Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-18 / 65. szám

1981. MÁRCIUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé képernyője előtt Ki mit szeret Jászberényben? Nyitott ház és pódium, folklór és diszkó Védtelen utazók — ezt a címet viselte, ezt a jelképes­nek tűnő címet a Keller Zsu­zsa és Felvidéki Judit írta tévéfilm, amelyet csütörtök , este sugárzott a televízió. Meglehetősen elvont cím, csak igen közvetve utal a film tulajdonképpeni tárgyá­ra, hogy tudniillik munkás- szálláson élő lányok életéről, sorsáról van szó. A film al­kotói talán arra céloztak ve­le, hogy a-sok helyről, főleg vidékről verbuválódott szö­vőlányok sorsa képletesen felfogható a valahonnan va­lahová igyekvők helyzetéhez hasonlóan, hisz ők is, már tudniillik a fővárosban mun­kahelyet találó, s maguknak új életformát, új magatartást kereső lányok is „utaznak”: egy voltból, amit a hátuk mögött hagynak, egy lesz fe­lé, ami még előttük van. A filmben egy formálódó em­beri világ kellős közepébe cseppentünk. Ezek az „uta­zók” azonban ráadásul még védtelenek is. S ez a jelző magában hordja nemcsak annak megállapítását, hogy a lányok meglehetősen ki van­nak szolgáltatva sorsuknak, hanem azt is, hogy bizony volna mitől megvédeni őket. Védtelen utazók A film célja láthatóan az is volt, hogy ezeket a veszé­lyeket, veszedelmeket felde­rítse. Mindazt, amit az új vá­rosi környezet tartogathat a világra és önmagukra egyre jobban figyelő lányok szá- mára..Ezek a szállóbeli szö­vőlányok ugyanis többnyire olyan erkölcsi poggyásszal érkeznek, amely vagy üres, vagy pedig már használha­tatlan, avas, kacatokkal van teli. Az egyik lánynak iszá­kos, prostituált az anyja, a másik szülője tájékozatlanul falusi jámbor ember, a har­madiké putriban élő cigány­asszony, a negyediké... De • nem sorolom tovább, hisz nem akarom ezúttal szavak­ban reprodukálni azt, ami látható volt a képernyőn. Csupán vázolni kívántam azt az alaphelyzetet, amely na nem is túlságosan vadonatúj (hasonló témájú filmet, já­tékot nem egyet láthattunk már), amely mindenképpen alkalmas lehetett volna arra. hogy a film alkotói változó világunk erkölcsi problémáit ragadják meg benne, s álta­la az élet törvényszerűsége­it is kifejezhessék. Minden egyes lány sorsa — akár ön­magában is kész dráma. (Né­hány nagyszerű pillanatban meg is éreztük az erőteljes drámai feszültséget, például az elzüllött anya és a tisz­tább életre vágyó leány ta­lálkozásában, a szállóban.) Ha mondjuk csupán egy- lányra, talán épp az emlí­tettre koncentrált volna a film, s így próbálja kibonta­ni mondandóját, alighanem erőteljesebb hatást váltott volna ki, keményebb és meg­győzőbb lehetett volna, de annyi, mindent vállalt fel, té­mában, belekavarta még a nevelőnő külön konfliktusait is, hogy végül is, mert az al­kotók sokat markoltak, iga­zán keveset fogtak. Ami egyébként választott mód­szerük következménye is, ugyanis a túlzott dokumer.- tumszerűség — most pedig látleletet adunk egy leányszál­ló lakóinak életéről, megmu­tatván azt, ami van, tehát a valót, és azt is minél „meg- dolgozatlanabbul". hadd has­son minden természetesnek, ezért választottak nyilván még natúr szereplőket is — nos ez az életszerűségre való törekvés állta útját annak, hogy az egyszeriben, az egye­diben végül is nem tudják felmutatni a törvényszerűt is. Hiába volt viszonylag ele­ven, színes, olykor szokatla­nul vaskos is ennek a szálló­beli leányvílágnak a bemu­tatása, hiába adták magukat a film alanyai őszintén és kendőzetlenül, a Védtelen utazók nem mondott el töb­bet a „megcélzott” világról, mint amennyit akár egy nyi­tott szemű odalátogató is nem fedezhetett volna fel benne, maga is. Hiába be­széltek a lányok megszokott nyelvükön nem szépítve a dolgokat, ha elhangzott sza­vuk olykor csak naturális díszletei voltak az ábrázolni kívánt világnak, s rajtuk ke­resztül nem láthattunk mé­lyebben bele a lélek rejtel­meibe. Itt, ebben a tévéfilm­ben a legjobb szándékok el­lenére is csak a felszín fe­csegett. Megmaradt a film érdekes tudósításnak, ami önmagában talán nem érdek­telen, hisz mégis csak a mai valóság került általa teríték­re, de mint alkotástól, egy tévéfilmtől ennél sokkalta többet vár az ember. És még valami: nem ele­gendő ha az alkotó rokon­szenvez csupán azokkal, akiknek a problémáit felvál­lalja. Ez esetben a leányok­kal. Ha ugyanakkor nem te­remti meg a megítéléshez szükséges távolságot, hogy ne csak részvétet ébreszthessen a nézőben, hanem értékíté­letre is kényszerítse. Szegény lányok, milyen kuszáit, nehéz is a sorsuk, mennyi minden­nel kell megbirkózniuk és megbirkózhatnak-e egyálta­lán, hogy megleljék igazi em­beri magukat, — érezhettük ki a filmből, holott a feltárt valóságon érzett indulat, akár a düh is szólhatott vol­na belőle, a miért is kell en­nek így lennie, amikor más­képp is lehetne keserű indu­lata. Hatvanhat... Nem valami vonzó címmel, (ugyan mit mond a nézőnek egy semleges szám. Hatvan­hat, még ha talányosán há­rom pontot is illesztenek hozzá, dehát úgy látszik, job­bat nem találtak ki a műsor gazdái) viszont érdekes tar­talommal mutatkozott be a televízió legújabb gazdaság- politikai műsora. Elsőként az OTP vezérigazgatója állt oda a sok millió nézőt képviselő hatvanhat kíváncsi ember elé, hogy „takarékpénztári” kérdésekben szót váltsanak. De nem egyszerű párbeszéd­re került sor, hisz a kérde­zők akár le is szavazhatták a meghívott pénzembert, „a szocialista bankárt”, ha a feltett kérdésre nem volt meggyőző az általa adott vá­lasz. így tehát afféle demok­ratikus játék is Bán János most indult műsora, s ha az ember nem is várja, hogy végletes viták alakuljanak ki benne, már az is kellemes, hogy visszaszólván újabb és újabb erőfeszítésre lehet kényszeríteni azt, aki odaül a tisztelt hatvanhatok elé. A szavazógép, (egy kis techni­ka) még kissé bonyolultnak tűnt, alkalmazása nehézkes­nek bizonyult, ha bejáródik azonban a módszer, és mi is megszokjuk majd ezt a for­mát' szórakoztató és egyben tanulságos műsorrá válhat az időszerű témákat feldolgozó képernyő-eszmecsere. Röviden Mágnás Miska negyven percben, azaz operett-sűrít­mény, a szerző, Szirmai Al­bert születésének 100. évfor­dulójára is szánva. Tisztelgés tehát, meg szombat esti szó­rakozás is. Sajnos, inkább nevezném azonban szeren­csétlen torzónak, mint sike­rült alkotásnak ezt a televí­ziós változatot. Jól jtudom, ■az operettek szövege, nem a zenéje, sok gondot okoz a ze­nés műfaj mai pártolóinak, az operettek mai megszólal­tatóinak. Azt azonban illő volna eldönteni, hogyha rá­esik a választás, nem kelle- ne-e nagyobb tisztelettel kö­zeledni még az operetthez Is. Az efféle „zsúgorítmány” végeredményben hiányos él­vezet. Hiába szépek a képek, mozgalmasak a jelenetek, a cselekményt ezúttal kivitték a szabadba) ha a tömörítés­kihagyás következtében úgy fest a tévéváltozat, mintha félbe-szerbe hagyták volna. V. M. Befejeződtek a palóckutatások A szolnoki Damjanich Já­nos Múzeum 1967-ben kap­csolódott be abba a nagysza­bású palóekutatási program­ba, amelyben öt megye nép­rajzosai, helytörténeti kuta­tói vettek részt. A szolnoki múzeum szakemberei a me­gye területén vizsgálták az úgynevezett palóc „kirajzá­sokat”. A kutatási program első eredményeként jelent meg 1973-ban a Jászdózsa és a palócság című kötet, ame­lyet hamarosan újabb követ majd. A közelmúltban befe­jeződtek ugyanis a Csépán végzett palóckutatások, ame­lyek szervesen illeszkedtek — az immár tizedik éve tartó — tiszazugi néprajzi kutatá­sok programjába is. A Csépa és a palócság cím­mel megjelenő monográfia tizennégy tanulmányban ösz- szegzi majd a kutatási ered­ményeket, a község teljes néprajzát felöleli. A szerzők — a kutatásokban közremű­ködő szomszédos megyék néprajzosai, a- Szolnok me­gyei múzeumok szakemberei, valamint antropológusok, történészek és 'helytörténeti kutatók — földműveléstől a népzenéig a népi kultúra minden területét bemutatják, de kiemelten foglalkoznak azokkal a kulturális vonat­kozásokkal!, amelyek palóc­nak tekinthetők. Ezek még ma is jól kimutathatók, an­nak következtében, hogy Csépa hosszú időn keresztül viszonylag zárt, különálló közösséget alkotott a tisza­zugi falvak között. A XVIII. század elején, a török idők­ben elpusztult községet főleg nógrádi kisnemesek szállták meg. Csépa. mint nemes köz­ség kiemelkedett a Tiszazug jobbágyi községei közül, ró­mai katolikus lakossága pe­dig elkülönült a tiszazugi re- formátusságtól. Ez a két té­nyező nagymértékben hozzá­járult ahhoz, hogy az eredeti palóc kulturális elemek na­gyobb számiban maradjanak meg mint más palóc ..kiraj­zásokban”. A kutatók szerint Csépa teljesen elvált környe­zetétől. és a legutóbbi idő­kig - palóc hangtani jelensé­gek jelfamezték. Különösen nagy számban őrizte meg a népi táplálkozás és a hitvi­lág az észak-magyarországi kultúra maradványait. A la­kosság társadalmi berendez­kedésében a hadak — „nagy- családok” — jelentenek pa­lóc különlegességeket. Ahhoz azonban, hogy ezek a palóc jellegzetességek kimutatha­tók legyenek, szükség volt a Tiszazug más településein végzett néprajzi kutatások eredményeire is. Ez utóbbiak összegzésére egyébként a nyár folyamán kerül sor. A szakemberek egy készülő Ti­szazug monográfia számára foglalják össze az eddigi ku­tatási eredményeket. Ismerősöm mondta: nem szereti a birkapörköltet, mert... Kértem, folytassa, miért nem kedveli a cseme­gének számító eledelt? Be­vallotta, hogy soha nem kós­tolta. Ez az ismerősöm ju­tott eszembe a minap, egy klubösszejövetelen, ahol né­hány, véletlenül odavetődött fiatal elpanaszolta: ebben a városban csak lakni lehet, de szórakozni nem. arra ugyanis egyáltalán nincs le­hetőség. Jászberényben, ahol a vá­ros lakóinak 41 százaléka 30 éven aluli fiatal, és 5600 a tanulók száma, különösen nagy figyelmet fordítanak az lifjúság .'művelődésére, szó­rakozására. A közművelődé­si intézmények a lehetősé­gekhez mérten igyekeznek kielégíteni a fiatalok igé­nyelt. A Déryné Művelődési Köz­pont. a szakkörök, az amatőr művészeti csoportok, az if­júsági klubok működtetése mellett klubvetélkedőkkel, filharmóniai koncertekkel, táncestekkel gondoskodik a fiatalok szórakoztatásáról. A gazdag zenei hagyományok­kal rendelkező városban hasznos szórakozást kínálnak a .zeneiskola, a felnőtt és is­kolai kórusok hangversenyei, a Székely Mihály zenei na­pok, a jászsági népművészeti napok rendezvényei. Az irodalomkedvelők igé­nyeit elégíti ki a Déryné Művelődési Központban és a Helyőrségi Művelődési Ott­honban évente ismétlődő Pódium-sorozattal, Ilyen célt szolgálnak a városi-já­rási könyvtárban az író-ol­vasó találkozók, az „Olvas­suk el .vitassuk meg”, a „Kell a jó könyv” pályáza­tok, az „Add tovább” könyv­staféta. A mozgáskultúra fejlesz­Szűk már a házi múzeum A csikóbőrös kulacs „fertőzte meg” Valamikor a hatvanas évek derekán a kunhegyesi Kun József — aki jelenleg a hely­beli termelőszövetkezet ma­rósa — talált egy porosodó, 1826-ban készült csikóbőrös tését segítik a Táncház ren­dezvényei, a társas tánctan­folyamok, a Jászsági Népi Együttes fellépései. Képző­művészein ^igényeket elégí­tenek ki a művelődési köz­pontban, a Helyőrségi Mű­velődési Otthonban, a Mun­kás és Ifjúsági Házban és a könyvtárban a hivatásos és amatőr képzíőművészek al­kotásait bemutató kiállítá­sok. A hagyományos módszerek mellett új kezdeményezések­kel is bővítik a közműve­lődési lehetőségeket. Nép­szerű a művelődési központ­ban a „Nyitott ház”, a könyvtárban a diasorozatok és a képzőművészeti alkotá­sok kölcsönzése. Közkedvelt a Lehel Filmszínházban a Mopresszó, a múzeumban a fiatal múzeumbarátok részé­re szervezett honismereti ve­télkedő, a néprajzi gyűjtő­munka. Javult a munkahelyi köz- művelődés színvonala, a vál­lalati művelődési bizottsá­gok létrejöttével. Sok száz fiatalt mozgósít (és még töb­bet is mozgósíthatna) az „Al­kotó emberért” az „Alkotó ifjúság” pályázat, az éven­ként nagy érdeklődés mellett megrendezett ifjúsági bri­gádvetélkedő. Fontos keretei a művelődésnek, a szórako­zásnak az ifjúsági klubok is. tizenegy működik a város­ban. Szórakozási leh-*~-A"°t kínál1 a fiataloknak a város vendéglátó-hálózata, kedvel­tek a zenés presszók, disco- rendezvények, a neves éne­kesek közreműködésével rendezett zenés délutánok és estek. Van tehát lehetőség a szó­rakozásra, a közművelődésre Jászberényben is. több. mint amit igénybe vesznek. kulacsot az egyik nádfedeles ház padlásán. Ekkor érlelő­dött meg benne a gondolat: nem válik meg tőle. inkább kijavítja apró hibáit, újra festi a fát, megtisztítja a dí­szeket. Ügy tűnik, a kulacs „megfertőzte”, mert attól kezdve időt, fáradságot pénzt nem kímélve gyűjteni kezd­te az egykori konyhaedénye­ket. a szobáberendezéseket épp úgy, ahogyan a szántó­vető, az állattartó életmód tárgyi emlékeit. Az elhatározás lassanként minden szabad percet lefog­laló szenvedéllyé nőtt. Ami­kor mindezt megtudták, a szomszédok, a rokonok, az ismerősök hozták, vitték a hírt; kinél, milyen régi tárgy porosodik, rozsdásodik a fé­szerben, az ólban vagy éppen a kamra sarkában. Nem cso­da, hogy a kollekció hétről- hétre gyarapodott valamivel, és ma már a kétszintes la­kás előterét, a lépcsőfeljá- ró falirészét, a szobákat is megtöltik a díszesebbnél-dí- szesebb petróleumlámpák, csigatálak, vasalók, mángor­lók, vászonfazekak, csiga­szűrők. olajmécsesek. köcsö­gök, tányérok, mozsarak, ka- rikásostorok. csengők, ko- lompok, kulacsok, koloncos órák, láncos csüngőlámpák, rokkák, tojás gyűjtő kupuj- kák. stb. Az egyik ritka szép szek­rényes óra kétszázéves, de Átadták az új megyei levéltárat Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára a megyei pártbizottság székhá­zában tegnap fogadta Kor- csog András művelődési mi­nisztériumi államtitkárt, akivel időszerű művelődés- politikai kérdésekről folyta­tott eszmecserét. A nap folyamán az állam­titkár látogatást tett a me­gyei tanácsnál, ahol Sipos Károly elnökhelyettes tá­jékoztatta a megye kulturá­lis helyzetéről. Korcsog And­rás ellátogatott a Kereske­delmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatára, a Megyei Művelődési és If­júsági Központba és a Ver­seghy Ferenc megyei könyv­tárba is. Az intézmények ve­zetői tájékoztatták munká­jukról. terveikről. Az államtitkár a kora délutáni órákban átadta ren­deltetésének a megyei levél­tár új épületét. Szirtes Adám Törökszentmiklósim — Halász Judit Szolnokon önarckép — Tápiósáptiól a Thália Színházig címmel Szirtes Ádám érdemes mű­vész előadóestje várja az ér­deklődőket holnap este 8 órától Törökszentmiklóson, a művelődési központban. Ugyancsak holnap este 7 órától kerül sor Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban a „Talál­kozások” című pódiumest sorozat következő előadásá­ra. A közönséget Halász Ju­dit és a Bojtorján együttes műsora várja. nyének éltesebb darabjai sem számlálnak kevesebb esztendőt. Lomos kamrákból, sufnik­ból, koromsötét padlásokról kerültek napvilágra a leg- mutatósabb darabok. A gyűjtemény értéke rendkí­vüli, hiszen a hajdani fa­lusi. paraszti életmód és kul­túra már rendszerint csak írásokból ismert tárgyai, em­lékei, népművészeti remekei egy régi, letűnt kort idéz­nek. Jellemző: a pipagyűj­temény feléért egy autót ígértek.). ígéret ide, ígéret oda, itt pénzért semmi sem eladó, legfeljebb cseréiről lehet szó. Egyetlen gond: a tárgyak lassan kiszorítják a lakás bútorait, nem beszél­ve a kamrákban tárolt fa- teknőkről. rollókröl. lószer­számokról. ekékről, boronák­ról. kanapéról, ágyakról. Szívesen adná viszont gyűjteménye legértékesebb darabjait egy helyben ki­alakítandó tájházba, ahol jobban elférnének, és. bárki megcsodálhatná a porladó nagykunok akkori ügyes ke­zének, alkotó fantáziájának, jó ízlésének tárgyi bizonyíté­kait Mert ezek az érde­kes népművészeti emlékeket őrző gyűjteménynek tárolá­sa a Kun család minden igyekezete, jó szándéka el­lenére sem sokáig biztosít­ható. D. Szabó Miklós A legelső darab a csikóbőrös kulacs volt — illés — A házigazda kedves cserepei között Híres tajtékpipa-gyűjtemé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents