Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

6 Nemzetközi körkép 1981. FEBRUÁR 1. VESZÉLYES NOSZTALGIA Jakut SZSZK. Óvoda és iskola Hildában Heidelberg. Az NSZK-beli ősi egyetemi város egyik ele­gáns épületének alagsorában különös társulat gyülekezik. Többségük jónövésű fiatal­ember, de nem egy tekinté­lyes, idősebb úr is akad köz­tük. Hamarosan átöltöznek. Az ifjak és az öregurak fejé­re sapka kerül, mellkasuk­ra pedig olyasféle szalag, mint egy magyar anyakönyv­vezetőnek. A táskákból kard és bandázs kerül elő. Egy or­vos készenlétbe helyezi köt­szeréit. Elhangzik az ünne­pélyes kiáltás: Az évszázad fővonala „Rajta, uraim! az első vérig!” Mínusz 50 fok alatt — Rajta, uraim, en garde! Az első vérig! összeszikráznak a drága pengék. A nézősereg megbű- völten figyeli. Néhány perc múlva egy jól sikerült vá­gás nyomán keskeny véres ík jelenik meg az egyik vívó arcán. A sérült mégis bol­dog: felavatott a férfiasság próbáján. Ezentúl büszkén viseli arcán a kaland örök nyomát. Miért? A jellegzetes heg ma újra belépő a nyu­gatnémet gazdasági-politikai elit világába. A „mensür”, ez a párbaj- Szerű összecsapás hozzátarto­zik az úgynevezett Bursc- henschaftok — afféle legény- egyletek — hétköznapjaihoz. Ezek a szervezetek nemzedé­keken ívelnek át. Derékhaduk előkelő egyetemek hallgatói­ból áll, patrónusaik a koráb­ban itt végzett öregurak. A Burschenschaftok története Burschenschaft — felvonulás Heidelbergben Vágás az arcon: „belépőjegy” az elit-klubba 165 esztendőre nyúlik vissza. Az egyletek kezdetben — Na­póleon bukása után — a ha­ladás jegyében születtek. Az 1848-as forradalmak „elzú- gása” után azonban felismer- hetetllemül megváltoztak. . A feudális elit fellegváraivá váltak. 1891-ben II. Vilmos császár már a „német eré­nyek bástyájaként” magasz­talja őket. 1914-ben áradnak tőlük az önkéntesek, akik a háború után ott vannak' a ruhrvidéki munkásfelkelések és a bajor tanácsköztársaság vérbefojtói között. A második világháború után — érthetően — egy idő­re elcsendesedtek e társula­tok, de ma — a hamburgi Stern szerint — az NSZK- ban ismét van 40 ezer tag­juk és mintegy 170 ezer (!) idősebb patrómlsuk. Csoda-e hát, ha ezek az egyletek rendkívül gazdagok,- ha szer­te az országban többszáz épület, köztük nem egy vár és kastély van a birtokuk­ban? A Burcshenschaf tokban A BAM problémáját a közgazdászok nemcsak ma­gának a fővonal építésének szempontjából vizsgálják: nem kevésbé fontos a vasút­vonal övezetében felvetődő kérdések egész komplexuma. Ahhoz, hogy fogalmat al­kothassunk a Bajkál—Amur vasútvonal övezetében meg­oldandó problémák nagysá­gáról, elég megemlítenünk, hogy 1,6 millió négyzetkilo­méternyi területről van szó, ahol a hórom legnagyobb nyugat-európai ország,, — Anglia, Olaszország és Fran­ciaország — kényelmesen el­helyezhető lenne. A munká­latok megkezdéséig munka­erő úgyszólván egyáltalán nem volt itt: az egy négy­zetkilométerre számított át- lakos népsűrűségi mutató mindössze 0,6 volt. Aztán itt vannak a szélsőséges termé­szeti viszonyok: a térség há­romnegyed részén fokozott a földrengés veszélye, (néhol a Richter-skála 10. fokozatá­ig terjedő,) s az egész terü­leten örök fagy honol, a téli hónapokban heteken át mí­nusz 50 fok alá süllyed a hő­mérő higanyszála. Az év nagy részén át fagyott tör­delnek a markológépek fo­gai. Mindez természetesen megnehezíti az új városok építését, egy sor problémát állít az ipar elé. Ennek elle­nére egész sor feladat meg­oldását igen rövid idő — egy-két ötéves tervciklus — leforgása alatt tervezik. A szén és vas birodalma A BAM-övezet, mint nyersanyagforrás jelentősé­gét az udokani rézlelőhely példájával illusztrálhatjuk. Az Udokan-hegység közelé­ben feltárt lelőhely orszá­gunkban a legnagyobbak kö­zé tartozik. A rézkészletek lehetővé teszik párját ritkí­tó üzem létrehozását. A BAM-övezet másik gyöngyszeme a dél-jakutiai szénmedence. Ebből a szén­ből kiváló minőségű kohó­koksz nyerhető, ami pótolha­tatlan nyersanyaggá teszi a vaskohászat számára. A szénlelőhely központjától, Nyerjumgrintől pedig mind­össze 30 kilométernyi távol­ságra három nagy vasércle- lőhelv van: Tajezsnoje, Piio- nyerszkoje és Szivanglinsz- koje. Tudvalévő, hogy a földkerekségen ritkák az olyan helyek, ahol a termé­szet egymás közelében „he­lyezte el” a szenet és a vas­ércet. A tizenegyedik ötéves terv folyamán megkezdőd­nek a Távol-Keleten egy nagy kohászati üzem létre­hozásának előkészítő mun­kálatai. Új iparágak Jakutia déli részén a most befejeződött ötéves tervbep megkezdődött az ország egyik legnagyobb, dél-jaku­tiai területi-ipari komplexu­mának kialakítása. E fel­adat megoldásának meg­gyorsítása a legközvetlenebb módon hozzájárult a „kis BAM” — a BAM és Ugolna- ja állomásokat összekötő vasútvonal, amelynek körze­tében van a külszíni fejtő­hely. ahol évente mintegy 13 millió tonna kiváló minősé­gű szenet termelnek ki. A szóban forgó területi­ipari komplexum másik ob­jektuma a nyerjungrini vízi­erőmű. amelynek első üteme 630 ezer kilowatt teljesítő­képességű. Az. erőmű első üteme lehetővé teszi a kapa­citás megkétszerezését, a harmadik pedig. amelynek felépítési határidejét 1990 utánra tervezik, a kapacitás újabb megkétszerezését fog­ja jelenteni. A körzet komplex fejlesz­tése keretében a szénki tér ­nemcsak párbajoznak — po­litizálnak is. Szellemük ma­ga a revánsvágy. Visszaköve­telik az elvesztett „keleti te­rületeket”, a Franciaország­hoz tartozó Elzászt és az Olaszországhoz tartozó Dél- Tripolit. Sokszor ■ provokál­nak verekedést baloldali, vagy éppenséggel liberális ifjúsági csoportokkal. Játék? Vágyálom? Nagy- zolás? — a közelmúlt fasisz­ta pokolgépes merénylete után félő, hogy ezek csak szónoki kérdések. Harmat Endre Vietnam Jó barát a „dömper-elefánt” Vietnami diákokkal be­szélgettem a minap, érdekes történeteket meséltek. A legérdekesebb talán az, amely az elefántokról szól. Elmondták, hogy néhány éve a hanoi fiatalok lelkes csapata a párt felhívására el­hagyta szülőhelyét és az ad­dig lakatlan, hegyekkel szab­dalt Központi Fennsíkon megalapította Thai Nguen városát. A fiatalok szövetke­zetét szerveztek és néhány hónap alatt több száz hold földet szántottak fel. Aligha­nem az otthon utáni vágya­kozásuk sugallta, hogy új városkájuk utcáit Hanoi tör­ténelmi emlékeiről nevezzék el. — Az igazat megvallva so­káig tartott ez a vágyakozás — mondja Nguien Thayat, a szövetkezet vezetője. — Csak nehezen szoktuk meg a zord fennsíkot, a végtelen er­dőt. Pedig tele volt élmény­nyel. új és új meglepetések­kel a vidék. Az első időben mindennapos élmény volt, hogy az. erdei ösvényen egy­szer csak szembetalálkoztunk egy csapat legelésző elefánt­tal. Megdöbbentünk, hisz ez­idáig csák . az állatkertben láthattuk őket. Moccanni sem mertünk, amint a hatal­mas állatok elcsörtettek mel­lettünk. Később megszoktuk őket. Thai Nguen körül szin­te mindennapos az elefánt. Többnyire öt-tíz fős csalá­dok verődnek össze, de nem ritka a 80—100 elefántból ál­ló csorda sem. Azt már Hanoiban mesél­ték, hogy a gyarmatosítás, majd az amerikaiakkal ví­vott háború idején alaposan megcsappant Vietnamban az elefántok száma. Előbb gaz­dag európaiak előkelő szóra­kozása volt az. elefántvadá­szat, majd az amerikai kato­nák lövöldözték le okkal, ók nékiül. Az első békés intéz­kedések egyikével védett ál­lattá nyilvánították őket. Máris észrevehető gyarapo­dásuk. A dzsungelben nem tréfa a munka. Napjainkban csu­pán Daflac tartományban öt­száz „dömper-elefántot” tar­tanak nyílván. Az alig lakott Buonh Don faluban 53-at há­zimunkára fogtak. Elsősor­ban a fakitermelésben veszik hasznukat, „teherautóként”, Jurij Szoboljev, a közgazda­ságtudományok kandidátusa, az OSZSZSZK Állami Terv­bizottsága mellett működő Központi Gazdasági Kutató- intézet részlegvezetője el­mondja J. Spakovnak. az APN tudósítójának kérdésé­re. hogyan fejlődik majd a Bajkál—Amur vasúti fővonal övezete a tizenegyedik ötéves terv ciklusban. A jelenlegi ötéves terv grandiózus építkezései között a Bajkáltól a Csendes-óceán parjatlig vezető vasútvonal megépítése párját ritkítja mind a munkálatok méretét, mind pedig azt a szerepet tekintve, amelyet ez a nép- gazdasági objektum a Szov­jetunió és egy sor testvéri szocialista ország gazdasága szempontjából játszani fog. melésen, az energetikán kí­vül új iparágakat is létre­hoznak itt, Dél-Jakutia gaz­dag fában, ami az erdő- és fafeldolgozó ipar kialakítá­sát teszi lehetővé. Jelentős csillámki termelés központ­jává válhat. Egész sor kisegítő jellegű ágazat létrehozására is sor kerül; egyebek között nagy gépjavító bázist fognak itt létrehozni. Nem vívóedzés — felkészülés a „mensurra” Hatalmas barát „dömperként” használják a félelmetesen erős állatokat. De csak az erejük félelmetes. Ök maguk a szelidítés után már szelídek. Van ahol a szüretelésben segítenek. Le­rázzák a fáról a. gyümölcsöt. Némely elefántnak pedig más dolga sincs, mint hogy a piacra fuvarozza gazdáját, vagy az úttalan utakon ven­dégségbe, rokonlátogatásra vigye őket. Thai Nguen városában ter­mészetesen nem múlik el egyetlen ünnep sem az ele­fántok díszes felvonulása hatalmas erő nélkül. Ilyenkor lutüntetik a legsikeresebb elefántidomí- tókat. ök á legmegbecsültebb emberek a fennsíkon, hiszen hosszú, szívós, olykor ke­mény idomítással formálják a vad elefántot az ember sze­líd segítőtársává. Az ember biztonságban le­het, ha ilyen hatalmas ba­rátja van — tartja az ele­fántról egy ősrégi vietnami mondás. (s. a.) Összeállította: Maynár József A Bajkáltól a Csendes-óceánig

Next

/
Thumbnails
Contents