Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-21 / 68. szám
1981. MÁRCIUS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hétvégi hívogató Zenei napok Törökszentmiklóson Józsa Lajos szobrai Karcagon Ezen a hétvégén több kulturális program közül választhatnak az érdeklődők. Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban ma délután két órától a megyei diáknapok gálaműsora várja a látogatókat. A műsorban kórusok, színjátszó csoportok, vers- és prózamondók. táncegyüttesek, hangszeres szólisták és zenekarok lépnek a közönség elé. Holnap délelőtt fél 10-től ugyancsak a Művelődési és Ifjúsági Központban rendezik meg az ifjúsági klubok megyei találkozóját. Törökszentmiklóson ma délelőtt a zeneszerző emlék- léktáblájának megkoszorúzásával kezdődik meg a Kodály Zoltán zenei napok rendezvénysorozata. Az úttörő kulturális seregszemle délelőtt 9 órakor kezdődő gáláim űsor a utóin a művelődési központban délután 6 órától pávakörök, citerazenekarok, kórusok adnak műsort. A karcagi Déryné Művelődési Központban Józsa Lajos szobrászművész alkotásaiból nyílik kiállítás ma délután 5 órakor. A kiállításon — amelyet dr. Tóth Ervin nyit meg — Józsa Lajos csaknem harminc szobrát tekinthetik meg az érdeklődők március 29-ig. A jászberényi Déryné Művelődési Központban holnap délután 3 órától táncház várja a gyerekeket, szüleiket pedig szaktanács- adó szolgálat, amelynek témája ezúttal a házi barkácsolással is elkészíthető bútorok kivitelezése lesz. BALLAGÁS A fiatalokat meg kell érteni. Tömör megállapítás, sokszor halljuk. De az ellenvéleményt is: a mai fiatalokat nem lehet megérteni. Mióta tart ez a vita? A kérdésre ez a válasz is lehetséges: amióta generációk élnek a földön. De úgy hisszük, nem ez a lényeg. Ennél sokkal fontosabb, úgy értsük meg a fiatalokat. hogy az hasznukra váljék, s meg nem értésünk kifejezése — a nevelés részeként — nemcsak tapintatos, de célszerű legyen. De hogyan értsük meg azokat az ifjú emberkéket, akikről Alrnásj Tamás Ballagás című filmje szól. Tizenévesen mindenki ösztönös forradalmár. De talán az sem sértő, ha lázadót írunk. A határvonalak ugyanis elmosódhatnak, naivitás vagy maximalizmus lenne egy tizenéves ember kétől a tudatosságot teljességében számon kérni. Talán jó lenne, ha így volna, de nem így van. Ha úgy tetszik az életkori sajátosság. Ám az értelmetlen pusztítás mór nem kizárólag az ifijükön tévedések) kategóriája. Már pedig Almási Tamás filmjében — a forgatókönyv társzserzője Nagy András — rombolnak. A ballagáskor a búcsúztató évfolyamnak — tizenhét évesek, ők a III. C. osztály — valahogy „szűk a világ”. A vélt kiút a házibuli, de ez sem sikerült. Beszöknek az iskolába, izzé-porrá törik a berendezést. A film további része tulajdonképpen analízis. Miért csinálták? Nos. erre nem kapunk választ Almási Tamás fillmjéből. De sok mindent gondolhat a néző. Esetleg azt is. hogy parabolát lát. az osztály rossz közérzetében tágabb értelmezést kell keresni. Tételezzük fel, hogy ez az alkotói szándék, s a diákok egy tisztább, igazságosabb. hasznosabb életigenlés érdekében lépnek pástra, s társadalmi igényt személyesítenek meg. Vizsgálhatjuk így is a filmet, nincs ebben semmi 'tabu. hiszen az előzőén feltételezett szándék teljes mértékben megegyezik politikai törekvéseikkel. zik a megújhodással, az útkeresések néha időlegesen zsákutcába jutnak. Ugyanez — senki sem tagadja — más vetületben is igaz lehet, szélesebb körben. De más a tudatos jobbítás és a mindent tagadás szándéka. A Ballagás fiataljainak magatartását ahhoz a betegéhez lehet hasonlítani, aki elmegy az orvoshoz, de nem tudja elmondani, hogy mi baja. Legalább annyit mondjon. hogy hol fáj. kérdezheti a feltételezett orvos, de a „beteg” ezt sem tudja megmondani. Még csak hozzávetőlegesen sem. Mert bizony a Ballagás fiataljainak panaszaiból sem tudunk meg semmi pontosat. Miért rossz a közérzetük. „Csak”. Pedig oon,tokba szedték a sérelmeiket, de ezek evidenciák, ha úgy tetszik álproblémák. Nincs diagnózis, nincs terápia. Pedig nálunk minden jogos és okos panasz már vizsgálódás tárgya lehet. De a „csak”-ot. hogy lehet „körüljárni?” Ahogy az ígéretes tehetségű, de a felemásságok labirintusában eltévedt rendező. Almási Tamás tette. A vizsgálódás eredménye is a „csak” szintjén maradt. Éppen a következetlenségek miatt: a mindennapos valóságot csak jelzi a film. a Parabolát viszont röghöz kötötten építi fel. Még bonyolultabbá és kér- dőielesebbé válik a Ballagás — jegyzetünk elején már céloztunk erre — ha arra gondolunk. hogy a mai tizenévesek is nézői a filmnek. Mert — ha nem is túl könnyű — a mai harmincasok, negyvenesek vagy idősebbek — nem azért, mert olvan „okosak”, hanem mert több élettapasztalatuk van — már felismerik az árnyalatokat. De a harmadik, negyedik A-sok. B-sek. C-sek? Azok íav is felfoghatják: a filmbeli III. C. akart valamit — most annak tartalmától. célszerűségétől tekintsünk el — de minél közelebb kerültek az Élethez, annál jobban elfelejtették közösségi gondjaikat, lekötötte őket egyéni sorsuk, a magánélet öröme, szomorúsága. Köztudott, hogy az iskolá- De az a tény: ha a nézőt ba — s szerencsére nálunk a •— a jegyzetírót. — ilyen középiskolába is! — a leg- messzire vezető gondok és különbözőbb társadalmi ré- ellentmondások felvetéséig tegekhez tartozó szülők gyér- inspirálta Almási Tamás mekei járnak. Tehát gvűitő- filmje, ez azt bizonyítja, pontja az iskola a meglévő hogy nem hatástalan — rész— még feloldatlan — társa- teteiben nagyon igényes és dalmi érdekellentéteknek is. ígéretes — munkáról van Elképzelhető, hogy a “jogos szó. — Csakhát a szándék és és a vélt sérelmek eljuttat- az eredmény nem mindig nak addig egv osztályközös- azonos. Bizonyíték erre a séget. hogv elégedetlenségé- Ballagás, amely bizony elég nek hangot adjon. A ma is- felemás módon sikerült, kólája az átalakulás korát éli. konzervatívizmus ütköA kertészkedő pincér Mivel tölti a szabad idejét? Egy teljesen új világot nyer ________________________általa az ember_______ H a jól emlékszem, a régi rómaiak mondogatták, hogy a kerti a kertészkedés megóvja az embert a három Legfőbb rossztól: az unalomtól, a szegénységtől és a bűntől. — Van benne igazság! — csillan fel a szeme Kecskés Pálnak, a Szolnok Étterem pincérének, aki egy lakáscsere folytán maga is kerttulajdonossá vált tavaly. Egy év ugyan nem nagy idő, mint ahogy maga a kert sem nagy (mindössze 200 négyzetméternyi) ám aki olyan kedvvel lát neki a megművelésének, mint ez a har- mincegynéhány esztendős fiatalember, annak ennyi is elegendő a tapasztalatszerzésre. Elsorolta, mi mindent dolgozott kertjében az elmúlt év őszén. De mát csináltak például a legutóbbi vasárnap? — örülök, hogy többes számot használt, mert ez így jogos. A feleségem ugyanis „városi lány” létére, — óvónő — szívesen segédkezik. Nem beszélve Zoltánról, a kétesztendős fiunkról, akinek a buzgalma nem ismer határt, ha ide a kertibe beszabadul. Hogy ebből olykor több kár származik, mint haszon? — ezzel nem is törődünk. A gyerek boldog, hogy a lenyesett ágacskákat ő hordhatja kupacba, s má ennek annyira örülünk, hogy nem bánjuk, ha néhány ilyen-olyan, általa letaposott palántát pótolni kell. — Szóval, a legutóbbi vasárnapon ... — Ja, igen. A rózsákat metszettem. A futórózsákhoz ugyan alig nyúltam, azokat csak zöldre vágtam. Viszont a tearózsákat teljesen visz- szanyestem, mert elhanyagoltak voltak és túlburjánzott mór szinte minden bokor. Valamennyit kibontottam, jól kitisztítottam, töveikből a sok száraz levelet kikapartam, végül a földjüket is meglazítottam, hogy az esővíz minél jobban hozzáférjen a gyökereikhez. Sort kerítettem a sóskára és a szamócára is: ezeknek a bokrait is kitisztítottam, a földjüket gyomtalanítottam és felástam, el ne felejtsem a legfontosabbat: kinyitottama szőlőt, amit a legközelebbi szabad napomon szeretnék majd megmetszeni!... Ezzel átlendülünk a jövő idő — a még elvégzésre váró feladatok — birodalmába. Tervekkel, szándékokkal zsúfolt ez a világ is: mert a szőlőn kívül metszésre várnak a piszke és a málnabokrok is, az őszibarackfák is. De hogy állunk a szegénységgel?! — Kecskés Pál nem veszi rossz néven a kérdést. Válasza nem tekinthető ugyan részletekbe menő adóbevallásnak, ám nem tagad- jai hogy mint pincér, jól keres. Nem olyan csillagászati összegeket ugyan, mint némelyek feltételezik, de lóm, a kétszobás lakást sikerült háromszobásra cserélniük. — És ebben szerepe van a kertnek is — fűzi tovább a szót Kecskés PáL — Nem mintha óriási bevételhez juttatna bennünket, de a saját szükségletünket sok mindenből fedezi. A tizenkét szőlőtőkés lugasunk például any- nyit termett tavaly, hogy abból a szőlőből, amit már nem tudtunk megenni, ötvenliter- nyi must csurgott ki. A borból még most is van, erre sem kell pénzt kiadnunk. És a másik: mióta ez a kert van, azóta kevesebbet járunk szórakozni, kevesebbet szaladgálunk ide-oda. Rengeteget spórolunk meg így is, anélkül, hogy közben magunkat szegényítenénk: mert téved, aki azt hiszi, hogy az ilyen foglalatosság beszűkülés. Ellenkezőleg: egy teljesen új világot nyer általa az ember! Sokszor elgondolkozom egyik-másik fiatal sor- 'sán, akik nap mint nap ott töltik nálunk az étteremben a délutánt, az estét. Alig- alig beszélgetnek, s ha megszólalnak, legtöbbször csak annyi a mondandójuk: pincér, még egy kört! Lehet persze, hogy némelyek jól érzik így magukat. Én viszont azt mondom: százszor inkább a kert! — káposztás — A szolnoki helyőrségi művelődési otthonban a napokban nyitották meg Se’’ Margit művésztanár textilkép és grafikai kiállítását. A tárlaton huszonnyolc batiktechruikával készített textiképet és huszonöt grafikát láthat a közönség. Jól harmonizál mindezekhez Pogány Gábor — ő a Képzőművészeti Szakközépiskola végzős tanulója — néhány igen karakterisztikus szoborportré ja. — Hány év „termése” ez a kiállítás? — ez első kérdésünk Sebők Margithoz a nagyszerű tárlat láttán. — Az utóbbi négy év anyagát válogattuk össze, a ÁLARC NÉLKÜL Beszélgetés Sebők Margit művésztanárral textiképék régebbiek, a gra- fiaki anyag egészen friss. — S főleg ez utóbbi hatott a nézőkre a felfedezés örömével. Nem azért mintha a batiktechnikával alkotott remek munkáit nem csodáltuk volna meg, hiszen a változást, az örökös megújulást ebben a technikában, ilyen kifejezőerővel még nem láttuk mástól. .. De az Álarcban című grafikai sorozat ennél is frissebb élmény. — Régen foglalkoztat a különböző emberek kapcsolata. Sok a hétköznapi álarc, — sajnos, sokak az álarc kedvéért leplezik el, majd felejtik el igazi önmagukat. — Mit tehet ez ellen a grafikus? — Nagyon sokat, úgy gondolom. Ha szembesíti az őszinte emberi arcot, szándékot. a hamissággal, az álarccal. — talán nem hiábavaló munka. — A kiállítása megnyitóján igen sok volt a gyermek is. Művésztanárként hirdették kiállítását. Nagy hitet és tisztességet érzek ebben a tanári hivatás iránt. — A szolnoki Beloiannisz úti Általános Iskolában tanítok, elválaszthatatlannak tartom alkotókészségemet a pedagóguspályától. A tárlaton a gyerekek a tanítványaim voltak. — Láttuk, milyen szeretettel „csüngtek” magán. S ha már itt tartunk: mi a véleménye az általános iskola vizuális nevelőmunkájáról. — Sajnos, a rajztanítás és a vizuális nevelés nem esett mindig egybe. Az új tantervek. amelyek fokozatosan kerülnek bevezetésre sokkal nagyobb lehetőséget adnak a nevelőnek az eddiginél. Ez reménykeltő... Sebők Margit művésztanár élményt adó, nagyszerű kiállítását március 24-ig nézhetik meg az érdeklődők, naponta 10—18 óráig. — ti — Fotó: N. Zs. Szolnokon Fiatal művelődésügyi dolgozókat tüntettek ki Évek óta hagyomány már, hogy a Tanácsköztársaság évfordulója alkalmából fiatal művelődésügyi dolgozókat* társadalmi aktivistákat tüntetnek ki. Tegnap, délelőtt, a megyei tanácson rendezett ünnepségen, amelyen részt vett dr. Boros Ottóné, a megyei pártbizottság osztályvezetője is, — dr. Vincze Sándor, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője megemlékezett a Tanácsköztársaság kikiáltásának 62. évfordulójáról, elsősorban a dicső 133 nap kultúrpolitikai törekvéseit méltatva. Ezt követően értékelte az előző ötéves tervben elért eredményeket, majd a további feladatokról szólva hangsúlyozta a fiatalok szerepét céljaink megvalósításában. A beszéd után Sípos Károly, a megyei tanács elnök- 'heiyetíese kitüntetéseket adott át A Szocialista kultúráért kitüntetést Emesz Éva, a jászberényi 606-os számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára, valamint Pravda Julianna, a nagykörűi művelődési ház igazgatója kapta meg eredményes munkája, s kiemelkedő társadalmi tevékenysége elismeréseként A Kiváló munkáért kitüntetést Agócs Zsuzsanna, karcagi tanítónő, Bíró Balázs, a jászladányi Egyetértés Tsz előadója, Kádas Mária, a tiszaföldvári Hajnóczy Gimnázium és Szakközépiskola tanára, Ná- dai Györgyné a kisújszállási Kisegítő és Foglalkoztató Iskola gyógypadagógusa, valamint Papszt Judit, a Verseghy Ferenc megyei Könyvtár könyvkötője vehette át. Hét fiatal nevelő pedig miniszteri dicséretben részesült. A kitüntetések átadása után Zámbó Árpádné, a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságának titkára mondott pohárköszöntőt, majd végül a kitüntetettek nevében Rózsa Endre, a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium és Szakközépiskola tanára köszönte meg a jobb munkára ösztönző elismerést. Segít a könyvtár Egyre jobban beilleszkedik Tószegen a községi könyvtár a közművelődési tevékenységbe. Segíti a munkahelyek és a művelődési ház rendezvényeit. megszervezte az oktatók. s a könyvbarátok klubját. Rendhagyó irodalmi óflák, író-olvasó találkozók, könyvkiállítósok is „fémjelzik” az intézmény dolgozóinak aktivitását. KISS ISTVÁN: Népgyülés a mezőn hajnali nap fel- dugta nagy. aranysárga arcát a láthatáron, az tán végigpillantott a legelőn. Pillantásának nyomán a sok har- matcsöpp úgy csillogott- villogot, mintha valaki játékos jókedvében éjjel drágakővel szórta volna be a mezőt. A karámban lustán he- verésztek a juhok. Várták, hogy a juhász kiengedje őket a legelőre. De a juhász még nem jött. Erre egy fiatal kosnak okos ötlete támadt: — Birkatársak — bégette izgatottan —. tartsunk konferenciát! — Az eszed tokja! — formed t rá egy bölcs birka. — Inkább bégessünk. Hátha meghallja a juhász. Ámde az ifjú nem hagyja magát. Azt mondja, meg kell már tárgyalni a legelőkön uralkodó áldatlan állapotokat. Arról van szó. hogy itt már évezredek óta a juhászok, a pulikutyák, a szamarak meg a torkos farkasok uralkodnak. És mi lesz a birkákkal? Legyen már egyszer vége a közmondásos birkatürelemnek ! — Ügy van! Ügy van! — zúgott a karám. — Éljenek a birkák! — A birkák jámborsága világszerte közismert — pattogott az okos kos. — Hát nem mondom. szép dolog tisztességesnek lenni. nagyon szép. de aki olyannyira feltűnés nélkül tisztességes, mint egy birka. az nem viszi semmire. — Bezzeg a pulikutya- tudja, mitől döglik a légy! — kontrázott egy ürü. — ö kutyahűségge] támogat mindenkit, akinek furkós- bot van a kezében! És csak ugat. de gyapjút nem ad! Ömlött a sok panasz. Szapulták a szamarat, hogy minél nagyobb a hangja, annál hamarább a nyáj élére keiül. Még ő is többre viszi, mint egy tisztességes birka. Aztán ott a farkas! Bátor és élelmes, az igaz, de bezzeg nem tejel! Na és a juhász?! Csak pipál és pöffeszkedik. Nincs más kiút. meg kell alakítani a birkák véd- és dacszövetségét. És alkalmas vezetőket kell választani. — Javaslom — mondta az ifjú kos —. hogy ezután csakis született birkák kerülhessenek a nyáj élére. — Le a szamarakkal! — zúgott a tömeg. Fenséges, ünnepélyes pillanat volt. Még a pulikutyát és a szamarat is olyannyira meghatotta, hogy siettek üdvözölni a tisztelt birkagyülekezetet. A pulikutya harsányan elugatta, hogy szerinte nagy dolog az összetartás. F"v akol, egy pásztor! A szürke szamár megjegyezte, hogy ő is helyesel mindent: neki ilyen a természete. Aztán javasolta a birkáknak, hogy válasszanak erélyes, jó hangú vezetőket. Például a pulikutyát. — Meg a szürke szamarat! — tette hozzá a puli. — Neki már van gyakorlata. És mire a birkák észbe kaptak volna, a nyáj élén ismét ott állt a szürke szamár meg a pulikutya. — Még jó, hogy ilyen rátermett vezetőket kaptunk — állapította meg a bölcs birka, mire az okos kos dühösen oldalba bökte. Aztán lehorgasztott fejjel elindultak legelni, Tiszai Lajos
