Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

1981. MÁRCIUS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Esti mese felnőtteknek Halász Judit és a Bojtorján együttes műsora Halász Judit csütörtökön délután a gyermekeknek is meg­tartotta műsorát Halász Judit és a Bojtor­ján együttes műsora — csü­törtökön este Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban — megle­petéssel szolgált a közön­ségnek. A Találkozások cí­mű pódiumest-sorozat elő­adásaként hirdetett műsor inkább szólhatott volna gyer­mekekhez, mint a nézőté­ren ülő felnőtt közönség­hez. Noha, a propaganda nem részletezte a műsorszá­mokat, tudjuk, hogy Halász Judit erre az estére József Attila-verseket. sanzonokat, prózarészleteket ígért, her íyette azonban gyermekda­lokat énekelt, mesét mon­dott, és mindössze egy Pe­tőfi és egy József Attila vers elmondásakor csillog­tatta előadóművészi képes­ségeit. Műsorának így is sikere volt, a közönség láthatóan élvezte az „esti mesét”, ab­ban viszont már nem lehe­tünk bizonyosak, hogy nem örült-e volna jobban, ha ez­úttal a prózai szerepekben is kiemelkedő teljesítményt nyújtó ■ Halász Judittal és nem a gyermekek „Jutka nénijével” találkozik. Az esten közreműködő Bojtorján együttes a közel­jövőben megjelenő nagyle­mezének dalait szólaltatta meg. A country muzsika fia­tal művelői — egyébként az előadás kezdete előtt alig egy órával a televízióban is bemutatkoztak műsorukkal — nyilvánvalóan nagyobb sikert értek volna el egy tinédzsereknek hirdetett koncert közönsége előtt. Kedves dalaik megalapoz­ták az est hangulatát, iga­zán csak sajnálhatjuk, hogy a közönség nem mindenkor méltányolta tehetségüket. Mint aíhogy azt is csak saj­nálhatjuk, hogy a csütörtök esti műsor nem folytatta a Találkozások című póddum- est-sorozat tiszteletre méltó hagyományait igényes, a felnőtt közönséghez szóló produkcióval. Az országos diáknapok előtt Gálaműsor Szolnokon Szolnokon, a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ­ban tegnap délután rendez­ték meg a megyei diáknapok gálaműsorát. A műsorban a művészeti bemutatókon a legjobban szerepelt középis­kolai kórusok, vers- és pró­zamondók, színjátszó csopor­tok, hangszeres szólisták és zenekarok léptek fel. Közü­lük került ki az a háromszáz diák, akik megyénket képvi­selve részt vesznek az orszá­gos diáknapok egri rendez­vénysorozatán április 29. és május 2. között. Úttörőknek Tudományos technikai szemle Szolnokon^ a Tallinn kör­zeti Általános Iskolában ren­dezték meg tegnap délelőtt az útitörő tudományos tech­nikai szemle megyei verse­nyét A versenyen a járási, városi szemlék legjobbjai — hatvannyolc csapat, több mint kétszáz 7. és 8. osztályos diák — vettek részt A csapatok négy kategóriában — termé­szetkutatás, technika, társa­dalomtudományok és orosz nyelv — mérték össze tudá­sukat A verseny legjobbjai továbbjutnak az országos szemlére. Kiállítások, hangversenyek T. E. Fotó: T. K. L. A KÖLTÖ AZ OLVASÓHOZ A versolvasásról általában Századunk elején, s a len­dület által még jó ideig, rendkívüli igény élt a ma­gyar olvasókban — a vers­re. Egy új Ady-költemény esemény volt és lehetett (igaz, Szabolcska is ilyen ha­tással volt olvasóira), éhes tudatok várták, jóllakhatat- lanul, az újabb és újabb táplálékot. Ma mintha megfordított köpönyegben rónánk iro­dalmunk most sem kevésbé rögös utcácskáit. Mert a vers nem esemény, a leg­nagyobb vers sem várt. va­lós igény által szükségletet betöltő, hanem csak az ol­vasóra rátukmált munka. „KINEK IR A KÖLTŐ?” Ezt a kérdést, rétegetzett társadalomról lévén szó, mindenki felteszi és felte­heti. Hát kinek is? Mondhatnánk, mindenki­nek, de ez túl általános megközelítés. Mondhatnánk, hogy a szakmának, de a ki­jelentés igaztalan voltán kí­vül elképesztő felháborodást váltana ki. A megoldás e kettő között van: a versolvasónak. Nem kell mosolyogni, kérem, a versolvasó fogalmaim sze­rint, rendkívül bonyolult fi­gura. 'Mert verset olvasni is tudni kell, csakúgy, mint megírni azt. Elemzésünk ép­pen ezért a másik alapkér­désen keresztül visz tovább. „MIÉRT ÉRTHETETLE­NEK A MAI VERSEK?” Ezt a kérdést a nem-vers- olvasók teszik csak fel, s meg kell mondjuk: megvá­laszolhatatlan. Egyszerűen azért nincs rá válasz, mert sem a mai, sem a régebbi versek nem érthetetlenek. Legfeljebb: versek. A versnek ugyanis nincs fogalmi ínyelven 'meghatá­rozható, leírható tartalma. A legtöbb félreértés ennek a ténynek a fel nem ismeré­sén alapszik. Ha pedig tar­talma nincs, a köznapi nyel­ven használt érthetősége sem létezik. Természetesen fogódzóink vannak, melyekbe bele kell kapaszkodnunk, nekünk, ol­vasóknak. Többnyire formai eszközök­ről van szó, költői képek­ről, hasonlatokról stb. Valamit ezek az eszközök kifejeznek. Valami többet, mint azok a szavak külön- külön, melyek alkotják őket (ez fontos). Tehát, mert kifejeznek, s nem jelente­nek, nem megértenünk kell a verseket, hanem megérez- nünk. Mivel a vers kifejeződés, és a saját érzelemvilágunk is kifejeződés (kifejeződik tudatunkban), az írott szö­veg és a megélt sors talál kapcsolódási pontokat egy­mással. Amikor a személyes sors és az irodalmi alkotás-vers közötti kapcsolódás, még számunkra elég homályosan, de létrejött, próbáljuk meg, a rezonőr szerepkörét fel­vállalva, la nemkapcsolódó pontokat megfigyelni, tehát az eltérésekre, különbözősé­gekre koncentráljunk! Két dolgot ismét megfigyelhe­tünk. Egyik, hogy 'mennyi­ben különbözik a lírai én személyes sorsa a miénktől. A másik: mennyit manipu­lál a pontosság érdekében a költő, az adott élményen. Ha idáig elértünk, nem fog ne­hezünkre esni, hogy külön­válasszuk a költőt és a vers főszereplőjét: a lírai ént. Mert hiszen belátható, hogy a költő annyira, és éppen csak annyira szereplője a versének, mint az olvasója. Így az olvasó teljes jog­gal. főszereplőként 'hatolhat a versbe, a versbéli történés vele és csak vele történi1$, az érzelmek, csak és kizáró­lag az ő érzelmei — azaz, birtokba veszi a verset. Zalám Tibor A jövő hét kulturális programjából Prósz Veronika iparművész alkotásán bók nyílik kiállítás szerdán Szolnokon, a Hely­őrségi Művelődési Otthonban. A kiállításion a művész tűvel és fonallal készített munkáit láthatja a közönség, s a meg­nyitót követően tanácsokat is kaphatnak az érdeklődők. A kiállítás április 4-ig lesz nyitva. Szolnokon, az Aba Novák teremben Fontos Sándor fes­tőművész alkotásaiból nyílik kiállítás csütörtökön. A tár­latot — amelyet Szabó G. László, a Csongrád megyei Tanács elnökhelyettese nyit meg — április 9-ig nézhetik meg a festészet barátai. Bartók Bélára emlékeznek szerdán délután Jászberény­ben, a Tanítóképző Főisko­lán. A díszteremben sorra kerülő ünnepségen Miklós Gyula tanszékvezető, főisko­lai adjunktus mond emlék­beszédet, az ezt követő hang­versenyen Czeglédi Zoltánné (oboa), Hagyó Lászióné (zon­gora), Telek Károlyné (zon­gora), Czeglédi Zoltán (gor­donka), valamint a főiskola harmadéves ének szakkollé­gistáinak kamarakórusa (ve­zényli Husznay Mária), és a gyakorló általános iskola ka­marakórusa (vezényli Csirke Béláné) ad műsort. Törökszentmiklóson a Ko­dály Zoltán Zeneiskola nö­vendékeinek hangversenyei­vel folytatódnak az iskola névadójáról elnevezett zenei napok rendezvényei. A diá­kok holnap délután 3 órától a gyerekeknek adnak hang­versenyt. A Bartók Béla mű­veiből összeállított koncertet kedden délután 6 órától a művelődési központ felnőtt közönsége előtt is bemutat­ják a zeneiskolások. A zenei napok programjai közül ki­emelkedőnek Ígérkezik a Mu­zsikás együttes péntek esti műsora, valamint a debrece­ni Kodály Zoltán Zeneművé­szeti Szakközépiskola leány­karának hangversenye. A KAPCSOLATTARTÁSTÓL AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSIG Az iskolák és a közművelődési intézmények közös munkája intézmé­Közoktatási nyelnk mindegyik típusában folyamatban van az új dokumentumok beve­zetése. Ezeknek szerves ré­sze a „tanórán és iskolán kí­vüli nevelés terve”, amely az 1972-es oktatáspolitikai ha­tározatnak azt a gondolatát hivatott valóra váltani, mely azt is az iskola kötelességévé teszi: „váljék a fiatalok mű­velődésének, alkotó kedvte­léseinek, értékes szórakozá­sainak szervező központjá­vá.” Másik oldalról közismert az is. hogy az 1974-es köz- művelődési határozat a folya­matos művelődés elengedhe­tetlen feltételének tekinti a közoktatási és közművelődé­si intézmények tartós, rend­szeres. pedagógiai célokat is szolgáló együttműködéséneik kialakítását. Hol is tartunk a köznevelési rendszer e két intézménytípusának együtt­működésében ? Az érdemi együttműködés helyett saj­nos ma még inkább csak egymás elképzeléseinek fi­gyelembe vételéről, puszta kapcsolattartiásról beszélhe­tünk. A tervekben sok még a frázis, ami nem elégséges a két tevékenység-rendszer koordinációjához, s a gya­korlatban sok a párhuzamos­ság is. A pedagógusoknak — főleg a középfokú iskolák­ban dolgozóknak (a talán túl­zottan is sokat vállaló tisz­teletreméltó kivételektől el­tekintve) — több feladatot kellene vállalniuk a közmű­velődésben. (Igazi „értelmi­ségi” létüknek ez egyébként nem lényegtelen kifejezése •is.) Van ahol viszont a köz- művelődésre is felkészült pe­dagógus azért felejthet el nyugodtan, amit a tanítókép­zőben (vagy éppen az egye­temen) tanult, mert e tudás­ra a településen senki sem kíváncsi. Arra is több példa van sajnos, ahol a néhány évvel ezelőtt kialakított is­kolai közművelődési igazga­tóhelyettesek státuszát sike­rült jól eltüntetni, esetleg más. helyileg „fontosabb­nak” ítélt célra felhasználni. Biztató kezdeményezések is jelzik azonban az utat, amerre már ‘megtörtént az elmozdulás. Javult — bár differenciáltan — a járási­városi szakigazgatás koordi­nációt irányító, szervező, se­gítő. ellenőrző munkája. Bő­vültek a találkozási lehető­ségek a közoktatásban és közművelődésben dolgozók között. Megindult a szemlé­letváltozás a partner-kapcso­lat megítélésében (talán va­lamelyest kevesebb az egy­mást bosszantó csipkelődés is). A korábbi — meglehetősen rendezvényközpontú — kap­csolattartás átalakulóban van. (Dg hányszor ébred még fel — néha joggal — a gyanakvás egy-egy — nem könnyűzenei — rendezvény kapcsán, ha pl. túlzottan sok­nak tűnik a jelenlévő fiata­lok száma, hogy aligha a ki­nevelt értéktisztelet vezette őket az érdeklődésben.) Nö­vekedett a kapcsolat tartós­sága, rendszeressége, peda­gógiai célzatossága is. Egy­re több tanítási órán végzik kellően sokoldalú infonmá- oióforrás-rendszerre építve munkájúikat a pedagógusok (gyakorlatilag is kihasználva a közművelődési intézmé­nyek adottságait is), s a köz- művelődés is mind többet tesz sajátos eszközeivel az is­kolai felzárkóztató, képes­ségfejlesztő. tehetséggondozó munka érdekében. Különösen szoros és ter­mékeny az együttműködés már ma is az iskolák, a könyvtárak és a múzeumok között, de sokat fejlődött az utóbbi években a Megyei Le­véltár tanulóifjúság irányá­ban kifejtett tevékenysége is. Gazdagodott a kapcsolat- rendszer az iskolák és a mű­velődési otthonok között is. Főleg Szolnokon hozott nagy változást a Megyei Mű­velődést és Ifjúsági Központ felépítése, ahol a tanuló fia­talok minden rétege és kor­osztálya talál rendszeres mű­velődési. szórakozási lehető­séget. A tanulóifjúság művé­szeti nevelésében évek óta nagy jelentőségű az Országos Filharmóniai iskolai hang­versenysorozata. a ..szak­munkástanulók színháza”, a iJrendhagyó irodalmi órák" rendszere, s legújabban az ..iskolaszínház” kialakítása is (a műsortervbe évről évre beillesztett gyermekdarabo­kon kívül). Kedvezően ala­kult a mozik és az iskolák kapcsolata is. intézmény- Melyik rendszernek kell többet tennie a kapcsolatok terv- szjerű együttműködése fej­lesztésében? (Igazi sarkala­tos kérdés, sokszor bizony erősen presztízs jellegű en­nek megválaszolása!) Nem elmarasztalás az. ha azt mondjuk: az iskolának! Hi­szen a közoktatás „szállítja” a közművelődés „alapanya­gát”. Van ahol máris jól ..szállítják” ezt az „alap­anyagot”. A nemrégiben me­gyei tanács nagydíiával ki­tüntetett. szolnoki Varga Katalin Gimnázium évek óta végzett kísérleti munkája, pl. — többek között — igen jól szolgália ezt a célkitű­zést is. (A közelmúltban megjelent akadémiai kiad­vány ezt részletesen repre­zentálja.) Aki puszta egyen­lőségjelet tesz a két intéz­ményrendszer tennivalói kö­zé. az a jelen és a jövő közé teszi ezt. Az oktatás ezt a perspektivikus startégiai fel­adatot nem háríthatja el ma­gától. „Nincs nálunk nélkül semmi a közművelődésben” — mondják egyszer egyszer az iskolák egy hányadában s nem is gondolják hogy ez a lebecsülő szándékkal megfogalmazott mondat, többnyire mennyire igaz is. (s mennyire önkritika, ha a másik fél szegényes eredmé­nyeire akarnak utalni vele. természetesen Nem vitás ezzel együtt sem az. hogy mindkét intézményrendszer­ben megvannak a sürgősen megoldandó tennivalók is (mégpedig a legtöbb éppen a ..sejtekben”, az intézmények­ben). Nem várathat tovább magára a nevelésközpontú, összehangolt tervezés, a te­vékenység érdemi integráció- ia. (kis településeken az in­tézmények szervezeti integ­rációja is indokolt!), a tanu- lóifiúság iskolán kívüli kul­turális foglalkoztatásának ió- val szélesebb körűvé tétele, a klubmunkában észlelt tar- talmi-Szervezeti megtorpanás \úira~íendítése. laz lasek'özáll- lománv (vagy éppen a he­lyiségek) kölcsönös (haszná­latának továbbfejlesztése s az e célokat Szolgáló össze­hangolt felügyeleti, tovább­képzési. irányítási rendszer kiépítése, a helyenként meg­lévő elavult, akcióközpontú ..görcsök” teljes oldása. Érvényesíteni kell a gya­korlatban is azt a ..kétszer kettő négy” jellegű alapigaz­ságot. hogy a két intézmény­rendszer eszközeivel ugyan­azokat a célokat kell szol­gálnia. hogy az együttműkö­dés nem teher, nem ..segít­ség” a másik intézményen, hanem ez ielenti azt. hogy egyáltalán mindkettőben iól végzik a dolgukat azok. akik­nek ott van a munkahelyük, s ez egyértelműen a jövő társadalmának igénye. Tudjuk .persze azt is. nem­csak a .sejtekben” vannak tennivalók! Mennyi jó gon­dolat és szellemi termék fo- galmazódbtt meg már e téren is a gyakorlat munkatársai által (nevelési központok ki­alakítása. iskolai és közmű­velődési könyvtárak együtt­működése. stb.). s mennyi a ió kísérlet, mely mind akkor hasznosulhat, ha az irányí­tás vállaira veszi azokat, s megköveteli a beváltak szé­les körű megvalósítását. Vincze Sándor a megyei tanács vb művelődésügyi 'osztályának vezetője Az NDK Kulturális és Tájékoztató Központban a napokban G. E. Lessing, az ismert német meseíró halálának kétszázadik évfordulója alkalmából a korábban meghirdetett gyermek- rajz pályázat anyagából nyílt kiállítás. Száz NDK és száz magyar diák művei láthatók a kiállítóteremben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents