Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-10 / 58. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁRCIUS 10. Ki tud többet a Szovjetunióról? Területi döntő előtt Folytatódtak a diáknapok művészeti bemutatói Jó felkészültség — magas színvonal Kórushangversenyek Szolnokon A vasárnapi kórushangverseny házigazdája: a szolnoki Fi­nommechanikai Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola kórusa a megyei Lezajlottak a „Ki tud többet a Szovjetunió­ról?” országos verseny megyei döntői. A szak­munkásképző intézetek diákjainak megyei ver­senyét tizenöt csapat — az iskolai versenyek leg­jobbjai — részvételével Karcagon rendezték meg. A döntőin a szolnoki Egész­ségügyi Szakiskola csapata bizonyult a legjobbnak az Idén is. ők képviselik majd megyénket április 8-án Bu­dapesten, a területi döntőn. A középiskolások verse­nyét szombaton tartották meg Törökszentmiklóson, a művelődési központban. Hat csapat, a megyei elődön­tők győztesei mérték össze tudásukat a szakemberekből álló zsűri előtt. A verseny első helyezettje ismét a ti­szafüredi Kossuth Lajos Gimnázium csapata lett, a második helyet pedig a kar­cagi Gábor Áron Gimnázi­um és Szakközépiskola diák­jai szerezték meg. Az április AZ ORSZÁGOS Filharmó­nia III. bérleti koncertjén, a jászberényi Palotásy János zeneiskola hangversenyter­mében Kovács Dénes, Né­meth Géza, Banda Ede lé­pett pódiumra. A műsorban Beethoven: c-moll (op 9 No. 3) és Esz-dúr triója (op 3) szerepelt. Beethoven — valószínű Mozart kamarazenéjének ha­tására — öt triót írt hegedű­re, brácsára és gordonkára. E műveit méltán tekinthet­jük vonósnégyes előtanulmá­nyoknak, mert amint a szer­ző rátalál igazi kamaraműfa­jára a kvartettre, nem ír több vonósnégyest. Először a legkésőbb írott c-moll trió csendült fel, melynek már hangneme is patetikus hangulatot sugall. A későbbi nagy c-moll alko­tások — Pathétique-szo- náta, Sors-szimfónia — elő­jelének tekinthető). Az első tétel (Allegro con s piri to) heves gesztusokat, dinamikai és harmóniai meglepetéseket hoz, elsősor­ban azonban a hangszerelés virtuozitásával hívja fel a hallgató figyelmét. Beetho­ven fölényesen és gazdaságo­san kezeli a szólamokat, a kezdő unisonóból bontja ki a tételt, s mindegyik hangszer önálló funkciót hordoz. A mozgékony szólamok nyug­talansága, fájdalmas zakla­tottsága csak a tétel végén pihen el, mintegy előkészít­ve a második (Adagio) C-dúr tétel hangulatát E lassú rész is beethoveni feszültséget hordoz a hangszerek mély lírai, szinte emberi párbeszé­dében. A harmadik tétel (Scherzo) a kései Beethoven­re jellemző ritmikai-dina­mikai mozgékonyságával ra­gadja magával a hallgatót. A zárótételben (Finálé, Presto) visszatér a c-moll hangnem, a pátoszra és tra­gikumra hajló kedély. Ború és derű, moll és dúr részek változása hullámzik végig a tételen. Ez a finálé már oly mértékben előfutára a vo­nósnégyeseknek, hogy az (Op 18 No 1) F-dúr vonós­négyes zárótételében idézet- szerűen tűnik fel. A szünet után hangzott fel az Esz-dúr (op 3) trió. A hat­tételes mű a régi ciklikus mű­fajok — szerenád, diverti­mento, szvit — emlékeit idé­zi vissza, de karaktere már súlyosabb, beethoveni mon­danivalót hordoz, jelezve, hogy ez a zene már nem a szórakoztatás célját szolgál­ja. győztesek 2-án, Kecskeméten sorra ke­rülő területi döntőn Bács- Kiskum, Pest, Csongrád és Békés megye csapataival versengenek a továbbjutás­ért. Elkészült a megyei verse­nyek mérlege is. A korábbi évekhez hasonlóan idén is mind a negyvennégy közép­fokú oktatási intézményünk benevezett a versenyre, míg országosan némileg csökkent a résztvevők száma. Az is­kolai döntőkkel együtt ösz- szesen 2717 fiatal mérte ösz- sze a Szovjetunióról — az azonos című folyóiratból — szerzett ismereteit, tudását. A tapasztalatok szerint az idén a csapatok felkészül­tebbek voltak, mint a meg­előző években. A tiszafüre­diek például — egyébként már hagyomány, hogy a legjobbak között végeznek országosan is, — csak két ponttal kevesebbet értek el a meghatározott maximum­nál, de a többi iskola csapa­ta is jó színvonalon oldot­ta meg a feladatokat, vála­szolt a kérdésekre. Az első tétel (Allegro con brio) energikus tematikája már inkább a szimfóniákhoz áll közelebb, mint a diverti- mentókhoz. A második (Andante) té­tel kopogó motívumai a XVIII. századi olasz vígope­rák szívdobogás-jelképét idézi. Beethoven későbbi Scherzo-tételeit előlegezi a következő (Menuette) tétel szaggatott ritmusú tematiká­ja, ez már nem stilizált tánc, nem menüett. A negyedik (Adagio) tétel bensőséges, eszpresszív dal­lamai is mélyebb mondani­valót hordoznak, mint a sze­renád-zenék. A következő (Menuetto) tétel hagyományosabb, való­ban táncjellegű. A zárótétel (Finálé) rondó formájú, rö­vid, kihegyezett motívumok­ra épülő anyaga virtuóz ele­mekkel egészül ki, különö­sen a két fuga tó közjáték­ban. A KIVÁLÓ előadóművé­szek — akiknek előadásában lemezen is megjelent Bee­thoven összes vonóstriója — hangulatos, ihletett tolmá­csolással, magas fokú kama­razenéléssel szereztek szép estét a termet zsúfolásig megtöltő jászberényi közön­ségnek. A megyei diáknapok mű­vészeti bemutatói az elmúlt hét végén az „Éneklő ifjú­ság” kórusversenyre beneve­zett középiskolai énekkarok hangversenyével folytató­dott. Szolnokon, a Tiszaparti Gimnáziumban szombaton huszonnégy gimnáziumi kó­rus mutatta be műsorát. A magas színvonalú hangver­seny ismét azt bizonyította, hogy középiskoláink többsé­gében nagy figyelmet fordí­tanak az énekkari kultúra megteremtésére, a kórus­mozgalom fejlesztésére. Az énekkarok olyan műveket — több Bartók-művet is — szólaltattak meg igényes elő­adásban, amelyek magas szintű zenei felkészültségről, szorgalmas munkáról tanús­kodtak. A zsűrinek nem volt könnyű dolga, amikor a jók közül-a legjobbakat kívánta kiválasztani. A gimnáziumi női karok közül aranyokleveles minősí­tést végül is a jászberényi Lehel vezér Gimnáziun ka­marakórusa és énekkara, a tiszaföldvári Hajnóczi József Gimnázium és Óvónői Szak- középiskola kamarakórusa és énekkara, a szolnoki Tisza­parti Gimnázium és Egész­ségügyi Szakközépiskola Bar­tók kórusa és énekkara, va­lamint a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium és a tö­rökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnázium énekkara kapott. Az „Éneklő ifjúság” nívódíját a Tiszaparti Gim­názium és Egészségügyi Szak- középiskola énekkara nyerte el. Ezüst okleveles minősítés­ben négy, míg bronzokleveles minősítésben két kórus ré­szesült. A gimnáziumi ve­gyeskarok kategóriájában a mezőtúri Teleki Blanka Gim­Az öt népművelőt foglal­koztató csoport — tekintet­be véve azt, hogy a társas- élet a kötetlen gondolatcse­re, a közös művelődés lehe­tőségeinek megszervezését egyre többen várják ma­napság a művelődési ottho­noktól —v megkülönbözte­tett figyelmet fordított a kisközösségekre, amelyekből tizenhét működik a felügye­letük alátt. A szervezettsé­get és a program sokoldalú­ságát illetően főként a fiatal értelmiségiek Űj Tükör názium és Közgazdasági Szakközépiskola, a kunszent­mártoni József Attila Gim­názium, a karcagi Gábor Áron Gimnázium és Egész­ségügyi Szakközépiskola, va­lamint a jászberényi Lehel vezér Gimnázium vegyeska­ra kapta meg a zsűri arany­okleveles minősítését. Ezüst­okleveles minősítést három kórus ért el. A kórushangverseny va­sárnap délelőtti Szolnokon a Finommechanikai, Műszer­ipari és Vegyipari Szakkö­zépiskolában a szakmunkás- képzők és a szakközépisko­lák énekkarainak fellépésé­vel folytatódott. A szakmai zsűri és az érdeklődők ti­zenegy kórus műsorát hall­hatták. Az énekkarok felké­szülése, szereplése azért is érdemel külön elismerést, mert köztudomású, hogy a fenti iskolatípusokban nincs Klubja és a madártani kör emelkedett ki. Az előbbi­nek tagjai — a maguk köré­ben tartott vetélkedők, él­ménybeszámolók mellett — rvakran szerveztek találko­zót közéleti személyiségek­kel is. így látták vendégül Erdélyi Sándor vállalati fő­mérnököt, akinek több fel­tűnést keltő tanulmánya je­lent meg a Valóságban. A madártani kör pedig — amelynek legfőbb célja az, hogy a fiatalokkal megis­mertesse hazánk madárvilá­gát, s hogy így nevelje az ifjúságot a természet szere- tetére —, az előadások, a terepjárások mellett számos túrára is hívta tagjait. Bár csak néhány hétre vagy néhány hónapra szóló­an, de igen jó közösségek formálódtak a különböző tanfolyamokon is, amelyek­ből szintén legalább ' tucat­nyit szerveztek az elmúlt évben. Szabás-varrás négy, a gépi kötéssel két, a mak­ramékészítéssel, rádió- és te­levízió szereléssel pedig egy- egy csoportban ismerkedhet­tek az érdeklődők. Sok érdeklődő nézte meg a különböző kiállításokat is, amelyekből mintegy fél­százat rendezett a csoport az elmúlt évben. A legtöbb látogatót mégis az ismeretterjesztés legha­gyományosabb formáját je­lentő előadások vonzották. Kiemelkedő sikernek számí­tott például az a bemutató­val egybekötött előadás, amelynek „ hipnózissal és a tűszúrásos gyógymód lé­nyegével ismerkedhetett meg ének-zenei oktatás, és a 14— 18 éves fiútanulók túlsúlya több erőfeszítést igényel az iskolától a színvonalas ének­kari kultúra megteremtésé­hez. A zsűri a fentieket is figyelembe vette, amikor a minősítésekről döntött. Az aranyoklevelet végül is a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmun­kásképző Intézet, a szolnoki Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskola, a mezőtú­ri Kereskedelmi Szakmun­kásképző Intézet és a Dózsa György Mezőgazdasági, Gé­pészeti Szakközépiskola egye­sített kórusa, valamint a szolnoki Vásárhelyi Pál Köz- gazdasági Szakközépiskola énekkara kapta meg. Ez utóbbi kórus nyerte el az „Éneklő ifjúság” nívódíját is. Ezüstokleveles minősítés­ben hat, míg bronzokleveles minősítésben egy kórus ré­szesült. a mintegy ötszáz (!) jelen­levő. A sokoldalúság követelmé­nye vezette a csoportot akkor is, amikor az élmúlt eszten­dő legnagyobb vállalkozásá­ba fogott. Háromszor két napon mintegy húsz szakem­ber — szobafestő, kozme­tikus, orvos és szakács, ve­gyészmérnök és asztalos — közreműködésével igyekeztek segítséget adni az olyan köz­napi gondok megoldásához, mint amilyenék például egy lakás megtervezése, felépíté­se, berendezése vagy az egészséges táplálkozás, a kul­turált megjelenés és a he­lyes viselkedés jelent. A mintegy nyolcezer ér­deklődőt vonzó rendezvény- sorozat tanulságait az Idei év programjának megterve­zésekor is figy élembe vet­ték. így az új esztendőben különösen nagy hangsúlyt kap a komplex jelleg. Jól példázza ezt az elmúlt hó­nap programja is, amikor — folytatva a Szolnok me­gyei vállalatok termékbemu­tatóit — a Mezőgép Válla­lat lépett a nyilvánosság elé. Mégpedig — az elmúlt esztendő gyakorlatát tovább fejlesztve —' nem csupán termékeivel. Túlzás nélkül mondható: a gyár dolgozói valósággal házigazdákká vál­tak február folyamán a mű­velődési központban. Egész sor rendezvényt szerveztek: így például előadást Szol­nok ' múltjáról, hobbikiállí­tást, továbbá egy fórumot, amelyen a gyár vezetői vá­laszoltak a munkájukkal kapcsolatos kérdésekre. A sokoldalúság mellett kibontakozik így a progra­mokból egy másik jellegze­tesség is: az öntevékenység. Az, hogy az ismeretterjesz­tő csoport népművelői szá­mítanák a látogatók közre­működésére is. Ezt a munka- módszert pedig csak helye­selni lehet.-kj ­|A rádió | |hu»ámhosszán| Szegény hivatalnokok „A hivatalnok urak” rádiós bemutatóját hallgatva, akar­va akaratlanul szét kellett tekinteni, a címben jelzett „urak” mai leszármazottait keresve. Igaz, ami igaz — a rokonság távoli, de tagadha­tatlanul rokonság. Tudom G-ről, hogy elegáns mozdulattal ad 10—20 forint borravalót a taxisofőrnek, mert a taxisok (és a fél vá­ros) tudják róla, hogy a jó­nevű üzem mérnöke. De G. másnap háromezret kér köl­csön, hogy felesége befizet­hessen az éppen ígérkező isz­tambuli IBUSZ-útra. J-t is ismerem, akit közvetlen környezete nem tart sokra, mert J. nem rendez whiskys- pezsgős összejöveteleket, s névnapján is csak apósa ter­melte homoki borral kínálja kollégáit, akik J.-rőI talán nem is tudják, hogy 2012-ig törleszti lakása árát, hogy beteges a felesége. H., aki harmincöt éves és ötvennek látszik, akkor „állt meg” fejlődésében, amikor kiderült, anyagilag képtelen lépést tartani pályatársaival, két gyerek, idős szülők, após, anyós, nagyszülők és a feleség óvónői fizetése mel­lett bizony nem futja stá­tus-szimbólumokra a magas agrármérnöki jövedelemből sem. Mondom: nem azonosság csak távoli rokonság fedez­hető fel Földes Imre drámá­ja és a föntebb citált pél­dák szereplői között. A Siklós Olga által rádió­ra rendezett dráma a szá­zadelő Magyarországán ját­szódik, valamikor a „boldog békeidőben”. Hősei hivatal­nokok, akiknek feleségeik ho­zományt kaptak, akik évi háromezeregynéhány koronát keresnek. Urak tehát. Kávéházba járnak, a fele­ségeik a legújabb divat sze­rint igyekeznek öltözködni, cselédet és úriszobát tarta­nak, váltókat írnak alá. Kül­sőségeik alapján döntetik el, hová tartoznak a társada­lomban. Szegény hivatalnokok. Föl­des Imre nem kegyelmez ne­kik — tragédiára, jobban mondva tragikomédiára ítéli őket. Mai szemmel nézve (rádiós füllel hallgatva) sem pontatlan ez az ítélet. Siklós Olga jól emel ki a darabból minden fontosat, mindamel­lett, a rádiós játékszabályo­kat is betartja. így azután — bár az alap­anyag korántsem remekmű, számos esetlenségét sorol­hatnánk — izgalmas rádió­dráma kerekedett, amelyben nem a pénz, de a pénzköz­pontú társadalom eltaszítot­ta embereknek jutott a fő­szerep. Röviden Hetven éve született, tíz éve halt meg Kiss Manyi. Tragikus, komikus arcát idézte meg. nagyon szép ösz- szeállítással a Színházi Ma­gazinban Kovács Tivadar. Emlékeztetve a felejteni haj­lamos hallgatót, a közönséget — arra, ami felejthetetlen. A Színházi Magazin a Kiss Manyi összeállításon túl is számos értékes meglepetés­sel szolgált, ezek közül fel­tétlenül. említésre méltó a szerzőként és immár rende­zőként is ismert Spiró Györggyel készített beszélge­tés, amely egyszersmind be­pillantani engedte a hallga­tót a „színházcsinálás” mű­helytitkaiba. — eszjé — Czeglédi Zoltán A tiszakürti könyvtár rendszeresen szervez szellemi vetélke­dőket az általános iskolás diákoknak. Felvételünk a har­madikosok „szellemi összecsapásán” készült Műsoron: Beethoven-triók Nagy sikerű kamaraest Jászberényben Ismeretterjesztés a művelődési központban A madaraktól a hipnózisig Legfőbb törekvésünk az, hogy az emberek, az emberi problémák oldaláról ismertessük és népszerűsítsük a tudo­mányokat is, a művészeteket is. Mégpedig oly módon, hogy azok legújabb eredményei minél hathatósabban segítsék a mindennapi élet jobbá, tartalmasabbá tételét — Nagy Lajos csoportvezető kezdte így válaszát, amikor azt kérdeztem tői«: milyen évet hagyott maga mögött a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ ismeretterjesztő csoportja, s milyen ta­pasztalatok birtokában vágott neki az új esztendőnek?

Next

/
Thumbnails
Contents