Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-15 / 63. szám
12 Családi magazin 1981. MÁRCIUS 15. SZÜLETÉSNAP... — Felébredtél, Babuci? Gyere, nézzük meg, milyen meglepetést tartogat neked édesapa! Ni-ni! Csokitorta, még gyertya is ég rajt«... — Fújjuk el együtt! — Nem azt mondtam, hogy fogd meg. persze hogy süt! No azért ne sírjál, inkább kóstoljuk meg. milyen finom! Korényi Éva képriportja ízlett, úgy látom. Kaphatsz még. majd apuka vág belőle... „Ne sírj, kislány...” A gyerek és a doktor bácsi A leendő kisiskolások kötelező orvosi vizsgálatán minden évben akad 3—4 gyermek, aki felzaklatja a váróterem csendjét azzal, hogy hisztériás zokogásban tör ki félelmében. Ezek, az orvostól előre elriasztott gyermekek rendszerint azok, akik nem jártak óvodába. Az óvodások ugyanis megszokták, hogy őket rendszeresen vizsgálja a doktor nénijük vagy a doktor bácsijuk. Azt is tudják, hogy a vizsgálat nem fáj. És mégis! Amikor a több óvodából, illetve az otthonból iskolába kerülő gyermekek csoportjából rákezd néhány kisleány, kisfiú a jajveszékelő sírásra, ez a pánikhangulat rájuk is átragad. Nehéz megnyugtatni a kicsiket Némelyik csak sír és nem is tudja "megmondani, hogy miért Sír, mert sírnak a társai is. A megriasztott kis félősök, a zokogás kezdeményezői ázok közül kerülnek ki, akiket otthon, már egészen kis kortól kezdve az orvossal ijesztgettek, nagyon helytelenül. Engedetlen, nyugtalan, szó- fogadatlan volt Marika, az édesanyja hamar odakiáltotta: „Megállj! Elviszlek a doktor bácsihoz, majd kapsz rosszaság ellen injekciót! Jó vastag tűvel, hogy fájjon!” A kislány sokszor hallja ezt a fenyegetést és amikor egy fájdalommentes vizsgálatra kerül sor, ő olyan keservesen zokog és annyira fél, hogy kékül, zöldül a sírástól. Zavarja, nehezíti az orvos munkáját és árt önmagának. Sajnos, sok ilyen Marika van, s azt, hogy a sírás- rívás, jaj veszekedés előzményét ilyen jól tudom, annak köszönhetem, hogy ezek a kis hatévesek könnyen elmondják, ami a szívüket nyomja, s amikor nyugtatgattam őket, mind bevallotta, hogy miért is fél annyira. Kedves kis jelenetek játszódnak le az ilyen, vizsgálat előtti feszültségben, amikor egy-egy okosan felvilágosított másik hatéves kísérli meg megnyugtatni riadt társait. Szavaiból kicseng a helyes szülői nevelés lényege. amikor így bátorítja a sírókat: „Ne sírj kislány! (Még nem ismerik egymást.) Nem fáj a vizsgálás! A doktor néni jót akar nekünk. Azt akarja, hogy ne legyünk betegek !” Helyesen teszi a szülő, ha oltások előtt is őszintén megmondja a gyermeknek, hogy: „Most elmegyünk a doktor bácsihoz, ő ad egy oltást. lei picit fog fájni, egy kis szúrást érzel majd. Okos gyerek nem sír, mert tudja, hogy az oltás megvédi a csúnya, kiütéses betegségtől.” így a gyermek elkészül rá és nem éri váratlanul a „támadás”, úgy mint azt a gyermeket, akit becsap a szülője. Nagyon fontos, hogy a gyermek és az orvos viszonya jó legyen. Egészen kicsi kortól kezdve .kell rendszeresen hallania, hogy tőle csak segítséget kap. Segít akkor, amikor észreveszi a gyermek testén a rendellenességet, (csípőficam, rossz testtartás, lúdtalp stb.). Segít, amikor gyógyító cseppeket vagy oltást ad súlyos és veszélyes fertőző betegségek megelőzésére. És segít akkor, ha beteg a gyermek és orvossággal, injekciókkal meggyógyítja. Mindig tisztelettel beszéljünk a gyermek előtt az orvosról. Legyen a család jóbarátja. Ha a gyermek ezt hallja, tapasztalja, akkor ő is ilyen érzésekkel kötődik az orvosához, bizalmas lesz hozzá később is és serdülőkoriproblémáival is bátran felkeresi. Dr. Gergely Károlyné Kézimunkázni szerető anyuka, nagymama 25 deka Vénusz fonalból elkészítheti a 3 éves kislánynak való kötött ruhát. Ehhez a 7—9 éves kislányoknak való kenguru-zsebes pulóverhez 30 deka világosszürke, 5—5 deka piros és sötétbarna Shetland fonal szükséges. Úttörőtörténet 1949—1951 Az 1949-es esztendőben kezdték meg az úttörők az azóta oly nagy hagyományú nyomolvasó munkát. Az 1848-as, az 1919-es és az 1945-ös történelmi események emlékeinek felkutatására vállalkoztak az első nyomolvasók. Eredményeiket a csapattőrténetben megtalálhatjátok. Igaz, igencsak kibővült az eltelt esztendők nyomozásainak eredményeivel. 1949-ben kapták meg az úttörők a margitszigeti Űt- törőstadiont is. Sok-sok izgalmas verseny, rekord, döntő összecsapás színhelye azóta. S nem egy olimpiai vagy világbajnokunk ott szerezte az első bajnoki érmét. Az 1950-es évben teljesen elkészült az úttörővasút Budapesten, 30 éves fennállását ünnepeltük tavaly. Az azóta ott szolgálatot teljesített gyerekekből talán a MÁV 'teljes állománya kitelne. Sok új úttörőház nyílott abban az évben, a néhány hónappal korábban átadott első kispesti úttörőház nyomán. Ti, akik valamelyik korszerű városi úttörőpalota szakkörébe jártok, nem is gondoljátok, hogy harminc éve még milyen nagy szó volt az is, ha helyet tudtak biztosítani valamilyen jól-rosszul megfelelő épületben az úttörő gyerekeknek. Abban az évben jutottak el először magyar úttörők a szovjet pionírok fellegvárába, a Krim-félszigeti Artek- be. A Fekete-tenger partján azóta minden évben felhangzik a magyar szó, s magyar gyerekek vidám éneke színesíti a nagy tábortűzi műsort. 1951-ben háború dúlt Észak-Koreában, a magyar gyerekek tanszereket, ruhát, élelmet gyűjtöttek a koreai gyerekek megsegítésére. Először fordult elő, hogy a néhány éve még hatalmas háborús károkat szenvedett Magyarországon már más népek megsegítésére is volt mód. Azóta jónéhány alkalommal bizonyították be a magyar úttörők, hogy szívükön viselik a függetlenségükért harcoló népek gyerekeinek sorsát, s próbálnak rajtuk anyagi eszközökkel is segíteni, ahogy a sokéves vietnami háború idején is tették. A Kyermekszoba berendezése legyen célszerű, világos színű, hiszen közismert a kisgyermek érzékenysége a színekre. A gyermekszoba színvilága harmonikusan egészítse ki a szoba tisztaságát, gon- dozottságát. mert szépérzékét, fejlődő ízlését szolgálja. Az élénk színű faldiszek, faliképek vidámságot kölcsönöznek, lekötik a figyelmet. A kellemes környezet a gyermek lelki higiéniáját szolgálja, s ez a testi ellátottsággal egyenrangúan fontos. A képen kétszemélyes Saci bútorral berendezett szobarészlet látható. Régi, de felejthetetlen játék a gyi-paci! Kedves nagyszülők, talán most egy kicsit elmosolyodunk. Azok a régi szép lovacskázások már nem jönnek vissza, de adjuk meg a mai gyerekeknek is azt a régi, igazi örömet, mint amikor mi seprűnyéllel lovagoltunk, száguldoztunk a szobában, a grundokon és réteken. Hozzávalók: filc, műbőr, vagy erősebb vászon, rúd (seprűnyél), 2 gomb (szem), töltelékanyag, 2—3 cm széles öv, táskapántdarabok. Munkamenet: a szabásLovasjáték mintát, felnagyítjuk, az anyagra helyezésnél a szélrészekre 2—2 cm-t ráhagyunk. 1 db fejtetőt, 2 db oldalfejrészt. 4 db fülrészt Szabunk. Összeállításnál a fejtetőt az oldalrészekhez illesztjük, majd a széleket duplán körbevarrjuk, a hátsó végződést szabadon hagyjuk. A füleket, 2—2 lapot összeillesztve, a széleken körbevarrjuk, és kitömés nélkül illesztjük a fej felső széléhez. Az elkészített, összeállított fejrészbe beillesztjük a rudat, mely a fülek között, a homlokközépig érjen, majd kitöltjük a fejformát (harisnya, trikó, anyagmaradékok). Végül a fejvégződést, középen a beillesztett rúddal összevarrjuk, esetleg zsinórral szorosan összekötjük. megcsomózzuk. A fel- kantározásra kiválóan megfelelnek a kiselejtezett övék, táskafülek. Méretre vágjuk, a találkozásokon összevarrjuk! Végül nagyméretű gombból szemét készítünk. A sörényt a fejtetőrészen hulladékfonalból (a fejtett hullámos!) suba-csomózással hurkoljuk. (Prósz) Összeállította: Rónai Erzsébet
