Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-15 / 63. szám
1981. MÁRCIUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Zárszámadás tanulságokkal Forradalmi ifjúsági napok Liba a szabad ég alatt, három felvonásban Ünnepi megemlékezés, koszorúzás a Damjanich szobornál Pénzért számolnak, gondolkodnak Tiszaszentimrén Hárommillió 200 ezer forintos mérleg szerinti nyereség egy 5600 hektáros gazdaságban önmagában véve jószerivel figyelemre méltónak sem nevezhető. Alaposan a számok mögé tekintve értékelhető csak reálisan a tiszaszentimrei Aranykalász Tsz tagjainak, alkalmazottadnak az erőfeszítése, amellyel 1980-ban ezt a jövedelmet elérte. Növeld a szerény eredmény értékét, hogy köziben veszteségrendezési hiteleinek az elmúlt évre jutó hányadát törlesztette, a veszteségek ellensúlyozására felhasznált fejlesztési alapok egy részét is visszapótolta, az előző ötéves terv első négy esztendejében alap- és mérleghiányban zárt a közös "“gazdaság. Lépésváltáshoz szemléletváltozás Egy évié ilyenkor, az ágazati tanácskozásokon elhangzottakat összegezve, egyértelmű határozatot hozott a párt- és gazdaságvezetés ég itt: hogy a téesz kilápolhasson a szanálás-sorozatból, sürgősen lépést kell váltani. Az eredményes gazdálkodós alapját jelentő termelésfejlesztési intézkedéseknek azonban meglehetősen szűk határokat szabott a korábbi évek sikertelensége. A lépés váltós elsődleges feltétele volt az a szemlételválto- zás, amely — így mondta egy hozzászóló a zárszámadáson — tavaly megtanította a té- eszbelieket számolni, előrelátóan gondolkodni. Ami az utóbbit illeti: valamennyi munkaterületen a tagok csak akkor, és csak ahhoz fogjanak, ami biztonsággal jövedelmezőnek látszik. Nem volt elég azzal számolni, mit, mikor, a legérdemesebb tenni, elemezni kellett azt is, hogy mennyiért Egyéb fejlesztési lehetőségek hiányában ugyanis a költségek jelentős csökkentésével, a fajlagos hozamok növeléséA termelésnövelésre kevés lehetőség mutatkozott a növénytermesztésben. Az Aranykalász Tsz szántóföldjeinek ugyanis — a korábbi években elhanyagolt vízgazdálkodás és a Tisza II. hatása miatt — több, mint harminc százaléka tartósan belvizes. Az állattenyésztési hozamok növelése biztatott nagyobb jövedelemmel, de először gazdaságossá kellett tenni az ágazatot. Az 520-as tehénállomány állategészségügyi mentesítéséhez, a szakosított tejtermelés feltételeinek megteremtéséhez, legalább húszmillió forintra lett volna szükség. Annak híján célszerűbb volt felszámolni a tehenészetet, és a 19 millió forint értékű szarvasmarhatartó épületek gazdaságos hasznosítására létrehozni a baromfiágazatot. Kis beruházással, önetetők beszerelésével, a kazánház megépítésével és a fűtési szezon befejeztével, a műhelyekben lévő olajkályhák áttelepítésévé! libatartásra rendezkedtek be az istállókban. Három „felvonásban” neveltek bennük libákat, merthogy háromszor is változtatták az ágazat szükelbb profilját, aszerint, hogy mit vei, a minőség javítása és a jobb piacok felkutatása révén kedvezőbb értékesítéssel érhettek csak el nagyobb jövedelmet. Hogy ne csak a szakvezetők feje fájjon amiatt, hogy mit, mikor és mennyiért a leggazdaságosabb termelni, önelszámoló egységeket alakítottak ki az ágazatokban. Az eredmény? Kétszer meggondolta tavaly a traktoros, hogy hazaszaladjon-e délben ebédelni a gépjével. Rájöttek a szérűmunkások is, hogy elég feleannyi seprűt elkoptatni egy hónapban, mint korábban. A műhelybeliek is alaposan megnézték előbb, hogy javítható-e az alkatrész, és csak ha mindenképpen cserélni kellett, akkor vették az irányt a raktár felé. Sok kicsi sokra ment, és végül is a költségek növekedése nem haladta meg a termelés növekedési ütemét Amíg 1979-ben 90 forintból, tavaly már csak 85 forintból állítottak elő 100 forintnyi új értéket a tiszaszentimrei téeszben. kértek a felvásárlók, a feldolgozó ipar, minek volt piaca Mire a kilogrammonként 42 forintos, pecsenyein ba-ár- banj leszerződött szárnyasok elérték a leadási súlyt, megváltozott a kereslet. A húsliba lett a kelendőbb belföldön és határainkon túl egyaránt. Módosították hát a szerződésit, „ráhizlaltak” a libákra még egy kilót. Teljesen ingyen, mert „kicsapták” őket a gabonatarlóra. Közben újabb információt kaptak az ágazat szakemberei: a tőkés piacon az úgynevezett zabon nevelt libának van legjobb ára. Kiszámolták a tisza- szentlmreiek, hogy „vastagon” megéri, ha tovább hizlalják a ludakat, feletetnek még velük 25 tonna szemesterményt. A végeredmény: nyolc-tíz százalékos ágazati nyereségük lett volna a nyolcezer piecsenyeliba eladásából, a „zabosliba” értékesítése, viszont 30 százalékos tiszta hasznot hozott. Emellett, amíg a libák a tarlón híztak, az istállókból kialakított ólakban felneveltek 55 ezer broylercsirkét. 27 forintos önköltségi és 34 forintos eladási áron. a téesz-tagokat A tiszaszentimrei szövetkezetből ugyanis nem küldik el a rosszul dolgozókat, a jövedelmezőség alatt termelőket. Azt tartják, elmennek azok maguktól is, ha látják, hogy az átlagosnál kisebb teljesítményükért csak minimális bért kapnak. Egy példa a juhászaiból: ha egy gondozó 100 anyától 70 bárányt választ el, darabonként 15 forintot kap. Annak a juhásznak, aki ugyanannyi anyajuhtól 100 kisbárányt nevel fel, 50 forintot fizetnek darabjáért, így természetesen akadt olyan juhiász a téeszben, aki 35 ezer, és akadt aki 65 ezer forintot keresett tavaly. A zárszámadáson — amelyen 1974 óta először egymillió forint nyereségrészesedést is fizettek a tagoknak — levonták az első sikeres esztendő tanulságait. Azt is többek között, hogy amint 1980-ban lehetett kevesebb költséggel nagyobb hozamokat elérni, az idén is lehet, a tartalékok feltárásával még olcsóbban, még többet termelni. A szarvasmarha-istállókhoz hasonlóan a juhok legeltetésének időszakában a hodályok is átalakíthatok baromfitartásra. Ily módon a tavalyi 55 ezer helyett ebben az évben 200 ezer broylercsirkét nevelhetnek fel. A „tenyészvonalon”, a fiazta* tóban, az utónevelőben és a kocaszálláson elegendő a férőhely, kevés viszont a téesziben a hízótartó létesítmény. A háztájiba kihelyezve, azaz bérbeadva mégis öthatszázzal több sertést hizlalnak fel 1981-ben. Hal és liba társbérletben Mintegy negyven hektár olyan terület található a gazdaságban, amely az állandó vízborítás miatt sem árunö- vény-termelésre, sem legelőként nem hasznosítható. Fekvésüknél fogva beruházás, gátrendszer kiépítése nélkül lecserélhető a víz, és akár másfélméteres vízszdnt is tartható ezeken a táblákon. Libatartásra tehát alkalmas a terület, csakhogy köbméterenként 36 fillér a vízdíj. Ugyanakkor csak 4 fillért kell fizetni köbméterenként, hogyha hal termelésre is használják a vízfelületet. Tiszaszentimrén azt teszik, már a vízjogi engedélyt várják, hogy megkezdhessék a halas ítást. A kettős hasznosítás biztos jövedelmet ígér az Aranykalász Tsz-nek: az idén 45 ezer húslibára szerződnek a tavalyi 8000-rel szemben, és 1983- tól kétévenként 120—150 tonna halat is értékesítenek majd a korábban hasznavehetetlen, belvizes földekről. Temesközy Ferenc Nagyobb hozam, magasabb bér A „nagyobb hozam, maga- is, a kevesebb önköltséggel sabb fizetség” elvre alapozott több és jobb minőségű ter- végtermék bérezés bevezetése mék előállítására ösztönözte Rugalmas „profilváltással” A múlt év decembere óta nagy lendülettel folynak a karbantartási munkálatok a Szolnoki Cukorgyárban. Hatszázötven dolgozó gondos munkája biztosítja, hogy az idei kampányidőszak kezdetére minden berendezés kifogástalanul üzemeljen. Képünkön a gyár erőmüvének turbináját javítja Szabados 'Ferenc. FIN. Március 15-ét, 21-ét és április 4-ét, a tavasz három ünnepét és az évfordulók közötti heteket forradalmi ifjúsági napokként tartja számon hazánk ifjúságai A rendezvénysorozat jó alkalmat teremt arra, hogy a fiatalok alaposan megismerkedjenek történelmünk sorsfordulóival, felidézzék hazánk fejlődésének állomásait, visszatekintsenek az elért eredményekre, megfogalmazzák a hazafiság és a nemzfetköziség mai tartalmát. A három évforduló önmagában is jelentős esemény, de az idei forradalmi ifjúsági napoknak különös hangsúlyt adnak az MSZMP XII. kongresszusának határozatából adódó feladatok, az új ötéves terv célkitűzései, valamint a KISZ X. kongresszusra való felkészülés tennivalói. Március 15-ét köszöntve a hagyományoknak megfelelően a fiatalok országszerte megemlékeznek az 1848—49- es polgári forradalom és, szabadságharc hőseiről, kiemelkedő eseményeiről, haladó eszméiről. A központi ünnepségsorozat ma reggel Budapesten Petőfi, Kossuth és Bem szobrának megkoszorúzásával kezdődik. Délelőtt 11 órakor a Nemzeti Múzeum kertjében ifjúsági nagygyűlésre kerül sor. Szolnok megye intézményeiben, iskoláiban, üzemeiben és gyáradban már tegnap megkezdődtek a megemlékezések. A megyeszékhelyen a fiatalok koszorút helyeztek el Petőfi domborművénél, Kossuth emléktáblájánál és az 1848—49-es emlékműnél. Délután két órakor közel ezer fiatal részvételével emlékünnepséget tartottak Damjanich János lovasszobránál. (Képünkön.) A megemlékezésen részt vett Simon József, a városi pártbizottság első titkára és Szabó István a megyei pártbizottság osztályvezetője. Az ünnepség gyülekező közönségét politikai dalok köszöntötték. A Himnusz elhangzása és rövid irodalmi műsor után Hegyi Istvánná, a KISZ Szolnok megyei Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy történelmi múltunknak, forradalmi elődeinknek adózva legyünk azon, hogy tudásunk, tehetségünk legjavát adva vegyünk részt pártunk XII. kongresszusa célkitűzéseinek megvalósításában, jelenünk és jövőnk formálásában, a fejlett szocialista társadalom építésének történelmi munkájában. A három tavasz történelmi tanulsága erre kötelez bennünket. Az ünnepség végén a KISZ megyei és városi bizottsága, a Hazafias Népfront városi elnöksége, a katonafiatalok és az úttörők képviselői helyezték el koszorúikat a szobor talapzatán. KERESKEDÉS Kommunista műszak a Ganz-Vill-nél A Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában tegnap kommunista műszakot tartottak, amelyen négyszáz- nyolcvanan vettek részt, ez a létszám nyolcvan százaléka. A fizikai állományban dolgozók rendes napi munkájukat végezték, az adminisztratív munkakörben foglalkoztatottak pedig az üzem udvarát csinosították, és a Ganz Vili előtti buszmegálló környékét takarították. Az egy héttel előbbre hozott kommunista műszak bevételének egv részét a vállalati dolgozók lakásépítésére, húsz százalékát a mozgássérültek megsegítésére fordítják. Jászszentandráson Kértek, és adtak is Jászszentandráson a két- munkahelyes orvosi rendelő a korábbi tervek szerint a községnek egy eléggé kieső részén, a régi fogorvosi Szakrendelő mellett épült volna. A település lakói viszont beljebb, lakóhelyükhöz közelebb akarták a rendelőt, és ezt szóvá tették a falugyűlésen, a tanácstagi beszámolókon. A községi tanács megváltoztatta a korábbi tervét, új helyet keresett az építkezésnek. A község központjának egyik legsűrűbben lakott részén olyan telket vásárolt, amin egy használaton kívüli régi épület volt. Volt, mert az épületet a község lakói, egy szombati és egy vasárnapi szabadnapot feláldozva, lebontották, a telket építésre kész állapotba hozták. Mindezt társadalmi • munkában. bizonyítva. hogy Jászszentandráson nemcsak kérni, de adni is tudnak az emberek. A terep tehát előkészítve, várja az építőket, a tanács épí- tőbrigádját, amely a helyi Haladás Tsz építőrészlegének irányításával rövidesen elkezdi a munkát. A kétmillió forint költségű orvosi rendelő várhatóan a jövő év elejétől tovább javítja majd a település egészségügyi ellátását. Olykor alaposan belefárad az ember a vásárlásba is. Kiváltképp olyankor történik meg ez vele. ha hiába keres valamit, járja az üzleteket s nem akad a keresett árucikkre. Jóllehet nem valamiféle különös áru beszerzése a célja, nem is olyané, ami ritkán érkezik, érkezhet a boltokba. A keresgélő vásárló időnként már egy-egy áruház ajtajában is bosszús. Kezébe veszi az önkiszolgáló boltok kellékét, a kosarat, s látja, régi árcédulák mellett szemetes a kosár alja. olykor tejes-zsíros, ami azt bizonyítja a kosarakat összegyűjtők kezében nincs törlőruha, s a kosárakat ritkán éri tiszta víz. Ezt persze áruház- boltajtóban aligha van kinek szóvá tenni. Nem áll olyan jól munkaerővel a kereskedelem, hogy köszönőembereket is szerződtessen. A vásárló — mégha megrögzött köszönő is — nem tud belépéskor kit üdvözölni, vagy csak ritkán egy-egy udvariasabb főnököt. Aztán a gondolák. Dúltok között megint csak kevés alkalma van a megszólalásra. A gondoláknál álldogáló boltosok jó része ugyanis mintha csak azt figyelné, kit csábít a „könnyű” beszerzés. Rendszerint kétszer kell szólni, mire egyszer válaszolnak. A válaszok azonban. sajnos, nem mindig célravezetők. A vevőt bolti bolyongásában jól eligazító kereskedő ritka, mint a fehér holló. Gyakran megtörténik, hogy a hagyományos kiszolgálási formák között is akad a vevőnek bosszúsága. A minap a megyeszékhely egyik rangos áruházában panaszkodott egy vásárló. A tizenöt deka parizerjét négy vastagra vágott, egyáltalán nem étvágygerjesztő karikában kapta, s közben, míg az eladó szeletelt, félt is a helyében: mikor nyisszantja le az ujjhegyét is? Vannak hentesek, akik csak azt hallják meg: kérek hat szelet karajt — s már szelik is. pedig a szegény vásárló hozzátette, hangosan: szép. vékonyra. Járom, járjuk a boltokat. A közelmúltban a város valamennyi, hatévesnél fiatalabb, s kettőnél öregebb ABC-áruházában félve kerülgettem az italhegyeket. A Szolnok ABC-ben éppúgy, mint a Márkában, a Skálában félelmetes barikádok állják a vásárló útját italosládák. rekeszek merednek az égre. Szóltam a Márkában az egyik eladónak, mondják már meg, mit akarnak? Az is vegyen italt, aki nem akar. aki épp csak megbotlik benne? Először is körbemutatott, hogy nemcsak alkoholtartalmú italhegyek, üdítők is állnak az áruházban, aztán elmondta, hogy kicsi a raktár. Máshol azt mondták: amíg az áru- választék másból időnként megdöbbentően rossz, addig italokból igen gazdag. S ezt a vásárlónak is látnia kell. Kell? Nem vagyok benne biztos, hogy mind a 250 üveggel az eladótérben a helye egy-egy italféleségnek. Különben pedig akármilyen kicsi a raktár, akármilyen nagy az italválaszték, mi lesz, ha egyszer valahol „megindul” egy italhegy? A boltban, az áruházban is félteni kell az embert. A vásárlót is, az eladókat is! Tulajdonképpen kicsiségek, amit eddig leírtam. Félve teszek hozzá még kisebbeket. A vásárló jó néven veszi — venné —, ha egy-egy új árucikkhez nemcsak az idegen nyelvű útmutatást kapná dobozon, csomagolásban, hanem a jószemű és jól informált kereskedő mellette teremne, s elmondaná, mire szolgál az újdonság. Gondolom, a Centrum sok apró konyhaszereinek is nagyobb lenne a keletje, ha tudná az ember. mire való a gondolán feltűnő áru. Kereskedés. A korszerű ABC-program városokban és falvakban megvalósult az elmúlt tíz esztendőben. A korszerű kereskedők még nem mindenütt találhatók meg a korszerű áruházakban. Pedig nem kellene ehhez annyi pénz, mint az áruházak, boltok megépítéséhez, berendezéséhez „Csak” jó modor, a vevő szolgálatában, a vevő érdekében, s némi tájékozottság Lenne akkora sikere, mint a legkorszerűbb árunak, — amit ügye, a vásárló is^ könnyen, gyorsan mégis-' mer... (SJ) I. A.
