Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-25 / 47. szám

1981. FEBRUÁR 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé „ , I I képernyője etett I Szalagavatók, tablóbálok A nyitótánc: palotás Az ember ősi vágya, hogy megismerje magamagát. De legaláibb annyira íontos szá­mára az is, hogy megismer­hesse embertársait. Ez hoz­zátartozik létezéséhez, ez fel­tétele az emberi előbbrelé- pésnek is. Mondhatni évez­redek óta él, és ma még ta­lán jobban, mint bármikor ez a csillapíthatatlan vágy az emberben. A megismerés általában is örömet szerez, de felfedezni az újat az em­berben : különleges gyönyö­rűség. Legszemélyesebb közügyeim Épp ezért jómagam a te­levízióban mindig megkü­lönböztetett figyelmet szen­telek az olyan programnak, amely akár közvetlenül, akár közvetve, akár nyersen, akár művészi formában se­gít közelebb jutni önmagam­hoz, s ugyanakkor az em­beri lényeg teljesebb meg­ismeréséhez vezet el. Ebből a szempontból különöskép­pen érdekesek a televíziós portrék, de akár egyszerűen csak az úgynevezett „képer­nyő-beszélgetések”, amelyek­ben egy-egy embertársunk szólal meg, mert randevút adott néki a televízió ripor­tere egv órácskára, vagy mert munkahelyén keresték fel, hogy beszéljen problé­máiról, sorsáról, pályájáról. A televízió ilyen természe­tű műsoraiból már akár egy kortárs galériára való „fel­fedezést” lehetne összeállí­tani, annyi érdekes embert, összetett, bonyolult egyéni­séget ismerhettünk meg ál­tala. A Legszemélyesebb közügyeim című sorozat is ebbe a kategóriába tartozik, s máris mondhatom, nem aiábbvaló szándékaiban, tar­talmában és eredményeiben, mint az Ötszemközt vagy a Siker, vagy testvérük, a Csak ülök és mesélek. Bár sok szempontból eltér tőlük. Például abban, hogy itt nem­csak a szóban forgó alany nyilatkozik meg, véleményt mondanak róla azok is, akik élvezik, vagy épp talán el­szenvedik a kérdéses sze­mélyiség „törvényeit”. Mert ebben a sorozatban is „ne­héz emberekkel” találkozha­tunk, jó értelemben, akik nem tudnak beletörődni, nem akarják elviselni a környe- ztetükben meglevő tehetet­lenséget, akikben állandóan ott nyugtalankodik, megszü­letésre vár az új gondolat, akik egy-egy feladat sikeres megoldásán érzett örömük­ben sem ülnefc babérjaikon, hanem máris új feladatok­ra gondolnak, mert létele­mük a teremtő nyugtalan­ság. Laczkó Mihály, a „milli­omos feltaláló”, akit szerda este volt szerencsénk meg­ismerni a képernyőn, közé­jük tartozik. Legszívesebben azt írnám, hogy korunk po­zitív hősét ismerhettük meg ebben a szüntelenül mun­kálkodó, mindig újakra és állandóan megújulásra kész műszaki igazgatóban. Ha ez a kifejezés nem volna kissé lejáratva. És Hortobágyi Éva — ő a riporter — igen jó módszert választott a be­mutatásra, amikor nem so­kat pepecselt a múlt lényei­vel, (bár a megtett út is sókat mondhat valakiről) ez­úttal maximálisan a jelen­ben jártunk, Laczkó Mihály múltjából csak annyit csip­pentett a beszélgetés, ameny- nyi a műszaki vezető jelen­legi pozíciójának megértésé­hez szükségeltetett. Kitűnő volt, ahogyan Laczkó leg­közvetlenebb munkatársai tartottak tükröt a kutatóból lett műszaki vezetőnek, aho­gyan a film szembesítette az Harmadik fordulójához ér­kezett a Hősök városai, vá­rosok hősei szellemi vetél­kedő, amelynek háziverse­nyein több mint 5000 szoci­alista brigád indult. Lezaj­lottak megyei fordulók is és márciusban, áprilisban 20 elhangzó véleményeket Lacz­kó felfogásával, ahogyan a gondolatok ilyetén való mozgatásával teremtettek akaratlanul is drámai fe­szültséget a portré készítői. S ami ennék az arcképnek és a hozzá hasonló televí­ziós portréknak egyaránt ér­deme, hogy bennük nem ke­retbe foglalva, mint valami falra kívánkozó képen, ha­nem természetes emberi ará­nyaiban jelenik meg az em­ber. Oly módon,hogy helyze­tébe akár magunkat is bele­képzelhetjük. Most is, ami­kor Laczkó Mihálynak téte­tett fel többször is a kér­dés, a néző szinte úgy érez­hette, hogy akár ő is vála­szolhat, közbeszólhat, vagy legalábbis „kötelessége” vé­giggondolni a lehetséges vá­laszokat. Nemcsak emberi példákat mutat fél tehát ez a műsor, a Legszemélyesebb közügyeim, hanem mozgósít a megpendített gondolatok, helyes gondolatok elfogadá­sára is. Így, miközben má­sokat ismerünk meg, ma­gunk is gyarapodunk általa. Egy régi film, újonnan képernyőre szerkesztve, új sorozat kedden este, Gera- szimov Csendes Donja, mely még 1957—58-ban készült mozifilmnek Solohov regé­nyéből. Most hat folytatásra elosztva sugározza a televí­zió. Tehát nem eleve kép­ernyőre született film ez a Csendes Don, ám azonban éppen a film előadásmódjá­nak epikus jellege a tálalás­nak ezt a módját is kézen­fekvővé teszi. A sok-sok részletből összeálló kép, a sok-sok szereplőt felvillantó cselekmény középpontban a hősökkel, valójában a foly­tatás os filmek sorába , ,i llesz- bi” Geraszimov alkotását. Rangos helyen, rangos mű szolgálja szórakozásunkat. Röviden Csütörtök este láthattuk András Ferenc tévéfilmjét, a Legnagyobb sűrűség köze­pét. Egy lumpen sorsra ju­tott apa és jól szituált fia között folyt a gyilkos küz­delem; sűrűnek álcázva azt, ami lényegében ritka. Itt minden olyan távolinak, Idegennek hatott, pedig csak emberekről volt szó, mintha nem is az életből vétetett volna, hanem csupán lom­bikban született e furcsa történet. Hiányzott belőle, ami vará­zsa lehetett volna: az em­bertelenség ábrázolása mé­lyén is ott rejtőzködő mély­séges humánum. A klasszikus mű soha nem évül el. Minden korban tar­togat megszívlelni való mondanivalót. Ezt bizonyí­totta a televízió Osztroysz- kij-bemutaitója is — Hogyan csináljun karriert? — vasár­nap este. Ahogyan az eszes fiatalember karrierje érde­kében megkömyékezi, rásze­di, hízelkedésével megejti az ostoba előkelőket és buta gazdagokat, ahogyan lelep­leződik ezáltal nevetséges módon az emberi gyarlóság — abból bizony még ma is Okulhatunk. Lengyel György bízott OsztrovisZkij jellem- ábrázoló erejében, jó színé­szeket keresett a szerepekre, s minden hókusz-pókusz nél­kül vitte képernyőre a ke­sernyés komédiát. A színé­szek közül kitűnő volt Su­lyok Mária, Feleki Kamii, de elegánsan oldotta meg feliadatát az ifjú Glumov szerepében Cseke Péter is. Ez a televíziós változat jó példája annak, hogy leporo- lás címén nem szükséges mindenáron megmodernesí- teni a klasszikusokat, ele­gendő csak jól bemutatni, eljátszani őket. V. M. csapat indulhat a Szovjet­unió hős városai, valamint Breszt, a hős erőd honvédő harcaival és jelenével fog­lalkozó középdöntőben. A döntőt a fasizmus fölött ara­tott győzeleem napja tiszte­letére rendezi^ meg. Még néhány hónap, és bú­csút mondanak iskoláiknak a negyedikes gimnazisták, a végzős szakmunkástanulók. Kicsit már ennek a búcsú­nak a hangulatát idézik a szalagavatók, tablóbálok, amelyek, nem tudni mióta, de régi, kedves hagyományai minden iskolának. A lányok blúzára, a fiúk zakójára tű­zött kis szalag egyfajta jel­képe is a felnőtté válásnak, a hamarosan véget érő diák­évekre, a közelgő érettségi­re, szakmunkásvizsgára em­lékeztet ... No, de ne legyünk ünmep- rontók, a vizsgák még mesz- sze vannak, a bálok viszont ezekben a hetekben tartják izgalomban a diákokat. S ha a zené, amelyre az est során táncra kéri fiú a párját, már nem is a régi, a nyitótánc felidézi az elmúlt idők bál­jainak hangulatát. A minap ügyesen, szépen táncoló középiskolásokkal találkoztam Szolnokom, a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban. A Tisza- parti Gimnázium és Egész­ségügyi Szakközépiskola lá­nyai és a Vízügyi Szakközép­iskola fiai vállalkoztak arra, hogy végigtáncolják az idei ..báli idényt”. Mozsomyi Al­bert balettmester irányításá­val avatott nyitótáncosokká váltak. A legszebb magyar táncok egyikét, a palotást ta­nulták meg, ám nem csupán Mintegy hetvenen ültünk már a helyiségben, amikor elkezdődött a „Családok és szokások” című színes film vetítése, amely bepillantást engedeett a régi, megkövült, egészségtelen családi szoká­sokba, és bemutatta annak az ellenkezőjét is. Ezután megkezdődött a vita. Igazán nem lehet mon­dani, hogy a felszólalók szőrmentén vallottak a. gondjaikról. megkerülték volna az őket érintő legké­nyesebb kérdéseket. Sőt, nem egyszer túlfűtött tónus­ban és hangnemben fejtet­ték ki véleményüket, felme­rülő problémáikat. A panasz nem mindig volt jogos, igaz, megalapozott. Viszont a kö­tetlen hangvételű ankét jó néhány olyan helyi gondra fényt derített, amelyre min­denképpen illik odafigyelni azoknak, akik a cigány la­kosság életkörülményeivel foglalkoznak. Kiderült például, hogy akad család, amelyik disz­nóólszerű helyiségben lakik, megtanulták a lépéseket, ha­nem látható örömmel, élve­zettel is járták a táncot. Er­kel Ferenc halhatatlan mu­zsikája, a Hunyadi László című opera közismert palo­tása mór eddig is több szol­noki szalagavató és tablóból nyitánya volt, s a táncoló, korabeli ruhába öltözött fiúk és lányok mindenhol nagy sikert arattak. Talán az úgynevezett cigónyvóros környékén, sok utcában nincs megfelelő járda, vagy ha van is, csak egy-egy rö­vid szakaszon. Hiába megy a gyerek az iskolába tisz­tán, szép cipőben, bokáig merül a latyakba, mire a jár­dáig ér. Szó volt arról is, hogy rossz, hitvány minősé­gű anyagból épülnek a 199 ezer forintba kerülő úgyne­vezett cigánylakások. Jel­lemző, hogy a vakolat az el­ső eső hatására lehull, és úgy csinálják meg a beton­lépcsőket, hogy egy közepes fagy már szétporlasztja őket. Szinte mindenki szóvá tette: sokat beszélünk a ci­gányság egészséges életmód­ra neveléséről, dé' az emlí­tett lakásokhoz ebben a vá­rosban sohasem épül W. C.! Kifogásolták, hogy akad or­vos, aki nem megy ki. ha házhoz hívják. Nem hallgat­ták el: több tisztségviselő, mindent megígér bajuk or­voslására — és minden ma­rad a régiben. furcsának tűnik itt a siker szói, hisz amennyire örülhe­tünk a tizennyolc fiatal pa­lotásának, épp annyira saj­nálhatjuk, hogy többszóz társuk csak nézőjük lehetett. Felvételeink a palotás pró­bája közben készültek. — t. e. — Fotó: — hargitai — Nem folytatom tovább. Az este hatkor kezdődött ankét a késő esti órákgi húzó­dott. Azonban némi hiány­érzetem mégis akadt. Jó lett volna hallani azoknak az erőfeszítéseknek az eredmé­nyeiről is, amelyeket az ál­lam, a társadalmi szervek, a helyi tanács, a különböző munkahelyek tettek és tesz­nek a cigányság életkörül­ményeinek a javításáért. Mert bizonyára voltak, van­nak és lesznek is hasonló kezdeményezések. Ügy tűnt, mintha ezen az estén a hoz­zászólók erről megfeledkez­tek volna, vagy ilyen segít­ség nem is létezne. Arról se sokat hallottunk, hogy mit tesz a kisújszállási cigány­ság azért (rendszeres, ál­landó munka, takarékosság stb.), hogy életszínvonala a lakosság átlagáéhoz közelít­sen. Az ankét fehéren-feketén megmutatta, hogy akad még tennivalónk — nem is ke­vés — a cigány lakosság életének javítása, mdnden- napiainak. szemléletének alakítása területén. Ezt tük­rözték a reális hozzászólá­sok. kérések, felvetések, amelyekkel a város vezető­sége bizonyára érdemben foglalkozik az elkövetkezen­dő időben. D. Szabó Miklós Hősök városai, városok hősei Amiről szó esett, és amiről nem Cigányankét Kisújszálláson A Hazafias Népfront helyi bizottsága és a városi Vöröskereszt a közelmúltban cigányankétot rendezett Kisújszálláson. Az összejövetelnek az volt a célja, hogy megtudják, hogyan érzi magát a településen a cigány lakosság; elégedett-e sorsával: mi a véleménye az egész­ségügy, a csecsemőgondozás helyzetéről; milyen a nagy- családosok lakáshelyzete; milyenek az élet- és munka- körülmények? Fejlődő brigádmozgalom, eredményes munkaverseny A MÉSZÖV és a KPVDSZ együttes ülése Tegnap a Szakszervezetek megyei Tanácsának széfehá- házában együttes ülésen ér­tékelte a megye fogyasztási szövetkezeteinek 1980. évi munkaversenyét a Kereske­delmi. Pénzintézeti és Ven- déglátóipari Dolgozók Szak- szervezete Szolnok megyei Bizottsága és a Fogyasztási Szövetkezetek Szolnok me­gyei Elnöksége. Mint a beszámoló megál­lapította, a fogyasztási szö­vetkezetek 1980-ban eredmé­nyes gazdasági évet zártak. Zömében teljesítették az ötödik ötéves terv időszaká­ban elhatárózott feladatai­kat. jelentősen javították a termelési és ellátási színvo­nalat, megfelelően vettek részt a falvak, kisvárosok társadalompolitikai. szociá­lis terveinek teljesítésében. A fogyasztási szövetkeze­tekben gazdag hagyománya van a szocialista brigádmoz­galomnak. a munkaverseny- ne> A szocialista brigádok szórna ma már 458, s nem egy közülük jelentékeny eredményeket ért el. Az 1980. évi munkaversenyben, az áfészek közül a mezőtú­ri jeleskedett, ió ellátást biztosított területén. A szol­noki áfész a termeltetésben és felvásárlásban, valamint a szolgáltatásokban ért el kiváló eredményeket. A tö­rökszentmiklósi és a tisza- földvári áfész ugyancsak az ellátásban, a kereskedelmi munka színvonalának eme­lésében tűnt ki. Úttörőzenekarok fesztiválja- Szolnokon a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ­ban hétfőn rendezték meg az úttörő zenekarok megyei fesztiválját, amelyen az út­törő kulturális seregszem- ’i?ken legjobban szerepéit fúvós- és vonószenekarok vettek rését. A színvonalas fesztiválon a zsűri arany mi­nősítést a kisújszállási, a jászberényi és a szolnoki ze­neiskola vonószenekara, a jásztelki általános iskola fu- rulyaegyüttese, valamint a jászberényi zeneiskola fú­vószenekara kapta meg. Ezüst minősítést négy zene­kar, bronzot pedig három ért el. Az úttörőzenekarok orszá­gos fesztiválján, amelyet Veszprémben rendeznek meg az idén, megyénket a kisúj­szállási és a szolnoki zeneis­kola vonószenekara valamint a jászberényi zeneiskola fú­vószenekara képviseli. Gyermekgaléria Szolnokon Szolnokon, a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ második emeleti kiállítóte­rében gyermekgalériát ala­kítottak ki, ahol időről-időre megrendezik majd a megyé­ben, illetve az országban működő legjobb képzőművé­szeti alikotókörök, iskolai szakkörök kiállításait. A ter­vek szerint még ebben az évben'láthatják majd az ér­deklődők a pécsi Lantos­műhely tagjainak, a Nemzeti Galéria gyermekalkotóköré­nek, valamint a jaszalsó- czentgyörgyi művelődési ház gyermek képzőművészeti szakkörének munkáit. A ga­lérián jelenleg a Szávai Ist­ván szolnoki rajzpedagógus tanítványainak rajzaiból vá­logatott kiállítás látható március 31-ig,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents