Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

Nemzetközi körkép 1981. ÁPRILIS 19. Az SZKP XXVI. kongresszusa után r a Útmutatás gazdasági fejlődéshez Számos felszólalás, érde­kes megállapítás hangzott el a szovjet gazdaságról az SZKP XXVI, kongresszusán. Ezek közül egy különösen megragadta a jelenlevők fi­gyelmét. Alekszandr Sokin, az elektronikai ipar minisztere szólt az ágazat fejlődéséről, mégpedig nem a saját, ija- nem amerikai szakemberek véleményét idézve. Az ame­rikaiak az elmúlt ötéves tervidőszak elején még úgy vélekedtek, hogy a Szovjet­unió az elektronikában tíz évvel elmaradt az Egyesült Államok mögött. A tervidő­szak végén viszont már arról beszéltek, hogy a „szakadék” két év, újabban pedig kény­telenek elismerni: a szovjet elektronikai ipar utolérte az amerikait, sőt egyes területe­ken már túl is szárnyalta azt. Persze, az elektronikai ipar termékei a Szovjetunióban még nem olyan elterjedtek, mint az Egyesült Államok­ban. A legfontosabb területe­ken, így például a mini- és mikro számítógépek terén leg­szembetűnőbbek az eredmé­nyek, az ipari robotok, az irányítórendszerek termelése pedig ebben az évben több­szörösen meghaladja majd az iparfejlesztés általános növe­kedési ütemét. Az ágazat gyors előrelépése azonban rá­világított a szovjet ipar fej­lesztésének néhány olyan jellemzőjére is, amelyek fel­számolása hatékonyabb mun­kát igényel. Az egyik ilyen jellemző az — s erről a kong­resszuson nyíltan beszéltek —, hogy az ipar sok vonatko­zásban elmaradt saját lehető­ségei mögött, a mennyiségi szemlélet bűvöletében • nem törődött a minőségi követel­ményekkel, a műszaki ha­ladással. A novoszibirszki terjilet pártbizottságának tit­kára arra panaszkodott, hogy a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása, a párt- és kormányhatározatok ellenére, nemegyszer igen vontatott. Ám, ha kellően összpontosítják az erőfeszíté­seket, mint ahogy ez az el­múlt ötéves tervben az elekt­ronikái ipar fejlesztése ér­dekében történt, a „frontát­törés” áz egész szovjet ipar­ban gyorsan és eredménye­sen oldható meg — mondta. Egy másik jellemző vonás, amely a kongresszus gazda­sági kérdésekkel foglalkozó vitájában előtérbe került, az, hogy a feladatok megnehe­zedtek ugyan, de ésszerű ter­vezéssel megoldhatók. Nem lehet viszont megtűrni ajpar- tikuláris érdekek, a szűkkörű szemléletmód létét, gondosan egyeztetett munkára, célprog­ramok létrehozására van szükség. Így történt ez az elektronikai ipar fejlesztése esetében, így történik ez most — az új ötéves terv előirányzatainak megfelelően — több más ágazatban is. Ezek közül az első helyen a fűtőanyag- és energia- gazdálkodás, valamint a nyersanyagtermelés fejleszté­sének. célprogramja áll. A Szovjetunió bőségesen fedez­ni tudja energiaszükségletét, növelni képes a termelést és a kivitelt is, de ezt a lehető leggazdaságosabban kell megoldani. A nyugat-szibéri­ai olaj- és földgáz kiterme­lése például meggyorsult, ám az értékes kőolajat ke­vésbé fogják felhasználni erőművekben, sokkal inkább a vegyiparban. A villamos­energia termelésére az ol­csóbb szenet, részben a földgázt, s a nukleáris ener­giát hasznosítják. Így keve­sebb beruházással is hatéko­nyabban . lehet gazdálkodni: több pénz és erő jut más feladatok, többek között a népjólét emelését szolgáló tér vek megvalósítására. ennek a tudatos és átgondolt törekvésnek az eredménye. A kongresszus felszólalói szinte kivétel nélkül abból a gon­dolatból indultak ki, hogy mindenfajta gazdasági fejlő­dés végeredményének a nép­jólétet kell növelnie, a szov­jet emberek életét kell köny- nyebbé, tartalmasabbá, szí­nesebbé tennie. 3. 27 Ezzel összefüggésben a kongresszuson meg is fogal­mazódott a tanulság, hogy a gazdaság fejlődése nem le­het öncélú, a szovjet embe­rek életszínvonalának eme­lését, igényeinek jobb kielé­gítését kell, hogy szolgálja. S bár kétségtelen, hogy az elektronikus berendezések gyártása ma még elsősor­ban az ipar és részben a honvédelem igényeit elégíti ki, az a változás, amely pél­dául az elmúlt két évben kö­vetkezett be az elektronikai cikkek gyártásában, s amely­nek eredményeként bővült a híradástechnikai cikkek vá­lasztéka a szovjet boltokban, Volna még számos más, ál­talánosítható tanulság mind­abból, ami az SZKP kong- ■ resszusán a gazdaság fejlő­déséről elhangzott Figye­lemreméltó volt. hogy min­den felszólaló egyetértett az új ötéves népgazdasági terv fő irányaival. Ezeket nem, is módosították lényegesen, hi­szen az eredeti tervezet mély­reható vita alapján, a szov­jet gazdaság lehetőségeinek és feladatainak alapos elem­zésével készült, de igen sok részkérdésben sürgettek vál­tozást. A donyeci bányász p nehéz mélyműveléshez kért új gé­peket, a mezőgazdasági mi­niszter az élelmiszerprogram végrehajtásához, a fonónő a lakosság ellátásában alapve­tő! fontosságú textilipar gyen­geségeire hívta fel a figyel­met. S bár minden felszólaló jogos büszkeséggel szólt’ a gazdasági eredményekről, nem kevésbé határozottan be­széltek arról is, hogy a na­gyobb feladatok megoldásá­hoz milyen változásokat igé­nyelnek. Az új ötéves terv részle­tesen kidolgozva a legfelsőbb tanács októberi ülésszaka elé kerül, nyilvánvalóan magá­ban foglalva a kongresszu­si vita. s az azt megelőző or­szágos eszmecsere tanulságait is. A fő irányok adottak: a nemzeti jövedelem 18—20 százalékos, az ipari termelés 26—28 százalékos növelését minden felszólaló reális, ha nem is könnyen elérhető cél­nak tartotta. A kongresszusi felszólalások arra mutattak példát, hogy miként akarják a szovjet emberek megvaló­sítani ezeket a célkitűzése­ket, vállalva az eddiginél ésszerűbb, hatékonyabb mun­kát. Ehhez adta meg az SZKP kongresszusa az út­mutatást. Kis Csaba A költő, esszéíró, fordító, útleírás-szerző, Mahmud Tar- zi adta ki jó hetven éve Afganisztánban az első újságot, a Szeraj ul Akhbart. A huszas—harmincas években azután megjelent több lap is, de azt azért nem mondhatnók, hogy az afgán sajtó túlontúl elterjedt volna. Nem is terjedhe­tett, hiszen jószerével csak minden második ember tudott olvasni. Három éve, a Daud-rend- szer megdöntése után az af­gán iskolarendszerben, s nyomában a sajtóban új fe­jezet kezdődött. Az újságokat és a nyomdákat államosítot­ták. A forradalmi ország hi­vatalos és legelterjedtebb lapja, amelyet a kormány ad ki, a Hakikate Inkilate Szaur. Ez eljut Afganisztán legtá­volabbi zugába is. A külföl­dieket a Kabul New Times című angol nyelvű újság tá­jékoztatja. Hetilapok és fo­lyóiratok megjelenését most szorgalmozzák, a meglevők közül kiemelkedik a Zhvan- dun (Élet) című családi fo­lyóirat. Négyezer előfizetője van, s ez Afganisztánban nagy szám. Politikai, törté­nelmi, szórakoztató, humo­ros és sport írások jelennek meg benne. Ne feledjük azonban, az afgán sajtó terjedésének egyelőre van két óriási, ob­jektív akadálya. Az egyik: a nyomdák elavultsága. Ezen még viszonylag gyorsan le­hetne segíteni, de a másik'on, az analfabétizmuson nem. Annak felszámolása legkeve­sebb 5—10 évet vesz igény­be, Ezért különleges jelentő­sége van a rádiónak és a televíziónak. Afganisztánban 53 éve is­merik a rádiót. Közép- és rövidhullámon a kabuli adó naponta összesen 26 és fél órányi műsort sugároz. A híradás rendkívül fontos, hi­szen a. magas hegyek között, a távoli vidékeken másképp lehetetlen megtudni, hogy mi újság az országban, a világ­ban. Bőven adnak zenét, szórakoztató és felvilágosító programot. Ez utóbbiból nép­szerű a „falurádió”, amely növénytermesztésre és állat- tenyésztésre tanít. A tapasz­talat azt mutatja, hogy ai rá­dió műsorát még a teljesen írástudatlan, nomád törzsek is hallgatják. Annál nagyobb dolog ez, mivel Afganisztán­ban legalább hárommillió nomád él. Magától értetődő, hogy az éter hullámain az iszlám papság is szólhat a hívőkhöz. Felmérések sze­rint összesen mintegy öt mil­lió hallgatója van az afgán rádiónak, amely napi négy és fél órán át orosz, angol, ur­du és arab nyelven is sugá­roz. Az afgán televízió 1978 nyara óta létezik. Egyelőre csak Kabul 18 kilométeres körzetében fogható, távolab­bi vidékre a műsort csak az évtized második felében tudják eljuttatni. Az előfize­tők száma egyelőre 50 ezer. f. a. Új elnök Argentínában Csak a krupié változott Március végén iktatták be az új argentin elnököt Ro­berto Viola nyugalmazott tá­bornokot, aki Jorge Rafael Videlát, tábornoktársát és régi barátját váltotta fel Buenos Aires „Rózsaszínű Pa­lotájában”. Űjabb négy évre katonaelnök áll tehát Latin- Amerika második legnagyobb államának élén. „Nemzetmentő szándék” Az argentin hadsereg öt évvel ezelőtt „nemzetmentő” szándékkal vette át a hatal­mat, véget vetve ezzel a pe­ronizmus második, kevésbé dicsőséges korszakának. Ä le­gendás elnök, Juan Perón öz­vegye, a táncosnőből állam­fővé lett Isabel ugyanis ke­véssé értett az államügyek­hez, kormányzása alatt a hatalom egymással vetélke­dő csoportok martalékává vált. Katasztrofálisan romlott a gazdasági helyzet, gátlásta­lanul gyilkoltak a szélsőjobb- oldali terrorszervezetek, s Roberto Viola, Argentína új elnöke KAMBODZSA A kör négyszögesítése A békés építőmunkát, a megfontolt, serény újjáépí­tést idéző hírek érkeznek mostanában Kambodzsából. Legutóbb arról számoltak be a hírügynökségek, hogy be­fejeződtek a helyi tanácsi vá­lasztások. Valamivel koráb­ban pedig az aratás sikerei­ről olvashattunk. Kambodzsa tehát újra él, az iskolák is­mét működnek, egy helyi új­ságot lapozgatván pedig meg­akad a szemünk a mozimű­soron. A kambodzsai ellenzék azonban semmit sem akar észrevenni abból, ami az or­szágban történik. Elvakítja őket saját tervük, s a gör­csös igyekezet, hogy „egysé­get” hozzanak létre sora­féle „vörös khemereket”, s az éppen általuk megdöntött Lón Nol rendszer követőit? A kör négyszögesítésére — a nyugati lapok szerint — újra Szihanuk herceg vállal­kozik. Róla köztudott, hogy országában volt már király, államfő, miniszterelnök — és fogoly. Utóbbi éppen a „vö­rös khmerek” idején, de ezt mintha feledni látszana a so­kat próbált herceg. Sőt még azt is, hogy most azzal a Son Sannal akar szövetség­re lépni, akinek nyilvánvaló­an köze volt a Szihanuk- család néhány tagjának meggyilkolásához. Szihanuk ismerői azonban nem lepődnek meg köpö­nyegforgatásán — már Az iskolák újra zsúfoltak ... Araiás után újra vetés. A Vietnammal határos Taker tarto­mányban megkezdődött a rizs vetése ikban. Vajon miféle közös ér­dek fűzheti össze a Pol-Pot megszokták tőle. A jelenleg Phenjanban élő herceg több­ször nyilatkozta például hogy Pol Pót egy „szuper-Hitler”, s ő inkább az ördöggel szö­vetkezik, mint vele, s lám, a legutóbbi hírek szerint mégis kész lenne baráti jobbot nyújtani a tömeggyilkosnak. Vagy talán mégsem? A Far Eastern Economic Review cí­mű hongkongi lapnak adott nyilatkozatában már vissza­kozni látszott ettől a kész­ségétől. mondván: „Csak időt akart nyerni a „vörös khme­rekkel” folytatott tárgyalás­sal — Peking ellen.” Szihanuk nyilván nagyon jól tudja, hogy az idő nem neki, hanem az új kambod­zsai vezetésnek dolgozik. A régi rendszer visszaállításá­nak ábrándját — Szihanuk- kal. vagy nélküle — a kam­bodzsai nép oszlatja szét. Mint bevezetőnkben jeleztük, egészen mással van elfog­lalva, mint a herceg bűvész- mutatványainak tanulmányo­zásával. A lakosság ellátását megoldották, részben külföl­di segélyből, nagyobb rész­ben azonbarii az idei jó ter­mésből. A politikai aktivi­tást pedig a nemrég lezajlott tanácsi választások jelzik. js. a.) aktivizálódtak a gerillamoz­galmak is. A katonai junta 1976-ban azt ígérte, hogy csupán addig' marad az ország élén, amíg rendbeteszi.k a gazdaság szé­náját, s megszabadítják az országot a terrorizmus ré­métől. A két feladat közül a másodikat, a terrorizmus ürügyén a baloldal és min­denféle ellenzéki erő elleni háborút igencsak „eredmé­nyesen” vívták meg: 15—30 ezerre teszik az áldozatok számát, s ma is ismeretlen még mintegy hatezer ember sorsa. Buenos Aires főterén minden csütörtökön össze­gyűlnek az asszonyok, akik „eltűnt” férjeik, fiaik sorsát kérik számon a juntától. A gazdaság' állapota az ígéretek ellenére vajmi ke­veset javult, igaz, a terme­lés — elsősorban a mező- gazdaságban — évről-évre rekordszintet ér el. Csakhogy az abszolút szabadkereskede- lemre alapozott gazdaságpo­litika elsősorban a külföldi tőkének és az argentin nagy- vállalkozóknak kedvez. A világpiaci versenyben gyön­gének bizonyult hazai válla­latok sora ment azonban tönkre, a munkanélküliek száma pedig hamarosan el­éri a hárommilliót. Homályos határidők A katonai hatalomátvétel­kor fölfüggesztett politikai pártok egyre erélyesebben sürgetik a hadsereget, hogy vonuljon vissza a kaszár­nyákba, s állítsa helyre " az országban a polgári szabad­ságjogokat. Egyre vékonyabb az a támogató réteg amely szívesen látja a katonákat az ország élén. Ennek ellenére ma még eléggé homályos, mikor fejezik be a táborno­kok a „nemzeti újjászerve­zés”-!, s mikor látják elérke­zettnek az időt a visszavo­nulásra. A junta ugyanis újabban óvakodik attól, hogy határidőket' tűzzön ki. Az optimistább politikai körök abban reménykednek, hogy Viola mandátumának lejár­takor, 1984-ben kiírják az általános választásokat. A hadsereghez közelálló körök azonban ennek kevés esélyt jósolnak. Az új elnök, akit a hadse­reg „mérsékelt” szárnyához sorolnak, mindenesetre na­gyobb beleszólást ígér a ci­vileknek. Kormányzatában hat katona-miniszter mellett hét civil politikus kapott he­lyet, igaz hiába civilt,öbhsé- gű a kabinet, ha a döntése­ket továbbra is a katonai junta hozza. Decemberre várható a liberalizálódás újabb. lépése, a politikai pár­tok tevékenységének felújí- • tása. Ezt az intézkedést azon­ban már többször elhalasztot­ták, mivel a katonákat ag­gasztja, hogy a gyökerestül kitépni próbált peronizmus továbbra is az ország leg­erősebb politikai irányzata. Á peronisták erejének ellen- súlyozására a hadsereg is politikai párt alapítását fon­tolgatja. A kaszinó-gazdák maradtak Az argentin liberalizálódás ütemét erősen befolyásolja, hogyan viselkedik a jövőben a hadsereg „kemény vonala”. Az ultrák mostanában egyre aktívabbak, annál is inkább, mivel támogatást remélhet­nek az Egyesült Államok új elnökétől is. A Reagan-admi- nisztráció ugyanis sutba dob­ta az „emberi jogok” carteri politikáját, és moralizálás helyett a szétzilálódott la­tin-amerikai szövetségi rend­szer megerősítésén munkál­kodik. Viola elnök meleg fo­gadtatásban részesült, ami­kor nemrégiben, még beikta­tása előtt a Fehér Házb^ lá­togatott. Nem az „eltűntek­ről” faggatták, hanem ígére­tet kapott, hogy Washington hamarosan felújítja fegyver- szállításait Buenos Airesnek. A javuló amerikai—argen­tin kapcsolatok ellenére Vio­la mégis puskaporos hordót érezhet elnöki széke alatt. Egyre gyakoribbak a mun­kásmegmozdulások, sőt a vál­lalkozók is tüntetéseken til­takoztak a gazdaságpolitikai irányvonal ellen. A hadsereg továbbra is megtagadja, hogy felvilágosítást adjon az eltűn­tek sorsáról, félve attól, hogy ez felvetné a felelősség kér­dését is. Nem véletlenül je­gyezte meg egy kommentá­tor az elnökválasztással kap­csolatban : Viola beiktatásá­val csupán a krupié válto­zott, a kaszinó gazdái a tá­bornokok maradtak. _______Elekes Éva ( Összeállította: Hájos László)

Next

/
Thumbnails
Contents