Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-25 / 96. szám

1981. ÁPRILIS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I Hím jegyzet | RIPACSOK Győrött A szép magyar beszédverseny döntője A tiszafüredi „titok” nyomában A MOZINÉZÖ nem tapsol. Sőt, minél nagyobb a csend a filmet követően, annál na­gyobb az igézet, a hatás. Sán­dor Pál új filmje, a Ripacsok megnézése után igen nagy a csend, szótlanul megy ki a közönség a nézőtérről. Az új-* bóli átélés; végiggondolás másodpercei ezek. A film két bohóca tovább játszik a fe­jekben. Igen, ilyenek va­gyunk, mondja az utca ben­zingőzös levegőjéből nagyot szippantó néző, aki nehezen tudja eldönteni, sírjon vagy nevessen. De nem is kell ta­lán választania: sírhat is, ne­vethet is egyszerre. Van min. Azon, hogy mindannyian közös nadrágban, ha úgy tet­szik, egy hatalmas nadrág­ban járunk, mint a Ripacsok két komédiása, s hol jól érez­zük magunkat együtt, mind­annyian, hol nem, s ha nem, igyekezünk „kifúrni” társun­kat a „számból” — új „csil­lagot” keresünk a produkci­ónkhoz, majd netán rájö­vünk: minden maradjon a régiben, s együtt dúdolunk a bohócokkal: „Egyedül nem megy.. A film erre az együgyűnék tűnő, ám a képsorok tükröz­te realitástól filozófiai mély­séget kapó kuplészerűségre épül. Salamon és Stock ezt éneklik a bárszínpadon, már hosszú, hosszú évek óta, egy nadrágban. „Egyedül nem megy ...” Aztán minden fel­borul. Különös — az addigi­aktól merőben eltérő — har­minchat óra kezdődik hőse­ink életében. Salamon kirúgja a számból Stockot, mert öreg, mert nem szép, mert nem nő ... Ezer oka van rá, — de mindezek­ről eddig még fogalma se volt. S az öreg bohóc végig­nézheti, hogy jóban, rosszban hű társa, Stock, Bogárkával, az új csillaggal, a főnök sze­retőjével lejti a táncot... Majd: Stock késsel a kezében rohangál les-fel a városban, s a részeg őrjöngésben már nem lehet tudni, ki üldöz kit, ki van elől, ki hátul, — egy­általán ki merre, s ki mit akar... ? Ennyire általános érvényű­én magyar film aligha be­szélt még mindennapi dolga­inkról. Az összetartozás, az árulás, a megbocsájtás, a gyanakvás különös szintézise, amit látunk. Rólunk szól, ilyenek vagyunk, Karcagon, Szolnokon, Budapesten, — de bárhol a világon. Legfeljebb harsányabban vagy vontatot­tabban énekeljük a mottót — „Egyedül nem megy” — így, vagy úgy figurázzuk közös nadrágunkban a táncot, de a lényeg ugyanez. Elrontjuk dolgainkat, .próbáljuk repe- rálgatni kapcsolatainkat, hi­szünk a maradjon minden a régiben elvben, ám tudjuk, semmi sem lesz úgy, mint HÉTVÉGI HÍVOGATÓ Kiállítások, pódiumest Kisújszálláson a Tisza II. Termelőszövetkezet klubjá­ban ma délelőtt 11 árakor Bozó Imre a szövetkezet el­nöke nyitja meg Győrfi Sán­dor és Papi Lajos szobrász- művész kiállítását. Ugyan­csak kiállítás nyílik Szolno­kon, a helyőrségi művelődé­si otthonban ma délután 3 órakor.' Az érdeklődők Jó- zsa Lajos szobrászművész alkotásait^ tekinthetik meg május 5-ig. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban holnap este 7 órától kerül sor a Ta­lálkozások című pódiumest- sorozat következő előadásá­ra. Keres Emil Kossuth-dí- jas érdemes művész és Ven- czel Vera Jászai-díjas szín­művész Dosztojevszkij Sze- gényemberek című pódium­játékát mutatja be. volt, kétszer nem léphetünk ugyanabba g natakba. Láza­dunk, megmerjük egymást, mint kígyók a fülledt avar­ban, majd kötözgetjük egy­más sebeit, morgolódunk, rossz a rosszal, rosszabb a rossz, nélkül, s innen már a dúdoiászás csak egy icipici hangulati grádics: „Egyedül nem megy ...” Szívszorítóan igaz és szép film a Ripacsok. Nagy csa­patmunka szülötte — „Egye­dül nem megy..Sándor Pál az eddigi, olykor már a különcség határait súroló filmjei elkészülte után nőtt fel az egyetemleges mondani­valót hordozó Ripacsok ren­dezésére. Tóth Zsuzsa forga­tókönyve leszménnyel rímel Sándor gondolatvilágával, a Stockot formáló Garas Dezső alakítása pedig azt példázza, hogy a nagy színész azt is eljátssza, ami nincs írott anyagként kezében, de fejé­ben, szívében annál inkább ott van mindaz, amely a mű nagyszerűségéhez még hi­ányzik. Ragyogó partnere — Salamon szerepében — Kern András nemcsak Garasnak, de a rendezőnek is. Bogárka szakadék és híd a két bohóc között. Udvaros Dorottya ki­tűnő azonosulási képességé­re, magas fokú játékintelli- genoiájára volt szükség e kü­lönlegesen buta, de ezzel együtt ókot és értelmet adó figura megjelenítéséhez. Ga­ras és Kern alakítása óriási — rögtön tegyük hozzá: „Bo­gárka” nem Untermann mel­lettük. A FILM gondolatiságát megalapozó, összekötő zene — amelynek szerepét már méltattuk — Presser Gábor kompozíciója. Az operatőri munkát Ragályi Elemér ne­ve nemcsak félmjelzi, de a különös atmoszféra megte­remtése újabb bizonyítéka Ragályi felbecsülhetetlenül gazdag gondolatiság,ú képi világának. Tiszai Lajos Tegnap Győrött megkezdő­dött A szép magyar beszéd­verseny országos döntője Az anyanyelvűnket legszebben beszélő középiskolások a Ka­zinczy Ferenc nevét viselő gimnáziumban megkoszo­rúzták a reformkori nyelv­újítás vezéralakjának szob­rát, majd a városi tanács dísztermében rendezett nyi- tóűnnepségen köszöntötték Péchy Blanka érdemes mű­vészt, Győr város díszpolgá­rát, a Kazinczy-díj alapító­ját. A beszéd tisztaságának megőrzésére, az anyanyelv ápolására indított verseny az elmúlt másfél évtizedben or­szágos mozgalommá szélese­dett. Irodalomtörténeti vándorgyűlés A magyar Irodalomtörté­neti Társaság és a TIT iro­dalmi választmányának So­mogy megyei szervezete Ka­posvárott rendezi meg az idei irodalomtörténeti ván­dorgyűlést. A háromnapos tanácskozás tegnap kezdő­dött. Megemlékeztek Riedl Frigyes rótt a nagy magyar iradolomtörténészről, szüle­tésének 125. évfordulója al­kalmából, Méltatták tudo­mánytörténeti szerepét, egye­temi tanári munkásságát, pe­dagógiai és tankönyvírói te­vékenységét A vándorgyűlés második napján szó lesz az irodalom oktatásának világ­nézetformáló hatásáról, az esztétikai ismeretek elsajátí­tásáról, az olvasásra, a tör­téneti látásra nevelésről. A zárónapon kerekasztal-be- szélgetést rendeznek a XX. századi regényekről, s elem­zik azokat a műveket, ame­lyek termékenyítőén hatot­tak és hatnak korunk epiká­jának alakulására. Hány nyelven beszélünk? Ne, tisztelt olvasó, kérem, ne fogjon még hozzá a cím elolvasása után bosszús kéz­legyintéssel egy másik cikk olvasásához! Nem össznépi nyelvtanulásra akarok én is sokadikként, nemzeti és nép- gazdasági érdekeinket előso­rolva búzdítani. Már csak azért sem, mert nem való­színű, hogy többre jutnék vele, mint azok, akik ezt előttem tették. Meg tulaj­donképpen nincs is nagy szükség rá, mert ha a kül­földivel nem is tudjuk min­dig megértetni magunkat, azt már kitűnően tudjuk, hogyan szóljunk úgy anya­nyelvűnkön. hogy azt ava­tatlan fül ne értse. Hogy ho­gyan? Hát úgy, hogy beszé­dünket teletűzdeljük szakki­fejezésekkel (lehetőleg ide­gen szavakkal), vagyis hogy a szaknyelvet vagy máskép­pen szakmai zsargont be­széljük. Ebből pedig jófor­mán annyi van, ahány szak- mi. A szaknyelv a nyelvjárá­sokhoz hasonló jelenség, az­zal a különbséggel, hogy ezt nem azok beszélik, akik egy adott földrajzi területen él­nek, hanem azok, akik egy szakmában dolgoznak. De míg a nyelvjárási sajátos­ságok gazdagítják, színessé teszik beszédünket, addig a szakmai zsargon időnként épp ellenkezőleg, érthetet-' lenné. A két elnevezés (szak­nyelv, szakmai zsargon) tu­lajdonképpen magában rejti az adott szakma művelésé­hez nélkülözhetetlen fogal­makat jelölő szavakat, ame­lyek használata megkönnyí­ti, egyértelművé teszi az azonos területen dolgozók közötti érintkezést. Ilyen ér­telemben hasznos és szüksé­ges. Másrészt viszont kizár­ja az érintkezésből a nem szakmabelieket, ami nem minden esetben értékelhető egyértelműén pozitívnak. Lehet ez is hasznos és cél­szerű, például a beteg és az orvos kapcsolatában, ami­kor talán épp a gyorsabb gyógyulást szolgálja, ha a beteg nem érti. mit tartal­maz a lelet, amit a szak­rendelőből a kezelőorvosá­nak visz. Korántsem szolgál ilyen humánus célokat az az eset, amikor például az autósze­relő „eteti a mazsolát”, aki­nek a kocsiját javította, és aki a felsorolt és számára érthetetlen hibák hosszú so­rából csak annyit ért. hogy mennyit kell érte fizetnie. Ez utóbbi esetre inkább a „szakmai zsargon” kifejezés illik, amiből a francia ere­detű „zsargon” szó eredeti­leg azt a nyelvet jelentette, amit egyes embercsoportok azéri használtak, hogy aki­re nem tartozik, az ne ért­se a beszédüket. Bánjunk tehát a köznapi beszédben óvatosan a szak­kifejezésekkel. Már csak azért is, mert könnyen- le­het. hogy aki ma a szak­ember pózában tetszeleg, az holnap esetleg maga fog — most már kívülállóként — egy másik „szakember” előtt értetlenkedni! Stanitz Károly főiskolai adjunktus A tiszafüredi Kossuth La­jos Gimnázium tanulóinak nagy sikerét hozta az ez évi, középiskolásoknak kiírt, Ki tud többet Szovjetunióról? vetélkedő. Megnyerték a kör­zeti döntőt, elsők lettek a megyei versenyen, a kecske­méti területi összecsapáson (itt még pontot se veszítet­tek!), és végül a múlt héten az országos döntőben is min­denkit maguk mögé utasítot­tak. Jutalmuk: 12 napos szo- csi út, az iskolának pedig 3 szoba összkomfortos, beren­dezett faház háromévi hasz­nálata a balaton herényi Gor­kij üdülőtelepen. Vajon mi lehet a titka a kiegyensúlyozott szereplés­nek? Milyen tulajdonságok­kal rendelkeztek a verseny­zők a kiélezett küzdelmek­hez? Mi az a plusz, ami a sok tízezer középiskolás in­duló -közül is a csúcsra vezet­te a csapatot? Egyáltalán kik ezek a tizenéves tanu­lók? „Miniportréinkban” er­re keressük a válaszokat. AZ „ADATBANKÁR” A harmadi­kos, szemüve­ges tiszafüredi Kluka Hajiíal- ka a csapatka­pitány. Eddig háromszor sze­repelt ezen a versenysoroza­ton), és minden színű éremből „begyűjtött” már egyet. El­sős korában a csapata orszá­gos második, tavaly harma-. dik helyen végzett, és az idén a legcsillogóbb színű medál „jutott” neki. Rend­szerint ő kapta a legtöbb kérdést, és az ellenfelek mér­hetetlen szomorúságára, egyetlen egyszer sem hibá­zott. Hajni afféle mini „kompjúter”, fantasztikus is- meretű „adatbankár”, akár a számokról, akár az esemé­nyekről volt szó. Déri János televízióriporter így üdvözöl­te: téged ismerlek, találkoz­tunk vagy negyvenszer! Af­féle hajtós, csupaszív ver­senyző. KISZ-vezetőségi tag és propagandista is. A kul­turális, sport- és művészeti kérdések mesterének bizo­nyult. 4,8-as tanuló, kedvenc tárgya az orosz, magyar és a nyelvek. Hobbijai, az olvasás, magyar-orosz szakos tanár­nak készül. A VITAMESTER A jánoshidai Répása Ildikó szintén harma­dikos, és má­sodszor szere­pelt az orszá­gos döntőben. A történelmi és a politikai kérdések „tu­dora”. A nyú­lánk, hosszú, sötét .hajú Ildi a nyugalom mintaképe, aki ismerősei szerint ebben az évszázadban még nem ide­geskedett. Mellesleg arra is futja idejéből, hogy az alap­szervezeti KISZ-titkári, és a kollégiumi diáktanács elnöki posztját betöltse. Hobbija az olvasás, és a vitatkozás. Az utóbbit társai szerint már olyan szinten műveli, hogy csak a teljesen ismeretlenek állnak ki vele logikai pár­bajra. Kedvenc tantárgya a matematika és a történelem. Közgazdász szeretne lenni. A bizonyítványa kitűnő, mivel néhány éve tartósan „megre­kedt” ezen a szinten. A MEGBÍZHATÓ A másodikos „Farkas' Zstuzsa a négyesfogat legizgulósabb résztvevője, hol­ott már ő Üs má­sodízben orszá­gos döntős. A tiszaszentimrei kislány arca a versenyek előtt végigjátssza a színskálát, de mikorra válaszolnia kell, rendszerint a feleletére és nem az arcára illik a színes jelző. A gazdasági jellegű kérdések „nagymestere”, bár a magyar és a történelem a kedvenc tárgya A magyará­zat egyszerű: azért lett „gaz- daságis”, mert tavaly ez a „szék” üresedett meg, és el­mondása alapján itt volt a legnagyobb esélye a csapatba kerülésre. Hobbija: az olva­sás és a kézimunkázás, 4,5-ös tanuló és jogásznak készül. A SZORGALMAS, PONTOS Az elsős, nagyiváni Gál Julianna a kol­lektíva legfia- talabbja, egy­ben egyetlen újonca A sze­rény, vidám természetű, lel­kiismeretes kis­lányt a többiek a legmaga- _ satob diákminősítéssel egy- ’ szerűen jó fejnek titulálják. Könnyen tanul és ami nem kimondottan hátrány: soká­ig emlékszik is az olvasot­takra. Kollégista, szeret ol­vasni, zenét hallgatni, tréfál­kozni. A tudomány és a tech- , nika világába „ásta be” ma­gát. Kitűnő tanuló és törté­nelem-orosz szakos pedagó- gusság az álma. A FELKÉSZÍTŐ NEVELŐ Szakács Sán­dor oroszsza­kos tanár. Egyetemi ta­nulmányait Le- ningrádban vé­gezte. Szigorú, következetes nevelőként is­merik 27 éve a diákjai. Irányításával janu­ártól naponta, kétnaponta tartottak „edzést”. A ver­senyzők a Szovjetunió folyó­irat cikkeiből adtak számot, ami sokszínű gyakorlást je­lentett. Akadt ezeken az ösz- szejöveteleken dofninós ri­porteri játék, kérdezz-felelek, teszt, totó, barkochba, voltak rejtett hibákat tartalmazó, téves adatok, sorok stb. Mindezeket a gyakorlási for­mákat Szakács tanár úr állí­totta össze foglalkozásról foglalkozásra. A lelkemre kö­ti, okvetlen írjam le, ő még csak első ízben „trenírozza” a csapatot, és a korábbi si­kerekben, meg a mostaniban is meglátszik a Dobrosi ta­nár házaspár igyekezete, akik évek során négyszer vezet­ték a füredi fiúkat, lányokat az országos döntőkig. VÉGSZÓ GYANÁNT Az ez évre meghirdetett Ki tud többet a Szovjetunióról ? verseny sorsa eldőlt. A leg­jobb csapatok — négyen — azonban jutalmul televízió- beli szereplést is nyeritek. Ez a bemutatkozás eltér a hiva­talos versenytől: sok játékos, esetenként komoly elem Is szerepel majd benne, ahol nem annyira a tudás, mint inkább az ügyesség, a ripor­teri rátermettség dominál. Ezen az adáson természete­sen szerepelnek a tiszafüre­di középiskolások is. A kez­dés időpontja: holnap dél­előtt 10 óra 10 perc. D. Szabó Miklós Faluszéle Tiszaörsön

Next

/
Thumbnails
Contents