Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-03 / 79. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. ÁPRILIS 3. Hozzászólás cikkünkhöz Mindennapi dolgaink a közművelődésben Vincze Sándor A kapcsolattartástól az együttműködésig című, a Néplapban március 22-én megjelent cikkének problémafelvetése arra ösztönöz, hogy az érintették. a - közművelődési szakemberek együtt keressék a ►negoldást. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot felvetni. Abban az időben, amikor a néptanító délelőtt tanított, délután könyvet kölcsönzött, este színdarabot tanított be, segített kérvényt írni. részt vett a keresztelőkön és a temetéseken, azaz jóban, rosszban együtt volt a falu népével, aligha kellett firtatni az együttműködést,- hiszen minden szál egy kézbe futott össze. A fejlődés következtében szétváltak a szálak, differenciálódtak. sőt a hivatásos könyvtárosok, népművelők, moziüzemvezetők megjelenésével el is különültek a feladatok. Ma már jól tudjuk, hogy a közművelődés éppúgy feladata a tudományos, a művészeti és az oktatási intézménynek. mint a művelődési otthonnak, könyvtárnak vagy a munkahelyeknek. Mégis akad klubkönyvtár (egyetlen intézmény), amelyben egymástól elkülönítve végzi a művelődési otthoni és a könyvtári munkát akár egyetlen ember is. Jól tudjuk azt is, hogy -közös feladatainkat csak akkor tudjuk megoldani, ha az iskolák a tanulóifjúságnak a jobban megfelelő tartalommal és módszerrel szervezik a tanórán és iskolán kívüli kulturális nevelést, a közművelődési intézmények pedig nagyobb pedagógiai tudatossággal és folyamatosabban dolgoznak, mégis akadozik a kibontakozás. A közeledésnek. az integrálódásnak számos jogi akadálya van ugyan, de a legfőbb akadály mégsem ez. hanem a megcsontosodott szokás és a kölcsönös előítélet. Tanulmányok a bolgár— magyar kapcsolatok köréből címmel kötetet jelentetett meg az Akadémiai Kiadó, a bolgár állam megalapításának 1300. évfordulója alkalmából. A művet a Magyar Tudományos Akadémia Kelet-európai Irodalmak Tanszéki Kutatócsoportja és a Bolgár Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézete állította össze. Vitányi Ivánhoz csatlakozva elfogadjuk, hogy azt a takarót, ameddig a népművelés nyújtózkodhat, az iskolában varrják. „Igen” — mondják a pedagógusok. — „de nem ott szaggatják el.” „Lehet, hogy nem ott. de Ugyanazok a fiatalok szaggatják el néhány évvel később”. — replikáznak a népművelők. Az együttműködési szerződéseket lapozgatva gyakran tapasztaljuk, hogy nem a feladatok közös megoldására törekszenek a megállapodó felek, hanem mindegyik a másik féltől akar kicsikarni valami kötelezettségvállalást. Például ahelyett. hogy a gyerekek egységes nevelésére fognának össze, a művelődési ház műsort rendez, biztosítja a nagytermét, fizeti a művészeket. az iskola pedig oda- küldi a gyerekeket. Sok művelődési ház nagytermében van már testnevelésoktatás, de a barkácsol- gató fiatalok és felnőttek még ritkán jutnak be a politechnikai műhelyekbe. Az oktatás és a közművelődés ha a munkamódszerek tekintetében el is válnak egymástól a művelődés folyamatában. a kettőnek mindig együtt kell érvényesülni. A legfőbb feladatunk tehát, hogy mindennapi dolgainkat a helyi társadalmi igényekhez igazítva a lakosság minél több rétegének bevonásával, folyamatos együttműködéssel végezzük és ebben a munkában partnerünk kell. hogy legyen a műszaki szakember, a vezető, az egészségügyi dolgozó, az agrárértelmiség. vagyis a helyi lakosság minden olyan rétege. amely saját területén és környezetében értéket hoz létre. Papp Imre , a jászberényi Déryné Művelődési Központ igazgatója A könyy magyar és bolgár szerzői a két nép történeti és kulturális kapcsolatainak gazdag múltját, hagyományos barátságának ősi gyökereit. szellemi érintkezéseinek dokumentumait tárják fel. A mű egyidejűleg bolgár nyelven is megjelent a Bolgár Tudományos Akadémia gondozásában. Mezőtúrról: nyolc pályamunka „Tudás” hallgatók konferenciája Április 6—9-ig kerül sor a felsőoktatási intézmények tizenötödik országos tudományos diákköri konferenciájára. A mezőtúri főiskola három szekcióban — társadalomtudományi, műszaki tudományok és az agrártudományi — képviselteti magát a tudományok diákköri házi konferencia legsikerültebb dolgozataival. A műszaki tudományok szekcióban a miskolci egyetemen két dolgozat, Koncz Jenő üzemmérnök. — a szabályok értelmében a végzés után néhány évig még részt vehetnek a pályázaton a fiatal diplomások — valamint Dómján László harmadéves hallgató munkája szerepel. A társadalomtudományi szekcióban Budapesten, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemen két alkotó csoport — Debreczeni Nándor, Szécsi Imre. Magya- ri Ferenc. Bálint Csongor, Bálint István, Bálint Zoltán és Karakas Sándor, valamint Boldis Judit és Mészáros János — pályamunkája szerepel. Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen, az agrárműszaki szekció munkájában vesznek részt mezőtúri hallgatók. Három alkotóközösség — Bencsik Ottó és Koszó Ferenc. Tóth Tibor és Pápai Sándor valamint Karakas Sándor és Kádár Zoltán — dolgozata képviseli a főiskolát. A hazai konferenciával egyidőben kerül sor hasonló tanácskozásra az NDK- ban is. Április 7-én és 8-án Béri in-Wartenbergben, a mérnökképző főiskola tudományos diákköri konferenciáján részt vesz dolgozatával Dombóczki Gyula és Szilágyi László harmadéves hallgató is. SZOLNOKON Palícz József kiállítása Palicz József festőművész alkotásaiból nyílik kamarakiállítás, hétfőn délelőtt 10 órakor Szolnokon, a KISZÖV- székházában. Palicz József neve jól ismert a megye képzőművészetet kedvelői körében, hiszen hosszú évekig a szolnoki Művésztelepen alkotott, ■ festményeivel találkozhattunk a különböző tárlatokon. A hétfőn nyíló kamarakiállítása április 11-ig várja a látogatókat. Tanulmánykötet a magyar—bolgár kapcsolatokról Vendégek az ország minden tájáról Kerüljenek közelebb a fiatalok a filmművészethez Találkozó három napig, filmvetítésekkel, ankétokkal, vitákkal Mától a szokásosnál is több fiatal népesíti be Szolnokot; hazánk különböző részeiről csaknem háromszázan érkeznek a városba, hogy részt vegyenek az országos ifjúsági filmnapok rendezvény- sorozatán. A fiatalok mellett Szolnokon üdvözelhetjük a filmművészet jeles képviselőit; rendezőket, művészeket, a filmterjesztés és forgalmazás szakembereit is. — Hasonló jellegű rendezvénysorozatra ezidáig még nem került sor hazánkban. Ezúttal milyen alkalomból milyen céllal rendezik meg? — kérdeztük Hegyi Istvánnét, a KISZ Szolnok megyei Bizottságának titkárát. — A KISZ „Művelt ifjúságért” akciójának középpontjába ebben a mozgalmi évben a filmművészet került. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a filmek jelentős szerepet tölthetnek be az ifjúság művelődésében, szórakozásában. A művészeti, esztétikai élményen túl segíthetik a fiatalok eligazodását, tájékozódását, véleményformálását egy-egy társadalmi kérdésben, útmutatást adhatnak bizonyos jelenségek megítéléséhez. A KISZ évek óta törekszik arra, hogy az alapszervezetek a fiatalok művelődő közösségeivé is váljanak. A közös filmélmények, ankétok, viták úgy véljük bírnak ezzel a közösségteremtő erővel is. Ezt bizonyították az országos ifjúsági filmnapokat megelőző programok, például az alapszervezetenként megrendezett „„Filmvilág” játék, vetélkedő, amglybe megyénkben mintegy négyszáz fiatal kapcsolódott be. Egyértelművé vált, hogy a fiatalok érdeklődnek a filmművészet iránt. Az pedig, hogy az érdeklődésükön túl megfelelő ismereteket is szerezzenek a művészeti ágról a KISZ a közművelődés és a filmművészettel foglalkozó szakemberek közös feladata. Az országos ifjúsági filmnapok célja is az, hogy a fiatalok közelebb kerüljenek a film- művészethez, a rendezvény- sorozat segítse elő, hogy a későbbiekben is érdeklődéssel forduljanak a filmek felé, kapjanak azok megfelelő szerepet, művelődésükben, szórakozásukban. Ennek érdekében már a korábbi években is jelentős lépések történtek megyénkben. A KISZ és a Szolnok megyei Moziüzemi Vállalat törekvéseit számottevő eredmények követték. A szakemberek számoltak és a jövőben is számolnak azzal a ténnyel, hogy filmszínházaink látogatóinak nyolcvan-ki- lencven százaléka a fiatalok közül kerül ki. — A megyei KlSZ-szerve- zetek és a mozi üzemi vállalat kapcsolata nem újkeletű, és nem csupán az országos ifjúsági filmnapok megrendezésében érvényesül — mondja dr. Dajka Miklós, a moziüzemi vállalat igazgatója. — Tavaly tavasszal közösen rendeztük meg a politikai, valamint a gyermek- és ifjúsági filmnapokat, amelyek programjában a filmvetítések mellett a fiatalok életkori sajátosságainak megfelelő, más egyéb rendezvények is voltak. Ugyancsak közös szervezésben került sor „Film és ifjúság” címmel arra az országos tanácskozásra, amelyen az ifjúsági szervezetek és a filmszakma képviselői a film- blubok helyzetét vitatták meg. — Az országos ifjúsági filmnapokat, tehát már több sikeres megyei kezdeményezés előzte meg. A ma nyíló rendezvénysorozatról kérem, mondja el, milyen programokkal várják az ország ifjúságát? — A rendezvénysorozat megnyitójára ma délután fél 3-kor a Vörös Csillag filmszínházban kerül sor. Utána Szalai Györgyi Dédelgetett kedvenceink című filmjét vetítjük. Ugyancsak díszbemutató lesz április 4-én Al- mási Tamás Ballagás, április 5-én Tarr Béla Szabadgyalog, és április 6-án Szomjas György Kopaszkutya című alkotása. Ezekhez a filmekhez kapcsolódóan hasonló témájú régebbi alkotásokat is vetítünk a Vörös Csillag filmszínházban. A Tallinn moziban is tematikus sorozat indul Film és történelem, valamint Ti és mi címmel, ez utóbbi sorozatban a fiatalok párválasztásáról szóló filmeket vetítjük. Az országos ifjúsági filmnapok kiemelt rendezvénye lesz április 4-én a Szó a filmről című tanácskozás és fórum, valamint április 5-én a Filmvilág játék országos döntője, amelyet a televízió is közvetít, T. E, Kedvelt „szórakozási” forma a tánc. A kunmadarasi művelődési házban három gyermek néptánccsoport működik. Ugyanott művétezi tornára is oktatnak kislányokat A táncosnő vidéken — Anyu kérlek, ne erőltess már! Évente kétszer hazajövök, te meg elküldesz? Tudod, milyen nagyszájú keresztmama! Odavigyem Katát? — De mikor annyira szeretnek! Meg azt is tudják, hogy itthon vagy. Fél órát csak szánhattok rá ... A járdán szorosan összebújva himbálóztak, haragos szél söpört végig az utcán, a lány arcába gereblyézte fürtjeit. Kata csillogó szemekkel fürkészte a falusi élet eddig számára ismeretlen furcsaságait. — Jé, de aranyos ház! Ez nádtető? — Igen — hangzott a kedvetlen válasz. — Gólyafészek! —visított. A fiú felsóhajtott, amikor feltűnt a verandás parasztház. A tornác előtt szőlőlugas gubancosodott, pattanó rügyeit rafiák csapkodták. — Ügy látom, keresztanyu semmit se fagyott, pedig rendületlenül fogyókúrázik. Milyen jól néz ki kereszt- aipu .., Eddig jutott gondolataival. Keresztszülei a bejáratig jöttek elébük, cuppanós puszikat ragasztottak arcára. — Az övére is, a menyasszonyom. — Kiss Katalin — mutatkozott be félénken. — Isten hozott! Kerüljetek beljebb! Dél óta vártunk bennetek... Beléptek a szobába. A kislány ragyogó szemekkel bámulta a magasra púposodó ágyakat, faragott támlásszékeket. — Üljetek már le! — kérlelte őket keresztapa. — Mikor jöttetek? — Ma délelőtt, mert Kata tegnap este még szerepelt. — Kedveském, mi a maga foglalkozása? — kíváncsiskodott keresztanya. — Táncolok. Az Operában. Az öreg nyitva felejtette a száját az ámulattól. Az asszony szeme feljebb rán- dult, homlokára két ránc merevedett. — No, de azért csak dolgozik valahol.., — kétkedett, — Igen, az Operában táncolok. Ez a munkám... — erősködött a kislány. Nagyon nehéz munka ez keresztanyu. Reggeltől estig hajladozik, szökell, feszíti az izmait... Mihály elhallgatott. Keresztanyu szeme már villámokat szórt. — Maga... ezt csinálja? — tagolta. — Igen — vidult fel a lány — már tízéves ko.. . — No hiszen — vágta ketté az asszony Kata mondanivalóját —, a múltkor láttam ilyet a tévében. Mondhatom, csúnyák voltak. Felfelé hányták a lábukat, a fenekük meg csupasz! A vendégek riadtan húzódtak össze. A fiú tekintete csupa szigorú számonkérés na, ugye megmondtam, kellett ez neked? A lány riadtan babrálta az asztal rojtját. Keresztanyu nehezen csillapodott. — Nincs az ilyennek édesanyja, hogy oda engedi! — Dehogy nincs! — pirult fülig Kata. — Anyu háztartásbeli, apu művezető, — Mégse találtak jobb foglalkozást magának! — feleselt Erzsi néni. — Jó ez nekem, tessék elhinni! — pityeregte el kis- híján magát a lány. — Jó, jó — enyhült meg a testes asszony —, láttam én milyen cingárak! — dohogott, és kivonult a szobából. —• Erre iszunk fiam! — emelt le a szekrény tetejéről egy üveg bort keresztapu. — Katának tilos. — Hű az ántikrisztusát! Már úgy van ? — Dehogy, — buggyant ki belőlük a jókedv. — Majd nem megy a tánc. Nyílt az ajtó. Keresztanyu kezében egy tál fonott kalács. — Egyetek! Úgyis olyan ny eszlettek vagytok mindketten. Egyen - csak leikecském, magára is ráfér! — Ne tessék kínálni, nekem nem nagyon szabad ... — Még ezt se? Hagyja ott lányom ezt a helyet! Ki hallott már ilyet?! Tilos az evés?! — Nem tilos, csak vigyázni kell. — Hány kiló maga szívem? — Negyvenkilenc, — Az anyjukom is így mondja, csak fordítva —kacsintott az öreg. — Kend mindig akkor szól közbe, amikor nem kell! — vörösödött keresztanyu arca. — Tessék tornázni, mozogni ! — bátorodott a kislány. — Tornázok én kedvesem eleget. A malacok, a tyúkok, a fűtés-főzés ... — Azt én is megnézném, ha az anyjuk mozogna. — Pedig azért is tornázom! Majd az én kislányom segít nékem. Ugye? — nyö- szörgött -keresztanyu leereszkedő kilói alatt a karszék. Az öreg Mihályt hívta. — Gyere, nézzünk körül odakinn! Várj, a pincekul- csot is viszem! Besötétedett, mire visszaértek. A két nő hangosan csivitelt, se láttak, se hallottak. Nyolc körül szabadultak. Keresztmama még a kapuban is hosszasan megcsókolta őket. — Vigyázz erre a kislányra, te lókötő! Olyan takaros ! — Megígérem keresztanyu ! Még egy csomagot is rájuk erőltettek. Kata visszaszólt. — El ne tessék felejteni! Mindegyiket ötször, egy hét múlva tízszer, egészen húszig! Majd küldöm a képeket is! — Jó, szerencsés utat! — integettek a kapuból a fiataloknak. — Te, Kata! Mit küldesz keresztanyunak? — kíváncsiskodott Mihály. — Neked elárulom. Fogyni akar, — simult a fiúhoz. — Fogyni akar? — kérdezte a fiú. — Pedig rólad is azt mondta, se fara, se melle! — csúsztatta végig tenyerét a fiú a hosszú, izmos combokon. — Na! Nagyon tetszik neked ez a mondás! — Szivecském, csak meg akartam győződni!... — Hamar felejtesz. Mit szólnál, ha én is meggyőző... Mihály csókkal tapasztotta be a durcás ajkakat. A villanykörte fényében álltak, s nem vették észre a rájuk szegeződő rokoni tekinteteket, de azt sem, amit Jani bácsi odaszólt élete párjához: — Menjünk anyjuk! Nekem ágyazhatsz... P, Szabó Miklós
