Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-15 / 63. szám
10 1981. MÁRCIUS 15, 12 hónap 12 község K unmadaras nevét hallva, — akarva-akaratla- nul — tizenegynéhány évvel ezelőtti képek jutnak eszembe, amikor a nagyközség egyik iskolájának katedrájáról nyolc hónapon át igyekeztem megszerettetni a magyar nyelvet és irodalmat. Azóta persze számtalanszor megfordultam már ott, de sose volt időm elmenni azokba a kócos, egymás mellé dobált utcácskákba, ahol oly gyakran caplattam, főleg családlátogatások alkalmával. Most azonban nem hagytam ki ezt a lehetőséget. Bevallom, csaknem eltévedtem. A Madarasról bennem élő képeknek alig van közük a mai nagyközséghez. Jobbára eltűntek az emberek lábára gumicsizmát kényszerítő, síkos, sáros járdák (?), a helyüket a lakkcípő tisztaságát is megőrző „szilárd burkolatú gyalogjárók” vették át. (Igaz, sok utcába még manapság se ajánlatos gépkocsival bemerészkedni.) °j házak épültek, az utóbbi tíz esztendő . alatt több tízévet „fiatalodott” Kunmadaras. És napról napra ifjabb lesz. A lélekszám mégis aggasztóan megcsappant. Marek György, a nagyközségi tanács vb-titkára tudja az elvándorlás okait: — Sajátos földrajzi fekvése van Kunmadarasnak, szinte körbezárják a rohamosan iparosodó települések, mint Karcag, Tiszafüred, Kunhegyes. Miután úgynevezett kiemelt alsófokú központ vagyunk, nincs lehetőségünk az iparosítás kiszélesítésére. Ezért máshol keresnek munkát a madarasiak, és ha találnak, többségük oda is költözik, munkahelye közelébe. A lakosság számának csökkenését bizonyítják az adatok: 1960-ban 9 ezer ötszázan éltek itt, tíz évvel később már csak 7 ezer négyszázan. A tavalyi nép- számlálás adatai szerint 6 ezer kilencszázan vagyunk. Város is volt Néhány sor erejéig hagyjuk a jelent, talán nem érdektelen megismerni a nagyközség múltját se. Ehhez Gőz Imre, a művelődési ház igazgatója ad segítséget. — Egy, az ezerkétszázas évek közepéről származó oklevél bizonysága szerint már akkor lakott település volt Kunmadaras. A Tomaj nemzetség tagjai éltek ezen a helyen, mégse róluk kapta a nevét a község, hanem a Kun halmokról és Madaras György jász kapitányról, aki a tizenharmadik század végén „ide csalogatta” a környékről a pásztorokat. A következő évszázadok úgy robogtak el a község felett, mint sok, hasonló méretű magyar falu fölött: török hódoltság, elnéptelenedés, újra betelepülés... - Mária Te- rézia mezővárosi rangra emelte a községet, amelyhez három esztendő alatt ötszázezer forintot kellett össze- gyűjteniük az itt lakóknak, s ezt szívesen befizették a kincstárba, hiszen a rang előnyökkel járt. 1872-ben elveszítette a Nagykunmadaras mezőváros rangot az ismét Kunmadarassá „visz- szavedlő” község. És nagyléptekkel iparosodott ugyan, a jellemző foglalatosság az állattartás, pontosabban a juh tenyésztés maradt, amit a Hortobágy közelsége tett lehetővé. Kunmadaras fel- szabadulását 1944. október 14-én élte meg, negyvenötben kétezer katasztrális holdat osztottak szét a nincstelenek között, negyvenkilencben megalakult a Dózsa Tsz, majd 1955-ig még tíz szövetkezet, két év múlva az összevonások eredményeként ez a szám négyre csökkent, ötvenkilencben lett termelőszövetkezeti község, öt évvel ezelőtt pedig egyesült a két „talpon maradt”, a Petőfi és a Kossuth, ez utóbbi nevén. A múltban tett rövid kirándulás után a művelődési háztól a tanácsháza előtti parkolóig alaposan visszazökkentünk gépkocsinkkal a jelenbe; a Majakovszkij utat tudniillik tengely nyaldosó sár borítja. — Tizenöt évnyi előkészítés után 1978-ban végre hozzáfogtak a Majakovszkij út csatornázásához, és mostmár a KPM következik, hogy szilárd burkolatot fektessen az útra — mondja mosolyogva a tanácstitkár, amikor megemlítem, hogy a nagyközség központjában az elakadástól való félelmünkben igen melegünk lett — Ehhez azonban meg kell várni a száraz időt — toldja meg a magyarázatát Marek György. — Ha már szót ejtettünk önálló kunmadarasi szövetkezetei, és a nagyközségben mindössze egy semmiféle döntési joggal nem bíró ki- rendeltséget hagyott. Felesleges volna e riport keretében hosszasan fejtegetni az ilyen egyesítések előnyeit és hátrányait, a kereskedelmi ellátottságra azonban nemcsak az eladónő panaszkodik, hanem a tanács vb-titkára is. — A vendéglátóipari egységek ellátása miatt nincs okunk panaszra, sajnos, a forgalmuk túlszárnyalta a karcagiakét, természetesen AKIK MARADNAK, A Majakovszkij út hamarosan szilárd burkolatot kap. Marek György tanácstitkár: „Csökkent az elvándorlási láz”. az utakról, tervezik-e más helyeken is a sár eltüntetését? — A Majakovszkij út elkészülte után a Kálvin út következik, ha befejeződik a szennyvízcsatornázás, azon kívül igyekszünk az úgynevezett portalanított utak számát növelni. A Majakovszkij úti beruházáshoz hasonlót viszont egyelőre nem tervezhetünk. Egyébként hadd mondjam el, hogy kitűnő partnerokat találtunk a Majakovszkij út építéséhez: a csatornázást, a KÖTIVIZIG és a megyei Víz- és Csatornamű Vállalat végezte, a burkolatot pedig mint említettem, a KPM megyei igazgatósága fekteti le, nyolcszáz méter hosszúságban. Sajnos, a vasútállomáshoz már nem jut el az aszfalt, egyszerűen azért, mert a KPM-nek nincs pénzügyi kerete arra a kétszáz méterre. Ott tehát marad a kockakő. Természetesen a külcsín nagyonis meghatározza egy település hétköznapjait, ám „belső” életéről mindabból édeskeveset tud meg az ember. A mindennapok jó hangulatához elengedhetetlen a „van-e mit enni, van-e hol lakni és hogyan?” kérdésekre adott ilyen vagy olyan válasz. Kunmadaras zilált forgalmú központjában néhány évvel ezelőtt épült egy ABC- áruház. (Megint előtolakodik egy személyes emlék: az áruház helyén egykor roskatag iskola igyekezett megállni a lábán...!) Az önkiszolgáló rendszerű, igen ízléstelenül dekorált ABC-ben az első pillantásra minden van, ami a hétköznapokhoz szükséges. A hús- készítmények pultja mögött szorgoskodó eladónő azonban lehűti a hirtelen támadt lelkesedést. Mert igaz, hogy éppen ottjártunkkor alig fértek a szalámik, kolbászok a rudakon, mindez korántsem általános. — Nyáron érdeklődjenek, néha még szalonnát se tudunk adni — dohog a magát megnevezni nem akaró kereskedő. — Madaras átmenő hely, egy napig se tart ki a szállítmány, mert az átutazók elkapkodják. Ezért nem értjük a központot, hogy ugyanannyit, vagy még annyit se küld nyáron, mint a holtszezonban. A központ! Vagyis a Karcag és Vidéke Áfész, amely 1975-ben magához szippantotta az addig A trafó szalag italfogyasztásban. Az iparcikkek szegényes választékával van bajunk inkább és a nálunk szinte sose kapható primőr árukkal. Abba már beletörődtünk, hogy nincs bútorboltunk, mert az áfész időnként „kipakol” a művelődési házba, és pár napos bútorvásárokat rendez. A külterületi, többnyire egyszemélyes boltokat viszont előbb utóbb rendbe kellene hozni, vagy helyettük újabb ABC-t építeni. Jelenleg öt rendkívül elhanyagolt boltocska működik a külterületeken. A karcagi Áfész terveiben nem szerepel egy újabb kunmadarasi bolt építése. összegezve: a helyiek szerint jó volna, ha az áfész javítana az ellátáson, folyamatosan gondoskodna a megfelelő árukínálatról. Kunmadarasról, az olimpiára Jóllehet, a hatvanas években feltámadt elvándorlási láz szűnőfélben van, de nem múlt el. A munkalehetőségek hiányával magyarázzák ezt, éppen ezért nem haszontalan utánajárni, végülis hol dolgozhatnak a madarasiak. A legnagyobb „foglalkoztató” természetesen a Kossuth Termelőszövetkezet, de az ipar is megvetette már a lábát a nagyközségben. Idetelepült a budapesti Gála Ruhaipari Szövetkezet egy részlegével, ahol elsősorban a nők találnak maguknak betanított munkát, és a fejlesztési elképzelések szerint a létszámot a jelenlegi alig százról százötvenre növelhetik. Azon kívül egyre „terebélyesedik” a Vas és Elektromosipari Szövetkezet is. A dallamos rövidítésű VELISZ-ben kétszáznegyvenen dolgoznak, a közeli jövőben még húszán—huszonötén kaphatnak munkát. — Nekünk elsősorban szakmunkásokra van szükségünk, nem is akármilyenekre — mondja Farkas Ferenc, a VELISZ elnöke. — És jól kvalifikált szakembereket találni nem egyszerű dolog ám! Hogy miért vagyunk ennyire igényesek? A szövetkezet nagyfokú hozzáértést kívánó feladatokat lát el, amelyek az elektromosságban és a vasszerkezeti lakatosságban alapos szaktudást feltételeznek. Valamennyi készítményünket nem akarom felsorolni, csupán néhányat a nagyobb megrendeléseink közül. Gyártunk vegyes tüzelésű kazánokat, madár- és vadriasztókat, tavaly óta pedig benzinforrasztó lámpákat is. Egyik üzemrészünkből évente négyezer darab trafó kerül ki, amelyeket az elektromos eredményjelző táblákban is felhasználnak, a moszkvai olimpián sikert aratott táblák zavartalan működésében tehát a mi kezünk munkája is benne volt. — Túl azon, hogy több mint kétszáz kunmadarasinak adnak elhelyezkedési lehetőséget, milyen a szerepük a nagyközség életében? — Elkészítettük az alapjait egy szolgáltatóháznak, ahol majd helyet kap egy fodrász és egy szabóműhely, mellettük a TIGÁZ szerelői és a VELISZ. Ha minden az elképzeléseink szerint halad, az idén novemberben átadjuk az épületet. Másként is szerepelünk Madaras életében, például anyagilag hozzájárulunk a művelődési ház, a könyvtár, az iskolák, a sportkör, sőt, az úttörők nagyvisnyói táborának támogatásához. Tavaly két kommunista műszak értékét, negyvenezer forintot adtunk át a tanácsnak az új tornaterem építéséhez, a szövetkezet dolgozói ezen kívül 120 ezer forintos társadalmi munkát végeztek. D „juhászok” és a szabad idő A Kossuth Termelőszövetkezetről olyan gyakran jelenik meg értékelő írás, hogy lói érezzék magukat Madarason! ez esetben talán elnézik az ötszáz aktív tagot számláló szövetkezetiek, hogy csupán egyik „oldalukról” esik szó. A nagyközség múltja elválaszthatatlan a juhtenyésztéstől, hosszú évszázadokig szinte kizárólag pásztorok lakták Kunmadarast. Papp Endre főállattenyésztőt a „hagyományok” őrzéséről kérdezem. — Van birkánk, persze, hogy van, de nem elég — pödri meg bajuszát a fiatal ágazatvezető. — A beruházási stop megakadályozott bennünket abban, hogy tízezerre növeljük a hodályok férőhelyét, így pillanatnyilag 4 ezer anyajuhot, ezerhat- száz növendék birkát és bárányt tartunk. Legelőterületünk van bőven, ezért nem mondtunk le végleg a juhállomány bővítéséről. Jó befektetés a birka, tavaly majdnem nyolcmilliós árbevételt hozott a szövetkezetnek. A kunmadarasiak egyébként szívesen foglalkoznak a háztáji állattartással, főleg a hízósertéssel. A munkaidő utáni elfoglaltságuk tehát adott. Vagy mégsem? Gőz Imre a művelődési ház igazgatója amolyan izgő-mozgó ember. Utál sokáig Évtizedek óta nagyonis élő problémája ez Kunmadarasnak, hiszen a nagyközség lakosainak tizenkét százaléka cigány, és szeipforgatás lenne, ha tagadnánk, hogy sokáig a „telepen” málladozó putrik voltak a bűnözés melegágyai. Azóta felnőtt egy új generáció, melynek tagjai igyekeznek elfeledtetni őseik rossz hírét. A cigányok többsége dolgozik, bár állandó munkaviszonyt még ma se vállal mindegyikük. A változás a cigánygyerekek klubjához hasonló kezdeményezéseknek és a népfrontesteknek is köszönhető, valamint annak, hogy a szomorú emlékű „telepek” közül mindössze kettő maradt, a többiből beköltöztek a belterületre. A két meglevő telepen tizenöt putri — hivatalosan fogalmazva: a szociális követelményeknek nem megfelelő épület — roskadozik. A nagyközségi tanács az idén kezdődött ötéves tervidőszakra célcsoportos lakásépítési keretet kapott a megyei tanácstól, így újabb két putri lakói kerülhetnek majd emberi körülmények közé. (A két legnagyobb családról van szó, összesen körülbelül harminc „telepiről”). Továbbra is gyakori fejfájást okoznak viszont az Jó hangulat a cigánygyerekek klubjában egy helyben üldögélni, mindig van valami ötlete, mindig van teendője, ha még- sincs, keres magának. Szervez, agitál, műsorokat köt le, kiállításokat rendez. — Tizenhat kiscsoportunk működik a zenekartól az irodalmi, képzőművészeti csoportokon át a művészi torna és néptánccsoportig — sorolja, és közben türelmetlenül feszeng, mint kiderül, fontos telefont vár az egyik kiállítónak „kiszemelt” képzőművésztől. — Tavaly huszonegy önálló kiállításunk volt, összesen négy és fél ezer látogatóval. A negyvennégy műsoros rendezvényünkre több mint tizenegyezren voltak kíváncsiak. Nyolcvankét ismeretterjesztő -előadást tartottunk. 3 ezer ötszáz hallgató előtt. Gyakori vendégünk a Népszínház társulata, legközelebb a Svejkkel jönnek, nagy sikernek ígérkezik. Az a siker a Népszínházé. El a putrik bél! A cigánygyerekek klubjának életrehívása viszont a pedagógusok és mindenki sikere, aki lelkén viseli a „cigánykérdést”. iskolai mulasztások, ezért is üdvözlésre méltó a klub programja, hogy a cigány- gyerekeket játékos keretek között mindenekelőtt olvasni, egyáltalán magyarul beszélni tanítják meg. Ottjártunkkor meserészleteket olvastak magnóra, a vissza- hallgatáskor pedig egymás hibáit javítgatták. A tanács közeli terveinek ismeretében állíthatom, hogy pár év múlva még annyi nyomát se találom a tizenegy év előtti Kunmadarasnak, mint ma. Egyebek mellett rendezik a belvízelvezetést, egy új kút fúrásával javul az ivó- vízellátás, két tanterem és két pedagógus lakás épül, huszonnégy állami lakást felújítanak, szaporítják a megjavított utak számát, és ami nem szerepel a tervekben : magánerőből is felhúznak néhány lakóházat. A jegyzetfüzetemben aláhúztam Marek György vb- titkár egyik mondatát: — Az a célunk, hogy aki Kunmadarason marad, jól érezze magát. Bendó János Fotó: Nagy Zsolt
