Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-18 / 91. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. ÁPRILIS 18. IA szerkesztőség postájából ! Döntött a Legfelsőbb Bíróság Összeférhetetlen — el kell hagynia a házát Figyelmesség Nyolcvanöt éves nyugdíjas vagyok, feleségemmel élde­gélünk öcsödi házunkban. Az idős emberek megható, pél­damutató megsegítéséről örömmel számolok be a szer-' kesztőségnek. Áprilús negyediké előtt az öcsödi Szabadság Tsz elnöké­nek vezetésével nyolctagú brigád keresett fel bennün­ket. Céljuk azt volt, hogy a szűk kis udvarunkban túl magasra nőtt, terebélyes akácfát — amely már lakóhá­zunkat is veszélyeztette — kiszedjék. Sikerült is a ne­héz művelet — baleset- és épületkármentesen. Bámul­tam azt a két embert, aki a 15—20 méter magas fa he­gyén nagy gyakorlottsággal és bátorsággal végezte a ve­szélyes „manővert”. Ezt kö­vetően a brigád rendbe tette az udvarunkat is. Nagyon jólesett a figyelmesség: a tsz-elnök felesége még az ünnepi ebédünkről is gondos­kodott. Köszönet a jószívű segítők­nek! Méri János Öcsöd Sírva somfordáltam ki Igazán megértjük nyugdí­jas olvasónkat, akitől a na­pokban a levél érkezett... Ügy érzi, igazságtalanság ér­tei, s arra kért bennünket: döntsük el, jogos-e felhábo­rodása. Válaszunk: igen, az! Idős olvasónk bement egy üzletbe. Nyolcvan forintnyi húsfélét kért. Tíz-, öt- és két­forintosokkal akart fizetni. Nyilván nem volt nála, vagy nem volt neki (!) másfajta címlete! A kereskedő (?) azonban fölényes megjegy­zést tett: miért ilyen apró pénzzel fizet, ő nem ér rá megszámolni .,.V. Nem tízen, nem húszán álltak az asszony után a sorban, talán. öten. De ha húszán álltak volna is ... Végül is hús nélkül, megszégyenítve, sírva som- fordált ki az üzletből meg­bántott olvasónk, aki így zárta levelét: „Kérdésem, hol kezdődik egyesek előtt a pén­zünk értéke... nekünk, nyug­díjasoknak még .50 fillérnek is van értéke...” Hol volt, hol nem volt, ta­lán igaz sem volt? ... Sajnos, a történet igaz. E sorok meg­jelenése után néhány nappal a bolt felügyeleti szervénél, lesz a levél másolata, amely­ből minden kiderül... Miért írtuk meg mégis az esetet helymegjelölés, név nélkül? Mert hasonló, helytelen szem­lélettel nem először találko­zunk. Jó ötlet gyakran utazom a város­ban autóbusszal. Van menet­rendem, de nem hordom ma­gammal, meg aztán azt csak­ugyan nem látom a megál­lókban szemüveg nélkül, mint a korábban kifüggesz­tett „eligazítok” bolhányi számait Érthető hát örö­möm, ezért tollat ragadni sem restellik, hogy megír­jam : nagyon Okos ötletnek találom az autóbuszmegállók­ban mostanában felszerelt; újfajta menetrendeket Az a gyanúm, hogy rajtam kívül megszámlálhatatlanul sok utast töltenek el megnyug­vással az új menetrendtáb­lák. Ezután nem kell bön­gésznünk!, hiába meresztget- niink a szemünket, hogy megtudjuk, makor jön a ne­künk megfelelő busz. Nincs szükség — kevés kivételtől eltekintve — arra sem, hogy idegeneket terheljünk kérdé­seinkkel, mert legtöbbünk számára olvashatók a szá­mok. Ez az a tábla ... Minek szaporítsam a szót Köszönjük a bizonyára nem olcsó beruházást, mi megbe­csüljük! S. A. Szolnok Még mindig: kutyák a parkban Az elmúlt tél alaposan megviselt bennünket, hosszú volt felnőtteknek, még hosz- szabb, s kibírhatatlanabb a gyermekeknek. Amint „nyílt" az idő, vittem „gyermekei­met”, a Marx-parki óvodáso­kat a szabadba. Kimondha­tatlanul élvezik a friss, sza­bad levegőt, a zöldet! Szíver sen tornásznak a parkban — ennél aztán semmi sem egészségesebb. Kedvelt programunkat időnként „csupán” az zavar­ja meg, hogy a kicsik hébe- hóba elcsúsznak ... de ter­mészetesen nem hóban ... Meg aztán időnként körém- rohannak, belémcsimpasz­kodnak, örülök, hogy a kö­penyem épen marad. Mitől a riadalom? Valaki éppen na­pi rendes kutyasétáltatását végzi. Nem tévedés, a város legnagyobb, legszebb „zöld­övezetében”, a Marx-park- ban. Hiába a tiltó rendelke­zés, a cikkek garmadája. Akadnak, akiket mindez nem érdekel, nekik akkor is fon­tosabb a kutyáik, mint ne­künk a gyermekeink egész­sége! Meddig tűrik, meddig en­gedik ezt? részlegvezető óvónő Kiss Lászlóné Szolnok Névjelző B. P.-né tószegi olvasónk egyik szolnoki nagy áruház­ban turmixgéphez keresett alkatrészt. Logikus, hogy ahol turmixgépet látott — a föld­szinten —, ott kért alkatrészt is. Azt az emeleten talál — kapta az egyik eladótól a tá­jékoztatást Nosza, irány az emelet Aki arra gondol, hogy onnan meg a földszintre irá­nyították: nyert! A levélből nem derült ki, hogy ezt kö­vetően mi történt, mi azon­ban úgy véltük, a hozzánk fordulónak illik válaszolni. Felhívtuk telefonon az áruház igazgatóhelyettesét. Turmixgéphez alkatrész a földszinten kapható — ha kapható! — mondta. A tur­mixgépek többsége ugyanis importból származik, ezért fehér holló hozzá az alkat­rész, de ez egy másik téma (lehetne). Az igazgatóhelyet­tes arra volt kíváncsi, me­lyik eladó tájékoztatta téve­sen a vásárlót. Alkalmazot­taik ugyanis köpenyükön név- jelzot viselnek, amelynek alapján könnyű lenne a fe- lelősségrevonás. Tószegre elküldtük a vá­laszt, s hogy a lapba is bele­került az ügy, az kézenfek- fő. Mindenkinek ajánljuk — sok panaszosunknak megír­tuk már: ha úgy véli, hogy üzletben, áruházban, boltban, vendéglátóegységben bármi­lyen sérelem érte — a hely­színen, é6 azonnal kérjen or­voslást! Keresse a részleg- vezetőt, az üzletvezetőt, az igazgatót, akit talál, aki se­gít. És még nem említettük a számozott lapokból álló vásárlók könyvét, amelyhez — sok kereskedő „nem tud­ja” ... — még tollat is kell „mellékelni”... Túlzott takarékosság Végre! Felfedezték a spa­nyolviaszt! — állapítottam meg örömmel, amikor a té­véreklámból értesültem, hogy a cipőgyárak — a martfűi is — a vásárlók véleményére is kíváncsiak, nemcsak a keres­kedőkére. Bezzeg a bútorgyá­rak! Az ő szemük előtt lát­hatóan csupán az energia-, azaz a fa-takarékosság lebeg. Fogadom, egyetlen titkárnő­től, gyors- és gépirónőtöl sem kérdezték még meg, hogy a jövőben milyen író­gépasztalokat gyártsanak. Ha tőlem kérdeznék, a régebbi, normális „alkotásoknál” ma­radnék. Azokból, amelyeket most lehet kapni, kispórol­tak egy fakkot vagy fiókot. Elfeledkeztek középre is fió­kot tenni, amibe két halom akármilyen papír, nyomtat­vány, istenféllába is elfér. Az a sok ezer leány-asszony, akit a sors íróaépasztal mellé „rendelt”, bizonyíthatja, hogy igazam van. Az a jó, ha min­den eszköz, ami a levelezés­hez, egyéb gépelési munká­hoz szükséges, kézközeiben van. Azt már fel sem merem hozni, hogy az általam nor­málisnak tartott gépasztal­hoz még egy ki-betolható lap is tartozik, kézközeiben van, netán még írni is lehet rajta. Levelem azért írtam meg, hátha közlik az újságban, azt meg hátha olvassa vala­melyik bútorgyári illetékes, s esetleg meg is szívleli. Sz. B.-né Karcag Az illetékes válaszolt Új fák a kivágottak helyett Szamosi Gyuláné rákóczi- új falui olvasónk levelét „Egy fát se hagynak?” címmel kö­zöltük áorilis 11-én, s már itt is van Losonczi Zoltán osztályvezető (KPM Közúti Igazgatóság) válasza. „Igazgatóságunk útfenntar­tási-üzemeltetési feladatai között kellő súllyal szerepel az út környezetének gondo­zása is. Ennek keretén belül évente 10—12 ezer kis fával szaporítjuk a megye útháló­zata mentén a faállományt új telepítéssel, sarjhajtások meghagyásával és ápolásával. A 442. sz. Szolnok—kun­szentmártoni főút Szolnok— Rákóczifalva közötti, 1 km hosszú szakaszán a fakivá­gást elsősorban az indokolja, hogy ez a szakasz az út mel­lett, a terepből kiemelkedő földvonulat miatt hófúvás- veszélyes volt. Ezt a tényt, és egyéb szempontokat figye­összeállított tervek alapján kivitelezett tájfásítás a táj hangulatára, a vezetéspszi­chológiára lesz kedvező ha­tással. Végleges, megfelelő képet kap a megyeszékhely „déli kapuja”. Üjra füvesítik a teljes útszakaszt, egy rö­vid távon új, útmenti terü­letek füvesítésére kikísérle­tezett fűvel. A KPM szakemberei re­mélik, hogy az útszakasz ki­alakításával, fásításával min­denki elégedett lesz, s a fá­radt madarak is szívesen megpihennek a környéken. Losonczi Zoltán osztályveze­tő zárómondata kérés levél­írónkhoz. az útszakaszon közlekedőkhöz: „Segítsenek megőrizni a telepített fákat, díszcserjéket, ne engedjék, hogy az útszakasz a korábbi évekhez hasonlóan illegális szemétlerakóhely legyen”. A járásbíróság, majd fel­lebbezésre a megyei bíróság a házasságot fölbontotta, a kiskorú gyermekeket az anyánál - helyezte el, a fér­jet gyermektartásdíj fizeté­sére kötelezte, a közös tu­lajdonukat képező házban levő kétszobás lakás hasz­nálatát megosztotta közöt­tük. Ezt azzal indokolta, hogy bár a házasság fel­bomlását a férj italozó, dur­va magatartása okozta, de ha a lakás kizárólagos hasz­nálatára az asszonyt jogosí­tanák fel, volt férje elhe­lyezéséről neki kellene gon­doskodnia, aminek nem tud­na eleget tenni. A két szoba egymástól elkülönítetten használható, tehát alaptalan az asszony aggálya, hogy az együttélés lehetetlen. A jogerős ítéletnek a la­káshasználatra vonatkozó része ellen emelt törvényes­ségi óvásra a Legfelsőbb Bí­róság az alsófokú döntése- - két hatályon kívül helyezte, és a kizárólagos használat­ra az asszonyt jogosította fel. — Ha a lakás a házastár­sak közös tulajdona, csa­ládvédelmi érdekre tekintet­tel az egyik házastársat a tulajdoni hányadát megha­ladó mértékű, vagy az egész lakás használatára lehet fel­jogosítani. tehát a perben azt kellett vizsgálni, hogy az együttélés feltételei meg­vannak-e. A férj évek óta rendszeresen italozik, és ré­szegségében családjával szemben rendkívül durván viselkedik. Egyszer úgy megverte feleségét, hogy az több napi kórházi ápolásra szorult. Ilyen körülmények között nincs lehetőség arra, hogy továbbra is egy lakás­ban maradjanak. Ez a gyer­mekek testi és szellemi fej­lődésére is hátrányos lenne — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság maid határozatában még a következőkre muta­tott rá: — Téves a bíróságnak az a megállapítása, hogy ha a férjet a lakás elhagyására köteleznék, elhelyezéséről volt féleségének kellene gon­doskodnia. A férfi úgy vi­selkedett, hogy társbérleti vagy bérlőtársi jogviszony fennállása esetén is a lakás elhagyására kellene kötelez­ni. Tehát rosszhiszemű, jog­cím nélküli lakáshasználó­nak minősül, aki elhelyez­kedéséről maga köteles gon­doskodni. Ennek megköny- nvítésére az asszony tízezer forint kárpótlást köteles fi­zetni. Mi a „megfelelő munkakör”? Egy vállalat gazdasági ügy­intézője, aki közgazdasági technikumot végzett, hét év­vel ezelőtt főiskolára irat­kozott be. és munkaadójá­val tanulmányi szerződést kötött. Ebben kötelezte ma­gát, hogy a főiskola elvég­zése után négy évig mun­kaviszonyát fenntartja, a vállalat pedig a tanulmányi szabadság idejére átlagkere­setét, és utazási költségeinek megtérítését, valamint a ta­nulmányok befejezése után e»" éven belül végzettségé­nek megfelelő munkakörbe helyezését biztosította. A főtisztvdselő el is végezte a főiskolát, és ekkor keres­kedelmi előadói munkakör­be sorolták. Az illető azon­ban ezt ismételten kifogá­solta, és írásban kérte, hogy végzettségének megfelelő munkakörbe osszák be. Vé­gül is bejelentette: más vál­lalattal kíván munkavi­szonyt létesíteni, és áz á he­lyezéshez váló hozzájárulást kérte, amit meg is kapott. Egyszersmind azonban, szer­ződésszegésre hivatkozással, tízezer forint tanulmányi tá­mogatás visszafizetésére kö­telezték. Ennek hatálytala­nításáért a munkaügyi dön­tőbizottsághoz fordult, amely azt elutasította, mire a munkaügyi bíróságon pert indítót, de keresetét ott is alaptalannak találták. A jogerős ítélet ellen emelt törvényeségi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a -munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint a munkaügyi bíróság nem sze­rezte be az ügy elbírálása szempontjából nélkülözhe­tetlen tanulmányi szerző­dést, valamint a visszafize­tésre kötelező határozatot. Nem vette figyelembe, hogy a tisztviselő bizonyítani kí­vánta : a vállalat nem tett eleget a végzettsége szerin­ti foglalkoztatási kötelezett­ségének, és ezért volt kény­telen szerződésszegést elkö­vetni. A megállapodás ide­jén hatályban volt munka­ügyi miniszteri rendelet ér­telmében tanulmányi szer­ződés esetén arról is ren­delkezni kell, hogy a mun­káltató a képzés befeiezése után a dolgozó végzettségé­nek megfelelő foglalkozta­tást biztosítja. Ennek azon­ban nem tett eleget a vál­lalat. Igaz, hogy a dolgozót a végzettségi ' szintjének megfelelő kategóriába sorol­ta be és fizetését is eszerint állapította me? de a munka színvonalának kellett volna ennek megfelelőnek lennie. A munkakör átadás-átvételi jegyzőkönyv tartalma alap­ján kétségesnek tűnik, hogy a tisztviselőt képzettsége szerinti beosztásiban foglal­koztatták-e — hangzik a ha­tározat. Miután a munka­ügyi bíróság a per eldönté­séhez szükséges nélkülözhe­tetlen biz^nvítékokat nem szerezte be, érdemi döntése megalapozatlan. Hajdú Endre lembe véve. a Közúti Igaz­gatóság « terep rendezését, a föld elszállítását határozta el. A fák kivágása nélkül ezt a munkát nem végezhettük volna el... A fákat a Rá­kóczi Tsz termeli ki, majd a földmunka elvégzése után saját szakembereivel készí­tett tervek alapján, faiskolá­jának anyagából az útsza­kaszt újra fásítja.” Jelenleg a földmunka be­fejezése előtt áll. a telepítés rövidesen megkezdődik. S mi lesz az eredmény? Megszű­nik a hóakadályt előidéző ok. Az út harmonikusan illesz­kedik a környezetbe. A nagy­forgalmú útszakasz későbbi szélesítése miatt már most 11 m-re szélesítik az út ko­ronáját. Rendezik az út pad­káját, árkát, ami az út élet­tartamára (vízelvezetés!), a forgalom biztonságára lesz kedvező hatással. Az új árok kialakítása után — az útpá­lya elhaavása esetén a bal­eset elkerülhető vagy annak súlyossága a minimálisra csökkenthető. Géppel lehet majd az árkot és a padkát rendben tartani. A változatos fafajtákból A hétfői nehéz erőpróba — a harmadik negyedévi beszámoló után — derűs, vidám napra ébredtek a szolnoki marxista—leninista esti egyetem elsőéves filozófia-szakos pro­pagandista osztályának hallgatói. Budapesti osztálykiránduláson vezették le az előző nap feszültségeit. A Nemzeti Galériában töltött délelőtt, a Planetáriumban délután látott, a csil­lagos égbolttal kapcsolatos műsor után a Madách Színház vendégjátékában, a „Jövőre veled ugyanitt” című darabot nézték meg a Magyar Néphadsereg Központi Művelődési Házában, P. M. — Szolnok

Next

/
Thumbnails
Contents