Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-19 / 92. szám
Nemzetközi körkép 1981. ÁPRILIS 19. Az SZKP XXVI. kongresszusa után r a Útmutatás gazdasági fejlődéshez Számos felszólalás, érdekes megállapítás hangzott el a szovjet gazdaságról az SZKP XXVI, kongresszusán. Ezek közül egy különösen megragadta a jelenlevők figyelmét. Alekszandr Sokin, az elektronikai ipar minisztere szólt az ágazat fejlődéséről, mégpedig nem a saját, ija- nem amerikai szakemberek véleményét idézve. Az amerikaiak az elmúlt ötéves tervidőszak elején még úgy vélekedtek, hogy a Szovjetunió az elektronikában tíz évvel elmaradt az Egyesült Államok mögött. A tervidőszak végén viszont már arról beszéltek, hogy a „szakadék” két év, újabban pedig kénytelenek elismerni: a szovjet elektronikai ipar utolérte az amerikait, sőt egyes területeken már túl is szárnyalta azt. Persze, az elektronikai ipar termékei a Szovjetunióban még nem olyan elterjedtek, mint az Egyesült Államokban. A legfontosabb területeken, így például a mini- és mikro számítógépek terén legszembetűnőbbek az eredmények, az ipari robotok, az irányítórendszerek termelése pedig ebben az évben többszörösen meghaladja majd az iparfejlesztés általános növekedési ütemét. Az ágazat gyors előrelépése azonban rávilágított a szovjet ipar fejlesztésének néhány olyan jellemzőjére is, amelyek felszámolása hatékonyabb munkát igényel. Az egyik ilyen jellemző az — s erről a kongresszuson nyíltan beszéltek —, hogy az ipar sok vonatkozásban elmaradt saját lehetőségei mögött, a mennyiségi szemlélet bűvöletében • nem törődött a minőségi követelményekkel, a műszaki haladással. A novoszibirszki terjilet pártbizottságának titkára arra panaszkodott, hogy a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása, a párt- és kormányhatározatok ellenére, nemegyszer igen vontatott. Ám, ha kellően összpontosítják az erőfeszítéseket, mint ahogy ez az elmúlt ötéves tervben az elektronikái ipar fejlesztése érdekében történt, a „frontáttörés” áz egész szovjet iparban gyorsan és eredményesen oldható meg — mondta. Egy másik jellemző vonás, amely a kongresszus gazdasági kérdésekkel foglalkozó vitájában előtérbe került, az, hogy a feladatok megnehezedtek ugyan, de ésszerű tervezéssel megoldhatók. Nem lehet viszont megtűrni ajpar- tikuláris érdekek, a szűkkörű szemléletmód létét, gondosan egyeztetett munkára, célprogramok létrehozására van szükség. Így történt ez az elektronikai ipar fejlesztése esetében, így történik ez most — az új ötéves terv előirányzatainak megfelelően — több más ágazatban is. Ezek közül az első helyen a fűtőanyag- és energia- gazdálkodás, valamint a nyersanyagtermelés fejlesztésének. célprogramja áll. A Szovjetunió bőségesen fedezni tudja energiaszükségletét, növelni képes a termelést és a kivitelt is, de ezt a lehető leggazdaságosabban kell megoldani. A nyugat-szibériai olaj- és földgáz kitermelése például meggyorsult, ám az értékes kőolajat kevésbé fogják felhasználni erőművekben, sokkal inkább a vegyiparban. A villamosenergia termelésére az olcsóbb szenet, részben a földgázt, s a nukleáris energiát hasznosítják. Így kevesebb beruházással is hatékonyabban . lehet gazdálkodni: több pénz és erő jut más feladatok, többek között a népjólét emelését szolgáló tér vek megvalósítására. ennek a tudatos és átgondolt törekvésnek az eredménye. A kongresszus felszólalói szinte kivétel nélkül abból a gondolatból indultak ki, hogy mindenfajta gazdasági fejlődés végeredményének a népjólétet kell növelnie, a szovjet emberek életét kell köny- nyebbé, tartalmasabbá, színesebbé tennie. 3. 27 Ezzel összefüggésben a kongresszuson meg is fogalmazódott a tanulság, hogy a gazdaság fejlődése nem lehet öncélú, a szovjet emberek életszínvonalának emelését, igényeinek jobb kielégítését kell, hogy szolgálja. S bár kétségtelen, hogy az elektronikus berendezések gyártása ma még elsősorban az ipar és részben a honvédelem igényeit elégíti ki, az a változás, amely például az elmúlt két évben következett be az elektronikai cikkek gyártásában, s amelynek eredményeként bővült a híradástechnikai cikkek választéka a szovjet boltokban, Volna még számos más, általánosítható tanulság mindabból, ami az SZKP kong- ■ resszusán a gazdaság fejlődéséről elhangzott Figyelemreméltó volt. hogy minden felszólaló egyetértett az új ötéves népgazdasági terv fő irányaival. Ezeket nem, is módosították lényegesen, hiszen az eredeti tervezet mélyreható vita alapján, a szovjet gazdaság lehetőségeinek és feladatainak alapos elemzésével készült, de igen sok részkérdésben sürgettek változást. A donyeci bányász p nehéz mélyműveléshez kért új gépeket, a mezőgazdasági miniszter az élelmiszerprogram végrehajtásához, a fonónő a lakosság ellátásában alapvető! fontosságú textilipar gyengeségeire hívta fel a figyelmet. S bár minden felszólaló jogos büszkeséggel szólt’ a gazdasági eredményekről, nem kevésbé határozottan beszéltek arról is, hogy a nagyobb feladatok megoldásához milyen változásokat igényelnek. Az új ötéves terv részletesen kidolgozva a legfelsőbb tanács októberi ülésszaka elé kerül, nyilvánvalóan magában foglalva a kongresszusi vita. s az azt megelőző országos eszmecsere tanulságait is. A fő irányok adottak: a nemzeti jövedelem 18—20 százalékos, az ipari termelés 26—28 százalékos növelését minden felszólaló reális, ha nem is könnyen elérhető célnak tartotta. A kongresszusi felszólalások arra mutattak példát, hogy miként akarják a szovjet emberek megvalósítani ezeket a célkitűzéseket, vállalva az eddiginél ésszerűbb, hatékonyabb munkát. Ehhez adta meg az SZKP kongresszusa az útmutatást. Kis Csaba A költő, esszéíró, fordító, útleírás-szerző, Mahmud Tar- zi adta ki jó hetven éve Afganisztánban az első újságot, a Szeraj ul Akhbart. A huszas—harmincas években azután megjelent több lap is, de azt azért nem mondhatnók, hogy az afgán sajtó túlontúl elterjedt volna. Nem is terjedhetett, hiszen jószerével csak minden második ember tudott olvasni. Három éve, a Daud-rend- szer megdöntése után az afgán iskolarendszerben, s nyomában a sajtóban új fejezet kezdődött. Az újságokat és a nyomdákat államosították. A forradalmi ország hivatalos és legelterjedtebb lapja, amelyet a kormány ad ki, a Hakikate Inkilate Szaur. Ez eljut Afganisztán legtávolabbi zugába is. A külföldieket a Kabul New Times című angol nyelvű újság tájékoztatja. Hetilapok és folyóiratok megjelenését most szorgalmozzák, a meglevők közül kiemelkedik a Zhvan- dun (Élet) című családi folyóirat. Négyezer előfizetője van, s ez Afganisztánban nagy szám. Politikai, történelmi, szórakoztató, humoros és sport írások jelennek meg benne. Ne feledjük azonban, az afgán sajtó terjedésének egyelőre van két óriási, objektív akadálya. Az egyik: a nyomdák elavultsága. Ezen még viszonylag gyorsan lehetne segíteni, de a másik'on, az analfabétizmuson nem. Annak felszámolása legkevesebb 5—10 évet vesz igénybe, Ezért különleges jelentősége van a rádiónak és a televíziónak. Afganisztánban 53 éve ismerik a rádiót. Közép- és rövidhullámon a kabuli adó naponta összesen 26 és fél órányi műsort sugároz. A híradás rendkívül fontos, hiszen a. magas hegyek között, a távoli vidékeken másképp lehetetlen megtudni, hogy mi újság az országban, a világban. Bőven adnak zenét, szórakoztató és felvilágosító programot. Ez utóbbiból népszerű a „falurádió”, amely növénytermesztésre és állat- tenyésztésre tanít. A tapasztalat azt mutatja, hogy ai rádió műsorát még a teljesen írástudatlan, nomád törzsek is hallgatják. Annál nagyobb dolog ez, mivel Afganisztánban legalább hárommillió nomád él. Magától értetődő, hogy az éter hullámain az iszlám papság is szólhat a hívőkhöz. Felmérések szerint összesen mintegy öt millió hallgatója van az afgán rádiónak, amely napi négy és fél órán át orosz, angol, urdu és arab nyelven is sugároz. Az afgán televízió 1978 nyara óta létezik. Egyelőre csak Kabul 18 kilométeres körzetében fogható, távolabbi vidékre a műsort csak az évtized második felében tudják eljuttatni. Az előfizetők száma egyelőre 50 ezer. f. a. Új elnök Argentínában Csak a krupié változott Március végén iktatták be az új argentin elnököt Roberto Viola nyugalmazott tábornokot, aki Jorge Rafael Videlát, tábornoktársát és régi barátját váltotta fel Buenos Aires „Rózsaszínű Palotájában”. Űjabb négy évre katonaelnök áll tehát Latin- Amerika második legnagyobb államának élén. „Nemzetmentő szándék” Az argentin hadsereg öt évvel ezelőtt „nemzetmentő” szándékkal vette át a hatalmat, véget vetve ezzel a peronizmus második, kevésbé dicsőséges korszakának. Ä legendás elnök, Juan Perón özvegye, a táncosnőből államfővé lett Isabel ugyanis kevéssé értett az államügyekhez, kormányzása alatt a hatalom egymással vetélkedő csoportok martalékává vált. Katasztrofálisan romlott a gazdasági helyzet, gátlástalanul gyilkoltak a szélsőjobb- oldali terrorszervezetek, s Roberto Viola, Argentína új elnöke KAMBODZSA A kör négyszögesítése A békés építőmunkát, a megfontolt, serény újjáépítést idéző hírek érkeznek mostanában Kambodzsából. Legutóbb arról számoltak be a hírügynökségek, hogy befejeződtek a helyi tanácsi választások. Valamivel korábban pedig az aratás sikereiről olvashattunk. Kambodzsa tehát újra él, az iskolák ismét működnek, egy helyi újságot lapozgatván pedig megakad a szemünk a moziműsoron. A kambodzsai ellenzék azonban semmit sem akar észrevenni abból, ami az országban történik. Elvakítja őket saját tervük, s a görcsös igyekezet, hogy „egységet” hozzanak létre soraféle „vörös khemereket”, s az éppen általuk megdöntött Lón Nol rendszer követőit? A kör négyszögesítésére — a nyugati lapok szerint — újra Szihanuk herceg vállalkozik. Róla köztudott, hogy országában volt már király, államfő, miniszterelnök — és fogoly. Utóbbi éppen a „vörös khmerek” idején, de ezt mintha feledni látszana a sokat próbált herceg. Sőt még azt is, hogy most azzal a Son Sannal akar szövetségre lépni, akinek nyilvánvalóan köze volt a Szihanuk- család néhány tagjának meggyilkolásához. Szihanuk ismerői azonban nem lepődnek meg köpönyegforgatásán — már Az iskolák újra zsúfoltak ... Araiás után újra vetés. A Vietnammal határos Taker tartományban megkezdődött a rizs vetése ikban. Vajon miféle közös érdek fűzheti össze a Pol-Pot megszokták tőle. A jelenleg Phenjanban élő herceg többször nyilatkozta például hogy Pol Pót egy „szuper-Hitler”, s ő inkább az ördöggel szövetkezik, mint vele, s lám, a legutóbbi hírek szerint mégis kész lenne baráti jobbot nyújtani a tömeggyilkosnak. Vagy talán mégsem? A Far Eastern Economic Review című hongkongi lapnak adott nyilatkozatában már visszakozni látszott ettől a készségétől. mondván: „Csak időt akart nyerni a „vörös khmerekkel” folytatott tárgyalással — Peking ellen.” Szihanuk nyilván nagyon jól tudja, hogy az idő nem neki, hanem az új kambodzsai vezetésnek dolgozik. A régi rendszer visszaállításának ábrándját — Szihanuk- kal. vagy nélküle — a kambodzsai nép oszlatja szét. Mint bevezetőnkben jeleztük, egészen mással van elfoglalva, mint a herceg bűvész- mutatványainak tanulmányozásával. A lakosság ellátását megoldották, részben külföldi segélyből, nagyobb részben azonbarii az idei jó termésből. A politikai aktivitást pedig a nemrég lezajlott tanácsi választások jelzik. js. a.) aktivizálódtak a gerillamozgalmak is. A katonai junta 1976-ban azt ígérte, hogy csupán addig' marad az ország élén, amíg rendbeteszi.k a gazdaság szénáját, s megszabadítják az országot a terrorizmus rémétől. A két feladat közül a másodikat, a terrorizmus ürügyén a baloldal és mindenféle ellenzéki erő elleni háborút igencsak „eredményesen” vívták meg: 15—30 ezerre teszik az áldozatok számát, s ma is ismeretlen még mintegy hatezer ember sorsa. Buenos Aires főterén minden csütörtökön összegyűlnek az asszonyok, akik „eltűnt” férjeik, fiaik sorsát kérik számon a juntától. A gazdaság' állapota az ígéretek ellenére vajmi keveset javult, igaz, a termelés — elsősorban a mező- gazdaságban — évről-évre rekordszintet ér el. Csakhogy az abszolút szabadkereskede- lemre alapozott gazdaságpolitika elsősorban a külföldi tőkének és az argentin nagy- vállalkozóknak kedvez. A világpiaci versenyben gyöngének bizonyult hazai vállalatok sora ment azonban tönkre, a munkanélküliek száma pedig hamarosan eléri a hárommilliót. Homályos határidők A katonai hatalomátvételkor fölfüggesztett politikai pártok egyre erélyesebben sürgetik a hadsereget, hogy vonuljon vissza a kaszárnyákba, s állítsa helyre " az országban a polgári szabadságjogokat. Egyre vékonyabb az a támogató réteg amely szívesen látja a katonákat az ország élén. Ennek ellenére ma még eléggé homályos, mikor fejezik be a tábornokok a „nemzeti újjászervezés”-!, s mikor látják elérkezettnek az időt a visszavonulásra. A junta ugyanis újabban óvakodik attól, hogy határidőket' tűzzön ki. Az optimistább politikai körök abban reménykednek, hogy Viola mandátumának lejártakor, 1984-ben kiírják az általános választásokat. A hadsereghez közelálló körök azonban ennek kevés esélyt jósolnak. Az új elnök, akit a hadsereg „mérsékelt” szárnyához sorolnak, mindenesetre nagyobb beleszólást ígér a civileknek. Kormányzatában hat katona-miniszter mellett hét civil politikus kapott helyet, igaz hiába civilt,öbhsé- gű a kabinet, ha a döntéseket továbbra is a katonai junta hozza. Decemberre várható a liberalizálódás újabb. lépése, a politikai pártok tevékenységének felújí- • tása. Ezt az intézkedést azonban már többször elhalasztották, mivel a katonákat aggasztja, hogy a gyökerestül kitépni próbált peronizmus továbbra is az ország legerősebb politikai irányzata. Á peronisták erejének ellen- súlyozására a hadsereg is politikai párt alapítását fontolgatja. A kaszinó-gazdák maradtak Az argentin liberalizálódás ütemét erősen befolyásolja, hogyan viselkedik a jövőben a hadsereg „kemény vonala”. Az ultrák mostanában egyre aktívabbak, annál is inkább, mivel támogatást remélhetnek az Egyesült Államok új elnökétől is. A Reagan-admi- nisztráció ugyanis sutba dobta az „emberi jogok” carteri politikáját, és moralizálás helyett a szétzilálódott latin-amerikai szövetségi rendszer megerősítésén munkálkodik. Viola elnök meleg fogadtatásban részesült, amikor nemrégiben, még beiktatása előtt a Fehér Házb^ látogatott. Nem az „eltűntekről” faggatták, hanem ígéretet kapott, hogy Washington hamarosan felújítja fegyver- szállításait Buenos Airesnek. A javuló amerikai—argentin kapcsolatok ellenére Viola mégis puskaporos hordót érezhet elnöki széke alatt. Egyre gyakoribbak a munkásmegmozdulások, sőt a vállalkozók is tüntetéseken tiltakoztak a gazdaságpolitikai irányvonal ellen. A hadsereg továbbra is megtagadja, hogy felvilágosítást adjon az eltűntek sorsáról, félve attól, hogy ez felvetné a felelősség kérdését is. Nem véletlenül jegyezte meg egy kommentátor az elnökválasztással kapcsolatban : Viola beiktatásával csupán a krupié változott, a kaszinó gazdái a tábornokok maradtak. _______Elekes Éva ( Összeállította: Hájos László)
