Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-13 / 61. szám

1981. MÁRCIUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 FIN r 81 PREMIER Koszorúzás, haditorna-bemutató a katonai főiskolán Legújabb kori történel­münk három dicső tavaszára emlékező forradalmi ifjúsá­gi napok kezdődtek tegnap a Killián György Repülő Műszaki Főiskolán, Szolno­kon. A több éves hagyo­mány szerint elsőként a ta­nárok és hallgatók megko­szorúzták az iskola névadó­jának szobrát, ezzel tiszte­legve a fasiszták ellen küz­dő illegális kommunista és ifjúsági mozgalom vezetőjé­nek rövid élete előtt, aki ha élhe, ma lenne 74 esz­tendős. A rövid ünnepség után lát­ványos haditorna-bemutató­val folytatódott a program: a Budapesti Műszaki Egye­tem, a KISZ és az MHSZ közös Történelmi Haditorna Klubjának tagjai korhű fegyverekkel és harci ru­hákban adtak ízelítőt az érdeklődők előtt az egyes történelmi időszakok harcai­ból. Végül a tegnapi nap eseményeit a főiskola Repü­lés Baráti Köre repülőmá- kett-készítő szakcsoportjá­nak közel 100 modelljét fel­vonultató kiállítása zárta a reptéri helyőrségi művelő­dési otthonban. A forradalmi ifjúsági na­pok folytatására március 15-én, illetve a Tanácsköz­társaság kikiáltásának év­fordulóján kerül sor, ami- koris KISZ-alapszervezeti összejöveteleken méltatják a jeles napokat. Kiemelkedő szerepet kapott az esemény- sorozatban a sport és a test­mozgás is. A FIN-Kupa küzdelmeiben a leendő tisz­tek és tiszthelyettesek lab­dajátékokban, katona* há­romtusában és kispuskalövé­szetben versengenek egy­mással. A „Barátaink, fegy- fertársaánk”-akció keretében a keleti szomszédunkról, Ro­mániáról meglevő ismerete­iket mérhetik le a résztve­vők szellemi vetélkedők so­rán. Mindezen rendezvé­nyekre természetesen meg­hívást kapnak a főiskolával évek óta jó kapcsolatot tar­tó megyei közép- és felsőfo­kú oktatási intézmények ta­nárai és tanulói. A forradalmi ifjúsági na­pok idei záróakkordjaként április elsején bálon szóra­kozhatnak a fiatalok, ahol az eseménysorozat értékelé­se mellett a katonai főisko­lák országos fesztiváljára készülő művészeti szakcso­portok is fellépnek új mű­soraikkal. L. J. Beszámoló a szövetkezeti ipar munkájáról Részt vesznek a népfrontkongresszuson a z elmúlt napokban, ami­kor a család már pi­henni tért, Margitka a varrógép mellé ült. Szabta, varrta a szép bordó anyagot, kosztümöt csinált magának. Mi tagadás, elegánsan akar megjelenni élete első nagy társadalmi eseményén — amely egyébként sem sok embernek adatik meg —, a Hazafias Népfront VII. kong­resszusán. De a csomagban, amit magával visz, nemcsak az új ruha lapul, — néhány gondosan teleírt papírlap is van. Felszólalásra jeüenitke- zik, és ha szót kap, el akarja mondani, hogyan lett ő, Bó­ján Ferencné, a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrme­konfekció Vállalat kunszent­mártoni gyárának csoportve­zetőjét népfrontaktivista. El akarja mondani, hogy egy munkásnő is megtalálhatja a mozgalomban a maga felada­tát, csak akarnia kell. A népfrontba vezető útja a KISZ-ben kezdődött leány­korában. Alighogy szakmun­kásvizsgát tett — női szabó a szakmája, illetve az egyik szakmája —, jelentkezett az akkor új üzembe dolgozni. Két évig Pesten tanulta a másik szakmát az anyagyár­ban, aztán visszajött Kun­szentmártoniba, ahol vőlegé­Az első nye várta. És amikor Csabi- kával gyesen volt, letette a szőrmekikészítő szakmunkás- vizsgát is. Milyen jó lenne, ha sok fiatal mama követné a példáját, és a gyes alatt ta­nulna, hisz akkor könnyeb­ben szakíthat rá időt, mint munka, gyerek, háztartás mellett. Margitka ma a spe­ciális vasalóban csoportve­zető egyben brigádvezető is. Hogyan folytatódott az út? Hát abban meghatározó sze­repet vitt a már óvodássá serdült Csaba. A fiatal anyát a II. számú óvodába a szülői munkaközösség elnökévé vá­lasztották. És mivel e közös­ségek munkáját a népfront segíti, már megszületett az első kapcsolat a mozgalom helyi vezetőivel. — Nem is képzeli mennyi munka akad az óvodában a szülőknek. Már varrtunk bá­bokat a gyerekeknek, meg­szerveztük a télapó-ünnepsé­get, meszeltünk. A férjem ma délután is odamegy felszerel­ni az új függönyöket, hétfőn és kedden pedig több apuka köztük a férjem is, felássa az óvoda kertjét Kunszentmárton lakói nem is olyan régen a községi népfrontbizottság tagjának választották. — Információfelelős va­gyok. Közvetítem mindazo­kat a gondokat kérdéseket amelyek az asszonyokat fog­lalkoztatják, és amelyek megoldásában segíthet, vagy legalábbis közreműködhet a népfront. Kérdem tőle, nem sok ez egy kicsit a napi munka, a háztartás, a gyerek mel­lett ... és ő átveszi a felsoro­lást: „a jószágok, a tanulás mellett.” Mert úgy igaz: há­zat akarnak építeni, és a férjével együtt nagyon sokat utazás dolgoznak odahaza is. Kilenc anyadiszmó, tíz hízó, sok tyúk, csirke van az udvaruk­ban. „A havi fizetésükből nagyon soká jönne össze az építkezéshez szükséges pénz. Tudja mennyibe kerül itt egy új ház? öt-hatszázezer forint. A jószágokat eladjuk, abból csinálunk pénzt Az ember addig iparkodjon, amíg fiatal, amíg bírja a munkát.” A tanulás? A marxista kö­zépiskola hallgatója. „Anyu­kám beteg, nem is nagyon tudtam most felkészülni. Szé­gyellem, de így van: kettesre vizsgáztam. De mire este le­ülök, hogy tanuljak, elal­szom. Év végére azért bepó­tolom” — mondja. És azt is hozzáteszi, miért e nagy igye­kezete, elhatározása: — Nemrég vettek fel a pártba. A közvetlen főnö­köm, meg az egyik munka­társam volt az ajánlóm. Hát ott a taggyűlésen annyi jót modtak el rólam, hogy jól dolgozom, hogy jő közösségi ember vagyok, kicsit mele­gem is lett a sok dicsérettől. Nem akarom, hogy megvál­tozzon rólam a véleményük. — És a férje? Ném sokall­ja egy kicsit a felesége el­foglaltságát? — Nem mondja soha egy szóval sem, hogy ne menjek. Ha ő nem segítene, biztos nem is vállalhatnám mind­azt, amit most szívesen csi­nálok ... Azért most izgul. Ha szót kap a népfrontkongresszuson, annyi ember előtt kell be­szélni magáról, arról az út­ról, amit eddig megtett, „összeszorul a torkom, ha rágondolok. De a többi kül­dött bátorít ne féljek, fog ez menni. Azért nem bánnám, ha már túl lennék rajta.” V. V. Szívügyének tekinti a kisközségek jövőjét (Folytatás az 1. oldalról.) szerűisítették a szövetkeze­tek termelési szerkezetüket. A szövetkezeti ipar öt év alatt megkétszerezte tőkés exportját, s jelentősen nö­velte a szocialista piacokon is tekintélyét. Kis mérték­ben nőtt a lakossági áru­alapra történő termelés is, javuló, de még mindig nem elégséges a szövetkezeti ipar kooperációs tevékenysége az állami nagyiparral. A szö­vetkezetek jó eredményt ér­tek el a szolgáltatásokban: öt év alatt 49,4 százalékkal emelkedett a szolgáltatások­ból származó bevétel, az áremelkedéseket is figyelem­be véve. A megyei építőipari szövetkezetek elmaradtak vállalásuktól: 1976—80 kö­zött 2400 lakás felépítése várt rójuk a megyében, de csak 1700-at teljesítettek. Az ötéves számadás szólt a munkavédelem, a bér- és létszámgazdálkodás, a szö­vetkezetpolitikai munka, eredményeiről is. Külön el­ismeréssel nyugtázta, hogy a szövetkezeti szocialista brigádok aktivitása példás. Az elnöki beszámoló után a vitában először Farkas Ferenc, a kunmadarasi' Vas- és Elektromosipari Szövet­kezet elnöke kért szót. Töb­bek között elmondta, hogy "tovább kell ösztönözni a szövetkezetek közötti együtt­működést, s példának hozta fel a Jászsági Vas- és Zo­mánc —, valamint a Jász­berényi Műszeripari Szövet­kezetét, amelyekkel máris sikeres kooperációt valósítot­tak meg. Garamvölgyi Mi­hály, a szolnoki Vörös Csil­lag Ruhaipari Szövetkezet elnöke, — mint a szövetség­hez újonnan tartozó „tízek” egyike, a szövetkezet legfőbb eredményeit mutatta be a küldöttgyűlésnek, kérve az Ipari Szövetkezetek Szolnok megyei Szövetségét, hogy munkájukat a gyakorlatban ismerjék meg, és tanulmá­nyozzák. Tokár István, a kisújszállási Vas-, Fa-, és Építőipari Szövetkezet kül­dötte elmondta: az egyesü­léssel megerősödött szövetke­zet alaposan kiveszi a részét a város fejlesztéséből. Száz- tizenkét lakást nyolctanter­mes iskolát ,új gyári üzem­csarnokot építettek, ökrös Sándor, a karcagi Cipőipari Szövetkezet elnöke is a fej­lődés tényeit ismertette. Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára a szö­vetkezeti ipar helyét, szere­pét értékelte a me­gye gazdasági életében. Blmonda, hogy a szö­vetkezeti iparban mintegy 10 ezer 500 ember dolgozik, s évről évre javuló körülmé­nyek között becsületesen megfelel a szövetkezetekre háruló olyan fontos felada­toknak, mint a lakossági szolgáltatás, s az export. Bár nem minden szövetke­zet él még a saját lehetősé­geivel a hatodik ötéves terv időszakára gondos, azt figyelembe vevő terveket kell készíteni. Elemezni kell azt is, melyek azok a ve­zetési-szervezési hiányossá­gok; amelyek ismeretében megfontoltan változtatni kell az elképzeléseken. Németh Ferenc, az OKISZ elnökhelyettese a fejlődésről és a következő évek felada­tairól szólt. A beszámoló, valamint a hatodik ötéves terv irány­elvei vitazárója után a kül­döttgyűlés elfogadta a bi­zottság jelentését. A küldöttgyűlés a kora délutáni órákban megválasz­totta a KISZÖV elnökének Németh Lászlóné dr.-t, az elnökség tíz tagját, a fel­ügyelő bizottság elnökét és tagjait, a területi szövetke­zeti bizottság elnökét, a kül­döttgyűlés bizottságait Kö­szönetét mondtak a búcsúzó Molnár Jánosnak, aki 1976- tój töltötte be az elnöki tisztet. * * * Németh Lászlóné dr. Szi- kora Julianna, az Ipari Szö­vetkezetek Szolnok megyei Szövetségének tegnap meg­választott elnöke Tiszakécs- kén született, parasztcsalád­ból származik. Harminckét éves, az Állam- és Jogtudo­mányi Egyetem elvégzése után először termelőszövet­kezetben dolgozott, 1974 óta a Szolnok megyei Tanács VB ipari osztályának munkatár­sa, utóbb osztályvezető-he­lyettese volt, munkakörében a szövetkezeti iparral fog­lalkozott. F arkas Béla 1960 óta különböző tisztségeket tölt be a népfrorit- mozgalomban: volt községi titkár, elnök, nyolc évig járási elnök, mindaddig amíg ez a társadalmi funk­ció meg nem szűnt. A tisza- örsi Petőfi Termelőszövetke­zet jelenlegi főkönyvelője azonban ekkor sem szakadt el korábbi társadalmi mun­katerületétől, és már másod­ízben választották meg a Hazafias Népfront megyei elnökének. — Ha visszagondolok a tizenöt-húsz évvel korábbi népfronttevékenységünkre, — kezdi a beszélgetést, — szembetűnő, hogy jelenlegi feleadataink színesebbek, sokrétűbbek, esetenként iz­galmasabbak is. Elvégre ma már foglalkozunk a hétköz­napok szinte valamennyi he­lyi kérdésével: a környezet­védelemitől kezdve a társa­dalmi munka szervezéséig, de éppúgy érdekel bennün­ket a szülői munkaközössé­gek szerepe, mint a falun élő nők sorsa. Farkas Béla akkor is, ma is kisközségben, Nagyivánon lakott, illetve lakik. Vallja: a helyi értelmiségnek kulcs­szerepe van az apró falvak, községek népfrontokéi ói ban. Hasonló nagyságrendű tele­püléseken az értelmiséget döntően a pedagógusok és az agrárszakemberek képvise­lik. — Nekünk, vidéki nép­frontaktivistáknak először őket kell megnyerni az ügyünkhöz hogy aztán se­gítségükkel hatékonyabban mozgósíthassunk, mert ha népszerűek, közvetlenek, az emberek hallgatnak a sza­vukra. A termelőszövetkezeti fő­könyvelő a népfront VII. kongresszusának egyik me­gyei küldötte. A kongresz- szustó] folytonosságot meg számvetést is vár. Állásfog­lalást, hogyan sikerült meg­valósítani az előző kongresz- szus fő célkitűzéseit, a foly­tonosságban pedig egyféle „irányjelzést” arról: meny­nyiben felel meg a jelen­legi népfronttevékenység az MSZMP éves és távolabbi célkitűzéseinek. Illetve hol. milyen területeken kell to­vább javítani a munkát. Az­után afféle tapasztalatátadá­si fórumnak is tekinti ezt a párbeszédet. Nem hallgatva el: valószínű a kongresszus egyik legizgalmasabb témá­ja lesz a társadalmi munka szervezése a fejlesztésre nem kijelölt falvakban, kisközsé­gekben. Elvégre a központi pénzügyi támogatás csökken­tése, a látványos beruházá­sok hiánya ezeken a tele­püléseken az eddigiektől el­térő, nehezebb feladatokat jelent a lakosság társadalmi munkára történő mozgósítá­sában. — Ha szót kapnék, feltét­lenül beszélnék arról, hogy a községi népfrontmunkában további, eddig kiaknázatlan lehetőségeket látok. Alkal­makat kell teremteni a he­lyi erőforrások olyan mozgó­sítására. amelyek elsősorban nem pénzügyi, hanem szer­vezési kérdések. És itt határ­talan a tennivalónk. Gon­doljunk csak falvaink köz- tisztaságára, a házak, az udvarok, a terek, az utcák tisztaságára, a nem kielégí­tően haladó fásításra, a fa­lusi szeméttelepek rende­zésére, a kömyezetcsinosítás ezfemyi módjára, a környe­zetvédelem, a műanyaginvá­zió sürgető teendőire. Lelkesen beszél arról is, hogy a népfrontnak cél­jaihoz rendszeresen kell irányítani, a mai fal­vak, községek eddig még sokszor kampányszerűen szervezett emberi erőforrá­sait: a nyugdíjasokat, a há­ziasszonyokat, az iskolás gyerekeket, az aktív kereső­ket, az eljárókat, stb. Ta­pasztalata szerint azok az emberek kötődnek erős szá­lakká: a lakóhelyükhöz, akik nemcsak lakni, de élni is szeretnének szülőfalujuk­ban. Kell, hogy érezzék: igyekezetükre, közéleti akti­vitásukra, helyi elképzelé­seikre minden fórumon szá­mítanak. A tanácsnál épp­úgy. mint a népfrontnál. D. Szabó Miklós S. J. Vízmentes, úgynevezett Liviána anyagból ké.zülnek a gyermek bélelt és béleletlen dzse­kik a Kézműipari Vállalat ruhaipari gyáregységének kőtelki részlegében. Különböző szí­nekben és méretekben februárban 1640 darabot varrnak belőle

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents