Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-21 / 44. szám
1981. FEBRUÁR 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Felzárkóztak a jól gazdálkodó szövetkezetekhez Az SZKP XXVI kongresszusára II verseny csapatmunkát kíván Mit vállalnak a kezdeményezők? Zárszámadás a mezőtúri Dózsa Tsz-ben Mezőtúron, a városi sportcsarnokban tegnap délelőtt tartotta meg zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlését a mintegy 12 ezer hektáron gazdálkodó Dózsa Termelőszövetkezet. A hétszáz dolgozó tag és alkalmazott tanácskozásán részt vett és felszólalt Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára, jelen volt a város párt-, tanácsi és gazdálkodó szerveinek számos képviselője. Sipos Lajos elnök tájékoztatta a jelenlevőket a szövetkezet V. ötéves tervben folytatott gazdálkodásáról. — Amint az beszámolójából kitűnt, tavaly már siker koronázta a tervidőszakban, a termelés fejlesztésére hozott intézkedéseket. Mindezeknek és a tagság szorgalmának eredményeként az utóbbi öt évben 22 százalékkal nőtt a szövetkezet termelése, ötszörösére a mérleg szerinti nyereség. A tervidőszak legsikeresebb esztendejét, 1980-at a tsz a tervezettnél 11,5 millióval több, azaz 25 milliós nyereséggel zárta. A közgyűlésen elfogadott 1981. évi tervek megvalósításában a növénytermesztőknek többek között a cukorrépa termőterületének növelése és a tehenészeti telep közelében új legelő telepítése a feladatuk. A tavalyi mérleg és az idei tervek ismertetését a közös gazdaság választott vezetőinek, a vezetőségnek és a közgyűlési bizottságoknak négy évenként kötelező újraválasztása, majd hozzászólások követték. Felszólalt Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára is. Elismerését fejezte ki a Dózsa Tsz tagjainak, vezetőinek azért a lelkiismeretes munkáért, amellyel lehetővé tették, hogy gazdaságuk a megyei átlagokat meghaladó eredményeket érhetett el, és felzárkózhatott a megye jól gazdálkodó szövetkezeteinek sorába. A lépéstartáshoz azonban az szükséges — hangsúlyozta — , hogy az utóbbi években kialakított kedvező gazdálkodási légkörben — fegyelmezett munkával, ésszerű takarékossággal, a hatékonyság fokozásával — munkálkodjanak az 1981. évre és az új ötéves tervidőszakra meghatározott feladatok teljesítésén. Továbbra is keressék — biztatta a megyei pártbizottság titkára a mezőtúri szövetkezeti gazdákat — a korszerűbb, energiatakarékosabb növénytermesztési /technológiák, állattartási módszerek megvalósításának lehetőségét, a gazdálkodásukban 1980-ban elért színvonal megtartásához, lehetőség szerinti túlszárnyalásához. A közgyűlés a hosszú ideje a termelőszövetkezetben dolgozó tagoknak járó törzsgárda jelvények és jutalmak átadásával ért véget. T. F. Három éve írtunk róla Bonyodalmak után Besenyszögön Már érdemes a varrodában dolgozni 1978. április 7-én Besenyszögi bonyodalmak címmel írtunk cikket a budapesti Női Ruházati Ipari Szövetkezet 2-es számú telepéről. Az ott dolgozó varrónők panaszainak hátterét kutattuk, s — bár jónéhány hiányosságra fény derült és azt is megtudtuk, hogy a szövetkezet vezetői ismerik a problémákat — arra viszont nem kaptunk választ, mikor lesz rend az üzemben, és hogyan teremtik meg? Egyetlen biztató szót sem mondhattunk az alacsony bérek miatt (az évi átlagkereset körülbelül 20 ezer forint volt) jogosan felháborodott asz- szonyoknak. Három év után látogattunk el ismét Be- senyszögre. Első utunk — mint akkor is, amikor a gondokról először hallottunk — Sinka Lajosnéhoz, a községi pártitkárhoz vezetett. — Emlékszem, első találkozásunkkor különösebb felkészülés nélkül is vaskos paksamétával vártaim — kezdte a beszélgetést. — Nem kellett kutatnom a szükséges bizonyító iratok után, minden nap az asztalomon volt a varroda dossziéja. A szövetkezet vezetőségének minden lépéséről tudtam — tudnom kellett. Pedig tisztában voltam vele, hogy a pártszervezetnek általában nem a napi gazdasági döntések ellenőrzése a feladata. Akkor azonban ezt is vállalni kellett. A ruházati szövetkezet telepén dolgozó asszonyok mindennapos vendégek voltak nálunk. Munkahelyi vezetőik nem adtak elfogadható választ kérdéseikre, ezért fordultak hozzánk. Csak a vak nem vette észre, micsoda pazarlás a rossz munka- ellátás miatt tétlenségre kárhoztatni egy viszonylag jól felszerelt varrodát, mekkora felelőtlenség, munka, tehát kereset nélkül hagyni az-ott dolgozó nőket. Azóta jelentősen megváltozott a helyzet, jól dolgoznak a szövetkezetiek, van munkájuk, és a keresetükkel is elégedettek lehetnek. Mivel magyarázható ez a gyökeres fordulat? A kérdést Lendvai Vilmosnak, az 1979 elején megválasztott új elnöknek tettük fel a szövetkezet budapesti központjában. — Bár a nehézségek Be- senyszögön voltak a legnagyobbak, 2-es számú üzemünk akkori helyzetében mégis az egész szövetkezet gazdálkodásának ziláltsága tükröződött. A bajok egyik forrása a Budapesten lévő szabászat kis teliesítőképes- sége volt. A besenyszögi munkahiánynak is az volt az egyik oka. hogy kevés kiszabott anyag érkezett, nem volt miből ruhát varrni. Nani 800 darab kiszabott szövettel tudtuk volna rendszeresen foglalkoztatni dolgozóinkat, a műhelyünk azonban jó ha 450-et készített. Pedig nagyobb feladat megoldását is elbírta volna, csak az ott dolgozókat semmi sem ösztönözte jobb munkára. Miért is „hajtottak” volna, ha már 400 darab „ru- haalkatrész” után prémium járt a szabászatnak. Nyomban nagyobb lett a lendület, amikor teljesítménybérben fizettük a szabászokat. Három hónap után 1979 áprilisának elejére megduplázódott a termelés. Nyolcszáz-kilencszáz kiszabott anyag elegendő volt a varrodák ellátásához, a szövetkezet függetleníteni tudta magát a bizonytalan „bérszabástól”, a partnerek késlekedése miatt nem kellett napokig állni a varrónőknek. Az egyenletes munkához azonban elegendő megrendelés is kellett, ehhez pedig új kereskedelmi partnerekre volt szükség. Alig több mint két évvel ezelőtt még olyan ruhákat is gyártottak nagy tételben a szövetkezetnél, amelyekre darabonként 35 forintot fizettek rá. A „veszteségduzzasztók” helyett olyan megrendeléseket kellett találni, amelyek a Női Ruházati Ipari Szövetkezet adottságaival is kifizetődőén teljesíthetők. Megoldásként kínálkozott a tőkés export (a bérmunkák) arányának növelése. Ez azonban nem volt egyszerű, hiszen egyidőben kellett a jövedelmezőség érdekében régi partnerekkel magasabb árért harcolni (egyszer-két- szer 25 százalékos növelésért is), vagy megszakítani a kapcsolatot, és más cégek ajánlatait elemezni. A célokat viszonylag rövid idő alatt sikerült elérni. A termékszerkezet átalakításának. a tőkés export háromszorosára növekedésének hatását is tükrözi, hogy a termelési értéknél lényegesen gyorsabban nőtt a nyereség, amely 1979-ben 3, 1980-ban már 5.7 millió forint volt. A változásokat Besenyszögön is hamar érzékelték, bár a teljes megnyugváshoz több idő kellett. •— Minek örülünk a legjobban? — emlékezett visz- sza a tíz éve a varrodában dolgozó Székely Lajosné. — A keresetek növekedésének. Három éve ide bejönni sem volt érdemes. Ha nem változtak volna a fizetések, itt ma már egyetlen asszony sem dolgozna. Ma viszont senkit nem foglalkoztat a távozás gondolata. Zajacz Imréné is a keresetet hozta szóba: — Az 1978-as havi 1500— 1700 forint helyett ma körülbelül háromezret viszünk haza. Igaz, a munka is több, de az jó, ha az ember tudja, hogy másnap is lesz mit csinálnia ... Persze gond azért van, nehezen birkózunk meg a tőkés exporttal. Valóban így van, és ez okozza a legtöbb fejtörést Terjéki Zoltánnak, a telep vezetőjének is: — Az utóbbi hónapokban szinte csak tőkés exportra dolgoztunk, és ez nagyon próbára tette az asszonyokat. A nehezen kezelhető finom anyaggal csak erőfeszítések árán képesek pontosan betartani a varrási előírásokat, a nyugati átvevő pedig a legkisebb hiba láttám is visszadobja az árut... Az első tapasztalataik szinte megbénították a besenyszögi varrónőket. Ma már nem sok baj van a minőséggel, a tempó azonban még elég lassú. Egyetlen határidőt sem késtünk le, de ehhez sok túlóra kellett. Lendvai Vilmos elnök az intenzitás csökkenését természetesnek tartotta. Két év óta először végeztek ilyen igényes munkát a besenyszö- giek —. bele kell jönniük. A betanulással járó átmeneti keresetcsökkenést azonban a meghatározott ideig igyekszik eltüntetni a szövetkezet: pótlékkal egészíti ki a béreket. Vállalják a munka drágulását is, hogy idővel minden feladatot nyugodtan bízhassanak a besenyszögi asz- szonyokra. Hiszen szükség van rájuk — és ezt ma már ők is érzik. V. Sz. J. Amint arról már lapunkban is hírt adtunk; országos érdeklődésre és főleg követésre számot tartó kezdeményezéssel jelentkeztek az SZKP XXVI. kongresszusa tiszteletére a jászalsószent- györgyi Petőfi Tsz tehenészei. Munkaverseny-felhívá- suk újszerűsége, hogy több évre szóló felajánlásokat dolgoztak ki. A Sallai Imré Szocialista Brigád munkahelyén, a tehenészeti szaktelepen Tóth József telepvezetőt kérdeztük : — Milyen meggondolásból tértek el a szokásos, egy-egy gazdasági évre meghirdetett munka verseny-formától ? — Sok olyan munkaterület van a mezőgazdaságban, ahol a ' termelés bővítésére hozott intézkedéseknek csak egy-két év elteltével mutatkozik meg a hatása Ilyen a szarvasmarha-tenyésztés is. Idő kell ahhoz, amíg a fajtakeresztezésnek, a takarmányozási technológia korszerűsítésének, a tehenészek szakmai továbbképzésének az eredménye hektoliterben mérhető lesz. Ezért határoztunk úgy, hogy a VI. ötéves tervidőszakra kidolgozott terveink túlteljesítésére hosz- szabb távú munkaversenyt kezdeményezünk, és hasonló megszervezését javasoljuk más gazdasági kollektíváknak is. — Azon a brigádgyűlésen, amelyen az országos felhívást megbeszélték, csatlakozásra buzdították termelőszöPéntek Lajos: — „Magunknak tartjuk rendben, magunknak szépítjük” vetkezetük más munkaterületen dolgozó brigádjait is. M i lyen ered ménnyel ? — Úgy mondják, egy fecske nem csinál nyarat, ugyanígy egy brigád se eredményes munkaversenyt Termelőszövetkezetünkben is csak összefogással valósítható meg a kongresszusi vállalásunk, a tejtermelés öt év alatti 26 százalékos növelése. A brigádunkban a vízvezeték-szerelőtől, a fejőtől az állatorvosig mindenkinek egyformán kell „húznia” eben a csapatmunkában. — Ugyanakkor a növénytermesztésben dolgozó brigádok a- több és jobb minőségű szálas- lés tömegtakarmány megtermelésével, a műszakiak a betakarító gépek és Tóth József: — „Csapatmunkával érhetünk csak el jó eredményeket” Kecskés Kálmánné: — „Ha sikeresen vizsgázunk, a brigádtagok nyolcvan százaléka lesz szakmunkás” a tartás technológiai eszközök naprakész üzemben tartásával segíthetik a munkánkat A felhívásunkhoz egyébként téeszünk valamennyi szocialista brigádja csatlakozott a küldöttgyűlésen. Az 1-es számú istállóban fejéshez készülődtek az asz- szonyok. Kecskés Istvánné — ő is felszólalt a munkaver- senvprogram összeállításakor — gyakorlott kezekkel szerelte össze a fejőgépet. — Belejöttünk már — mondta mosolyogva — pedig másfél évvel ezelőtt még a dohánypalántáláshoz, hagymakapáláshoz értettünk. A növénytermesztésben mindinkább kiszorítja a kézi munkát a gépesítés. így kerültem én is 1979-ben, tizenhárom munkatársammal a tehenészeti telepre. Tavaly betaní- tottmunkás-tanfolyamot szervezett a téesz, elvégeztük sikeresen. Az asszonytársak mind egyetértettek velem abban, hogy ha a következő években nagyobbak lesznek a feladatok, gyarapítanunk kell a szaktudásunkat! is’. Ezért ajánlottuk fel a kongresszusi munkaversenyben, hogy ha helyben lehetőséget biztosítanak rá, munka mellett megszerezzük valamennyien a szakmunkás-bizonyítványt. Péntek Lajos gondozónak a jószágok között már kitelt aznapra. Mégsem a kerékpártároló felé indult, hanem talicskáért, lapátért. — Mindig akad tenni-ven- ni való az istállók körül. Most van egy kis időm, felújítom az ágyúsokat a fenyőfák alatt. Mi tehenészek eddig csak az épületek környékének, az üzemi utaknak a rendbentartását, a parkok gondozását tudtuk vállalni társadalmi munkában. Az SZKP kongresszusa és 1985- ig sorra következő évfordulók tiszteletére évente két kommunista szombat megszervezését is kezdeményeztük. A mi brigádunk a két hétvégi nap keresetét ajánlja fel, ez minden évben 260 forintot jelent személyenként. Lesz helyük a felajánlott forintoknak, új tornaterem épül az iskolának, és a község csatornázása is égető gondja a tanácsnak. A felhívásunkhoz termelőszövetkezetünkből csatlakozó brigádok felajánlása összesen 7800 órát tesz ki, azaz 140 ezer forintot). Ennyivel járulunk hozzá községünk épüléséhez, szépüléséhez. T. F. Egy óra múlva a helyszínen 99 Vizes” ügyelet Jászberényben — Vége a műszaknak, kezdődhet a... műszak. A nappali munka után az éjszakai, a nagy „forda” után a kisebbik. Reméljük, hogy amilyen jó, hasznos tennivalókkal zsúfolt volt a mai nap, olyan unalmas lesz a semmittevéstől az éjszaka. A Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat jászberényi üzemvezetőségénél a „vizes ügyeletesek” búcsúznak így a nappali műszaktól, és köszöntik az éjszakait. Egy sok mindenhez értő technikus, egy általános szerelő és természetesen a gépkocsivezető. Ök a napi munka után bent maradnak reggel hatig, tartják a vonalat, kéznél vannak, ha a városból vagy valamelyik községből- „vizes” hibát jeleznek. Gulyás László művezető az éppen soros ügyelet diszpécsere az eseménynaplóban lapozgatva mondja el. milyen feladatokat lát el az ügyelet. — Üzemvezetőségünknél olyan kollektívák dolgoznak, amelyek feladata a város és a járás ivóvízellátás a, az ellátást veszélyeztető hibák gyors és szakszerű elhárítása. A hibák sokfélesége megköveteli, hogy minden olyan szakmához értsünk, amely szükséges a vízvezeték-szereléshez, a korszerű berendezések kezeléséhez és karbantartásához, a hibák feltárásához és kijavításához. Akkor sem jövünk zavarba, ha olyan hiba fordul elő, amit azonnal ki kell javítani,- de az éjszakai ügyelet egyedül nem tudja megcsinálni. Üzemvezetőségünknél ugyanis mindenki, mindenkor ügyeletes, az is, aki a napi munka utján hazament,1 é<s. éppen az igazak álmát alusz- sza. Ha sürgős a dolog, az ügyeletes gépkocsi érte megy, „fellármázza”, és egy óra múlva már ő is ott van a helyszínen. — A leggyakoribb hibák? Az egyik — és ez a vizesek réme — a csőtörés, mindig hirtelen jön, pedig műszereink nyomás csökkenéssel jelzik, hogy valahol elfolyik a víz. Sajnos abból még nem tudjuk pontosan megállapítani, hol a hiba. Előfordulhat dugulás, vagy elromlik a búvárszivattyú. — A napokban, nem sokkal az ügyeleti szolgálat elkezdése után jelezték, hogy a Rákóczi út és a Pipacs utca térségében csőtörés van. Az ügyelet a helyszínre sietett, megállapította, hogy egy 150- es átmérőjű AC nyomóvezeték tört el. Elzárták a szakasz egy részét, körülkerítették. és viharlámpákkal kivilágították a beszakadt útrészt. Nagy munkát, árokásógépet. hegesztőberendezést és sok más műveletet igénylő hibaelhárítás volt, három nap telt el. míg teljesen rendbe hozták a csőtörést. Ám a három nap alatt a vízszolgáltatás csupán egy házban szünetelt, vagyis javítás közben is volt vize a két utcának. az Erősáramú Szak- középiskolának, a Műszeripari Szövetkezet Pipacs utcai részlegének. Illés Antal
