Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
1981. MÁRCIUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Jászfelsöszentgyörgy 1928-ban keltezett iskolaszéki jegyzőkönyve jól tükrözi a falu akkori állapotát. A tanévet októbernél hamarabb elkezdeni nem lehet, és május elején már be kell fejezni — írja. A faluban élő szegény- emberek ugyanis kora ■tavasztól késő őszig igényt tartanak gyermekeik munkájára. Tény, hogy a felszabadulás előtt — csakúgy, mint Magyarország annyi más településén — még az elemi iskola elvégzése is gondot okozott a jászfelsőszentgyörgyieknek. Székely Katalin textiltervező iparművész játékfigurái igen kedveltek a gyermekek körében. A kedves, ötletes játékokat szívesen látjuk az üzletekben. A képen: utolsó simítások Háború egy ringyóért A Troilus és Cressida a Szigligetiben Jól felszerelt fizikai—kémiai szaktanteremmel rendelkezik a tiszaburai általános iskola. A tantervben előírt kísérletek elvégzéséhez minden eszköz a diákok rendelkezésére áll. Felvételünk a 7./a osztály kémia óráján készült Túrkevén Hétszáz mű érkezett a jubileumi pályázatra Befejeződött a TOT, a Szolnok megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségié, a Itúr- kevei Városi Tanács és a Vörös Csillag Tsz által Túrke- ve első termelőszövetkezeti várossá válásának 30. évfordulója tiszteletére kiírt országos amatőr képzőművészeti és fotópályázatra érkezett alkotások zsűrizése. Két- szóztizenkdlenc pályázó ösz- szesen 700 művel vett részt. A zsűri a beérkezett pálya- művekből 56 festményt, 31 grafikát, 47 szobrot, 28 fotót és 4 textikniunkát fogadott el. Április 26-án a Fimita múzeumiban nyitják meg a pályamunkákból összeállított kiállítást, amelyen 32 egyéni, 4 különdíjat és egy szakköri díjat osztanak ki. A közösség erejéből Közművelődés Jászfelsőszentgyörgyön Kristóf Tibor megtestesíti; másoknál meddő okoskodásban, paradoxonok gyártásában merül ki az ész. S . ha itt-ott fel is üti a fejét a józanság, ostoba ellenérvek zúdulnak rá. Ahogy például Hector esetében — Katona János játsza jól —, aki megpróbálja felemelni szavát az oktalan háború ellen, javasolván visszaadni Helénát a görögöknek. 7 Achilles is A hirhedett tunyán he------------------------— verészve á gyában fiúja mellett csak arra használja fejét, hogy alattomosan megszabadulhasson a fenekedé Ajax- tól és a trójai Hector fenyegetésétől. Fonyó István erőteljesen élveteg és harsányan öntelt figurát teremt belőle. Még a mindenkinél többre látó bolond, Thersi- tes, még ő is mértéktelenül mocskolódva szórja szitkait az esztelen világra. Jeney István bolondja, bár sokban rokonszenves, érthetően ezért ellenszenves is a számunkra. Thersitést markánsan formálja meg, játéka az előadás erőssége. A Trója bukását előrelátó Cassandra viszont józanságával természetesen válik elvakult környezete szemében bolonddá, őrültté. Egri Kati játékában jól mutatkozik meg ez a „kívülálló- ság”, Gassandrája nem valami rémgyártó fúria, sokkal inkább a józan ész követe. Ebből a szempontból nemcsak érdekes, de indokolt is, hogy Cressida ábrázolásában az a nő jelenik meg, aki nem csupán a háború áldozatául esett szerelem képe, hanem az a mondhatni mai modern „okos lány”, aki eszével feléri, ösztöneivel megérzi, hogy kényszerű kiszolgáltatottságában — odadobják a görögöknek — helyzetét hogyan fordíthatná a maga javára. Udvaros Dorottya alakítása pontosan fedi ezt az elképzelést, játéka' friss, eleven, modern. Kedvese, Troilus sem a rokonszenves hős szerelmes, benne is a szív hangját gyorsan elnyomja az ész szava. Amikor le kell mondani hadi érdekből imádott Cressidájáról, nem íjnnyira Cressidát félti, mint inkább férfiúi hírnevére gondol. Jakab Csaba jól érezteti meg ezt az emberi gyarlóságot. (Csak beszédét nehéz olykor érteni.) De „helyén van” az előadásban Pogány György undorítóan élveteg Parisa és Varga Károly hímkurva Patroclusa. S csak hely híján nincs mód másokat is említeni a népes színészgárdából. Végül a már említett szö- gesdrót-akadály, mely a játék végén otrombán terpeszkedik középütt a színpadon, a virágcsokor helyén, újabb metafora, az elsőt , kiegészítendő. S a közben látottak birtokában azzal a tartalommal, hogy mai tanulságok felé terelje gondolatainkat, hogy figyelmeztessen : minden kornak meglehet a mag trójai háborúja, ha az emberiség elveszti józan eszét, bölcs ítélőképességét. Az ismerős szöges drótok látványa a mulatságon szerzett benyomásainkat szorongató érzéssé változtatja. A groteszk játék megtelik egyszeriben a háborúellenesség eszméjével, s ez előadás művészi értelemben antimilitarista cselekedetté emelkedik. A jól szervezett, a szín- változásokat egyszerűen, tehát korszerűen megoldó, ösz- szetett gondolatiságú előadás azt hiszem újabb bizonyíték, hogy a Troilus és Cres- sida — Szabó Lőrinc szellemes-fűszeres fordításában — Shakespeare legmodernebb színjátéka. Nem véletlenül jött divatba. . Valkó Mihály A falu 1945 előtt mindösz- sze egy diplomást „nevelt fel”. Ma az általános iskola nyolc osztályát a tankötelesek 92 százaléka végzi el a községben, és a gyerekek jelentős hányada tanul tovább köziépi»kólában, majd később főiskolán, egyetemen. Megváltoztak a lehetőségek, és ezzel együtt megváltozott a falu arculata is. Az 1928-as iskolaszéki jegyzőkönyv a mai gyerekek számára csupán a régmúlt egyik dokumentuma. A szegénység nem gátolja a tanulást, művelődést, sőt — ahogy a községben megjegyezték — hovatovább az anyagi jólétből eredő „kényelmesség” hátráltatja a pedagógusok, a közművelődési szakemberek dolgát. Lehet igazság benne, legalábbis az anyagi jólétet illetően. Hiszen nem is olyan régen még a Jászság egyik legszegényebb településének mondták Jászfelsőszentgyör- gyöt, ma pedig az egyik leggazdagabb községként tartják számon. A lakosság csupán az elmúlt öt esztendőben negyvenkét családi házat épített fel, minden harmadik ház előtt gépkocsi áll, a rádió, a televízió pedig mindenhol megtalálható. A könyv már kevésbé. A község csaknem 8000 kötetes könyvtárát főleg a gyerekek és a 15—24 éves fiatalok látogatják. — Nem csupán jászfelső- szentgyörgyd jelenség, hogy az emberek egyrésze nem úgy él fáradságos, szorgalmas munkával megszerzett javaival, hogy az szellemi épülését is szolgálja — mondja Demeter István a község területi pártszervezetének titkára, az általános iskola igazgatója. — A község «jzművelődésii intézményei nár eddig is sokat tettek a .káros” jelenségek felszá- nolásáért, ezt a munkát izonban nem kísérik látvá- íyos eredmények. Még miniig gondot okoz a középge- íeráció, az eljáró dolgozók vs a cigány lakosság bevonása i közművelődésbe, noha már izeken a területeken is tör- ént előrelépés. Az asszonyokat sikerült becsábítani” a művelődési lázba. A nőklub — tagjai fő- eg középkorúak — az intéz- nény egyik legjobban műkö- lő kis közössége. Nyilván zen a példán felbuzdulva kaptak kedvet a cigányasszo- lyok is a klubalapításra. A :lub megalakult, s a múlt év lecembere óta több-kevesebb rendszerességgel tartja foglalkozásait. Mellettük azonban még tíz szakkör és klub osztozik a művelődési ház két, kiscsoportos foglalkozások tartására is alkalmas helyiségén. Nem lehet könnyű... — Nem hiszek abban, hogy csupán a pénzen és a tárgyi feltételeken múlik egy község kulturális életének alakulása — mondja Molnár József, a művelődési ház igazgatója. — Jóllehet ezek nagyon fontosak, de az legalább annyira, hogy a köz- művelődés irányítói, szervezői mennyire érzik szívügyüknek feladataikat. Jászfelsőszentgyörgyön szerencsés a hélyzet. A pedagógusok, a különböző társadalmi és tömegszervezetek vezetői igen fontosnak tartják és ennek megfelelően segítik is a közművelődési munkát. Havonta egy alkalommal összeülünk, megbeszéljük a teendőket, kiosztjuk a feladatokat. A tizenkét szakkör és klub életrehívása is csak közös munkával volt lehetséges. Az is igaz, hogy a házban így állandó a jövés-menés, ennek viszont megint csak örülni kelL A jászfelsőszentgyörgyi művelődési házat valóban nem érheti az a vád, hogy nem használják ki kellően. A színházterem ésszerű hasznosítása máshol is példa lehetne, csakúgy mint a művelődési ház jelenleg épülő pinceklubja, amelyet a színpad alatt húzódó üres térben alakítanak ki a szakemberek. Sok ötlettel, viszonylag kevés anyagi ráfordítással jelentősen növelve vele az intézmény lalapterületét. Az új pinceklubnak nyilván a község fiataljai örülnek majd legjobban, hiszen a gyerekek után ők azok, akik leggyakrabban látogatják a művelődési házat. S ez örvendetes, hisz a művelődési házak munkájának egyik sarkalatos pontja éppen az, hogy miképpen tudják biztosítani a fiatalok művelődési, szórakozási lehetőségeit. Különösen falun, ahol egyéb kulturális intézmények hiányában a lehetőségek meglehetősen korlátozottak. A jászfelsőszentgyörgyi fiatalok nem siránkoznak „hátrányos helyzetük” miatt, hanem próbálnak tenni ellene. A közelmúltban mintegy 30 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a művelődési ház felújításához, szebb környezetet, jobb körülményeket teremtve ezzel szabadidejük eltöltéséhez. — A fiatalok már magukénak érzik a művelődési házat — mondja Molnár József. — Azt szeretnénk azonban, hogy a falu lakosságának minél szélesebb rétege találja meg a művelődéshez vezető utat. Előrelépést jelentene, ha nem csupán a helyi szakemberekkel, de azokkal a munkahelyekkel is jó kapcsolatot tudnának kiépíteni, ahol a község lakói dolgoznak. Közösen nyilván még többet tudnának tenni annak érdekében, hogy azok az emberek is látogatói legyenek a művelődési ház rendezvényeinek, klubjainak, akik ezidáig távol maradtak. T. E. , kétségünk Hogy semmi ne legyen,------------------------- miről is b eszél majd a játék Horváth Jenő az első' színpadi pillanatban „tiszta vizet önt a pohárba”, azaz hatalmas virágcsokrot tesz görögvázában a szín kellők közepére. A teljesen üres színpad gyújtópontjában csak a vakítóan fehérlő virágok, s hozzá zene, szívmelengető. Szinte mindent átfog, elönt, betölt a szépség varázsa. Aztán váltás hirtelen, drasztikus: szirénák bőgnek fel, fegyverropogás zaja robban be, s e modern kakofónia egyszeriben elűzi a kellemes „virágcsendéletet”. A fényességet pedig kioltja a sötétség. Erőteljes ellentét, metaforikus, költői megoldás — így indul, ezzel a mondhatni rendezői különötlettel Szolnokon a Troilus és Cressida. A rendező Horváth Jenő így fedi fel szándékait) itt és most — kedves néző — minden emberi szépség ellenségéről, minden emberi érték megrontójáról, a csúf háborúról lesz szó. Amikor pedig a drámabéli prológ is ténylegesen színre lép, hogy a játék tárgyát megnevezze, s a nézőket a távoli időkbe bevezesse, nem harci öltözetben, ahogy illenék, hanem farmerban, azaz mai viseletben áll elénk, az is tudtunkra adatik, hogy az előadás mai szemmel, mai értelemmel közelít Shakespeare görögök és trójaiak háborúskodásáról írott drámájához. Azt is mondhatnám: a felvilágosultan gondolkodó ember minden ostobaságot átvilágító racionalizmusával. Nem annyira a tehetetlen ember keserű dühével nézi tárgyát, mint inkább a szellem fölényével tekint rá, ezért ábrázolja inkább mulatságosnak azt, ami más megközelítésben akár végtelenül elszomorító is lehetne. (A Troilus és Cressida előadásában volt is példa, arra is.) Shakespeare korának szűnni nem akaró véres háborúságain érzett keserűségében írt már-már pamfletbe illő szatírát a trójaiak és a görögök több évig elhúzódó háborújáról, „dühében” megfosztván a mitológiai hősöket a hősiesség mindenféle nimbuszától. Pőrére vetkezteti, s úgy járja körbe őket, s bennük torzító vonásokkal az emberi gyarlóság képét rajzolja meg. Hőstelenít a mai elidegenítők előtt járván többszáz évvel. (Talán ezért is fedezték fel színházaink az utóbbi időkben maguknak a sokáig elfelejtett, tökéletlennek tartott, mostohán kezelt Shakespeare-művet). Nyoma sincs, illetve ha van, csak »külsőségekben a hősöket jellemző decórum- nak; hiúságból, presztízsből, ostobaságból, nemzeti elfogultságból, megszokásból folyik, illetve áll a háború már hét esztendeje. S mindez egy felszarvazott férj, meg egy ringyó miatt, vagy ahogy még zaftosabban a bolondos Thersites mondja: égy bugyogóért. Amit az a Helena visel, akit a trójaiak szépfiúja csábított-hódított el a derék spártai, Menelaus oldaláról, s most együtt bu- jálkodnak. Innen ered a baj. Ostoba ok — ostoba következmények. Értelmetlen csetepaté, önző kicsinyes érdekekből, olcsó hősködés Mars mezején, egymás elleni intrikák és praktikák, egy elnőiesedett férfivilág. A létformává vált háború mindent lealacsonyít, még a szerelmet is, az ifjú Troilus és a szép Cressida szerelmét is „bemocskolja”. A legnemesebb dolgok is a visszájára fordulnak. Az előadás sajátságát legfőképp az adja a már említett rendezői alapállásból kiindulva, hogy az emberi gyarlóságok leleplezésében olyan eszközökkel él, amelyektől a játék groteszken mulatságos jelleget ölt. A trójai vitézek például úgy érkeznek vissza a „frontról” mint holmi sztárok, maguk mutogatván, egyiküket, Hectort az egybesereg- lett polgárok meg kőbányai sörrel is kínálják, Páris pedig autogramot ad egy rajongónak : játék közben többször is egy mai hajó kürtje szólal meg, a görög lakomához operettmuzsika csendül, a két bajvívó, Ajax és Hector akár egy box- meccsen, kötelek között ugrál, egy ringben csap össze. És mindennek a csúcspontján, az eldöntő általános csetepaté revübe illő képe, megkomponálása — igazi szaloncsata — s legvégén a játéknak világháborús drótakadály a kisázsiai harc mezején! (Erről külön is szólok majd.) Csak néhány kiragadott mozzanat, amely érzékelteti, hogy ezeknek a „mai” formai elemeknek a „bekeverése” a játékba nemcsak elidegenítő hatással jár, de ami a legfőbb, létrehozza az ábrázolás groteszkségét, s ezzel a mulatság különös ízt kap. A szélsőségesen ellentétes elemek egybefonó- dásai, találkozásai igazán nevetséges hatást keltenek. (Ha nem is mindig ötvöződnek a legtermészetesebben és alkalmazásuk nem is mindvégig következetes.) Sajátos színpadi villódzásban állítja elénk tehát az előadás azt a világot, ameiy- ből végképp kiveszett a mértékadó és mértéket tartató józan értelem, amelyben úgy elhangolódott az ember, mint a hideg-melegre érzékeny hangszer: tiszta akkordok helyett csak hamis hang- zatok jönnek ki belőle. Nincs is ennek a játéknak jóformán egyetlen rokonszenves szereplője — helyesen. Mert valahogy — szűkebben vagy tágabban értelmezve a fogalmat — mindenkinél hi- bádzik az értelem. Van, akinek a koponyájába egy fikarcnyi ész, annyi se szorult, mint az erejével kérkedő, ostoba vadállat Ajaxba — Györgyfalvay Péter remek karikatúráját adja e végtelenül ellenszenves magatartásnak — mások meg, akiknek jutott belőle, éppen nem arra használják, amire kellene. 7~. ! abban Van, aki mester- ------------------------- kedik, ravasz módon* hogyan kerekedjék fölébe társainak, vagy épp hogy uszítsa egymás ellen őket, így a fondorlatos Ulysses — Ivánka Csaba pontosan formálja meg; van, akinek annyi van belőle, hogy bölcs lehetne, de bölcs- telen dolgokat mível, mint a jó öreg kéjenc, a kerítő Pan- darus — az egyik legemlékezetesebb figura, ahogy
