Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-11 / 35. szám
1981. FEBRUÁR 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé „ I I képernyője előtt I Eddig, ha a Családi körről szó esett, többnyire a szerkesztő-műsorvezető Kelemen Endre problémaérzékenységét és a pszichológus Ranschburg Jenő szinte páratlan szakmai hozzáértését említettem elismerőleg. Pedig a sikerben jelentős része van még valakinek,-aki évek óta hűséggel szolgálja ezt a „pedagógiai ipart”, aki mindig csak háttérben dolgozik: Palásthy György Balázs Bé- la-díjas filmrendezőnek. Rendezte: Palásthy György Számára e pedagógiai magazin minden egyes adása, legfőképp az utóbbi időben, úgy tűnik: az önkifejezés alkalma is. Lám legutóbb is, a félévi értesítővel, illetve annak családi fogadtatásával kapcsolatos műsorban milyen, remek, már-már vérbeli vígjátékba üttő', végtelenül1 humoros jelenetet kanyartn- tott a Családi kör végére. Míg az előző részletekben az ábrázolás lélektani pontosságára törekedett — jóllehet ezekben a családi mi- nidrámákban határozottan jelen van a didaktikus tartalom is — addig ebben az utolsóban mondhatni „kibújt a szög a zsákból”, Palásthy György legsajátahb önmagát adta rendezőként a csattanónak is beillő mulatságos jelenetben, amelyben iskolájának dicsőségéért még arra is képes a buzgó direktor, hogy családlátogatáson maga tanítsa meg egyik jeles képességű diákjukat a buk- fencezés tudományára. Mert, hogy ezáltal öregbíttetik az intézet hírneve! Elvégre egy kitűnő, tanuló leányka hogyan is lehetne meg a bukfencezés tudománya nélkül! Ez a furcsa családlátogatás persze nemcsak mulatságos volt, de benne kitűnően fejeződött ki szinte karikatúraszerűen, az a kicsinyes emberi magatartás, amelynek legfőbb tulajdonsága az aránytévesztés, azaz lényegesnek és lényegtelennek a normális értékrendet felborító összekeverése. A Családi kör jelenlegi formájában hovatovább játékfilmi babérokra pályázhat. Szórakoztatóbb a maga nemében, mint egyné- melyik úgynevezett televíziós szórakoztató műsör. És ez bizony Palásthy György érdeme is. Kék fény Az utóbbi időben kicsit „eltemettük” a Kék fényt. Valahogy megszokottá vált, de az is lehet, hogy veszített lendületéből és tartalmában is valahogy érdektelenné vált. A múlt héten azután egyszercsak újra az érdeklődés középpontjába került, sőt a hét egyik szenzációjává lépett elő. Szerda este kevés ember vonhatta ki hatása alól magát, hiszen egy igazán nem mindennapi bűn- cselekmény, egy gyermek- rablás közvéleményt foglalkoztató ügye került a képernyőn terítékre. A kis Csapánszkij Orsolya sorsa szinte belemart a lelkiismeretünkbe. És lám mit tesz a Kék fény, mire is jó a televízió? Amire hosszú hetek alatt nem sikerült fényt derítenie a kiterjedt nyomozásnak, a lakosság segítsége a televízió közbejöttével meghozta _ a remélt eredményt: hétfőn, azazs négy nan múlva, hogy elhangzott a Kék fényben a felhívás, előkerült a tettes, s ami ennél is megnyugtatóbb, visszakerült szüleihez az ártatlan, szőke kislány, Orsolya. Ha más haszna nem lenne a Kék fénynek, már ezért is, egy-agy adott esetben a széles körű társadalmi mozgósításért, kivételesen bonyolult bűnügyekben megérdemelné, hogy legyen. Azon persze érdemes volna elgondolkodni, — épp a megújulás szempontjából, a műsor készítőinek, hogy miért csupán akikor válik érdekessé a bűnügyek magazinja, ha a benne elénk tárt esetek önmagukban is rendkívül érdekesek. Hínár Hínár többféle van, legegyszerűbb az a természeti képződmény, amely szétterülő és behálózó indáival befonja a vízben az embert, ha belekeveredik. Beszélhetünk azonban átvitt értelemben erkölcsi hínárról is, amikor morálisan olyan veszélyes helyzetbe kerül az ember, amely lelkileg teljesen megbénítja, csak vergődik benne, szabadulni nem képes tőle. Erről szól egyébként Galgóczi Erzsébet Hínár című kisregénye is. Azután létezik, legalábbis számomra péntek este óta művészi hínár is, amikor egy alkotás a maga össze-vissza tekergő-fonódó „indáival” úgy fonja be a nézpt a képernyő előtt, hogy ember legyen a talpán, ha értelmesen ki akar kevergőzni belőle. Ezt tapasztalhattuk Esztergályos Károly filmjében, amely a már említett Gal- góczi-kisregényből készült. Elrettentő példájául annak, hogy egy szépirodalmi mű mivé válhat, amíg megjárván szokásos televíziós útját, eljut a képernyőig. Esztergályos azon a címen, hogy a regény nem film (ez eddig stimmel), műfaji’ átalakítás címén az egyébként igen logikus, alapvetően reálisták már-már hagyományos szemléletű, a lélekrajz finomságait kínáló kisregényt, amely első olvasásra is világosan érthető, szinte az érthetet- l'emségig túlbonyolítottá (s ez már korántsem természetes). Úgy írta át a „képek nyelvére”, hogy végül is a válságba jutott művész zsarolással kikényszerített, tragédiával végződő lelkiismereti drámája; a gyávaság kissé Sarkadira emlékeztető ábrázolata a képernyőn öncélú drámai villódzássá változott, felvillanó részletek szeszélyes játékává, arról nem is szólva, hogy alaposan leegyszerűsödött a lélek rajza. A mélységesen emberit megölte itt a modem filmszerűség képében tetszelgő formalizmus. Aki nem hiszi, olvassa el Galgóczi. írását, amely 1978- ban jelent meg a. Közel a kés című kötetben; az utólagos összevetés megéri a fáradtságot, s az élvezet sem marad el. Magam is ezt tettem. Itthon Nehéz pontosan meghatározni, hogy mi is ebbén az új, ebben a nyolc-tíz hetenként jelentkező országjárásban. Ami megkülönbözteti a madártávlatból készített pa- norámikus filmektől, ami elválasztja az egy-egy táj múltját vallató „múzeumi sétáktól”, ami... De nem folytatom, valójában ez a több mint egyórás összeállítás, az Itthon, mintha szintézise volna a hozzá hasonló elődöknek, egyesíti magában mindazt, amit azok külön- külön tartalmaztak: a szép rálátást a természeti tájra a múlt varázsos megidézé- sét, s mindehhez a jelen problémáinak feszegetését, jövőbe vetvén a tekintetet. Ezt tapasztalhattuk a Győrről és környékéről készített vasárnap délután sugárzott műsorban, amelynek felsorolt erényei mellett is máris van azonban egy dilemmája: milyen szélességben és ugyanakkor milyen mélységekig érdemes felvállalni egy kiterjedt táj valóságának ábrázolását. Sok mindent és kevésbé mélyen, vágy kevesebbet, de mélyrehatóbban? Ügy tűnik, az Itthon szerkesztői jó úton járnak. Kíváncsian várom az újabb barangolást, hiszen, hogy tudatunkban méltó helyére kerüljön a vidék, ez a most életre hívott sorozat is sokat tehet majd. V. M. Három év helyett egy Üj pályázati rendszer a frissen végzett pedagógusoknak Kedvezően alakultak a személyi feltételek megyénkben Üj pályázati rendszer szabályozza az idén a felsőoktatási intézmények nappali tagozatán végző hallgatók elhelyezkedését. A napokban megjelent művelődési miniszteri rendelet többek között abban különbözik a régitől, hogy „pályakezdő pedagógus az, aki a felsőoktatási intézmény nappali tagozatán pedagógus-képesítést, illetőleg pedagógus-képesítést is szerez, és első ízben létesít munkaviszonyt”. A korábbi három év helyett egy évre csökkent a fiatal nevelők kötelezően előírt, csak pályázat útján történő elhelyezkedése. Vagyis a pályakezdő addig pályakezdő, míg el nem foglalja első munkahelyét. Az új rendelet megjelenésékor kedvező helyzetben van Szolnok megye. Amíg évekkel ezelőtt igen magas volt a képesítés nélküliek aránya — az 1975—76-os tanévben még a nevelők 7,8 százalékának nem volt diplomája, tavaly ugyanez az arány már csak három százalékot, az icjén pedig 1,8 százalékot tesz ki. A két utóbbi arány jóval megelőzi az országos átlagot. Az idei 1,8 százalék számban kifejezve mindössze 56 képesítés nélküli nevelőt jelent, s közülük ötvenen tanulnak a pedagógusképző intézmények valamelyik évfolyamán. Számos, a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javítására irányuló intézkedés és helyi kezdeményezés hatására jöhetett létre a jó eredmény. Az utóbbi öt évben a bérszínvonal fejlődésében a megye felzárkózott a jó közepes szintű megyék sorába. Oktatásügyi dolgozóink átlagbére, illetve átlagjövedelme elérte az országos átlagot, sőt esetenként meg is haladta. Lényegesen javultak a pedagógusok lakáskörülményei. Míg 1973-ban a nevelők 12,5 százaléka nem rendelkezett lakással, tavalyra négy százalékra csökkent az arányuk. Néhány kevésbé jó adottságú településen azt a gyakorlatot alakították ki az oktatásügy irányítói, hogy a helybeli származású, főiskolán tanuló hallgatóval személyes kapcsolatot teremtettek, igyekeztek „hazacsábítani” a diploma átvétele után. Igen szép eredményeket hozott ez a módszer, különösen a tiszafüredi járásban. Ilyen, s ehhez hasonló kezdeményezésekre, módszerekre a jövőben is szükség van, hiszen a tapasztalatok szerint a nappali tagozatosoknak szóló pályázatok nem hoztak százszázalékos sikert, a meghirdetett állásoknak általában jóval több mint a fele talált csak gazdára ily- módon. Bár az új pályázati rendszer rugalmasabb a réginél, nagyobb összhangot teremt a megyék igényei és a végzős fiatalok száma között, a legüdvözítőbb megoldásnak mégis a személyes kapcsolat kialakítása ígérkezik. Hiszen a munkahelynek, a tantestületeknek mindössze egy év áll rendelkezésükre, hogy megnyerjék, ott marasztalják a friss diplomás, fiatal szakképzett nevelőt. A felsőoktatási intézményekben rövidesen megjelennek a hirdetőtáblákon az álláskínálatok. . A megyéknek annyi állást kell meghirdetniük, ahányan az illető megyéből végeznek. Aki haza akar menni tanítani, szűkebb hazájában találhat magának katedrát. Bár valószínűleg az idén a tanítók iránt nagyobb lesz a kereslet, mint korábban, hiszen szeptemberben a demográfiai hullám második nagy létszámú évfolyama is belép az iskolába. Megyénk viszonylag szerencsés helyzetben van; az elmúlt évben ugyanis sok pályakezdő tanító vállalt munkát iskoláinkban. Ettől függetlenül persze az idén is szükség lesz tanítókra. Az erőfeszítések, amelyeket a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javítására tett a megye, bizonyára vonzóvá teszik a fiatalok számára a meghirdetett állásokat. S ha sikerül a tanév folyamán hosszú távra megnyerni a friss diplomás pedagógusokat, akkor nem növekedik a jövőben sem a képesítés nélküliek aránya. A személyi feltételek javulása révén egyre magasabb színvonalú lehet az oktató-nevelő munka, jobban teljesítheti feladatait az iskola. T. G. Alkotó ifjúság Regionális kiállítás nyílt Debrecenben A látogatók a Szolnok megyéből érkezett pályamunkákat szemlélik Szolnok megye Három megye ifjúságának pályamunkáiból regionális kiállítás nyílt Alkotó ifjúság címmel február 9-én délelőtt 11 órakor a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem díszudvarán. A kiállítást a Hajdú-Bihar, a Sza- bolcs-Szatmár és Szolnok megyéi Tanács művelődés- ügyi osztályai, valamint a három megye KlSZ-bizott- ságai rendezték. Az ipar- és népművészeti kategóriában első helyezést ért el a Szolnok megyeiek közül Tóth Éva (Cipőipari Szakközépiskola, Martfű) bőrdíszműves munkáival és Bartha Mária (629. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Karcag) „Nagy fekete tál, színes butélda” című pályaművével. Második helyezést ért el a martfűi Cipőipari Szakközépiskola, bőripari munkáival és a 629. sz. intézet szakköre (Karcag) kerámiáival. Harmadik díjas lett Bartha Szilveszter kengyeli általános iskolai tanár festményeivel. A műszaki, technikai alkotások, szemléltetőeszközök kategóriájában két pályamű lett Szolnok megyéből első díjas: a jászberényi Erősáramú Szakközépiskola eredményjelző táblája és a szolnoki 605. számú intézetből Barna Rudolf szakoktató és másodéves tanulóinak gőz- mozdonymodellje. Második díjat kapott a törökszentmiklósi 604. számú intézet szakkörének vibrációs lemezollója, a Volán 7. számú Vállalat szolnoki tanulóinak Kamaz tehergépkocsi-modellje, valamint a szolnoki 605. számú intézetből Szikszai Béla és Tóth Attila Diesel-mozdony forgózsámolya. Harmadik díjat nyertek a szolnoki 605-ös számú intézetből Kor vács László szakoktató és másodéves tanulói indítómotor jukkali a Volán 7. sz. Vállalat tanműhely tanulói D—174 rákodógépmodell- jükkel, valamint a szolnoki 605. számú intézet szakkörösei mechanikai műszerész szakmát szemléltető eszközeikkel. Találkozások 81 Pódiumestsorozat Szolnokon Találkozások ’81 címmel új pódiumest-sorozat kezdődik márciusban Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Az előadóestek, pódiumjátékok havonta egy alkalommal várják majd az érdeklődőket. Elsőként Halász Judit és a Bojtorján együttes Vers és dal című műsorát láthatja a közönség, majd Keres Émil és Venczel Vera színművész előadásában Dosztojevszkij: Szegényemberek című művét nézhetik meg az érdeklődők. A sorozat vendége lesz még Havas Gertrúd és Bölöni Kis István bábművész, valamint Juhász Jácint és Bálint András színművész. Nemzetközi rádióműsorok a Bartók- évfordulón A külföldi rádióállomások részéről rendkívül nagy az érdeklődés a Bartók-cente- nárium március 25-én rendezendő ünnepi hangversenye iránt. A zeneakadémiai koncertet az eddigi jelzések szerint Moszkvától Reykja- vikig, Űj-Delhitől Torontóig mintegy negyven ország rádiója közvetíti. . Bartók, ahogy mi látjuk címmel hirdette meg a rádió az idei Pro Musica nemzetközi rádiós versenyt A jelentkezési határidő lejárt: 18 rádióállomás nevezett Ezek — az anfcarái, a belgrádi, a berlini, a bukaresti, a helsinki, a hilversumi, a lisszaboni, a moszkvai, a párizsi, a PBA Berkeley, a pozsonyi, a Prágai, a RAI Róma, a szkopjei, a svájci, a szófiai, a itörontói, és a varsói rádió — versenyműsorát az ősszel sugározza majd a rádió — magyar szövegű változatban. A győztes programok szerkesztői a Magyar Rádió vendégeiként néhány napot majd Magyarországon töltenek, hogy megismerkedjenek hazánk kultúrájával, hagyományaival, zenei életével. Akvarellek a kórházban Meggyes László festőművész tárlata Már hagyománnyá vált, hegy a szolnoki MÁV-kór- ház KlSZ-alapszervezete és közművelődési bizottsága minden félévben kiállítást rendez a Művésztelepen élő művészek — szobrászok, festők, grafikusok, keramikusok — alkotásaiból. Munkáikkal már bemutatkoztak többek között Simon Ferenc és Nagy István szobrászművészek valamint Bokros László festőművész. A hét elején a kórház KlSZ-klubjában ismét kiállítás nyílt. Meggyes László, a Művésztelepen élő festőművész akvarelljeit tekinthetik meg az érdeklődők, naponta délután két órától fél négyig. A kiállítás két hétig várja a látogatókat. Két kiállítás Mesterségek dicsérete címmel kiállítás nyílik holnap délután négy órakor a karcagi múzeum kistermében. A kiállításon a Nagykunság jellegzetes mesterségeinek: tárgyi emlékeit, legszebb darabjait lá/thaitják az érdeklődők. * * » Ugyancsak holnap délután nyitják meg Martfűn, a Tisza Cipőgyár művelődési központjában Szabados Géza és Vilisch Ferenc amatőr festők kiállítását Mindketten a gyár dolgozói. A tárlat február 26-dg tart' nyitva.