Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-31 / 76. szám

1981. MÁRCIUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 zott. A két községben olyan fejlesztéseket hajtottak vég­re, amelyek megvalósításá­hoz, csak a fejlesztési alap felhasználásával tíz-tizenöt évre lett volna szükség. Alattyániban 3 millió 200 ezer forint költséggel elké­szült a' 100 személyes óvoda. A tanács 970 ezer forint fej­lesztési alapjához a lakók több mint 2 millió forint ér­tékű társadalmi munkával, a gazdasági szervek 130 ezer forint támogatással járultak hozzá. Az óvoda építésén több mint félezren dolgoztak társadalmi munkában. A két községben két év alatt 5 ezer 354 méter vízve­zeték épült. A 3 millió 316 ezer forint költségből a ta­nács félmilliót tudott vállal­ni, a lakók hozzájárulása több mint 2 millió forint tár­sadalmi munka, és 590 ezer forint önkéntes anyagi tá­mogatás. A lakók 2 millió 980 ezer forint értékű társadalmi munkájával és 1 millió fo­rint önkéntes anyagi hozzá­járulásával megépítették és feltöltöttek ezer négyzetmé­ter járdát, kőburkolatot ka­pott több mint egy kilomé­ter belterületi út. a további útépítéshez 2 ezer 700 tonna kőzúzalékot szereztek be, és szállítottak a helyszínre. — A módszer, amivel si­került társadalmi munkára és aktív cselekvésre mozgó­sítani az embereket? Ahány feladat, annyiféle módszer. A legfontosabb, megnyerni és megtartani a választópol­gárok bizalmát, minél több fórumot teremteni ahhoz, hogy szót váltsunk egymás­sal. — illés — Aíattyán és Jásztelek példája Tiszaörsön is Igaz Öregember nem vénember Mire is vállalkozott a nyugdíjasok klubjának tagsága A „szóváltásból” kiderül: egyet akarunk AiLat Ivánban a közös ta­nács fejlesztési tervéből az utóbbi években sok minden kimaradt volna, ha a terve­ket — a legszükségesebb kommunális ellátást biztosí­tó fejlesztéseket is — a szű­kös fejlesztési alapból kel­lett volna megvalósítani. Alattyánnak új óvodára volt szüksége, de a tanács pénzé­ből még a foltozgatásnak számító felújításra se futotta. A társközségben. Jásztel­ken csak néhány utoába ju­tott el a vezetékes ivóvíz. Mindkét községben a belte­rületi utak többsége egy-egy kiadós eső után járhatatlan­ná vált. A tanács munkáját, a lakók életét nehezítő gon- idok megszüntetéséhez pénz kellett, több. mint amennyi a tanácsnak volt. Alattyániban és Jásztele­ken mégis sikerült úrná len­ni a gondokon. A két község­ben az elmúlt két év alatt több fejlesztést valósítottak meg, mint az előző tíz évben összesen. Hogyan? Kiss Ká­roly a közös tanács elnöke ad erre választ. — Nálunk az emberek sze­retik lakóhelyüket, örülnek, ha fejlődik a település, ja­vul a kommunális, a keres­kedelmi ellátás, kényelme­sebb lesz a közlekedés. Tud­ják, hogy ehhez pénz kell, és azt is. hogy a tanács anya­gi lehetőségei végesek. Ebbe nem nyugodnak bele. amiről úgy gondolják, hogy jogos, azt kérik, követelik de úgy, hogy maguk is készek min­denkor segíteni. A mi dol­gunk és ez egyik legfonto­sabb tanácsi feladat, hogy1 saját forrásainkat, a közpon­ti alapból 'kapott anyagiakat összehangoljuk a két község lakóinak és gazdasági szer­veinek áldozatkész, telepü- 1 ésépítő szándékával, tevé­kenységével. A tájékoztatásból az is ki­derült. hogy az összehangolt munka, a ió értelemben vett lokálpatriotizmus a legmeré­szebb elképzeléseket is felül­múló eredményeket hordo­építsék fel a család otthonát társadalmi összefogással. Be­jelentette, hogy a nyugdíjas klub tagjai fejenként 30 munkanapot ajánlanak fel, és kérik a lakosságot, a szo­cialista brigádokat, a tanács, az áfész, a téesz dolgozóit, hogy mindenki erejéhez és idejéhez mérten vállaljon részt ebből a szép feladat­ból. .. A középkorú házas­párt a tanács egy éppen megüresedett pedagógus- szolgálati lakásban helyezte el, s jó lenne, ha onnan a nyár folyamán már új ott­honukba költözhetnének. Az udvaron közben két bográcsban rotyogott a hí­res birkapaprikás. Két bé- gető jószág bánta ezt a köz­gyűlést, mint Bakos Pista bácsi, a klub titkára elárul­ta, 65 kiló színhúst adtak. — Kell is az ennyi em­bernek ebédre-vacsorára... Mert hogy éjfél után egyig terveztük a murit, amihez a talpalávalót a testvérközség, Tiszaörvény nyugdíjasklub­jának zenekara húzza. Közben kiderült, hogy ez az a kritikus éjszaka, ami­kor éjfélkor pontban már egyet kell mutatni az órák­nak. . Pista bácsi gyorsan felta­lálta magát: — Nem számít, hol áll az óramutató, pirkadatkor még együtt leszünk úgy is, mert hát öregember nem vénem­ber. . . — rónai — A gyümölcsfákat már na­pokkal előbb elültették há­zaik előtt Tiszaörs öregjei, hogy szabaddá tegyék magu­kat, annak ellenére, hogy a falu — no meg a két társ­község, Tiszaigar és Nagy- i'ván — apraja-nagyja tava­szi nagytakarítást vállalt szombat—vasárnapra. ök most mással voltak elfoglal­va: közgyűlésen adtak szá­mot egymásnak, meg a tele­pülés tanácsi és társadalmi vezetőinek arról, mi min­dent tett az elmúlt évben a nyugdíjasok Veres Péter ne­vét viselő klubja, szoros kapcsolatban az öregek nap­köziotthonával. Nagy társadalmi munka­akciókról, együtt ünnepelt társadalmi eseményekről, emlékezetes kirándulásokról, hangulatos vacsoraestekről, színes’ szüreti mulatságról szólhattak, s mindezekért a köszönet szólt a jelenlevő tanácsi és téesz-vezetőknek is, akik a klub működését mindenben segítették... Nem véletlen, de kellemes meglepetésként érte a klub tagjait: a Társadalmi mun­káért kitüntető plakett ezüst fokozata, amit a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága megbízásából a tanácselnök nyújtott át a számadás után. Aztán szóba estek a jelen feladatai. S ekkor, az idei programterv és költségvetés ismertetése után Gulyás Ká­roly bácsi, a klub elnöke valami nagyon fontos ügy­ben kért szót. A cserkeszőlői Magyar—Román Barátság Tsz autószervizének szolgáltatásai között szere­pel a műszaki vizsgáztatás is. A szervizben felkészített gépkocsik Szolnokon kapják meg a KPM engedélyét a további üzemelésre. Felvételünkön: készül a hibajegyzék Emlékeztette a közgyűlés résztvevőit arra a szomorú múlt évi eseményre, amikor leégett a klubkönyvtár szomszédságában Török Sán­dornak, a téesz sertésgondo­zójának a háza. Javasolta: Hazánk legnagyobb élel­miszeripari beruházásá­nál, a szabadegyházi ku­korica-cukorgyárnál megkezdődött a „vissza­számlálás”. A közel fél esztendős próbaüzemelés során ellenőrzik a nem­zetközi együttműködés­sel épült gyártósort és kiszolgálóegységeit. A tervek szerint a nyáron megindul a folyamatos termelés. Képünkön: A központi kazánház és a vezérlőpultja IKeddl jegyzetünk I SZÉGYEN A MEZŐGÉP szocialista brigádjai Óvodát bővítenék Tószegen A százszemélyes tószegi óvoda jelenlegi kihasz­náltsága jóval meghaladja á száz százalékot, emiatt az utóbbi években negyven kisgyermek felvételét el kel­lett utasítani. A MEZŐGÉP helyi gyárá­nak szocialista brigádjai elhatározták, hogy enyhíte­nek a gondokon és belső át­alakítással húsz hellyel bő­vítik az óvodát. A társadal­mi munkában készülő bőví­téssel április 4-re végeznek. Cipőre szavaztak, utalványt nyertek Több mint négyezer láto­gatója volt szerdától pén­tekig a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban meg­rendezett cipőkiállításnak, amelyen főként a jövő őszi­téli modelleket mutatták be az ország nagy cipőgyárai. Az érdeklődők közül több mint kétezren nyilvánították vé­leményüket a közvélemény­kutató Lapokon, szavaztak az általuk kiválasztott, leg­jobbnak ítélt cipőkre, csiz­mákra. A kiállítás nyere­ménysorsolással zárult, a kérdőívek sorszámai közül az alábbiak nyertek 400 fo­rintos vásárlási utalványt: 458. 569, 629, 642, 784. 1023, 1046, 1207. 1644 és 1777. A nyeremények átvehetők Szolnokon, a Sztár áruház II. emeleti irodájában. Az MNB hitelfelvétele A Magyar Nemzeti Bank vasárnap 150 millió USA- dollár összegű hitelmegálla­podást írt alá Kuvaitban az arab Banking Corporation, Bank of Bahrain and Ku- vait Foreign Tradiflg Cont­racting and Investment Co., Kuvait pénzintézetek által vezetett bankcsoporttal. A hitelnyújtásban többségük­ben arab bankok vesznek részt. A hitelt az MNB négy és fél év türelmi idő után 8 éven belül fizeti vissza. A hitel exportfejlesztési céljaink megvalósítását se­gíti elő. Az önkiszolgáló áruhá­zakban az ember sok­szor azt is vesz, amit nem akart. Érthető, az áruk a szeme előtt so­rakoznak a polcokon, kelletik magukat, a vá­sárló kosarába áhítoz­nak. Minden csábítás­nak ellenállni nehezen tud az ember. így aztán megtörténik, hogy a tervezett napi kis vá­sárlásból terven felüli nagy lesz. Csábít persze az ön- kiszolgáló polca másra is. Kereskedők lehetné­nek a megmondói, hány vásárlót kell he­tente, havonta udvaria­san megkérni, fáradjon az irodába vagy a rak­tárba, s mutassa meg, amit nem a bevásárló kosárba tett, hanem a saját szatyrába, amit fizetés nélkül akart hazavinni. Csakhogy a kereskedők, a boltveze­tők, áruházigazgatók erről nem szívesen be­szélnek. ök tudják a legjobban, hogy szé­gyenkezik a megtévedt ember, hogy szánja- bánja hirtelen meggon­dolatlanságát, s meny­nyire kellemetlen neki a leleplezés. Persze, azt is tudják a boltosok, manapság senki nem szükségből lop az üz­letben. Kenyeret, sót, te­jet ugyanis szinte még soha nem hallottam fi­zetés nélkül eldugni. An­nál inkább italokat, ci­garettát, kozmetikai sze­reket, drága parfümö­ket, desszertet. Már pe­dig ez az „áruskála” egyáltalán nem azt bi­zonyítja, hogy az éhes, pénztelen vásárló úgy segít magán, ahogyan képpes. Ez inkább azt jelenti: megondolatlanul többre vágyik a telhe­tetlen ember, mint amit a pénztárcája abban a percben kibír. A napokban két ilyen bolti lopásnak voltam szemtanúja. Az első ko­ra reggel történt. A munkába siető asszony tejet, kalácsot vett. — látszólag. De a tükrös bolti mennyezetben azt is látta az ügyeletes bol­ti felvigyázó, hogy ciga­rettát is, két doboz nem is drága lapult a tás­kájában. Amikor szól­tak neki, először meg­sértődött, s nagy han­gon kikérte magának, hogy az irodába menjen. Aztán mégiscsak be­ment, hogy pár perc múlva pirulva távozzék. A második lopás a szombat déli nagy for­galomban történt. Jósze­rével szinte elképzelhe­tetlennek véltem, hogy a jól .öltözött, jó körül­mények között élő nő. — akinek mellesleg csupa hétvégi jó falatokkal volt tele a bolti kosa­ra — már a húsvétra is gondolt. Méghozzá egyi igen drága, szépen csomagolt kölnivel, ami­vel úgy látszik, nem akarta aznap a pénztár­cáját terhelni. Terhelte hát a becsületét, s ami­kor leleplezték, talán a világ is megfordult vele. Nem gondolnak a tett pillanatában minderre? Elveszett valahol az er­kölcsi, emberi jóérzésük? Ügy gondolják, sikerül a felfedezetlenség homá­lyában maradni? Nem is tudom. Azt viszont igen, hogy egyre több azoknak a száma, akik a forgalmas üzletekben, áruházakban megkáro­sítják, jobb esetben meg akarják károsítani a köztulajdont. Mert arról, a köztu­lajdonról van szó. Még akkor is, ha csupán il­latos kölnivíz bújik meg a vásárló táskájában. És nem is biztos, ha si­kerül vele távozni, so­káig jó illata örvendez­teti szerzőjét. Inkább- szagos az, mint illatos. Mondhatnám azt is, bű­ze van. Mint a tisztes­ségtelenségnek. ■. (SJ) Biogáz üzemet épít a tiszaföldvári Lenin Tsz (Folytatás az 1. oldalról) járásét is. (A húspép állati fehérje, takarmányhoz ke­verve az állatok igen jól hasznosítják.) Az új üzemet a biogázról nevezték el, pedig nem is ez a legfontosabb terméke. A metánnál sokkal többet ér a bomlasztás után keletkező szilárd anyag, a komposzt. Ezt (a svájci cég receptúrája szerint) nyomelemekkel és műtrágyával dúsítják, így válik kitűnő termőfölddé. Értéke — a tíz évre szóló megállapodás szerint ennyi­ért veszi át az alpesi ország vállalata — tonnánként 500 svájci frank. Ha már szóba került a pénz, érdemes a tiszaíöldvá- ri beruházás minden hasz­nát így összegezni. Nyugod­tan számolhatunk dollárban is, mert az üzemnek szinte minden terméke kemény va­lutát hoz vagy takarít meg az országnak. A legnagyobb nyereség az évi 1,6 milliós dollárbevétel. Nem elhanya­golhatók azonban a deviza- kiadástól megkímélő tételek sem: a gáz évente 800 ezer dollár értékű kőolajat tesz fölöslegessé, a húspép üzem gyártmánya minden eszten­dőben 70 ezer dollár értékű nyugatról vásárolt állati fe­hérjét pótol, az öntözésre kerülő trágyalé hatóanyagai pedig hatezer dollárnyi mű­trágyáéval érnek fel. Nem véletlen tehát, hogy a nemrég Budapesten alakult Közép-európai Nemzetközi Bank 7,1 millió dollár köl­csönt adott a 232 millió fo­rintba kerülő vállalkozás megvalósítására. Jó üzlet ez a hitelezőknek is, hiszen a beruházás a nettó devizaho­zamból három és fél, saját nyereségéből pedig négy év alatt térül meg. Gyorsan fo­rog a bank pénze (az idén második félévben kezdődik meg a kivitelezés), korábban adhatja ismét kölcsön — ha­szonnal, mert azt senki nem szagolja, honnan is szárma­zik. V. Sz. J.

Next

/
Thumbnails
Contents