Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
10 Fiatalokról-ftataloknaR 1981. MÁRCIUS 8. Szeplőtelenül Először mosolyogtam, Szilvia, ahogyan az asztal alá vágtad a fényképeket, s azután még jobban |derültem, amikor még egyszer elmentél új felvételt készíttetni magadról. Dühös voltál, hogy látszanak majd a tablón a szépiáid, és még dühösebb, hogy a fényképeden is látszik néhány — miként is fogalmazzam, hogy meg ne sértselek — szóval ott virul néhány pattanás. Elmentél, és neked elmondták, nem szükséges új felvételt készíteni, majd még jobban kiretusálják. S igen, az új képeken már porcelán simaságú kissé üveges tekintetű, igazi nő nézett vissza ránk, — csak éppen nem túlságosan hasonlított rád. Most gondolom, hogy gondolod, a szokásos sóder jön, a szokásos lelki fröccsel, aminek mint bevallód, nem vagy híján. Vagy talán azt gondolod, hogy a tablók beállított mosolyú képei ellen van kifogásom. Nem. Az jutott eszembe a fotók csapkodása láttán, vajon mennyire ismered önmagadat, saját értékeidet, hiányosságaidat, s hajlandó vagy-e tudomásul venni azokat? S hogy vannak ezzel barátaid, osztálytársaid? Szeretném hangsúlyozni, noha a szépiák kapcsán ötlött fel bennem, nem külsőségekről akarok beszélni. Inkább arról, hogy miért teszel úgy időnként, mintha abszolút nem érdekelne a világ, amikor az említetthez hasonló apróságok bizonyítják; igenis fontos neked, milyennek tartanak, és téged ugyancsak foglalkoztat az, ami körülötted történik. Vagy inkább arról akarok beszélni, hogy a melletted ülő L. L. — aki, mint mondod, élvezi rokonai pártfogását — miért akar egyetemre menni bukdácsolások után. Emlékszem, te háborodtál fel ezen a legjobban, valamint azon, miért olyan biztos a dolgában. Esetleg arról a fiúról akarok beszélni, — a szépiák kapcsán — aki iránt idézlek: „némi kis szerelemmel” viseltetsz. S akit negyedjéré nem vesznek fel a Képzőművészeti Főiskolára, de nem hajlandó elmenni egy gyárba dolgozni. A körülmények előbb vagy utóbb arra késztetik az embert, hogy reálisan számoljon adottságaival, tehetségével vagy tehetségtelenségével, esetleg tehetetlenségével. Azt hiszem, ha nem előbb, hanem utóbb, az káros mind az egyén, mind a társadalom számára. Ki a hibás abban, ha ez a felismerés csak utóbb következik be, s eltelik egy fél évtized, amíg valaki igazán „magára talál”? Itt emlegethetnénk a szülőket, az iskolát, nem utolsó sorban téged, de annyi bizonyos, semmi esetre sem azokat, akik a porcelán retussal készült képeket csinálják. H. J, Ifjúságkutatás Beszélgetés Schiffer Péterrel, a KISZ Központi Bizottság ifjúságkutató csoportjának vezetőjével Az utóbbi esztendőkben egyre inkább teret hódít hazánkban is a szociológia, és ez nem egyszerűen divathullám. Abból a tényből fakad, hogy a szociológiai kutatások eredményei egyre inkább nélkülözhetetlenek a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet területein. Ez a szükségszerűség hozta létre 1972-ben a KISZ Központi Bizottsága mellett működő ifjúságkutató csoportot is. Vezetője Schiffer Péter, tőle érdeklődtünk a csoport tevékenységéről és további terveiről. — Milyen jelentősebb kutatásokat végeznek? — Elsősorban a KISZ működésével kapcsolatos témákkal foglalkozunk. Három alapvető kutatás szerepel középtávú tervünkben: a demokratikus centralizmus kérdése, a politikai nevelőmunka hatékonysága és az ifjúsági szövetség érdekvédelmi tevékenysége. Ezen kívül időszerű témákkal is foglalkozunk, gyors közvéleménykutatásokat végzünk. Ezek közül csak néhányat említenék: közvéleménykutatást végeztünk a havanhai VIT előtt, a KISZ IX. kongresszusa alatt. Témáink között szerepelt már a honvédelmi és hazafias nevelés, valamint az ifjúsági parlamentek tapasztalatainak vizsgálata, 1976-os és 1978- as összehasonlításra is lehetőségünk volt. — Mi a közvéleménykutatás célja? — Legfontosabb célkitűzésünk minden esetben az, hogy feltárjuk, hogyan jutnak el a központi direktívák az egyének szintjére, beépülnek-e, tudatosuínak-e a fiatalok gondolkodásában, — Ügy' tudom, hogy nemcsak saját, önálló kutatásaik eredményeit hasznosítják, hanem a más intézményekben folyó, ifjúsággal kapcsolatos vizsgálódásokat is figyelemmel kísérik. — Valóban, feladataink közé tartozik a rokontevékenységet folytató intézmények eredményeinek elemzése is. Támogatjuk továbbá azokat a kutatásokat is, amelyek meghaladnák erőinket, de másutt lehetőség van megvalósításukra. Ilyen átfogó, sokrétű téma például a pályakezdő fiatal értelmiségiek helyzete, amellyel megbízásunkból a Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Intézet foglalkozik. — Kik és hogyan hasznosítják az ifjúságkutató csoport munkájának eredményeit? — Sokszor dolgozunk megrendelésre: a KISZ KB egy- egy osztálya kért fel bennünket, például a kulturális osztály, a szabad idővel, valamint a turizmus alakulásával kapcsolatos tanulmány ösz- szeállítására. A világifjúsági találkozóval foglalkozó közvéleménykutatásunk eredményeit pedig ' valamennyi osztály jól hasznosította. Ezen kívül végzünk úgynevezett célvizsgálatokat is, amelyek egy-két hónap alatt elkészülnek. Ezekkel azt hiszem, különösen nagy segítséget nyújtunk az ifjúsági vezetőknek. Igyekszünk alapos tájékoztatókat, háttéranyagodat készíteni, amelyek nélkülözhetetlenek a döntés-előkészítő munkákban. — Az ifjúsági vezetők széles köre ismeri az önök munkáját? — Minden bizonnyal, hiszen kutatásaink eredményeit rendszeresen publikáljuk. Közvéleménykutatásaink tapasztalatai az Ifjúsági Lapkiadó Vállalatnál évente három-négy alkalommal a Közlemények című kiadványban jelennek meg. Ezen kívül két kötetünk is napvilágot lát a közeljövőben a Kossuth Könyvkiadó, illetve az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat gondozásában. — És a jövő? — 1981 és ’85 között a Magyar Tudományos Akadémia kiemelt ifjúságkutatási programjához csatlakozunk. Ebben több intézmény vesz részt és hét fő téma kerül feldolgozásra. Az egyik a KISZ témakörét öleli fel, ebből a munkából szeretnénk mi is kivenni a részünket. A. É. Táncolnak a Székács Elemér Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai Judit matematikusnak készül Vasakarattal, sok segítséggel a tudományokért A tizennégy éves Gönczi Judit jószerével alig különbözik osztálytársaitól. Szép arcú, őszinte, értelmes kislány, rajong a közösségért, az együtt elkövetett mókákért, csínyekért. Örsi összejövetelekre rendszerin t teli - zsák ötlettel érkezik, és „mellesleg”, a Dózsa úti iskola legjobb matematikusaként tartják számon. Arról nem is beszélve, hogy a felső tagozatos osztályokban kapott bizonyítványai közül egyetlen egy sem volt kitűnőnél gyengébb. Valamiben mégis más, mint a többiek. Judit egy csecsemőkori idegbénulás következtében önállóan nem bír járni, éppen ezért naponta édesanyja hozza el a tolókocsival az iskolába, és tanítás vagy a középiskolai előkészítő foglalkozások után viszi vissza, a Rákóczi úti lakásukba. — Az eminens bizonyítványomban, azt hiszem, édesanyámnak döntő érdeme van — vészi sorba a segítség- adás módjait Judit —, elvégre, ha esik, ha fúj, jövünk. Itt, a folyosó előterében kiszállok, és anyu segít fellépkedni az emeletre. Sajnos, akad olyan nap, hogy óránként vándorolnak a gyerekek az egyik teremből a másikba, a földszintről az emeletre Igaz, van járógépem, de lépegetni csak társakkal tudok. Egyik rendszeres segítségadó, jó barátnő, Baranya Erzsébet. — Előfordul, hogy Judit beteg, és ilyenkor általában én viszem el neki a leckét. Hétvégeken is meglátogatom az otthonában, együtt fejtjük a rejtvényeket, mert ő ebben is „nagymester”. Virosztek Anikó is többször vendég a Gönczi családnál. — Olyankor együtt tanulunk, segít a matekot megoldani. Aztán játszani, kockázni is szoktunk, ha náluk vagyok. Ha a barátnők nem érnek rá. Judit akkor se magányos. Kézimunkázik, hímez, de varrni is tud. Olykor édesanyjának is segít az edényeket törölgetni, de a legkedvesebb időtöltése vitathatatlanul az olvasás. Délutáson- ként átlagosan két órát készül a másnapi órákra, majd a könyvek világába temetkezik. Alig akad világjáró sorozat, amelyiket nem olvasta volna már... — Ha csak tehetem, az iskolai összejövetelek alól sem húzom ki magam. Tavaly részt vettem a miskolctapolcai, lillafüredi kiránduláson, de jártam már Pesten is. és februárban az iskolafarsangra is elvitt az édesanyám, A nyarat izgalommal várja, hiszen befejeződik egy nyolcéves szakasz az életében, el kell búcsúznia a jól ismert termektől1, a tanároktól, az osztálytársaktól. Judit a helybeli gimnáziumban folytatja .tanulmányait, matematikus szeretne lenni. Némi biztonságérzetet nyújt számára az is, hogy barátnője Baranya Erzsébet is oda jelentkezett. A nővére, Rózsika, szintén (tolókocsiba kényszerül, de ő már 1977-ben kiválóan leérettségizett, sőt azóta államvizsgájára készül a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán. Az ő példája lebeg szeme előtt: hozzá hasonló matematikus, esetleg programozó szeretne lenni. Mindenképpen -olyan foglalkozást, hivatást választani, amelyet az asztal mellet lehet végezni. Vitathatatlan: eddigi kitűnő bizonyítványában, sajátmaga akaraterején kívül benne van a szülei mérhetetlenül sok fáradozása, sőt a barátnők önzetlen segítése is. És ha mindezt a támogatást ezután is megkapja, dédelgetett terve bizonyára sikerül. Elvégre ahogy Ju- ditot ismerem, rajta nem fog múlni. D. Szabó Miklós hogyan a dallam készül — Károlyi Tamás jászberényi kisdiák csellózni tanul Fotó; Nagy Zsolt Egyensúlykereső Fotó: Korányi Éva Hódít a szociológia
