Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-22 / 69. szám
1981. MÁRCIUS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Köszöntünk, Életgyár! Az első pillantásra meghökkentő kifejezést Karácsony Benő erdélyi magyar író regényhösé- től, Felméri Kázmértól a Napos oldal főszereplőjétől kölcsönöztem. ö nevezi életgyárnak a tavaszt. Hogy kissé nyers? De milyen igaz! A természet, ez a kortalan. minden évben megifjodó tünemény tegnap szikrázó napsütéssel indította be idei nagyüzemét. Mert ha belegondolunk, a tavasz életgyár is, rügyfakasztó, virágnevelő. És szemlesütve fintoroghatunk ugyan a túlságosan „direkt” megfogalmazás miatt, azt azonban aligha tagadhatjuk; soha ilyen sürgetően nem érzik a különböző nemű élőlények, hogy egymáshoz tartoznak. Ez is a tavasz. És persze még nagyon sok egyéb, kevésbé felüdítő: megduzzadnak a folyók, a mély talajú földeken nyögdécselve araszolnak a gépek, az emberek sápadtak a vitaminéhségtől. .. Mindenkinek mást jelent a tavasz. Mást a tegnap örök hűséget esküdött ifjú pároknak, mást a tegnap életet adó édesanyáknak, mást a hatvankét év előtti tavasz sajnos egyre kevesebb élő történelemformálójának, mást a verőfényben vihorásző süldőlányoknak és mást a közelükben békésen nap- fürdőző nyugdíjasoknak. Sok jelentésű évszak, mégis egyet jelent: újrakezdést, vagy fennkölteb- ben: teremtést. Bizony, ilyen egyszerű a tavasz. Illetve ilyen bonyolult. .. — dó — Karcagon szervezik „Harmincasok” klubja Karcagon, a KISZ és a Hazafias Népfront városi Bizottsága, valamint a Déryné Művelődési Központ helytörténeti előadássorozatot indított azzal a céllal, hogy azok a fiatalok, akik az utóbbi években települtek a városba, megismerkedjenek Karcag múltjával, hagyományaival. A sorozattól — melynek első előadását a közelmúltban tartották meg — azt is várják, hogy a hallgatóság soraiból olyan közösség szerveződjön, amely a későbbiekben lehetőséget teremt a „Harmincasok” klubjának életre hívására. A klubban a korosztályhoz tartozó értelmiségiek és munkásfiatalok találkoznának, vitatnák meg közös dolgaikat. A csecsemőgondozási vetélkedőn első a vargások csapata A Magyar Vöröskereszt Szolnok megyei vezetősége és a megyei tanács egészség- ügyi és szociálpolitikái osztálya az ifjúsági vöröskeresztes mozgalom hatvanéves évfordulója tiszteletére csecsemőgondozási vetélkedőt hirdetett a megye közép- és felsőfokú oktatási intézményeiben tanuló fiatalok részére. A fiatalok családi életre nevelését segítő kezdeményezés széles visszhangra talált, a felhívásra megyénk oktatási intézményeinek feléből érkeztek nevezések. A vetélkedőre tizennyolc csapat részvételével tegnap délelőtt • került sor a szolnoki Kolozsvári úti bölcsődében. , A fiatalok a szellemi totó kitöltése után a gyakorlatban mutatták be a csecsemő ' helyes táplálásáról, öltöztetéséről, gondozásáról szerzett ismereteiket. A nagy sikerű vetélkedőn első helyezést a szolnoki Varga Katalin Gimnázium csapata érte el. Az első három helyezett csapat könyv- jutalomban részesült. Képünk a vetélkedő gyakorlati feladatainak megoldásáról készültek. CSALÁDOK, HÁZTARTÁSOK Változó idő, változó társadalom Az 1980. évi népszámlálás adatai szerint az elmúlt évtizedben jelentősen növekedett a háztartások száma. Magyarországon jelenleg 3 millió 700 ezer háztartás van, Budapesten 800 ezer, Szolnok megyében 154 ezer. Általános jelenség azonban, hogy csökken a háztartások nagysága. Míg 1970- ben országosan száz háztartásban 295 személy élt, a múlt év januárjában ez a szám 280 volt. Tovább vizsgálva az adatokat, megállapítható, hogy a fővárosban ez a szám a legalacsonyabb, itt száz háztartásban mindössze 242 személy él, a megyék közül Csongrád megyében 265, a legmagasabb pedig Szabolcs-Szatmár megyében, ahol 317 személy él száz háztartásban. Nálunk 100 háztartásra 283 személy jüt. Mi az oka a „létszámcsökkenésnek?” Az egyik, hogy az elmúlt évtizedben erőteljesen nőtt az egyszemélyes háztartások száma. Jelenleg 720 ezer ember él egyedül, akiknek mintegy kétharmada nő, és 70 százalékuk az idősebb korosztályhoz tartozik. Ha a háztartások összetételét, a keresők száma szerint vizsgáljuk, a legszembetűnőbb, hogy jelentősen és folyamatosan növekszik azoknak a háztartásoknak a száma, amelyekben csak nyugdíjasok élnek. Jelenleg a 3 millió 718 ezer háztartás egynegyede aktív kereső nélküli. Ugyanakkor a háztartások több mint egyhar- madában két kereső van. A népszámlálás adatai azt mutatják, hogy hazánkban több évtizede folyamatosan csökken az átlagos család- nagyság. Jelenleg a családoknak több mint egyhar- mada gyermek nélkül él. A családösszetétel alakulását a gyermekszületések alakulása mellett az is befolyásolja, hogy az életkor meghosszabbodásával, a gyermekek önálló keresővé válásával és korai házasságkötésével egyre több idősebb házaspár maradt velük együtt élő gyermek nélkül. Az adatok ugyanakkor azt bizonyítják, hogy az ideálisnak tekintett háromgyermekes családtípus még nem vált általánossá, sőt az elmúlt évtizedben a három és több gyermekkel élő családok aránya csökkent Budapesten van a legkevesebb három és többgyermekes család, az összes családoknak mindössze 3 százaléka. A községekben ez az arány 8 százalék. A családok gyermekszám szerinti összetétele megyénként jelentősen eltérő. A száz családra jutó gyermekek száma Szabolcs-Szatmár megyében átlagosan 127, Veszprémben 120, míg Csongrád és Heves megyében mindössze 97. Baranya és Heves megyében a legtöbb az „egyke”, az itt élő családok 35 százalékában egy gyermek van. Megyénk a középmezőnyben tanyázik, nálunk száz családban átlagosan 106 gyermek él. A három és több gyermekkel élő családok aránya kiugróan magas Szabolcs-Szatmár megyében, 12 százalék, míg a nagycsaládok aránya Somogy megyében mindössze 5 százalék. Szolnok megyében 5150 családban él három gyermek, 1800 az olyan családok száma, amelyek 4 vagy annál több gyermekről gondoskodnak. Még egyszer a Holt-Tiszáról Holt-Tisza-parti csendélet Nem hamarkodják el a rendbetételét Egyik ismerősömtől hallottam, hogy az ő gyermekkorában még olyan tiszta volt a szolnoki Holt-Tisza, hogy a csónakból látta a horog körül settenkedő halakat. Most aztán guvaszthatja a szemét nem lát a felszín alá. Zavaros, piszkos a víz. Pedig most kellene, hogy tiszta legyen, mivel a Tiszán számolni kell a víz- szennyezéssel, és annak tartós beköszöntésekor jól jön a tartalék ivóvízbázis. Mindenekelőtt ezért kell rendbehozni a holtágat. — bár a sportolási, üdülési, hor- gászási szempontok sem mellékesek. Lapunk az utóbbi évek folyamán többször szót emelt ennek érdekében. A vízügyi és a tanácsi szervek vezetői egyetértettek velünk abban, hogy mindenekelőtt a parton kell rendet teremteni. Az egyetértésnek azonban még kevés eredménye van. A medernek az Áfor-telepi szakaszán a vízparttól távolabb szorult ugyan néhány kerítés, de néhol még a közterületen a víztükörig fut a drótháló, útját állva a horgászoknak és a kirándulóknak. A trágyadombok garmadája sem tűnt el. sőt itt— ott szaporodott. Ügy látszik, az öntudatra és a környezetvédelemre való hivatkozás hiábavaló, erélyes hatósági intézkedéssel kellene itt rendet teremteni. Tegyük hozzá: nagyon ideje "volna már. És nemcsak a szóbanforgó helyen, hanem a vele szemben lévő részen és a meder többi szakaszán is. A kertvárosi vízpart kb. hat kilométeres szakaszának rendbetételére tavaly született döntés. Az első — a négyes főútvonal melletti zsiliptől a Tiszavirág utcáig terjedő — szakasz munkálatainak jó részét 'már tavaly el kellett volna végezni. A tervekben burkolt út építése, szalonnasütő helyek kialakítása, parkosítás, fásítás, vízhez vezető lépcsők építése szerepelt. A terv azonban egyelőre csak terv maradt. Az út burkolása talán az idén megkezdődik, A másik két kertvárosi szakasz (a Tiszavirág utcától a sportrepülőtérig, illetve onnan a repülőtérig terjedő rész) rendezése ügyében érdemi eredmény nem mutatható fel. Azon túl, hogy felbolygatták az ottani lakosok kedélyállapotát, nem sok történt. A vízparti út kiépítése ugyanis ezeken a szakaszokon részben csak kisajátítással oldható meg. Ez az intézkedés azonban sok melléképület és jó néhány családi ház szanálásával járna. Hogy mennyivel, azt még pontosan nem lehet tudni, mert a valóságos telekhatárokat csak június végére tűzik ki. Joggal vetődik fel|a kérdés: van-e ennek érteiltme nem kellene inkább más megoldást választani? Az illetékesek inkább arra hajlanak, hogya part feltöltésével egygya- logutat építsenek ott ki. Az ottani lakosok vagyonvédelmi okokra hivatkozva még az ellen is tiltakoznak. Summa summárum. nagyon lassan halad (?!) a Holt-Tisza partjának rendbehozása. Ez pedig csak ,az első és az egészhez képest viszonylag kis feladat. Előbb utóbb építeni kell oda egy szivattyúházat, hogy a folyamatos vízcsere biztosított legyen. A meder kotrása sem odázható el évtizedekig. Ha tartalék ivóvízbázist akarnak itt, akkor meg kell szüntetni a közülefek és a magánházak szennyvizének a mederbe eresztését is. A városi tanács megbízást adott a KEVITEKV-nek egy tanulmányterv készítésére. Az mutatja majd ki, hogy a Holt-Tisza körzetében — ideértve Szájait és Rákóczifalvát is — mit lehetne tenni a szennyvízelvezetés érdekében és kik lehetnek ebben a beruházásban a városi tanács partnerei. Mindebből kitűnik, hogy igen nagy mérvű és óriási összeget felemésztő munka a szolnoki Holt-Tisza teljes rendbetétele. Nagyságánál fogva nem is végezhető el egyik évről a másikra. Ennek tudata azonban nem csökkentheti senki felelősségérzetét, és nem adhat felmentést a napjainkban elvégezhető, sürgető feladatók alól! Víztükörig fut a kerítés S. B.
