Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-03 / 52. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁRCIUS 3. Az elmúlt hét végén rendezték meg Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban a nemzetközi jazz-weekendet. Telt ház előtt neves művészek léptek színpadra, többek között Pege Aladár és a lengyel Sun Ship együttes. Képeink az előadáson készültek. Haulin István Leo Smith és Pege Aladár együttese szórakoztatja a jazz- kedvelőket (Fotó: T. Z.) Jászberényben, Mezőtúron Népes mezőny, magas színvonal Megkezdődtek a diáknapok művészeti bemutatói Vasárnap Jászberényben a vers- és prózamondók, valamint Mezőtúron a néptáncegyüttesek, népi zenekarok, a népi hangszereken játszó szólisták, továbbá a pol- és folkbeat-énekesek, együttesek és a bábcsoportok fellépésével megkezdődtek a megyei diáknapok művészeti bemutatói. Mezőtúron, a művelődési központban tizenegy középiskolai néptáncegyüttes mutatta be műsorát. A végig kiegyenlített, jó színvonalú versenyen több kimagasló produkciót is láthattunk. A diákok — életkori sajátosságaikból adódóan — nem annyira érett stílusban, de kamaszos derűvel, bájjal mutatták be műsorszámaikat. Sok erdélyi táncot láthattunk, úgy tűnik, a távolabbi táncstílust megkedvelték a fiatalok, ám — mint a zsűri is elmondotta — a jövőben érdemes volna nagyobb figyelmet szentelniük a táncegyütteseknek az Alföld tánchagyományai nák ápolására is. Az együtteseket kísérő zenekarok nagymértékben hozzájárultak a bemutató sikeréhez. A legjobb táncegyütteseknek járó aranyokleveleket végül is a jászberényi Lehel vezér Gimnázium és az ugyancsak jászberényi 606-os számú Ipari Szakmunkásképző Intézet néptáncegyüttese, valamint a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet két táncosa: Bállá Tünde és Kábái Róbert kapta meg. Ez utóbbiak elnyerték a KISZ mezőtúri Városi Bizottságának ajándékát, míg a jászberényi gimnazistákat a megyei tanács nívódíjával jutalmazták. Ezüst oklevelet négy, bronzot szintén ■ négy együttes kapott. A Dózsa György Szakközépiskolában á népi zenekarok és a népi hangszereken játszó szólisták álltak a pódiumra. A zsűri tizenhat együttes, illetve szólista műsorát hallgatta meg. Az ösz- szességében jó színvonalú bemutatón a korábbi évekhez képest elsősorban az jelentett előrelépést, hogy éneklő népzenei együttesek léptek fel, műsorukban tehát az ének és a hangszer együtt szólalt meg. A citerazeneka- rok produkciója is színesebbé, gazdagabbá vált. Nem csupán hagyományos paraszti citerajátékot hallhattunk, hanem az újabb stílusirányzatokat is képviselték a diákok. A zsűri öt aranyoklevelet adott ki, amelyet Bracskó Zoltán, a szolnoki Szamuely Tibor Szakközépiskola szólistája, a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium citera-ének duója; Kormányos Ildikó és Gombás László, ugyancsak a meA néptánccsoportok egyik legjobbja: a jászberényi Lehel vezér Gimnázium együttese zőtúri Teleki Blanka Gimnázium citera- és énekegyüttese, a tiszaföldvári Haj- nóczi József Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola folk- együttese, valamint Mrena János, a mezőtúri Dózsa György Szakközépiskola diákja kapott meg. Az ezüst oklevelet négy, a bronzot pedig öt együttes, illetve szólista vehette át. Az álla- • mi és a társadalmi szervek nívódíjait Bracskó Zoltán szolnoki versenyzőnek, valamint a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium citera- és énekegyüttesének és a karcagi Mezőgazdasági Szak- középiskola citera- és dalkörének ítélték oda. A Teleki Blanka Gimnáziumban a pol- és folkbeat együttesek és szólisták, valamint a bábcsoportok léptek a közönség és a zsűri elé. A pol- és folkbeat- énekesek és együttesek műsorát a korábbi évekhez képest nagy fejlődés jellemezte. Elmélyültebbé vált a szövegértelmezés, a diákok zenei felkészültsége is javult. A dalokat tisztán, érthetően tolmácsolták. A műsorválasztásukat is dicséret illeti, bár még mindig kevés aktuális kérdésekkel foglalkozó politikai dalt hallhattunk. A zsűri aranyoklevelét végülis Dudás Zoltán a jászberényi Lehel vezér Gimnázium versenyzője, a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium polbeat duója, a jászberényi Erősáramú Szak- középiskola triója és a tiszaföldvári Hajnóczi József Gimnázium és Óvónői Szak- középiskola polbeat-együt- tese kapta meg. A zsűri két ezüst és három bronz oklevelet adott ki. Viszonylag kevés, mindössze öt bábegyüttes műsorát láthattuk, amelyek azonban igen színvonalasak voltak. A legjobb produkciót a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Szakközépiskola Napsugár bábegyüttese nyújtotta, ők kapták meg a zsűri aranyoklevelét. Ezüst és bronz oklevelet két-két csoport vehetett át. Száznegyven vers- ás prózamondó Jászberényben rendezték meg — ugyanfsak vasárnap — a vers- és prózamondó középiskolás diákok megyei versenyét. A házigazdák, a helyi középiskolák a példásan szervezett egész napos bemutatókra 140 vers- és prózamondó fiatalt láttak vendégül. Érdekesen alakult a vers- és prózamondók aránya. Tény, hogy a költői szép szavak még mindig jobban vonzzák a fiatalokat — hetvenhetén mondtak verset, hatvanegyen prózát — mint a szépirodalom más műfajai, de a néhány évvel ezelőttihez Viszonyítva a prózamondók aránya ugrásszerűen megnőtt. A témaválasztásban örvendetes a mai magyar irodalom népszerűségének növekedése, ugyanakkor ez a tény, kortárs ifjúsági irodalmunk szegényességére is fényt vetett. Az is feltűnő volt a zsűrik — ez főleg a. prózamondók versenyére vonatkozik — és a nevelők számára, hogy milyen szerények voltak a világirodalmi „kitekintések”, a tanulók alig választottak művet bemutatásra külföldi szerzőktől. Kétségtelen, hogy az életkori sajátosságok a témaválasztásban a mostani bemutatón jobban érvényesültek, mint az előző versenyeken, ám a beszűkülés, az egysíkúság veszélye is kísérthet, ha a vers- és prózamondó fiatalok nem gazdagítják tovább repertoárjukat. A prózamondók számának növekedése bizonyítja a fiatalok olvasás iránti igényének növekedését, ugyanakkor a tendencia a könnyebb „ellenállás” irányába is mutat: a novellát, a regényrészletet „csak” el kell mondani. Ez igaz, de hogyan? Ma még ebben — általában — elég nagy a járatlanság, az útkeresés, diák prózamondóink egy része most küszködik azokkal „a gyermekbetegségekkel”, amelyeken versmondó kultúránk néhány évvel ezelőtt már túljutott A legjobb vers- és prózamondókat arany, ezüst és bronz oklevéllel jutalmazták, a kimagasló teljesítményt nyújtókat meghívják az Országos Diáknapok reprezentatív rendezvényeire. T. E. — T. L. Éneklő ifjúság Húsz kórus hangversenye három helyen A KÓTA Szolnok megyei Szervezete, a megyei úttörő- elnökség és a megyei tanács művelődésügyi osztálya — csatlakozva a Magyar Rádió felhívásához — ebben az évben is meghirdette az „Éneklő Ifjúság” kórusversenyt a megye általános iskolás kórusai részére. Két héttel ezelőtt Jászberényben, Karcagon, Kun- szentmártonban és Tiszafüreden 27 általános iskolai kórus lépett pódiumra. . versengett az arany, ezüst, illetve bronz minősítésért. Az elmúlt hét végén tovább folytatódtak a verseny városi, járási fordulói: Tö- rökszentmiklóson. Kunhegyesen és Mezőtúron húsz kórus mutatkozott be. Szombaton két kamara- és négy nagykórus lépett fel Törökszentmiklóson. Mind a négy nagykórus arany minősítést kapott. Vasárnap délelőtt Kunhegyesen a szolnoki járás tíz kórusa adott hangversenyt. A helyi Dózsa György Általános Iskola szerzett arany, a martfűi Általános Iskola kórusa ezüst minősítést. A Pedagógus Szakszervezet helyi szakszervezetének különdíját a tiszaföld- vár—ószőlői Általános Iskola kórusa nyerte el. Vasárnap délután Mezőtúron négy kórus lépett pódiumra. A városi, járási fordulók befejeztével már a megyei bemutatóra készülnek a legjobb kórusok. Az Éneklő Ifjúság kórusverseny megyei döntőjét március 29-én Szolnokon. a Ságvári körúti Általános Iskolában rendezik meg. — E — A tiszaföldvári Hajnóczi József Gimnázium és Óvónői Szak- középiskola aranyokleveles polbeat-együttes Fotó: N. Zs. A rádió hullámhosszán Búzában Jtonkoly Moldova György terjedelmes riportkönyvéből, a Szent tehénből meglehetősen > érzékletes képet kaphatunk a magyar textilipar helyzetéről, állapotáról, az iparág dolgozóinak (vezetőktől a segédmunkásokig) mindennapjairól. Aki olvasta a könyvet, megtanulta: mi minden konzerválódott — némely esetben reménytelenül — textiipari üzemeinkben. A tévé egyik közelmúltban sugárzott ifjúsági műsorában szereplő textiles fiatalok szavai is az említett Moldova-könyv egynémely kitételeit erősítették. Vészharangot persze nem kell kongatni! — ezt sugalmazta a „Huszas stúdió” múlt heti riportja, amely szintén egy textilipari üzemben készült. Ez a riport a hallgató elé igyekszik állítani egy „jó üzemet”, amelynek vannak ugyan nehézségei, ám kollektív akarattal le tudják győzni azokat. Szóltak a vezetők, a régi és az új munkások eredményekről, helytállásról, sikertelenségekről, sikerekről. Tulajdonképpen minden adott volt ahhoz, hogy egy é'dekes jó riport készüljön, olyan, amelyikből kivillan egy-egy hiteles munkásportré is. Csakhogy a riporter a beszélgetőpartnereit túlságosan gyakran vitte olyan területre, ahol ők idegenül mozogtak. Ebben a némiképp kényszerhelyzetben születtek aztán sablonos, klisékre épülő válaszok, amelyek végeredményben a riport őszinteségének rovására mentek. Pedig a műsor anyagának zöme tiszta, értékes volt, de a hamisan csengő részek rontották, a mellettük lévők hitelét, a hallgató pedig töprenghetett: melyik a búza, s melyik a konkoly. S dolgát megnehezítette, hogy itt a konkoly is búzának volt álcázva. Operettről így és úgy Legjobb formáját mutatta legutóbbi adásában a „Gondolatjel”. A múzsák egyik neveletlen — és' úgy tűnik: nevelhetetlen — gyermekéről, az operettről szólt — mintegy esettanulmány jelleggel. Természetesen a mai operettjátszásra koncentrálva, s nem feledkezve meg a valódi és lehetséges befogadóközegről. a közönségről sem. Hallgattuk az operett művelőinek agitatív szavait, megszólalt a prózai színész, a rendező, sőt a közönség képviselője is. Hallottunk rajongó szavakat, s okos elemzést is az operett valódi tulajdonságairól; az ártalmatlan, kellemes, köny- nyed szórakozás — szórakoztatástól a hamis tudat terjesztéséig terjedt a skála. Megtudtuk, — egyik színművészünktől —. hogy sajnos az operettelőadásoknak nincs írásos visszhangja, kritikája (s ha netán van is: minek?). A műsor szerkesztője — vezetője, Rózsa T. Endre megfontoltan ütköztette és kommentálta az elhangzott véleményeket: egy pillanatra sem felejtve el, hogy végső soron egy álkonfliktusos műfaj helyzetériek, megítélésének konfliktusairól van szó, akár a „Csárdáskirálynőről”, akár az újabb, „amerikanizált” változatokról, a musicalről beszélnek. Poénnek is megfelelt, hogy a „Gondolatjel” előtt hangzott el, több értékes — és fülbemászó — zenei illusztrációval „A nápolyi dal száz esztendeje” című kitűnő sorozat legutóbbi adása. — eszjé —
