Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-22 / 45. szám
1981. FEBRUÁR 22. 10 Kulturális kilátó Hétmillió forint beruházásával, most bővítik a rajzfilmesek munkahelyét Beszélgetés filmről, meséről kecskeméti animációs filmstúdióban Ez év nyarán lesz tíz esztendeje, hogy létrehozták a Pannónia Film-, Rajz- és Animációs Stúdió kecskeméti műtermét: egy városszéli villa három szobájában tizenöt rajztanár, képzőművészeti gimnáziumot végzett vagy egyszerűen csak rajzolni szerető fiatal látott munkához. A rajzfilmkészítés technikáját önerőből, jobbára a kifestés és az egyéb részmunkák során sajátították el, s viszonylag rövid idő elteltével önálló művek készítésére is vállalkoztak. Azóta több mint száz egyedi, kísérő-, és mesefilmet készítettek, amelyek zömét a Szolnok megyei mozilátogatók, tévénézők is élvezhették. Bizonyára sok gyermek és felnőtt emlékszik még például a Vízipók kedves figurájára, amelynek csodás kalandjait néhány hónappal ezelőtt másodízben is sugározta a televízió. — Az alábbiakban Haui Józseffel, a film egyik készítőjével beszélgetünk. — A tizenhárom részes sorozat utolsó epizódjában a Vízipók egy csigaházba húzódott a közelgő tél elől, hogy nyugodt körülmények között aludhassa át a hideg hónapokat. De vajon felébred-e majd? — Igen, mégpedig hamarosan. Kollégáimmal: Bátai Évával, Kricskovics Zsuzsával, Katona Jánossal és Hernádi Oszkárral — lassan befejezzük az újabb, ugyancsak tizenhárom részes sorozatot is, amelyet tudomásom szerint néhány hónap múlva tűz műsorára a televízió. Az egyik epizód ott folytatódik majd, ahol a régi véget*ért: a tavaszi áradat kiönti téli vackából a Vízipókot, s a habok közt sodródva arra ébred, hogy valahol, valakik segítségét kiáltoznak. Tüstént elindul a hang irányába, s kiment néhány fuldokló bogarat. — Csak a történetek lesznek mások, vagy egyéb is változik az új epidózokban? — Az alapelv marad, hiszen a filmnek óriási sikere volt: átvette szinte valamennyi szocialista ország televíziója, és megvásárolta három nyugati tévétársaság is. A cél tehát továbbra is az, hogy érdekes figurák segítségével bemutassunk egy érdekes világot: a vízivilágot. Mindezt tréfás és fegy- ben tanulságos kis történetek keretében tesszük. Változásról csak annyiban beszélhetünk, hogy kibővül a Vízipók baráti köre. Például Kandics rákmamával, akinek az elveszett kicsinyeit majd a Vízipók találja meg, továbbá a katicabogarakkal és a háton úszó csalóddal. Ez utóbbiak lesznek az intriku- sok: a háton úszó gyerekek kipukkasztják például azokat a buborékokat, amelyekkel a kis csigák játszanak, nem sokkal később pedig fel akarják falni a csigatojásokat. Az ilyen konfliktushelyzetek szaporításával a filmek életszerűségét szeretnénk erősíteni. Üj körülmény továbbá, hogy ezeket a filmeket már szinte teljes egészében itt, a kecskeméti műteremben készítjük, tehát a képtervezéstől a ceruzarajzolásig, a kihúzástól a kifestésig és az operatőri munkáig minden a mi feladatunk. — Nos, arról már van némi fogalmunk az elmondottak alapján, hogy miként születik egy-egy mesefilm. De hogyan lesz valakiből mese- filmrajzoló, mesefilmrendező? — Ami engem illet, egyszerű a történet. Komlón születtem, ahol édesapám bányász, édesanyám pedig mozipénztáros volt. Rengeteget jártam moziba, csaknem valamennyi filmet megnéztem. Ezek az élmények lökhették magasba a karomat, amikor a pécsi művészeti szakközép- iskolában a végzős keramikusoktól azt kérdezték: ki akar a filmgyárba menni, ki akar mesefilmeket rajzolni? Azonnal jelentkeztem. így kerültem Kecskemétre, nyolc esztendővel ezelőtt. Kezdetben mint kifestőgyakornok, később mint fázisrajzoló dolgoztam. Jelenleg figuratervező vagyok. — Áruljon el néhány szakmai fogást, műhelytitkot! — Mintegy hatszáz színnel dolgozunk, és nagyon körültekintően, nagyon sok szempont figyelembevétele, egyeztetése után választható ki, dönthető el, hogy mikor, mit, milyen színűre célszerű festeni. Tudjuk például, hogy a piros szín igen erős hatással van az emberre, különösen pedig a gyerekekre: hiába, hogy a lovak fehér, barna vagy fekete színűek, Kandics rákmama, a kicsinyei társaságában A keresztespók felháborodottan panaszkodik komájának, a vízipóknak: a szöcskék ellopták, s nem adják vissza a re jt vénytáblázatát! nekik a piros ló tetszik legjobban, azt tartják a legfürgébbnek, a legerősebbnek. Ha tehát ilyennek akarunk ábrázolni egy lovat, pirosra kell festnünk. Igen óm, de ha bizonyos körülmények miatt — például, mert hosz- szú hónapok telnek el a kifestés és a felvétel időpontja között — tartósnak kell lennie a figurának, már nem dönthetünk a piros mellett, mert ez a szín foltosodik meg, és pereg le a leghamarabb. — Mire törekszik elsősorban mint rajzoló, mint mesefilmrendező? — A kedvességre. Hogy kedves legyen a figurák alakja, mozgása, hangja. Ezért is szeretem talán minden eddigi munkámnál jobban a vízipók-sorozatot. Mert nem csupán arra tanítja meg a gyerekeket, hogy mi a különbség mondjuk a sáska és a szöcske között, hanem arra is, hogy mi a különbség a gúnyolódás és a tréfálkozás, a hízelgés és a szeretet, a káröröm és az öröm között. Tehát: mert emberségre tanít. Megértésre, szeretetre. Nagy szükség van erre, mert tapasztalataink szerint már a legkisebbek között is kezd elterjedni a durvaság, a kíméletlenül erőszakos magatartás. Tudom persze, hogy nem véletlen, nem előzmények nélküli jelenség ez. De hiszek abban, hogy őket még meg lehet menteni. És hiszek abban, hogy ennek érdekében a mesefilmek is tehetnek valamit. Káposztás János Tanulmányok Borsod történetéből A Borsodi Levéltári Évkönyv harmadik kötete tizenkét tanulmányt ad közre, A kötet élén Takács Béla Sárospataki kalendáriumok a XVII—XIX. században című tanulmánya az 1650-ben alapított sárospataki nyomda két, a XVII. században megjelent kalendáriumáról, valamint a későbbiekben, a XIX. században Patakon kinyomtatott kalendáriumokról ír, mintegy adalékokkal szolgálva egy majdnem megjelenő teljes magyar naptártörténet anyagához. Bársony István, a Szabolcs megyéből a jelenlegi Borsod-Abauj- Zemplén megyébe a XVIII. század első évtizedében irányult jobbágyemigráció kérdéseiről szól, nemcsak elemezve a vándorlás okait, hanem név szerint is bemutatva, kik, honnan, mikor, hová költöztek. Rokon ezzel a témával Süli-Zakar István tanulmánya, amely Tokaj- Hegyalja - és környékének 1787. és 1970. közötti népmozgalmát mutatja be, Három igen érdekes ipar- történeti jellegű tanulmány után két történeti téma következik: Bogár Károly az 1919-es miskolci csatát és jelentőségét elemzi Deák Gábor pedig az 1930. szeptember 1-i miskolci megmozdulásokról ír. Gáspár Gyula, a Nehézipari Műszaki Egyetem történetéhez szolgál adalékökkal, (megemlítve, hogy mór 1905-ben kérte a város a Selmecbányái akadé- 'miának' idehelyezését, de az egyetem létrehozására csak a felszabadulás után kerülhetett sor: a másik tanulmányban pedig Varga Gá- borné a miskolci zenei életnek a felszabadulás utáni kibontakozását írja le. Végezetül, de nem utolsósorban fel kell hívni a figyelmet Kun László A szocialista konszolidáció első heti Borsod-Abaúj-Zemplén megyében című nagyszabású tanulmányára: amely tulajdonképpen folytatása a szer-- ző korábban publikált, az 1956-os ellenforradalomra vonatkozó tanulmányainak. Kiállítások Kecskeméten Kecskeméten a Bács-Kis- kun megyei Művelődési Központban február 25-ig várja a látogatókat a „Kossuth adó, Solt” című kiállítás, amelyen a Magyarországon működő rádióállomások munkájába nyerhetnek betekintést az érdeklődők. * * * Ugyancsak Kecskeméten, a megyei művelődési központban nyílik meg ma délelőtt 11 órakor a Bács-Kiskun megyében élő amatőr képző- és iparművészek kiállítása. A kiállítást — amelyet Kiss Mihály grafikusművész nyit meg — március 8-ig tekinthetik még a látogatók,. Vers, monodráma, szociológia Miről ír az Alföld legújabb száma? Az elmúlt év novemberében, a Debreceni irodalmi napok megnyitóján Tóth Dezső kulturális miniszter- helyettes az Alföld alapításának 30. évfordulója alkalmából kitüntetéseket adott át a folyóirat legjobb munkatársainak. Az irodalmi napok keretében ugyanakkor lapszerkesztők, írók részvételével tanácskozást tartottak irodalmi folyóirataink helyzetéről, s a hozzájuk kapcsolódó egyes alkotóműhelyek tevékenységéről. Az Alföld legújabb, februári számának első közleménye Szabolcsi Miklósnak ezen a tanácskozáson elhangzott bevezető előadása. Szabolcsi Miklós külön kategóriába sorolja az olyan, vidéken megjelenő folyóiratokat, amelyek színvonaluknál, kérdésfelvetésüknél és elterjedtségüknél fogva központi jelentőséget vívtak ki maguknak. Ide sorolja a háromezres példányszámban megjelenő Alföldet is. A szerző az Alföld tágabb érdeklődésre számot tartó sajátosságait abban jelöli meg, hogy gyakran jelentős, a magyar irodalom fejlődése szempontjából fontos műveket közöl, színvonalasan foglalkozik a közművelődés kérdéseivel, a fiatal írók bemutatásával, ugyanakkor kritikai rovatában — a másutt inkább tapasztalható leíró, ismertető jellegű közlemények helyett — a legerősebb a megfontolt bíráló szándék. Természetesen egyetlen lapszám rövid bemutatásával legfeljebb csak alkalmilag tudjuk illusztrálni ezeket a megállapításokat. A februári számról mindenesetre elmondhatjuk, hogy a fiatal költők bemutatásának szánt legnagyobb teret. Mondhatjuk úgyis, hogy a Madár- útón (45 fiatal költő, Kozmosz) című antológiában megjelent nemzedéknek, hiszen a verseket közlő tíz alkotó közül csupán egy nem szerepel ebben a kötetben. Azonban nemcsak újabb — s tagadhatatlanul így együtt többet mondó vagy érdekesebb olvasói asszociációkat teremtő — verseket kapunk. A céltudatos szerkesztői koncepció eredményeként a kritikai rovat is éppen e nemzedékhez tartozók újabb köteteit elemzi. így például Tóth Erzsébet, Csordás Gábor, Zalán Tibor versei mellett a költészetükről szóló írásokkal is megismerkedhetünk. (S természetesen a Debrecenben alkotó Tóth- Máté Miklós első, A csokornyakkendős című novellás- kötetének bírálatával is.) A januári számban közölt első rész után megjelent Kocsis István Jászai Mariról szóló monodrámájának befejező része. (A szerző Árva Bethlen Kata című monodrámáját a közelmúltban mutatta be Budapesten Mezei Annamária művésznő.) Akik olvasták Jászai Mari emlékezéseit, naplórészleteit, azok jól ismerik a művész rendkívüli, ellentmondásoktól sem mentes személyiségét. Kocsis István ezt a pillanatot idézi Jászai életéből, amikor a Nemzeti Színház társulati „törvényszéke” pénzbírsággal akarja megalázni őt, mert megsértette egy fiatalabb pályatársát. A már „megkoszorúzott”, 50 évesnél idősebb Jászai egyetlen, a szerepjátszástól az őszinte vallomásokig váltakozva hullámzó, rendkívüli lélektani hitelességgel megfogalmazott monológban válaszol a vádakra. Érdekes olvasmánya a szépprózai rovatnak még Csalog Zsolt dokumentumregényének újabb fejezete. Hőse, Dani, a talpraesett, helyét e világban megtaláló, s elcserélni senkivel sem hajlandó autószerelő ezúttal arról mondja el véleményét, hogy érdemes-e szakmát tanulni, egyáltalában milyen érdekeltségi viszonyok alakultak ki egyes munkaterületeken, meddig szabad csak alkoholt fogyasztani, szükség lenne-e bizonyos esetekben kötelező strerilizációra stb. E sajátos érvanyagot és példatárat felvonultató vallomás elsősorban a munkásember egyfajta társadalmi közérzetét tükrözi, míg Bán- laky Pálnak a Fórum rovatban megjelent tanulmánya a kisvárosban élő értelmiség magatartásmodelljeit elemzi, számbavéve azokat a tényezőket, amelyek a kisvárosok értelmiségeinek magatartási stratégiáit kialakítják. A lapban megjelent egyéb közlemények között végezetül a Dokumentum rovatban közölt Németh László-, Veres Péter-, Szabó Pál- és Sar- kadi Imre-levelekre hívjuk fel az érdeklődők figyelmét. Arató Antal PÁLYÁZATOK A Magyar Tudományos Akadémia szegedi bizottsága az elmúlt évekhez hasonlóan pályázatot ír ki tudományos munkák készítésére. Az alábbi témákban lehet pályázni: 1. Orvosi rehabilitációra szorulók (balesetet szenvedetittek, csonkolások; alkoholisták stb.) helyzete; 2. A visszavágás stresszhatása a búza terméskomponenseire; 3. A Dél-Alföld gabonatermelésének jelentősége Magyarország regionális körzetei között az ökológiai potenciál szintézise alapján; 4. A Tisza és vízgyűjtőrendszere vízutánpótlásának ökologikus földrajzi és hidrogeog- ráfiai elemzése. A pályázat négy témakörében készítendő tudományos munkával bárki részt vehet, terjedelmi korlátozás nélkül. A dolgozatok beküldési határideje 1982. szeptember 30. A pályamunkákat a Szegedi Akadémiai Bizottság által felkért bíráló bizottság értékeli, a pályadíj összege 3000-től 5000 forintig terjedhet, kivételesen értékes tudományos munkák esetében (az MTA illetékes tudományos osztályával egvet- értésben) 10 ezer forint is . lehet. Eradményhirdetésrie 1982. decemberében kerül sor, a bíráló bizottság döntését a kiíró szerv sajtó útján hozza nyilvánosságra. A SZAB további pályatételeket is kiírt, amelyekről részletes felvilágosítást a bizottság központjában (Szeged, Somogyi Béla utca 7. első emelet 101., illetve a 12-586-os telefonszámon) kaphatnak az érdeklődők. * * * A Hajdú-bihari Napló szerkesztősége és a Hajdú megyei Lapkiadó Vállalat pályázatot hirdet „Így élünk mi” címen a fényképező olvasóközönség számára. A pályázaton a fotóművészek és hivatásos fotóriporterek kivételével bárki részt vehet. A pályázatot önálló fotók és képriportok műfajában hirdeti meg. Beküldhető a pályázatra minden olyan fotó vagy képriport, amely témáját a mai magyar valóságból meríti, vagy azzal kapcsolatba hozható, és újságban való közlésre alkalmas. önálló fotókból pályázónként legfeljebb öt küldhető be, egy- egy képriport pedig maximum öt fotóból állhat A pályaműveket teljes névvel és címmel kell beküldeni. A beérkezett pályaműveket újságírókból és fotóművészekből álló zsűri bírálja el. A pályázat eredményét 1981. november 7-én hirdetik ki, és akkor osztják ki a pályadíjakat A pályázók csak feketefehér fotót küldjenek be, lehetőleg 13x18-as (vagy ennél nagyobb) méretben, de természetesen a fotó művészi igényei szerint megvágva. Összeállította: Tál Gizella
