Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-25 / 71. szám

1981. MÁRCIUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 f A tévé képernyője eteti Kezdetben volt a Tévé Irodalmi Klubja, majd őt felváltotta a Televízió Ol­vasóterme. aztán jött a Nyi­tott Könyv, de mindez már a múlt. a televízió olvasási kultúrát elősegítő tevékeny­ségének történelme, mert íme az újabb folytatás, a jelen: csütörtök este bemu­tatkozott a Kortársunk so­rozat. Elsőként a magyar széppróza egyik kiváló egyé­niségének adott fórumot: Cseres Tibor vallott mun­kásságáról, röviden, majd egyik háborús témájú kis­regényét láthattuk televíziós feldolgozásban. Kortársunk: Cseres Tibor Nyugodtan mondhatjuk, az új sorozatban ott kez­dődött minden, ahol abba­maradt a Nyitott Könyvben. Legalábbis formában, kivi­telezésben. A könyvek mű­sora tehán nem megújul — erre valójában nem is volt szükség — csupán némi ki­várás után újra jelentke­zett. Van persze bizonyos szerkesztésbeli újdonsága. Ezentúl például nemcsak az újonnan megjelenő könyvek fóruma, hanem egy-egy életmű kiemelkedő alkotása szerepelhet benne, regény, amely ugyan nem most lá­tott napvilágot, de értékei folytán megérdemli, hogy fi­gyelmünk összpontosítva új­ra ráterelődjék. Ebben az értelemben a szerkesztői válogatásnak feltétlenül orientáló szerepe is van, s ez külön is növeli a szer­kesztői 'felelősséget. Elsősor­ban a Katkó Istvánét, aki miként a Nyitott Könyvet, a Kortársunkat is irányítja — szerkeszti. A lényeget tekintve tehát semmi nem változott, sajnos.- az a régi rossz hagyomány sem, hogy a könyvet nép­szerűsítő program csak este tíz körül juthat a képer­nyőre. mert így fér bele a nap műsorába. Akkor, ami­kor már sokan búcsút is mondtak a képernyőnek. Pe­dig ezúttal is. csütörtök es­te, vajon nem cserélhetett volna-e helyet a Kortársunk az őt megelőző Nemzedék ... címet viselő, meglehetősen zilált és hevenyészett zenés programmal, amely protes­táló. tehát lázadó tartalmú dalokból, versekből állott össze ugyan, csak azt nem lehetett tudni pontosan, va­jon kik ellen és miért is szólt a nóta azon a sza­badtéri alkalmi pázsiton, egy hatalmas vasszerkezet, mint rögtönzött építmény árnyékában, rágógumit ..majszoló” tizenévesek ta­nácstalan „felvonultatásá­val”. És bizony még az is fejtörést okozhatott a köny- nyűzenében kevésbé járatos nézőnek, hogy vajon kik is azok a dalos ajkú énekesek, akik oly nagy igyekezettel mímelik a szenvedélyeket és az indulatokat. Mert erről sem „tudósítottak” bennün­ket a műsor készítői. így a tartalmában elmosódó, for­májában is bizonytalan, konkrétságában hiányos program bármilyen látvá­nyos megoldásokkal is lépett elénk, célba nem érhetett, a néző nehezen tudott vele mit kezdeni. Értékeit tekintve tehát — Viszonylagosan véve — a megfilmesített Cseres-kis­regény mindenképpen előbb­re való lett volna nála mű­soridőben is. Ugyanis egy remekmű megismerésének alkalmát kínálta a Kortár­sunk: Cseres Tibor, még hogyha ez az élmény, a kis­regény televíziós feldolgozá­sának bizonyos gyengéi mi­att. igazán teljes nem is le­hetett. „Nemzedékem trau­mája a háború” mondta be­vezetőjében az író. s a Bú­csú nélkül is arról szól, a háborúról. Majd bocsánat- kérőén azt is előre bocsá­totta. hogy a film során itt- ott közbeszól majd. Szólt is, de tapintatos ember lévén, meg hát miért is bántsa meg azokat, akik mégiscsak az ő munkájának a népszerű­sítésén fáradoznak, csak annyit jegyzett meg. hogy a film keményebben fogalmaz. mint ahogy regényében ő teszi. Csakhogy: lehet-e magya­rázat a fokozott drámaiság igénye arra. hogy a televí­ziós változatból úgyszólván eltűnt a kisregény legvon­zóbb tulajdonsága, a Cseres­re oly jellemző költőiség. emberi melegség, a szelíd­ségnek is mondható finom tartózkodás az emberi kap­csolatok ábrázolásában, pél­dául a szerelem rajzolatá­ban. Mert a Búcsú nélkül egy csodálatosan kibontako­zó szerelemnek, majd brutá­lis pusztulásának a történe­te. Egy tizedes meg egy zár­dában nevelkedett leány egymásra találásának meg­ható története végtelen pusz­tulások közepette, a háború poklában, annyi finomság­gal, szinte emberi bájjal megrajzolva, hogy csaknem páratlan irodalmunkban. Olyan szerelem sorsáról ad hírt. amely éppúgy a hábo­rú értelmetlen áldozatai kö­zé sorakozik, mint annyi más tragédia abban az idő­ben. Ez a szerelem a lehet­ségesnek hitt boldogság szi­gete a háború tengerében! Mintha mese volna, mind­ez úgy megírva, pedig való­ságosan megtörtént dolgok­ról beszél a szerző. Nos. az elbeszélésnek ezt a varázsát nem volt képes visszaadni a Mihályfy Sándor rendezte tévéváltozat. Helyette a sze­relmi jelenetekbe is valami idegesítően durva ízeket ke­vert (attól lenne például drámaibb egy szerelmi kap­csolat ábrázolása, hogy a rendezés itt is. a ma oly di­vatos „ágy jelene tét” produ­kálta?). És mert elsikkad a történet lírája, a háború mint szörnyűség és a sze­relem mint szépség ellentété­ben nem vált igazán, átél- hetővé a korszak, a második világháború embertelensége, iszonyúsága sem. De veszí­tett a filmben igazságerejé­ből is az írás. méghozzá az­zal, hogy fontos részei egy­szerűen eltűntek. Mindezek ellenére mégis jó. hogy láthattuk a Búcsú nélkül-t, hogy az új sorozat figyelmünket felhívta a Hi­deg napokhoz méltó Cseres Ti bor-kisregényre. erre a többé-kevésbé elfelejtett re­mekműre. amelyet úgy gon­dolom. érdemes utólag is kezünkbe vennünk. Megint Hajdú János A Hét kilépve megszokott kereteiből, a Népszabadság­gal összefogva kerekasztal köré ültetett néhány szak­embert. felelős irányítót, hogy meghányják-vessék la­kásgazdálkodásunk jelenlegi helyzetét, elsősorban a fő­város problémáit, s vele egyetemben a jövő. a kibon­takozás lehetőségeit is fe­szegessék. És megint Hajdú János, aki, úgy látszik, be akarja bizonyítani. hogy nemcsak a külpolitikában rendezett eszmecserék lehet­nek érdekfeszítőek — lásd Külpolitikai Stúdió — ha­nem bel-ügyeink kérdéseit is fel lehet vetni izgalma san. Ezúttal is nagyszerű karmesternek bizonyult, egy órán át folyt a vita, s hogy mindvégig megmaradt elvi síkon és kellő gondolati színvonalon, általános tör­vényszerűségeket keresvén abban is, ami egyedi vonat­kozásaiban merült fel, az egyik legfőbb érdeme a pén­tek esti kerekasztal-beszél- getésnek. Röviden Már kezdtem félteni a kedd esti. háromperces játé­kot, hogy nevetségbe ful­lad. Most végre talpraesett játékos talpraesett válaszai­ban élvezhettük: van értel­me ennek a villámjátéknak felelevenít, karbantart bizo­nyos ismereteket. Csak? talán jobban kellene a mindenko­ri adásnaphoz igazítani a kérdéseket, azaz, hogy olyas­miről essék szó, ami éppen akkor időszerű, legyen a já­téknak aktuális íze is. V. M. Szolnokon és Jászberényben Hangverseny Bartók tiszteletére Bartók Béla születésének 100. évfordulója alkalmából ünnepi hangversenyt ren­deznek ma este Szolnokon, a városi tanács dísztermében. A hangversenyen a szolnoki Bartók Béla kamarakórus (vezényli Vájná Katalin) ad műsort Bartók és Bárdos La­jos alkotásaiból. Az esten közreműködő Varga Béla pe­dig Bartókiéi írott verseket ad elő. Ugyancsak Bartók Bé­lára emlékeznek ma a Jászberényi Tanítókép­ző Főiskolán. A díszterem­ben rendezendő hangverse­nyen a harmadéves ének szakkollégista hallgatók ka­marakórusa (vezényel: Husz- nay Mária) és a gyakorló ál­talános iskola kórusa (ve­zényli Csirke Béláné) ad mű­sort. A hangversenyen köz­reműködik Czeglédi Zoltán­ná (oboa), Hagyó Lászlóné és Telek Káról yné (zongora), valamint Czeglédi Zoltán (gordonka). Megjelenés előtt a Magyar életrajzi lexikon Készül a harmadik kötet Az Akadémiai Kiadó le- xikonszerkesztőségében a Magyar életrajzi lexikon két kötetének utánnyomásáról, illetve a készülő harmadik kötetről tájékoztatták az MTI munkatársát. A lexikon első kötete 1967- ben, a második 1969-ben je­lent meg, ezeknek a kötetek­nek az anyaggyűjtését 1967. június 15-vel zárták le. Mint­egy ezer esztendő emlékeze­tes személyiségeinek életraj­zát nyújtották át a két — hamar hiánycikké vált — könyvben. A most változatlan után­nyomásban második kiadás­ban megjelenő első két kö­tete mellett már javában dolgoznak a lexikonszerkesz­tők a harmadik köteten. Eb­ben — az új életrajzokon kí­vül — megtalálhatják majd az olvasók azokat az új ada­tokat, amelyekre 1967. jú­nius 15-e után derült fény Portrék, tájképek, írógéppel Érdekes tárlat nyílt a jász­berényi Déryné Művelődési Központban: Gálné Tasi Ilo­na állította ki írógéppel ké­szített grafikai munkáit. A portrék közül Allende, Madách és Szabó Ervin ké­pét tartjuk legsikerültebb­nek, a különös techniká­val — az írógép írásjeleivel — készített tájképek, egyéb grafikák is jóformakészségre vallanak. Sajnálatos viszont, hogy a kiállítás rendezői — kiállítóhelyiség hiányában — csak a kapualjban találhat­tak helyet a többre érdemes tárlatnak. Nyúlfutam tíz zsetonért, célbadobás a színes korongokért tévéfoci, „memory”, kockapóker, szórömi, blöff, labirintus, bazár, kellemes zene, teremfelügyelők, krupié a rulettasztal mögött — mindez együtt, de nem önmagában! Hát akkor Mi is az a politikai kaszinó? Milyen játék az, amelyikben lehetetlen veszíteni? Érdekes, izgalmas, tanulságos — állítják a játékosok és a kaszinó „gazdái”, a KISZ Szolnok megyei Bizottsága tiszaligeti vezetőképző iskolájának tanárai, volt hallgatói. Kezdjük! Első menet — a nyúlfutam. A körbenálló lá­nyok, fiúk érdeklődnek: mennyi a beugró? Nem hisz­nek a fülüknek, azért a já­tékvezető jópárszor elismét- li: átt nem fizetni, hanem szerezni lehet! Mármint a további játékhoz nélkülözhe­tetlen, úgynevezett beugró zsetonokat. Négy játékos ke­zében pálcika, rákötve egy madzag vége, másik végén — kerekeken — a nyuszik. Elkészülni, rajt! Aki leg­gyorsabban tekeri a pálci­kát, leghamarabb csalogat­ja magához nyusziját, és a szintidőt is teljesíti, száz zsetont kap. A nyúlfutam időre megy, a pályacsúcs megdöntéséért még kétszáz zseton jár. A következő asztal a pör­gető, itt még mindig csak nyerni lehet, ugyanúgy, mint beljebb a célbadobás- nál. Az érdeklődők hamarosan vérbeli játékosokká válnak, igyekeznek minél több zse­tont szerezni, a „tétre me­nő” játékokhoz. — Ha azt mondom Eiffel- torony. beugrik Párizs. Igaz? — csábit okos fejtörésre, fi­gyelmet igénylő játékra a ..Memory” gazdája. Ország- főváros, főváros-ne vezetes- sége. költő és. műve, sporto­ló és sportága, mind meg­annyi köznapi tudnivaló hasznos felelevenítése. Kockapóker! Itt már nyerni is, veszíteni is lehet. A kockák oldalain különféle fogalmak szerepelnek, az azonos oldalakon levő fogal­mak összetartoznak. A té­makörök a dobások szerint váltakoznak: művészet, po­litika, a KISZ-szervezeti élet alapfogalmai, stb, stb. Há­rom dobásból az összetarto­zó öt fogalmat kell kiválasz­tani. Póker, full, drill, két pár. A játék tétre megy, a tét a póker szabályai sze­rint emelhető. Igaz, hami­sítatlan kaszinóhangulat. Nemcsak nehéz, eleve si­kertelen vállalkozás lenne a szombaton látott politikai kaszinó mindegyik ötletét, változatát hitelesen bemu­tatni. Ezt látni, ezt játszani kell! — Az ám, áprilisig már teljesen foglaltak vagyunk! — mentegetőzik Zakár Zol­tán „kaszinófőnök”, a KISZ- iskola tanára. — Minden második este máshová me­gyünk játszani, ennél sű­rűbb programot nem vál­lalhatunk, hiszen — a já­tékvezetők. a technikusok, a teremfőnökök, összesen hú­szán — mindannyian dolgo­zunk, vagy tanulunk. De­cember 6-án a megyei pro­pagandista módszervásáron mutatkoztunk be először, azóta töretlen a játék nép­szerűsége. Ha hívnak, me­gyünk. Százötven-kétszáz já­tékossal játszunk egyszerre okos játékokat. A „belépő” ügyességi számokon kívül mindegyikben lehet tanulni is valamit. Most még három négy játékunk van készülő­ben, azokkal együtt már 200—250 embert is le tudunk kötni egy estére. — A hőskor' nem olyan régen, tavaly novemberben kezdődött — folytatja a „fő­nök” mondandóját Gábó Ka­talin játékvezető. — Az ak­kori hathetes KlSZ-vezető- képző iskola néhány hallga­tója és tanára ^felkereke­dett, elutaztunk Tatára, a Pest megyei KISZ-bizottság vezetőképző táborába, ahol már volt kaszinó. Egy este játszottunk, ellestük az öt­leteket, hozzátettük a ma­gunkét. Másfél hetes megfe­szített szellemi és fizikai munkával összeállítottuk a mi kaszinónkat. Az ország­ban csak Tatán és Miskol­con előztek meg bennünket. Eddig csak az alapötleteket építettünk be. mindegyik já­ték továbbfejleszthető, szinte vég nélküli variációkban. Óriási lehetőség a műve­lődési házak, ifjúsági klu­bok, diákotthonok, táborok, és ki tudja még hányféle játszva tanulni, szórakozni vágyó közösség részére. A tiszaligeti KlSZ-iskolá- sok most azt szeretnék el­érni, hogy a kaszinó műve­lődési feltételei — beleértve anyagi, technikai bázisát, „kiközvetítését” is, — minél hamarabb létrejöjjenek. Lát­va azt, amit már eddig az asztalra tettek, törekvésük teljes támogatást érdemel! Egri Sándor A kunszentmártoni József Attila Gimnáziumban a honismereti szakkör kiállítást rende­zett régi háztartási eszközökből. Harmincnál több tárgyat gyűjtöttek össze a szakköri ta­gok a U rt H '© © fa © X. s

Next

/
Thumbnails
Contents