Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-06 / 31. szám
1981. FEBRUÁR 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A jászárokszállási községi könyvtárban 37 ez er kötet, 107 (éle folyóirat áll rendelkezésére mintegy kétezer-háromszáz olvasónak. Felvételünk a gyermekkönyvtárban készült Ez a KISZ-munkájuk Ifjúgárdisták egyenruhában Magas kitüntetésben részesültek a tiszafürediek „A Belügyminisztérium önkéntes segítőinek második országos értekezletén az önkéntes rendőri, az önkéntes tűzoltói, illetve az önkéntes határőri feladatok ellátásában több éves kiemelkedő tevékenységet végzett egyéneknek és kollektíváknak kitüntetéseket adtak át: a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatot nyolc közösség kapta meg.” A nyolc közösség egyike nevében Frisch Ibolya; a tiszafüredi Szakmunkásképző Intézet harmadéves esztergályos tanulója vette át a kitüntetést. Ibolya a tiszafüredi közbiztonsági és közlekedési — az egyszerűség kedvéért a továbbiakban rendőri — Ifjú Gárda-szakalegység szakasz- par an csnok - helyettese És még valamit, mielőtt Tiszafüredre látogatnánk: gárdisták között ezt a kitüntetést az országban elsőként ők kapták meg. Elismerés az eddigiekért, s egyben bizalom, amely további heliytálásra buzdít. A nagyközségi KISZ-bi- zottság irodájában Szűcs Irénné',, a KISZ-bizottság titkárával, Frisch Ibolyával, Szabó Mihály szakaszparancsnokkal és Prozs insziki Imrével, a járási Ifjú Gárda parancsnokikai nézegetjük a nyáron készült fotókat. — Ezen a képen még dalolva feszítenek a srácok a 30 fokos hőségben, a 15 kilométeres akadályverseny céljához érve az impregnált polgári védelmi felszerelésben — akkor még nem volt gya- korlóruhánk — a következő pillanatban viszont úgy dőltek jobbra-balra, mint a liszteszsák — emlékezik a megyei szemlére Szűcs Irén. — A hetvenes évek közepén átmenetileg gyengébben ment a munka, aztán ’77-ben visz- szajött 'közénk hat srác, akik már a katonaság előtt is ifjúgárdisták voltak .Megerősödtünk. A következő évben elkezdődött a szakalegységi képzés, aztán az emelt szintű szakkiképzés. A huszonöt tagú szakalegységet a nagyközségi KISZ-bizottság és a járási rendőrkapitányság társadalmi segítői irányítják. — Mi vonzza, és ha már közöttetek vannak, mi tartja itt a fiatalokat? — kérdezem a járási parancsnokot. — A tiszafüredi szakasz tagjai a szakmunkásképzőből, a hajógyárból és az alu- gyáriak közül kerülnek ki. Érdekea, értelmes elfoglaltságot találnak a fiatalok A fiúk után jönnek a lányok, a lányok után a fiúk. Nem húzódoznak aiz egyenruhátiáL Sőt! Két fiúnak Pesten akadt dolga, elutaztak gárdista egyenruhában. Hogy-hogy nem, a fővárosban épp a közelükben történt egy karambol. A rendőrség odaérkezé- séig biztosították a helyszínt, magabiztosan, szakszerűen irányították a forgalmat. Mi megkaptuk a köszönő levelet, ők pedig a köszönet mellé a figyelmeztetést, az egyenruha engedély nélküli viseléséért. — Mit tartalmaz a rendőri szakkiképzés? Frisch Ibolya szabatosan idéz az országos értekezletre összeállított felszólalása jegyzeteiből : — A foglalkozásokon állambiztonsági, közbiztonsági, közlekedési, bűnüldözési, tár- sadalmitulajdon-védelmi, valamint gyermek- és ifjúság- védelmi ismeretekéit sajátítottunk el. Emellett természetesen mozgalmi és gazdaságpolitikai kérdésekkel is foglalkozunk. — Hiszen ti már valóságos rendőrök vagytok! — Ha rendőrök nem is vagyunk, közelekdési járőrszolgálatot rendszeresen teljesítünk — mondja Szabó Miska; a szakaszparancsnok. — És mik a tapasztalataitok? — Sok az ittas vezető, a rosszul kivilágított jármű. Szerényen pattog aztán, visz- .'••zahu’.'l a kosárból a labda a Zrínyi Általános Iskola tornatermében. Szombaton délután 3 órakor önvédelmi foglalkozásra gyülekeznek ' a gárdisták. Az intenzív bemelegítés után párokban kezdik gyakorolni a különféle támadások kivédését; alsó szúrás, fölső szúrás elhárítása. kétkezes nyakfogás „le- feszítése” a mai „tananyag”. A fiúk között egyedül árválkodik Csontné Takács Ibolya, aki novemberben csatla- kq^ott a szakasz tagjaihoz. — Mit szól hozzá a férjed, hogy a szombat délutánjaid nem otthon töltőd? — Megértette, hogy nekem most ez a KlSZ-munikám. Egyébként éppen az önvédelmi foglalkozások miatt jelentkeztem a gárdába, aztán kiderült, hogy a többi is érdekel. Egri Sándor Filmnapok falun Bemutatók, sorozatok, kiállítások ötödik alkalommal kerül sor az idén a „Filmnapok falun” rendezvénysorozatra. A megnyitót február 12-én tartják meg a .jászalsószent- györgyi Űttörő filmszínházban, s ugyanitt mutatják be a „Korkedvezmény” című magyar filmet. A vetítést követően a résztvevők találkoznak Magyar József rendezővel és Polgár Gézával, a film főszereplőjével. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint igen népszerűek voltak a rendezvénysorozat vitái, művész-közönség találkozói. Az idei programban ígv több hasonló rendezvényre kerül sor. Tiszaföldváron például a nagy sikerű „Talpalatnyi föld” című filmről tartanak vitát, Kenderesen a „Köszönöm, megvagyunk”, Kunmadarason pedig a „Töredék az életről” című film alkotóival találkozhatnak az érdeklődők. Néhány moziban filmsorozatokat indítanak. Kunszent- mártonban Soós Imre emlékezetes filmjei elevenednek meg újra a vásznon, Cibakházán a Szerelem-házasság- fiatalok témához kapcsolódó alkotásokat, Üjszászon pedig történelmi filmeket vetítenek. A filmnapok programjában számos fotó- és plakátkiállítás nyílik. A megyei rendezvénysorozat február 28-án zárul. Pályázat a közművelődésről A novemberben sorra kerülő megyei közművelődési napokhoz kapcsolódva pályázatot hirdet a megyei tanács művelődésügyi osztálya. A pályázók a következő témákból választhatnak: az ifjúság és a kultúra kapcsolata, a munkásművelődés, a művészeti nevelés, a közművelődés és a közoktatás kapcsolata, új közművelődési formák, módszerek, valamint közművelődés történet. A jeligés pályázatok- beküldési határideje szeptember 20-a, a dolgozatok terjedelme 15—20 gépelt oldal lehet. Az eredményhirdetésre november 16-án kerül sor, amelyen három ötezer forintos első, öt háromezer forintos második, s ugyancsak öt kétezer forintos harmadik díjjal jutalmazzák a legjobb pályamunkák szerzőit. Fiatalok a felnőttoktatásban Riportsorozatunk első két részében általános iskolai pedagógusok szóltak a tankötelezettségi törvény teljesítésének eredményeiről, „akadályairól”. Egyik helyen sikerül egészen kiváló eredményeket elérni, a másikon csak lassú a javulás. Ugyanakkor egész sereg fiatal A szolnoki Dolgozók Általános Iskolájában kétszáz- harminchárman iratkoztak be az idén, csaknem 50 százalékuk harminc éven aluli. Az összlétszám kevesebb, a fiataloké viszont több mint tavaly. Paróczai Ernő igazgató egy listát tesz elém. Huszonnyolc üzem tájékoztatása a negyven év alatti, nyolc osztályt nem végzett, dolgozóiról. Megdöbbentő számok. A legtöbb helyen mégsem akadt egy vállalkozó sem, pedig ők még igen messze vannak a nyugdíjkorhatártól. — Sokan azzal fenyegetőznek, hogy ha nem hagyják őket békén az iskolával, felmondanak — mondja az igazgató. — Igaz ők legalább dolgoznak... Sokkal nagyobb a gondunk a fiatalok osztályába járókkal, akiknek a munkaerkölcse szinte minősíthetetlen. „Csak nem gondolja tanár úr, hogy 2 ezer 500 forintért dolgozom?” — szinte naponta elmondják. Nincs előttük életcél, modell, élnek egyik napról a másikra gondtalanul, hiszen a szüleik, ha jó hangulatban találják őket, mindent megadnak nekik. Aztán, ha másnap kölcsön kell kérni, úgyis jó. Mennyivel könnyebb a felnőttekkel foglalkozni! A 45—50 éves emberekkel élA váci kezdeményezés sikerében talán mégis az a legdöntőbb, hogy az iskola mellett egy másik közösség is ösztönöz a tanulásra. — Az ideális persze az lenne, ha szerződés nélkül is, az egész társadalom jobban ösztönözne a tanulásra, a több tudás megszerzésére — véli Kopácsy Béla, a jászberényi Tanítóképző Főiskola főigazgató-helyettese. — Az iskolai oktatás-nevelésből ugyanis az válik maradandóvá, amit a társadalom visszaigazol. Ha a fiatal azt látja, hogy tanulás nélkül is boldogulhat — nem is akárhogy — akkor a könnyebb utat választja, főleg ha ebben még a szűkebb környezet példát is mutat. — Talán éppen ezért sokan az iskolától várják a felkészült, szocialista szellemben nevelt nemzedékeket. S ennek csak több-kevesebb hagyja el úgy az iskolát, hogy nem végezte el a nyolc osztályt. A tankötelezettségi törvényt nem teljesítők többsége veszélyeztetett helyzetű fiatal, s ez rendszerint még gyenge szellemi képességekkel is társul. mény együtt lenni, hallatlanul erős akarat sugárzik belőlük. Sokszor nem is a magasabb fizetésért, hanem önmagukért ülnek be újra az iskolapadokba. S a fiatalok? Az ő sorsuk, hogy alakul? Ök maguk többnyire nem is gondolnak rá. A lányok általában arról álmodnak, hogy valaki majd elveszi őket feleségül, s el is tartja. Amíg fiatalok, „élni” szeretnének, divatosan öltözködni, szórakozni. A fiúk sem igen törik magukat a munkáért, „majd a katonaság után ráérek dolgozni” — mondják. Hogy teljes legyen a kör, a szülők többsége rájuk hagyja, hiszen arra panaszkodnak, hogy nem „bírnak velük”. Aztán mit kezdjen velük az iskola? — Szeretnénk egy Vácott látott jó kezdeményezést megvalósítani Szolnokon is — beszél a tervekről Paróczai Ernő. — Az ottani dolgozók általános iskolájának fiataljait felkarolta az egyik üzem. Az ifjúsági osztály valamennyi diákját felvették, s az általános iskolai tanulmányaik mellett már szakmát is tanulhatnak. Ez igen vonzó, s népszerű lett a fiatalok körében. Remélem sikerül Szolnokon is megvalósítanunk. sikerrel történő megvalósításáért főleg az általános iskolát marasztalják el. — Az általános iskolának egyelőre még nem alakult ki az egységes > arculata. Még nem fejeződött be az új dokumentumok bevezetése. Étitől függetlenül továbbra is korszerűsíteni kell a tanítóképzést. A jövőben új tantárgy lesz például a szociológia, amely sokat segít a nevelőnek, hogy eligazodjék az adott település viszonyaiban és a tanítványok jobb megismerésében. — Ez is segít majd az első és az ötödik osztályosok eredményesebb tanulmányi munkájában. — Feltétlenül, de addig is a tanítóknak kell inkább az óvoda felé közeledni — természetesen pedagógiai módszerekben — mint fordítva, a gyermekintézményt „isko- lásítani”. Az ötödik osztályban jelentkező törést pedig a tantárgyak átcsoportosítása — negyedik osztályban például bevezetik majd az orosz nyelvet — segíthet áthidalni. A diákok számára az első iskolai élmények meghatározóak. A kallódó kamaszok bizonyítványait nézve sokszor az első kudarc elindította a sikertelenségek egész sorozatát. A statisztika szerint a legtöbb túlkoros diák az alsó tagozat négy osztályába jár, de egyenként nézve az ötödik osztály jelenti a csúcsot. Az idei tanévben a megyében 99 ötödikes tanuló idősebb a társainál. Minden gyerek nevelhető Az oktatásügyi szakemberek nem véletlenül szorgalmazták már évekkel ezelőtt az óvodáztatás fejlesztését. Az „óhaj” igen jó visszhangra talált: az egész társadalom összefogott a gyermekintézmény-hálózat bővítéséért: Ennek eredményeként megyénkben az iskolába lépő kisdiákoknak csak elenyésző százaléka nem járt megelőzően óvodába vagy iskola.- előkészítőre. Holott talán nekik lett volna a legjobban szükségük rá. A megyei tanács művelődésügyi osztályának programjában éppen ezért igen fontos feladat az óvodáztatás szélesítése. Dr. Vincze Sándor osztályvezető több éves összehasonlító elemzéssel kimutatta; — Ahol jó arányú az óvodáztatás, alacsonyabb az első osztályban ismétlők száma. Ugyanakkor feltétlenül elgondolkodtató, hogy azokban az iskolákban, ahonnan több kisdiákot áttelepítettek korrekciós osztályba, vagy kisegítő iskolába, mégis magas a bukást arány. A nem eléggé hatékony munka jele, hogy az ott maradottakat sem sikerült felzárkóztatni? A kötelezően előírt korrepetálásokkal, egyéni adottságokra, képességekre szabott foglalkozással a normál általános iskolai osztályban kell lehetőleg minden tanulóval elsajátíttatni a tantervi követelményeket — még ha a pedagógusok számára ez nehezebb feladatot is jelent. Körültekintőbben kell dönteni az áttelepítéskor, hogy csak azok a kisdiákok kerüljenek korrekciós osztályba, illetve kisegítő iskolába, akiknek a fejlődése ily módon speciális módszerekkel biztosítható. Minden gyerek nevelhető, tanítható — az egyik könnyebben a másik nehezebben — de csak addig míg .iskolába jár. VÉGE Tál Gizella Munkaerkölcsből elégtelen A társadalom felelőssége Bozsó János a tanyavilág híres festője Kecskemétnek ajándékozta értékes magángyűjteményét. A festő a Bács megyei Tanács és a Városi Tanács támogatásával a Klapka házat múzeummá alakította 1979 nyarán. Most itt mutatja be a gyűjteményt az érdeklődőknek. Az egyházi, néprajzi és a XVII., XVIII. századi iparművészeti tárgyak kiállítását eddig csaknem húszezer ember tekintette meg. A képen: Bozsó János néprajzi emlékei között
