Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-26 / 72. szám
1981. MÁRCIUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 3. ##éf végén találkoznak A legnagyobb segítség persze az lenne, ha mindenki abban, a városban lakhatna, ahol a munkahelye van. De ez megoldhatatlan, lehetetlen, és talán sokan nem is vállalnák. Különösen azok nem, akik nem mondanak lé az állattartásról, — ami a családnak tekintélyes többlet jövedelmet jelent — mert egy városban erre korlátozottak a lehetőségek. Segít az üzem is — Nálunk a lakáshelyzet égető gonid, — mondja Gilsz- ki Mihályné, a Május 1. Ruhagyár szb-titkára. — Eddig minden évben 200 ezer forintot kaptunk munkásRa- kásépítésre, illetve tavaly még plusz 100 ezer forintot is a vállalattól. Tavaly mindenki, akinek csak 10 százalékot kellett fizetniük hozzájárulást a munkáslakásépítéshez, megkapta ezt a pénzt Ha valaki házat épít, 15 ezer forintot kap a gyártól, ha a házastársa is itt dolgozik, harmincat És tavaly még két lakáskijelölési jogot is tudtunk vásárolni a tanácstól, de az igény ennél sakkal több. Most erre tizenkettőn várnak a gyárban. Hogy az idén mennyi pénz jut ilyen célra? Reméljük, hogy az anyagyártól megkapjuk a 200 ezer forintot, de ez is kevés. — A vállalat 1974-ben létesített lakásvásárlásra alapot — magyarázza Kisújszálláson Vági János. — Ami pénz volt kiadták, most csak a visszafizetésekből kaphat valaki kölcsönt Eddig összesen öt dolgozónk részesült ilyen támogatásban. Az idén eddig hatan jelentkeztek kölcsönért de nem tudunk adni, nincs rá pénzünk. Bencze Sándomé berakó, a kisújszállási üzem szb-titkára: — Inkább házat építenek maguknak az emberek. Mi is látva, hogy úgy hamarabb jutunk otthonhoz, egy háromszobás, összkomfortos házat építettünk. Most már sínen vagyunk. Lengyel Pál né: — Én szerencsés vagyok, eddig a szüleiemnél laktunk, de most adott a püspökladányi tanács lakást. Nem mondom, nem olcsó: a rezsi havonta 1200 forint a napközibe a gyerekért 300 forintot fizetek, akkor az utazási költség Püspökladányból Kisújszállásra és vissza. Be kell osztani a havi keresetet, hogy mindenre jusson. n nagymama nélkülözhetetlen Azt minden asszony elismeri, hogy felmérhetetlen értékű az a segítség, amit a bölcsődék, az óvodák, az iskolai napközik jelentenek a dolgozó anyának. Persze ez sem ad felhőtlen örömöt. A községekben lévő bölcsődék, óvodák reggel 6-kor, 7- kor nyitnak, és délután 4—ig — 5-ig vigyáznak a kicsikre. Hogyan oldják meg a gyerekek be- vagy hazavitelét a bejáró nők? A szülők, a jó szomszédok, az ismerősök, a rokonok segítségével. Azok viszik a gyereket az oviba, ha az anya délelőttös, vagy ők mennek értük, ha a mama délutáni műszakban van, mert a vidékről bejáró asz- szonyok férjei általában a mezőgazdaságban, vagy .ugyanúgy mint a nők két műszakba járnak. Márkus Istvánná mondja: — A mi kisfiúnk njár negyedik osztályos. Anyám segít, ő küldi iskolába reggel, ha én délelőtti műszakban dolgozom. — Az az igazság, hogy a mai gyerekeknek hamar meg kell tanulniuk, hogy önállóan ellássák magukat, — fejti ki véleményét Hajdú Jó- zsefné. — Mi Szolnokon lakunk, én Szolnokon dolgozom, a kisfiam 13 éves. Már önállóan fölporszívózik a lakásban, már rántottét is tud sütni magának. A Centrum étteremben ebédek mert nem kapott napközi ellátást. Minden nap kap 20—25 forintot, mikor mennyi jut. Tizenöt forint egy menü, iszik egy kólát és minden rendben, mert este együtt vacsorázunk. Ha meg délutános vagyok, akkor egyedül fekszik le. Persze ez nem valami megnyugtató, mert az ember csak izgul, nem történik-e valami baja a gyereknek, de nincs más választásom. Talán azért is vállalkoznak mind Szolnokon, mind Kisújszálláson a nők arra, hogy kommunista műszakokat dolgozzanak végig, amelynek munkabérét a tanácsoknak fizetik be (tavaly a FÉKON dolgozói 950 ezer forintot adtak, ez három kommunista műszakot és kétnapi bér- felajánlást jelentett) gyermekintézmények bővítésére, építésére. Természetesen a vállalatok is adnak pénzt ilyen célra. A FÉKÖN öt év alatt 1 millió forintot koordinációs beruházásra, a Május 1. Ruhagyár 2 millió forintot fizetett ugyanezen idő alatt tizenhárom bölcsődei hely kijelölési jogáért. Korábban aggasztóak voltak az óvodai elhelyezési gondjaik is. Tavaly már minden gyermeket sikerült elhelyezniük óvodában. Mindkét üzemben beszéltem olyan asszonyokkal, akik azért járnak váltott műszakba férjükkel, hogy egyikük mindig el tudja látni a gyerekeket. Ilyenkor általában mire a férj, vagy a feleség a délutáni műszakból hazaér, a család már alszik és a házas- nárok csak szabad szombaton és vasárnap beszélhetik meg a dolgaikat. A szolnoki és a kisújszállási asszonyok egyöntetűen vallják: „a mai család munkamegosztása már sokban különbözik a régitől. A férjek kényszerülnek arra, hogy segítsenek a feleségüknek, de ezt elsősorban még mindig inkább a fiatalok teszik. A középkorúak még elvárják. hogy az asszony egyedül tegyen eleget otthoni kötelezettségeinek.” Figyelemre méltó, hogy ennyi kötelezettség mellett, mégis egyre több nő vállalkozik e két üzemben is arra, hogy tanuljon. Először erről egy megyei helyzetkép: a 89 ezer 250 aktív kereső nőből ma már „csak” huszonötezer nem fejezte be általános iskolai tanulmányait (Ez a szám bár még mindig nagyon magas, — sajnos az ilyen nők „újratermelődnek” —, de már sokkal kevesebb, mint évekkel ezelőtt volt.) Középiskolát csaknem 18 ezren, főiskolát mintegy ötezren végeztek. Ugyanaikkor szakmunkásképzőben mindössze hétezer- négyszázán (!) szereztek bizonyítványt pedig az iparban több mint 31 ezren, a kereskedelemben tizenkétezernél is többen, a mező- gazdaságban. mintegy 19 ezren dolgoznak. Éjszaka és szabadság alatt — Hatodik éve, hogy minden esztendőben végez egy osztályúnk Szolnokon, a kihelyezett ruhaipari szakmunkásiskolában, — mondja Gilszkiné, a Május 1. Ruhagyár szb-titkára. — A vezetők többségié már elvégezte ezt az iskolát jelenleg is huszonnyolcán tanulnak ott Harmincán tízhónapos szakmunkásképzőbe járnak, huszonnyolcán most végeznek majd a művezetői tanfolyamon. Benczáné, a kisújszállásiak szb-titkára szerint; — Törekszünk arra, hogy nálunk is tanuljanak a nők. Kétévenként felnőtt szakmunkásképző tanfolyamot indítunk, így már száznegyven- négy szakmunkásunk van és negyven ruhaipari technikumot végeztek. Mennyire nehéz a több műszak, a bejárás, a háztartás, stb. mellett tanulni, arra álljon itt két Kisújszálláson dolgozó nő vallomása. Lengyel Pálné: — Az idén érettségizek itt a helyi gimnáziumban. Huszonhatan jelentkeztünk annak idején és már csak kilencen vagyunk. Mikor jut időm a tanulásra? Hát az utazás, a vonatra várás közben, éjszaka, meg a szabadságom évek óta tanulással telik el. Nem, nem akarok elmenni innen a szalagról, jól érzem itt magam. Egyszerűen szükségét érzem annak, hogy tanuljak, mert így többet tudok majd segíteni a kislányomnak, ha iskolás lesz. Czepán Sándomé: — Én most fejeztem be a nyolcadik osztályt, februárban volt a vizsga. Bizony hat gyerek meg a háztáji, az üzemi munka mellett nem volt könnyű, de addig noszogattak itt a tanulásra, míg ráálltam. Én is hajnalban, éjszaka. meg vasárnap tanultam. Most már azt mondom: megérte. (Folytatjuk!) Varga Viktória KÖVETKEZIK: ' Miként élünk? Készleteink végesek Hz ipar vízfogyasztása Takarékosabb módszerekre van sfiikség Szolnokon Portugál szakszervezeti delegáció Joaquim Almeida Da Silva, a CGTP-Intersindical szakszervezeti szövetség titkárságának tagja vezetésével tegnap reggel nyolctagú portugál delegáció érkezett Szolnokra. A portugál szakszervezeti küldöttség a SZOT vendégeként tapasztaltcserén tartózkodik hazánkban. A vendégek délelőtt Árvái István, a Szakszervezetek megyei Tanácsának vezető titkára fogadta az SZMT székházában, és tájékoztatta a magyar szakszervezetek munkájáról, majd a portugál delegáció vezetője számolt be hazája szakszervezeti mozgalmáról. A küldöttek programja délután a Tiszamenti Vegyiművekben folytatódott. A házigazdák bemutatták az üzemben gyártott termékeket, majd a delegáció tagjaival a szakszervezeti jogok és hatáskörök gyakorlásáról, az üzemi demokrácia érvényesüléséről, az üzemi szak- szervezeti munkáról folytattak eszmecserét. A Tiszamenti Vegyiművekben tett látogatást követően a portugál vendégek rövid városnézésen vettek részt és a késő délutáni órákban visszautaztak Budapestre. Nem éppen rózsás reményekkel kezdték az évet a Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalatánál. A szokásosnál majdnem egyharmad- dal kevesebb megrendelést kapott az ereszcsatorna-készítő üzemük és az akkumulátorgyáruk. Ez nemcsak azért okozott nagy fejtörést, mert ez a két ágazat adja a' vállalat árbevételének 75 —80 százalékát. Sokkal ijesztőbb volt, hogy éppen a legnyereségesebb üzemek munkáiéért nem kapkodnak a vevők. Az akkumulátorpiac túltelítettségét sehogysem értették Szolnokon. Eddig — az igényekkel párhuzamosan — szépen fejlődött a termelés, miért éppen most csappant meg a kereslet? Kíváncsiak voltak a vállalatnál — utána is jártak az izgató kérdésnek. És a kutatás során kiderült, nem is fogyatkozott meg annyira az akkumulátort venni akarók száma, mint gondolták. Megrendelő volt, csak meg kellett keresni. A megye és az ország más részeinek kiskereskedelmi vállalatai közül sokan szívesen vásároltak a vállalat Szászberken készült áramforrásaiból. Az ipari üzemek vízfelhasználása évről évre növekszik. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság adatai szerint az utóbbi 10 évben több mint egyharmaddal nőtt a fogyasztás. Ügy tűnik, hogy a növekedés üteme tovább tart, az ezredfordulóra eléri az összes víz- fogyasztás 60 százalékát. A termőföld mellett a víz másik olyan kincs, amivel igen gazdaságosan, takarékosan kéül bánni, mert a készletek nem kifogyhatatlanok. Hogyan néz ki jelenleg az ipari vízfogyasztás a középtiszai tájterületen? Az ösz- szes termelt víz 58 százalékát több mint 300 gyár, üzem fogyasztja el. A zömét azonban kilenc nagyüzem emészti fel, olyanok mint a Tiszamenti ' Vegyiművek, a cukorgyár, a papírgyár, a növényolajgyár, Tisza Cipőgyár stb. A Tiszamenti Vegyiművek például óránként 100 köbméter vizet igényel. Mindezeket összevetve a Közép-Tiszavidék évi ipari vízfogyasztása eléri a 72,2 millió köbmétert. A célszerű az lenne, ha az iparvállalatok szükségleteiket kizárólag a felszíni vízkészletekből elégítenék ká. Csakhogy egyes helyeken ma már a rétegvizet is igénybe veszik, a felszín alatti készlet fel- használásával azonban veszélyeztetik a kommunális Csupán fel kellett ajánlani nekik az újszerű (a nagykereskedelmet kikapcsoló) üzleti lehetőséget. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a „vasipari” kényszer szülte rugalmassága, a tulajdonképpeni kereskedelmi feladatok a (szállítás, az áruterítés) terheinek vállalása kevés lett volna a kereslet felélénkítéséhez. A termék- választék bővítése nélkül nem koronázta volna siker a próbálkozásokat. Biztosan kevesebb szerződés születik, ha a „botcsinálta üzletkötők” a kisker. vállalatóknál nem úgy kezdenek tárgyalni, hogy mindenféle akku elkészítését vállalják. Ezért is nőtt Szászberken a gépjármű-akkumulátorok választékának skálája. Nincs is már semmilyen kapacitásgondja a szászberki üzemnek: a tavalyi 55 ezer helyett 65 ezer áramforrásra van az idén megrendelésük. A Vasipari Vállalat vezetői azonban óvatosak, szeretnék biztosabbnak látni jelentős áldozatok árán ma is bővülő gyáruk helyzetét, ezért örömmel elvállalták az ipari áramforrások készítését vízellátás zavartalanságát, károsan befolyásolják a szociális célokra, fürdőzésre, továbbá a termálenergia hasznosítására irányuló törekvéseket. Az ismertetett körülmények egyértelműen sürgetik a víztakarékossági intézkedéseket. A szakemberek javasolták, hogy a nagy víz- felhasználók dolgozzanak ki, és alkalmazzanak vízszegény technológiákat. Keresni kell a módját az egyszer kiemelt víz többszöri felhasználásának. A nemzetközi irodalomban, de hazánk határain belül is vannak már erre jó példák. A szovjet kutatók például megállapították, hogy a kondenzáció után visszaforgatott víz csupán nyol- cadannyiba kerül, mintha a folyóból emelik ki, és vezetik el a gyárba. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén okszerűen célravezetőén törekednek az ipari vízgazdálkodás korszerűsítésére, a takarékossági elvek érvényesítésére. A közüzemi hálózatból történő vízfelhasználás az utóbbi néhány évben csaknem 9 százalékkal! csökkent. Teendő persze bőven van, hiszen vízkészleteink, különösen a száraz nyári időszakban, meglehetősen végesek, jó gazda módjára kell törődni a hasznosításukkal. Kapacitásgondok után a Vasipari Vállalatnál is. Az új feladat ugyanis jól illeszkedik a már korábban kezdett beruházás befejezése után kialakuló új üzem profiljába. A fejlesztés után az akkugyár kapacitása megduplázód hat. És mi lett a sorsa a kisújszállási ereszcsatorna-készítő üzemnek? Ott, sajnos, még nem dolgozhatnak teljes erővel, ma azonban már nem a rendelések hiánya, hanem a kevés horganylemez hátráltatja a munkát. Ha nem is teljes sikerrel, a vezetőség persze Kisújszálláson is igyekszik enyhíteni a nehézségeken. Nemcsak a munkahiányt enyhítő, a bányászattól és a Mezőgéptől vállalt egyszerűbb lakatos- munkák elvégzésével. Bár ez nehezíti az értékesítést, ma a csatornáknak csak a kevés anyagot és sok munkát igénylő részeit készítik. Ügy számítanak, ha horganylemezt kapnak, teljes .gőzre kapcsolnak, a kész idomcsa- tornájí mellé elegendő más terméket gyártanak — és így hamar kimerül a most inkább gyarapodó raktár. Hiszen vevő már ma is akadna. V. Sz. J. Ha a hegy nemmegy^ A kunmadarasí Kossuth Termelőszövetkezet iker gabonaszárítójából tavaly több mint nyolcszáz vagon pellet került ki, melynek egy részét exportálta a közös gazdaság
