Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-14 / 62. szám
1981. MÁRCIUS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Futópróba napnyugtáig Kevesen tudják, hogy két évenként minden vasúti személykocsii nagyjavításon megy keresztül, de gyakran — soikszor rongálás miatt — már hamarabb visszakerül, például a szolnoki Járműjavítóba. A javítás utáni minőségi vizsga menet közben zajlik, a futópróbán részt vevő kocsik csak tökéletes működés esetén kerülhetnek ismét forgalomba. A szolnoki vasútállomás forgalmi irodájában találkoztam a futópróba vezetőjével, Molnár József főművezetővel. — Ma jó napunk lesz — fogad — még csak negyed nyolc, és már szerelvényen van a mozdony. Az indulás előtti fékpróbán is túl vagyunk. A tizenhatodik vágányon áll a hét személykocsiból álló szerelvény, amellyel ma 316 kilométert utaznak Szobig és vissza. A még hideg kocsik mellett várakozik a Járműjavító kocsiosztályát képviselő kis csapat, Mészáros Ferenc, légfékla- katos, F. Csanádi András forgóvázlakatos, Deme József villamosfűtés-szerelő és Honfi András viilágításszere- lő. A vontatási átvevők is megérkeztek. Lévai István, Kiss Lajos és Szalmási Imre, tapasztalt szakemberek, évek óta vizsgáztatják a Járműjavítóból kikerülő kocsikat. A fűtés- és a világításszerelők máris indulnak, hogy kocsinként nézzék meg, hol adódott hiba a tegnapi műhelypróba óta. Az utolsó kocsiba már egyedül tér vissza a fűtésszerelő, nyomában meleget ígérő perce- ~ gés támad a fűtőtestekben. — Banán lemaradt — közli. „Banán”, azaz Honfi András már az egyik kapcsolószekrényt vallatja, miért nem jó a kocsivilágítás. A szerelvény elindul. Gyors reggeli után kezdődhet a vizsgálat. Míg az átvevők az aiblakok sorát nyitják- csukják, benéznek minden zugba, észre veszik a legkisebb festékfoltot is, a járműjavítós csapat szaporán dolgozik nyomukban. A fűtésvezérlés, a világítás, a járműfutás egyenletessége mind vizsgálat alá kerül — Tizenhárom éve kezdtük el a négytengelyes, 100— 120 kilométer/óra maximális sebességgel közlekedő személykocsik javítását — meséli, közben mindent szemmel tartva, „parancsnokuk” Molnár József. — Háromszáz-négyszáz kilométer között van az előírt futópróbatávolság, Nyíregyházáig vagy Szobig, néha Nyékládházáig megyünk. Négy évvel ezelőtt még 200 kilométer volt, de a minőség javításáért megnövelték. Így biztosabban előbukkannak a rejtett hibák. Ha a hibát, szakembereink hazáig nem tudják megjavítani, visszakerül a kocsi a járműjavítóba. Nagyobb megállás nélkül futjuk végig az utat Szobig. — Szinte hihetetlen. Évek óta nem volt ilyen sima utunk — mondja Lévai István átvevő. — A gyakorlat az, hogy reggel 8—9 körül indulunk Szolnokról, aztán este 8—9 miire visszaérünk. Hol itt raknak félre, hol ott ácsorgunk. Az előírás úgy szól, hogy a futópróba virradattól napnyugtáig tart, de nem egyszer vojt már olyan, hogy éjszaka 10—11 körül értünk haza. — No, csak nyugtával a napot — tréfál Mészáros Ferenc, az örök jókedvű lég- féklakatos. Hogy mennyire igaza volt, az visszafelé derült ki. A szobi fordulóállomáson újabb fékpróba, futóművizsgálat : sehol sincs túlmelegedés, a biztosítások mindenhol jók. Az elromlott világítást is sikerül azegyen- rosszul, — folytatja a főművezető. — Sokan bejárók vagyunk, az itt élők közül hárman, a váltósaink között is jónéhányan. A többiek éjszaka érnek haza, mi meg sokszor másnap reggel, ha elmegy az utolsó vonat is. Még ez se lenne olyan dühítő — hiszen ha 19 óra után érünk haza, csak 10 óra múlva kell újra felvenni a munkát — ha nem tudnánk, hogy a futópróbát nyolc óra alatt bőven meg lehetne csinálni. És ha a forgalomirányítás zöld utat biztosítana a szerelvénynek, tehát maximális sebességgel futhatnánk végig a távot, akkor adhatnánk át minden szempontból Elromlott világítást javítanak a futópróba szerelői irányító gyári hibás gerjesztő diódáinak kicserélésével megjavítani. Indulhatunk. Rákosszentmihály „bejáratánál” páros jelzést kapunk. Beszélgetéssel „ütjük el" az időt. Előkerülnek a katonatörténetek, rosszul sikerült szerenádok, szó esik Mészárosék nagy vörös kakasáról, „akit” Feri bácsi ébreszt minden reggel. A szó végül a munkára fordul. ' Közös bánatunk, hogy nem egv mércével mér bennünket a MÁV. Ez a futópróbarendszer, ami kialakult, minden hónapban 16—20 óra pluszt jelent mindany- nyiunknak, amiért se pénzt, se időt nem kapunk, — mondja Molnár József. — Mi vontatósok lecsúsztathatnánk — szól közbe Lévai István — de a többieknek kell akkor elvégezni a mi munkánkat is. Az meg éveken keresztül nem megy. — Nem a pénz miatt esik üzembiztos kocsikat. A túl- melegedések 150 kilométeres futás után jönnek elő, háromszor ötven kilométer után nem, hiszen van ideje lehűlni minden alkatrésznek. Persze azután előfordul, hogy a Keletiből induló szerelvényből már Újszászon ki kell sorozni a kocsit, mert a hőnfutás miatt baleset- veszélyes lesz. Ez pedig már nem csak a mi bajunk. A körülöttünk ülők arcán látszik, hogy mindannyiuk véleményét mondja a főnökük. A másfél órás állást végül a mozdonyvezető unja meg, begyalogol az állomásra és közbelépése után azonnal indulhatunk. Rövidesen feltűnnek Szolnok lámpái. A futópróba ismét napnyugtáig tartott. Holnap reggel a kocsik elindulnak „honállomá- sukra”, újra megtelnek ablakot vizsgáló, ülést próbálgató utasokkal. Fejszés Edit Új kollektív szerződések készülnek A gyakorlat nem szent ÜZEMEINK életének fontos eseménye lesz a következő hetekben a kollektív szerződések előző évi teljesítéséről szóló beszámoló, az újabb célkitűzések ismertetése, majd azok után az új, illetve a módosított kollektív szerződés tervezetének a dolgozókkal történő megvitatása, jóváhagyása. Mivel ez az okmány egyaránt védi a dolgozók -és az üzemek érdekeit, fontossága egyértelmű.-Gondos előkészítésre van szükség, mert a szerződés megkötése után a változtatás körülményes és időigényes. Az SZMT közgazdasági osztályának eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy egy-egy cikkely körül sokszor volt félreértés. Ezt azért is fontos megelőzni, mert a gazdasági és a társadalmi élet újabb követelményeihez kell igazítani a kollektív szerződéseket, sok vonatkozásban kezdeményezőnek kell lenni, új útra lépni. A csoportok és az egyének érdekvédelme mellett például az új kollektív szerződéseknek elő kell segíteniük a munkaidő jobb kihasználását. Vannak erre olyan módszerek, amilyeneket — bár hasznuk már régen beigazolódott — széles körben még nem alkalmaznak. A rugalmas munkaidőt például megyénkben alig tíz vállalatnál vezették be. Azért idegenkednek tőle, mert attól félnek, hogy a munkafegyelem lazulásához vezet. Pedig ott, ahol a munkát következetesen számon kérik, ott feleslegesen aggódnak. A munkarendet is a kollektív szerződésekben szabályozzák. Gondoljunk például a lépcsőzetes munkakezdésre Szolnokon, ahol is a kívánt eredmények nem születtek meg, mert az üzemek között nem alakult ki a kellő összhang — pedig itt és a nagy tömegeket foglalkoztató városokban kézzelfogható haszonnal járna a lépcsőzetes munkakezdés. Vagy itt van például az ötnapos munkahét bevezetése. Arra vonatkozóan a felsőbb szervek csak irányelveket adnak, a részletes kimunkálás vállalati körben történik. Méghozzá nagyon sokoldalú szervező munkával. Koránt sincs ugyanis szó arról, hogy minden munkahelyen minden szombat szabad lesz. Az egészségügyben pélául ez lehetetlen — de ugyanez a helyzet néhány más munkaterületen is. Figyelmet érdemel a kollektív szerződés munkahelyváltoztatásról szóló cikkelyének kimunkálása is. Károsnak bizonyult ugyanis az a korábbi törekvés, hogy a fluktuáció csökkentése érdekében növelték a felmondási időt. Az ugyanis, aki felmondási idejét tölti, általában nem dolgozik teljes odaadással, és eleve nem lehet hosszú távú feladatokkal megbízni. A népgazdaság érdekeit sem szolgálja az egészséges munkaerőmozgás gátlása. Sok tényezőt mérlegelve kell tehát a felmondási időt meghatározni. A korábbi évek tapasztalatai alapján az új kollektív szerződéseknek bérgazdálkodási szempontok miatt is minimálisra kell korlátozni- ok a túlórák mértékét. A magas túlórakeret engedélyezése helyett inkább a rugalmas munkaidőt célszerű bevezetni. A könyvelésben és a bérszámfejtésben például a rendszeres csúcsmunkák idején nyújtani, míg máskor alig néhány órára lehetne csökkenteni a napi munkaidőt. Jelentős népgazdasági érdekek esetében természetesen — meghatároztt előírások betartásával — a szak- szervezetek támogatják a túlóráztatást. A kollektív szerződések megújítása módot nyújt arra is, hogy az üzemekben kritikai elemzés alá vegyék a munka díjazásának helyi módozatait. Ahol a munka mérhető, ott terjesszék ki a teljesítményrendszert, növeljék a műszakilag megalapozott normák arányát. JÓ, HA KITŰNIK a kollektív szerződésből az is, hogy a vállalatnak van bér- politikai koncepciója, kifejtve, hogy a következő évekre szólóan hány százalékos bér- fejlesztést tervez. A kollektív szerződések megkötése előtti eszmecserében óhatatlanul felvetődik számtalan — a szabályozásra mindenképpen megérett — téma. Ezek jó része a korábbi kollektív szerződésekben is szerepelt, mérlegelésük, esetleges változtatásuk azonban indokolt. Vegyük például az üzemi étkeztetést. Főleg a kisebb településeken levő üzemekben szociálpolitikai szempontból is ajánlatos, hogy önköltségi alapon ebédet biztosítsanak a nyugdíjasok és a gyesen levők mellett a környék idős embereinek is. AZ EDDIGI gyakorlatot más vonatkozásban is át kell gondolni. A munkásszállításnál is előtérbe kell, hogy kerüljön a gazdaságosság. Több intézkedés megkérdőjelezhető. Így például az, hogy a közhasznú járművek útvonalán alig néhány utassal vállalati autóbuszokat közlekedtetnek. És nem is egyet, hanem több vállalat ugyanabban az időben, ugyanazon az útvonalon. Együttműködéssel a szállításban is többre mennénk. Nincs szándékunkban mindazt felsorolni, ami a kollektív szerződésekbe kívánkozik, hiszen szinte minden üzemben mások a feltételek. Általános követelményként viszont kimondható, hogy a kollektív szerződéseknek mindenki számára érthetőeknek kell lenniök. A korábbiak egy része nehezen áttekinthető volt, teletűzdelve a jogszabályokra vonatkozó utalással. Célszerűnek tűnik, hogy a kollektív szerződések egyes fejezeteinek kimunkálására — a szakszervezeti bizottságok, a munkaügyi döntőbizottságok képviselői és a szakszervezeti bizalmiak bevonásával — munkacsoportokat alakítsanak. Kívánatos az is, hogy a június 30-ig elfogadott kollektív szerződéseket eljuttassák minden munkahelyre, könnyen hozzáférhetővé tegyék mindenki számára. S. B. Verseny után szakmunkás- vizsga Országos verseny legjobbjai Tegnap a 633. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben kihirdették az épületasztalos szakmában megrendezett „Szakma kiváló tanulója” országos verseny eredményét. A huszonnégy induló két napon át bizonyította elméleti és gyakorlati felkészültségét. A legjobb veresnyző, a 196 pontot elért Vízkeleti János, az egri 212. számú intézet tanulója lett, aki eredményéért kéthetes külföldi utazáson vehet részt. A második helyen a hódmezővásárhelyi 602-es számú „szakmunkásképző” tanulója, Dómján Bálint végzett, a harmadik helyezett a hazai pályán induló szolnoki Lónyai Tibor lett. Mindketten pénzjutalomban részesültek. Az első három helyezett szakoktatóival együtt meghívót kap a Művelődésügyi Minisztérium által rendezett ünnepélyes díjátadásra, melyen az ország legjobb szakmunkás- tanulói vesznek részt, A szolnoki verseny első nyolc helyezettje az eredményhirdetés után szakmunkásvizsgát tehetett, amelyen szóban bizonyíthatták; a szokásosnál rövidebb idő alatt is tökéletesen elsajátították a szakma alapjait. Növelték a cukorrépa termőterületét — Javítják az olajmagtárolás feltételeit Számadás és tervezés a GITR-nél Az elmúlt évi tevékenységet értékelték és, az idei terveket tárgyalták meg tegnap délelőtt az igazgatótanács ülésén a Gabona és Iparnövények Termelési Rendszerénél. A termelési rendszer, koordinációs tevékenységével, szolgáltatásaival az ötödik ötéves terv utolsó esztendejében is eredményesen segítette partnergazdaságait. A tervszerű rendszerfejlesztési munka eredményeként az elmúlt évben 270 ezer hektárról 330 és fél ezer hektárra növekedett a GITR által gesztorált növényféleségek összes területe. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a GITR tíz megyében — zömében Kelet-Magyarország területén — lévő 220 partnergazdaságával, működési körzetét tekintve az ország negyedik legnagyobb termelési rendszere. Az ágazattársítási lehetőségeket jól kihasználva jelentősen növelték a taggazdaságokban a cukorrépa termőterületét, a tízezer hektáron felüli nagyságrenddel jelenleg a negyedik az országban a GITR a cukorrépatermelést gesztoráló rendszerek között. A partnergazdaságokban az utóbbi három esztendőben évente átlagosan 7 százalékkal nőttek az ágazatok termésátlagai. A szolgáltatások fejlesztésében elért eredmények is számottevőek. Többek között üzembe helyeztek két, diagnosztikai vizsgálatot végző, szervizkocsit. Több mint 220 millió forint értékben csaknem 25 ezer tonna, az adaptált technológiáknak megfelelő vetőmagot, 584 millió forint értékű műtrágyát, 246 millió forint értékű növényvédő szert és mintegy 270 millió forint értékű munka- és erőgépet vásárolt, és továbbított tavaly partnergazdaságainak a GITR. A tegnap megvitatott, és a részközgyűléseken előterjesztendő tervek szerint 1981- ben jelentős területnövekedéssel számolnak: 400 ezer hektár fölé emelkedik a gesztorált gabona- és iparinö- vény-termőterületeket. Tízezer tonnával növelik a rendszer olajmagtárolási kapacitását, és két, egyenként csaknem ötszáz négyzetméteres, raktár megépítésével javítják az alkatrészellátást a műszaki bázistelepen.
