Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-11 / 59. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁRCIUS 11. HÁZÉPÍTÉS, LAKÁSVÁSÁRLÁS ÚJ HITELFELTÉTELEKKEL (L) Városokban és kiemelt településeken A vályogfalú családi házak utcájában, ahol felnőttem, gyakran szűrődött ki az ut­cára hangos szó. A háborús években valahogyan és vala­miért fel-felerősödött a vita, a veszekedés, a civódás zaja. Akkor nem, azóta tudom, ezernyi oka volt. A kis há­zakban munkáscsaládok él­tek, kevés volt a pénz, amit az apák kéthetenként haza­hoztak, kevés kenyeret, húst, zsírt, cukrot adtak a jegyek­re. A gyerekek pedig .— s abban a világban, abban az utcában nem „egykék” ne­velkedtek — éhesek voltak, kinőtték a cipőt, hamar el­vásott a nadrág feneke. A nincsből nehéz pótolni bár­mit. Így aztán viták, vesze­kedések vezették le a bajo­kat. Egy, csak egy családban volt másért is vihar. Lajos bácsiéknál, ahol hat gyerek kért napjában többször ke­nyeret Lajos bácsi ugyanis ivott. Nem úgy, ahogy a mostani alkoholisták teszik, arra nem volt módja. Be­rúgott kéthetenként ha meg­kapta a fizetést, s berúgott szombat esténként, ha vala­hol fizető cimborát hozott elébe az élet. Ilyenkor de- rékbehajolva bukdácsolt ha­za, és előre tudtuk, mindjárt kezdődik a haddelhadd1 Rendszerint úgy volt. A hat gyerekkel otthon nyüs- tölődő asszony addig szórta az égre meg Lajos bácsira a szitkokat mígnem kapott két pofont. Akkor sírás ver­te fel az utca csendjét. A ki­sebb gyerekek addig sírtak anyjukkal, míg ők is kap­tak egyet. A család mindennek elle­nére együttmaradt. A gye­rekek felnőttek. Csak a leg­nagyobb fiú lett iszákos. De akkor már békeidőket írtunk, s Lajos bácsi Lajos fia nem élte meg a negyvenedik évét. Azt mondják — s nemcsak mondják, statisztikák bizonyít­ják —, előkelő helyen szerepe­lünk Európában alkoholfo­gyasztásban. Minden egyes ál­lampolgár. lett légyen csecse­mő vagy aggastyán, már túl van az évi li liter tömény szesznek megfelelő átlagon. Pe­dig a csecsemők nem isznak alkoholt, s a felnőttek között is van elég absztinens. Sándor középiskolás korá­ban tűnt fel a sportpályá­kon. Kiváló futó volt. Játszi könnyedséggel faragta le a tizedmásodperceket százon, kétszázon, négyszázon. Elju­tott egy országos bajnoksá­gig, aztán meghívást kapott a válogatottba. Mégse ment el. Egy téli reggelen alapo­san megizzadt a Tisza-parti vágtázás után. Kórház; tü­dő- és mellhártyagyulladás. Aztán komplikációk, úgy tűnt, menthetetlen. A nagy­anyja nem volt rest, botjá­ra támaszkodva elment a boltba, vett egy üveg ko­nyakot. Kiküldte az unoká­jának, mert szerinte az or­vosság, az meggyógyítja. Sándor meggyógyult. Mind­ez rég volt, de ma is eskü­szik rá, borban, szeszben az orvosság. És ötvenedik éve felé bukdácsolva — három, ital miatt felbomlott házas­sággal a háta mögött — ma napi három liter bor, vagy egy olyan hétdecis konyak az adagja, amilyent öregany­ja küldött utána a kór­házba. Mondják, már háromszor elvitték mostanában a men­tők. Nem segített rajta rö- videbb-hosszabb alkoholel­vonó se. Sándor különben valóban tehetséges volt. Három évti­zednyi ivászat után már csak árnyék... A jelenkori statisztikák sze­rint a 30—<0 év közötti nők halálozási arányának megnöve­kedése mögött ott lapul az Ital is. A szív- és érrendszeri ba­jok, a daganatos betegségek és az öngyilkosságok okai mögött a családok, a közvetlen hozzá­tartozók. talán még a munka­társak is igazolhatnák ezt. Rózsi asszonykorában kezdte a munkáséletet. Mi­vel szaktudása, képzettsége nem volt, a legegyszerűbbet próbálta, ami a kisvárosban lehetséges volt. Beállt egy élelmiszerbolt pultja mögé. Csakhogy Rózsi idejében be­látta, ott se sokáig állhat nyugodtan, ha nem tanul. Abban az időben ösztönöz­ték, dicsérték, jutalmazták, aki munka, háztartás mel­lett kisgyerekek nevelése közben is vállalja az isko­lát. Abban az időben még tömegesen így szereztek kép­zettséget. Rózsi nem elége­dett meg azzal, hogy befe­jezte az általánost. Középis­kolába iratkozott, aztán fel­sőfokúra. Tíz évig tanult egyfolytában. Persze, hogy már rég nem a pult mellett állt, s mire a felsőfokút is elvégezte, főosztályvezető volt, és alkoholista. A férje ugyanis, amíg Ró­zsi tanult, máshol kereste a megértést, a magány orvoslá­sát. Időközben a felnőtt lá­nya is függetlenítette magát, olyannyira, hogy a kisváros­ban kikezdte a pletyka, ta­lán nem is véletlenül. Rózsi minderről csak annyit tu­dott, hogy esténként egyedül van otthon a könyveivel, a füzeteivel, s hogy a család­ja már az asztalnál se tud találkozni. Először még nem is haragudott érte. Nem kel­lett főzni, mosogatni, mert magának ugyan ki töltené azzal a drága időt? Arra ügyelt, a hűtőben mindig le­gyen ital — először azzal ma­gyarázta, sose tudni, mikor jön vendég — s valami rág­csálnivaló is. így kezdődött, hogy a konyhába érve elő­ször mindig megivott egy ku­picával. Ügy folytatódott, hogy a munkahelyi névna­pokon rendszerint ő érkezett a leghamarabb az ünnepelt köszöntésére, s ő távozott a legkésőbb. Aztán, amikor a tanulmányait befejezte, s rájött lehet ám egyedül, ma­gányosan maradni egy csa­ládban is, egyre sűrűbben maradt ki. Beült egy-egy presszóba, konyakozott, ká­vézott. Később már társ. tár­sak is kerültek. A munka­helyről, máshonnét is. Rózsi reggelente fejfájósan ébredt, a tükörből viaszarc, egyre több ránc nézett rá vissza. Elhízott, a lába időnként megdagadt, s a harmadik emeletre már nem ért fel egyszuszra. Más baj nem volt. A mun­káját ellátta, a munkatársai — bár néha kibeszélték — különösebben nem foglalkoz­tak vele. A férje időközben nyugdíjba ment, de mindig keresett magának valami el­foglaltságot A lánya időn­ként rendbeszedte az árva lakást, de nem szólt, s neki se szóltak. Rózsit a munkahelyén ér­te az első rosszullét. Vala­hogy hazatántorgott, húzott egyet a konyakosüvegből. Éj­szaka is rájárt, s másnap el­ment az orvoshoz. A súlyos műtét után min­denki azt gondolta, most megváltozik, most változtat mindenen. Rózsi nem válto­zott és nem változtatott, csak „kifelé”. Munka után hazafelé menet vesz két deci töményét — sose többet, az elég — s esténként ott­hon elszopogatja. Azt mondják, meg vannak számlálva a hónapjai. Ahogy elnézem, addig még sok két- decis üveg lapul esténként a szatyrában... A statisztikák szerint a fia­talok körében is megnőtt az italfogyasztás. Aki ezen cso­dálkozik, keveset forog fiata­lok körében, s nem is érti. mi vihet rá egy tizen-, huszonéves embert, hogy gyakran a po­hár fenekére nézzen. Nem aka­rom én a fiatalokért is az idő­seket okolni, de mit lát a gye­rek cseperedvén otthon, mű­velődési házban, sőt az utcán is? S ki mondja egy-egy csa­ládi ünnep alkalmával, hogy a gyerek is kóstolja meg. egy nyeletet szabad innia? A fiatalember csöndes, halkszavú legény volt. ma is az. Alighogy megszerezte a diplomáját, angyalbőrbe bújt. Csakhogy akkor már házas volt, s útban az első gyereke is. A feleségének — aki évfolyamtársa volt az egyetemen — gyakran irt levelet, s kérte, látogassa meg. A levelekből — a fia­talasszony ezen csodálkozott is — bőbeszédűen áradt a szeretet-szerelem, s a végé­ről soha nem hiányzott a kérés: ha látogatni jössz, hozzál pálinkát! Persze, hogy látogatta, s természetesen vitte a pálin­kát. Ki tudja, hogy van ez, a katonáéknál olyan társa­ságba került, amelyik csak italba tudta öblögetni nagy bánatait és kis örömeit, s a munkahelyén, de még a la­kótelepen is azokkal talál­kozott, akik reggel az ABC előtt, munka után a presszó­nak becézett kocsmában töl­tötték el szabad idejük jó ré­szét. Csakhogy a fiatalember ennyivel nem elégedett meg. Szerette, ha barátokkal tölt­heti az estéket. Ezért gyakran férfikurjantások nyomták el a tévé hangjait. A fiatalasz- szony a gyerekkel a kisszo- bába szorult (utóbb mene­kült), mert aludni, pihenni szeretett volna, bagóbűz és italgőz nélkül, s a kisgye­reket is óvta tőle. Kapkodós, ingerült regge­lek, kutyafuttában bedobált közös munkahelyi étkezések következtek. Alig telt el egy év. s már ki nem mondták volna a levelekben annyit leírt szeretem-szerelmeket. A konyhájukban már csak a kövön fért el a rengeteg üres üveg. A férfit, nem ok nélkül, a munkahelyén se sokra be­csülték. Utóbb az asszonyt már sajnálták, mert ezekben az ivós-gőzös kanbulikban azért akadt egy-egy nőügy is. Még együttélnek. Már időnként fogadkozni kell és kibékülni, s pár hónapra „meghúzni” az istrángot. Meddig tart így ez? Ki lát a jövőbe, két ember, egy csa­lád sorsába? Sóskúti Júlia Fotó: Dede Géza Az év első hónapjában ke­rültek nyilvánosságra a mó­dosított lakásügyi rendele­tek, amelyek a lakásépítés­nek, -vásárlásnak; -elosztás­nak szinte minden részlet­szabályozását érintették. Megváltoztatták a lakásel­osztás rendjét* a lakásbérlet, a lakásépítés és -vásárlás pénzügyi feltételeit. Lapunk január 21—23-i számában megjelent háromrészes cikk­sorozat az új szabályoknak egy csoportját ismertette. Azokat a tanácsi és állam- igazgatási hatáskörbe tartozó új rendelkezéseket, amelyek az igénylés, az elosztás rend­jét, a különböző lakáskate­góriákra való jogosultságot, valamint a tanácsi bérlaká­sokat érintették. Üjabb so­rozatunkban a lakásépítés és -vásárlás pénzügyi és hitel- feltételeiről lesz szó. Az új hitelpolitikai irány­elvek alapján a kidolgozott részletszabályok, összhang­ban a „lakástörvénnyel” az igazságos lakáselosztás és anyagi teherviselés gyakor­lati megvalósítását hivatot­tak elősegíteni. Lehetővé te­szik és eszközül szolgálnak ahhoz, hogy megvalósulhas­son az az elv, mely szerint ki-ki anyagi erejéhez mérten kell, hogy hozzájáruljon la­kásgondjai megoldásához. Az idén életbelépő új; a koráb­binál kedvezőbb hitelfeltéte­lek, a sokirányú állami tá­mogatással együtt sok csa­ládnak számottevő segítséget nyújtanak az önálló otthon megteremtéséhez. Típusterv — több külcsbn A hagyományos családi- ház-építéshez adható kölcsön az idén január 1-től a váro­sokban és a kiemelt telepü­léseken az építési költség eddigi 50 százalékáról 60 szá­zalékra emelkedett Ugyan­akkor ebben a lakásépítési formában megszűnt az álla­mi vállalatnál dolgozó mun­kások és a három vagy an­nál több gyermekes családok településhelytől független ki­emelt hiteltámogatása. A há­rom vagy annál több gyer­meket eltartó családok azon­ban változatlanul évi két százalékos kamattal és 30 éves lejáratra kaphatnak kölcsönt. A változtatásokra figyelem­mel, a hagyományos családi- ház-építés jelenlegi hitelfel­tételei a következők: váro­sokban, továbbá az építési és városfejlesztési miniszter ál­tal meghatározott kiemelt településeken (Szolnok me­gyében: Kunszentmárton, Ti- szaföldvár. Martfű, Tiszafü­red, Abádszalók, Jászapáti, Jászárokszállás, Jászladány, Kunhegyes, Kunmadaras, Ojszász, Jászfényszaru, Rákóczifalva, Szajol és Tó­szeg) az építési költség 60 százalékáig; egyéb települé­seken az építési költség 50 százalékáig nyújtható köl­csön, a településkategórián­ként meghatározott összeg felső határáig. 1981-ben a kölcsön felső határa váro­sokban és kiemelt települé­sekben 200 ezer forint, egyéb településeken 160 ezer forint. A kölcsön kamata — a há­rom vagy annál több gyer­meket eltartó építtetők kivé­telével — évi 3,5 százalék, a törlesztési idő maximuma 25 év. Az Építésügyi Tájékozta­tási Központ által forgalma­zott tervgyűjteményben sze­replő típus vagy ajánlott terv alapján épülő családi házakhoz a településenként meghatározott kölcsön felső határánál — ami az idén 200 ezer, illetve 160 ezer forint — 10 százalékkal nagyobb építési kölcsön nyújtható, természetesen a 60. illetve az 50 százalékos hitelezési mér­téken belül. Legalább tizenkét lakás A tervgyűjtemény megte­kinthető és a kiválasztott tervcsomag megrendelhető az építkezés helye szerint il­letékes tanácsoknál és az OTP szolnoki, jászberényi, kunszentmártoni, tiszafüre­di, törökszentmiklósi, karca­gi, kisújszállási, túrkevei, jászapáti fiókjainál is. Ha a munkáltató dolgozó­jának a hagyományos csalá- diház-építését kölcsönnel tá­mogatja, az OTP-hitel száza­lékos mértéke nem változik. Településhelytől függően, te­hát az építési költség 60, il­letve 50 százalékáig terjed­het. A korábbinál lényegesen kedvezőbbek az idén a cso­portos, korszerű lakóházépí­tés és -vásárlás hitelfeltéte­lei is. Csoportos, korszerű lakóházépítésről akkor be­szélünk, ha a rendezési terv alapján sorház, láncház, át­riumház, teraszház elhelye­zésére kialakított telkeken legalább 12 lakás épül. Az idén január 1-től e lakások építtetői (vásárlói is) szo­ciálpolitikai kedvezményben részesülhetnek, összege eltar­tott gyermekenként és más eltartott családtagok után személyenként 20 ezer forint. A szociálpolitikai kedvez­mény együttes összege azon­ban — beleértve az utólag folyósított kedvezményt is — az építési költég (eladási ár) 40 százalékát nem haladhat­ja meg. A szociálpolitikai kedvez­mény biztosításával a há­rom, vagy ennél több gyer­meket eltartók eddigi két­százalékos kamatkedvezmé­nye ennél a lakásépítési for­mánál megszűnt. A csoportos korszerű lakó­házak építői és vásárlói ettől az évtől — az építtetőre, a szervezőre, a lebonyolítás módjára tekintet nélkül — a szociálpolitikai kedvez­ménnyel csökkentett építési költség (eladási ár) 70 száza­lékáig; legfeljebb azonban 230 ezer forintig nyújtható kölcsönt kapnak. A szociál­politikai kedvezménnyel csökkentett költségnek vagy eladási árnak legalább 30 százalékát kell előtörlesztés­ként kifizetni. Ha a munkáltató dolgozó­jának építkezését, lakásvá­sárlását legalább 10 százalé­kos kölcsönnel támogatja, az OTP-hitel, a szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett építési költség, illetve eladá­si ár 60 százalékáig, legfel­jebb azonban 320 ezer forin­tig terjedhet. Az építtető (vá­sárló) által fizetendő előtör­lesztés összege pedig ebben az esetben a szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett építési költség, vagy eladási ár 15 százalékánál kevesebb nem lehet. A kamat mértéke mindkét esetben évi három százalék, a törlesztés ideje pedig 30 év. Hangsúlyozni kell, hogy a csoportos, korszerű lakóház- építés nem minősülhet telep­szerű lakóházépítésnek, így ehhez állami vállalati munkáskedvezmények nem adhatók. Két példa a hitelfeltételek alakulásának szemléltetésé­re: Csoportos, korszerű lakóházépítés, -vásárlás munkálta­tói támogatás nélkül: ha a lakás építési költsége (eladási ára) 500 000,— Ft szociálpolitikai kedvezmény 2 gyermek után 40 000,—Ft szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett építési költség (eladási ár) 460 000,— Ft nyújtható OTP-kölcsön (maximum) 230 000,—Ft építtető, vásárló által fizetendő előtörlesztés: 230 000,— Ft MUNKÁLTATÓI TÁMOGATÁSSAL: amennyiben a lakás építési költsége (eladási ára) szociálpolitikai kedvezmény 2 gyermek után szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett építési költség (eladási ár) munkáltatói támogatás (kölcsön) 10 °/o 500 000,— Ft 40 000,— Ft 460 000,— Ft 46 000,— Ft 414 000,— Ft 276 000,— Ft 138 000,— Ft OTP-kölcsön 60 százalék: Az építtető által fizetendő előtörlesztés Dr. Lévy Zoltánná az OTP megyei igazgatóságának osztályvezetője (Következik: Szobaszám és állami támogatás) A Gyógyászati Segédeszközök Gyárának kisújszállási kirendeltségében ez évben kétezret gyártanak a képen látható önhajtós kerekes székből

Next

/
Thumbnails
Contents