen! Van ám elég dolog ilyen pici gyerekekkel ! Deák Frencné: — Ha az öt unoka nem adna időnként elég munkát — és persze szeretetet sokat — akkor se panaszkodnék, idős beteg szüleimnek is csak én va- jgyok a gyámolítója. 'Toldi József: — Én nemcsak az unokáimat, a szomszéd gyerekeket is igyekszem az egészséges életnek megnyerni. Van olyan vasárnap, amikor hét-nyolc gyerekkel indulok kirándulásra. És semmi baj velük, a legkisebbel se! Hétköznapokon a munkásőrségen vállalt munkáimat is rendre megcsinálom. Juhász Andrásáé: — Családom nincs, unokám ilgen! A szomszédok picije a „dédunokám”, s egy másik szomszéd, egy 84 éves öregasz- szony gyámolításét is vállaltam. Csabai István: — Négyszáz négyszögöles gyümölcsösömben dolgoztam tavasztól télig. Naponta kerékpáron járok ki, s minden évben egyszer vendégem ott a klub minden talgja! Palhuber Kálmán: —- Az unoka mellett nekem „csak” a klub minden ügye a dolgom. — Az iratköteg azt mutatja, ez nem is kevés. Valaki kuncog: — Jó, hogy mindezt megírja a Néplap, mert legalább olvashatunk magunkról. Palhuber Kálmán és páran minden klubtagot beléptettünk a Néplap előfizetői közé! Kell nekünk az újság is! És a klubfoglalkozás tart, míg csak est nem borul a városra... J. J. Fotó: H. L. LEVELESLÁDA A Nyugdíjasok fóruma szeretne segíteni egy szolnoki malgányos asszonyon, aki munkát keres, nem válóidat — bár diplomája van. Szeretne pár hónapig pár ezer forintot összegyűjteni lakása rendbehozatalához, ezért vállalna murikét. Aki segítene, írjon a fórum levelesládájának. Többeknek: az ünnepi üdvözleteket, kellemes köszöntéseket ezúttal is köszönjük. A NYUGDÍJASOK FÓRUMA LEGKÖZELEBB MÁJUS 31-ÉN JELENIK MEG Összeállította: Sóskúti Júlia — És a függönyt először mindig hideg vízbe teszem, hogy a por gyorsan kimenjen belőle. Aztán jön csak a melegvíz, a mosópor. És ki ne nevessetek, fehérítő helyett egy csomag sütőporban öblítem a nylon függönyt. Jó tartást, csillogó színt kap tőle... — Hasznos háziasszonyi tapaszta latcsere a parkban ...
