Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-20 / 43. szám

1981. FEBRUÁR 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 EGÉSZSÉG? CSALÁD? PÉNZ? SZERELEM? HIVATÁS? He 2 Idogság mostanában? „A munka olykor boldoggá, és mindig elviselhetővé te­szi az életet.” (Anatol France) N. Sándor bácsi már 71 éves, de még ma is boszor­kányosán keveri az ördög bibliáját. Egyetlen fürge kéz­mozdulattal a lapokat har- monikaszerűen húzza szét a levegőben, és lehetetlen ész­revenni, vajon az elemeit pakli aljáról vagy a tetejé­ről oszt-e. — Látja, nekem ez jelen­tette a boldogságot, egészen 1939-ig. Tanyán laktunk ak­koriban, és a hosszú téli es­téken kártyáztunk babra, dióra, kukoricára, meg csak úgy, passzióból. — Mi történt 39-ben ? — A poroszlói vásáron egy kupeccel huszonegyeztem, és elnyerte tőlem az öt hold földem. Ö még jobban kever­te a paklit. Rá egy évre Hor­tobágyon ismét összefutot­tunk, revansot kértem, és ott meg az eladott tehenem ára vándorolt a zsebébe. Rájöt­tem, nincsen olyan ügyes ember, akinél még ügyesebb ne lenne Ráadásul az első feleségem is elvált tőlem, zá­tonyra futott az életem. Tu­lajdonképpen ennek a két, komoly veszteségnek köszön­hettem, hogy meggazdagod­tam. A kártyától bankóig — Hogyhogy? ■— Nagy tétre soha többé nem kártyáztam, csak kedv­telésből. Az új asszonnyal - élére raktuk a forintokat Kezdetben lassan, majd egy­re jobban gyűlt a pénz. Igaz, a szerencse is bekopogtatott hozzánk, mert két négyesünk lett a lottón. Az elsőre 90 ez­ret a másodikra 230 ezret fi­zettek. Ma már úgy állunk, hogy hat új Ladát könnyen kifizethetnénk. És.ez a pénz­szag, ez a sok csengő forint, nagyon jó érzés. Sőt maga a boldogság. — Syerek? — Kettő született. Az egyik Törökszentmiklóson él, a má­sik Pakson dolgozik. Alig lá­togatnak bennünket vala­hogy elhidegedtek tőlünk. Pedig az unokákat szeretem. — Miért? — Azt mondják csak a pénzt hajtjuk. Meg, hogy mi­re az a négy tehén meg 15 hízó még ma is. — Tervei? — Gondoskodtam magam­ról, a jövőmről 2—300 évig. Kész a kripta, abba aztán nem mászik a kukac! Száz- húszezerbe került tiszta be­ton, meg belülről kandalló­tégla — Az is van benne? — Megadom a módját ha már többet leszek benne, mint idefenn. Mert ha pénz adódik, minden sikerül — köti az ebet a karóhoz, mi­közben tekintete sűrűn téved a kiskapu felé. Estébe haj­lik a szombat, de már elment az utolsó busz, és ma se jöt­tek az unokák. Ügy tűnik, valami mégis hiányzik ebből az üvegverandás, hosszúra nyúlt házból. Valami, amit Sándor bácsi a százezreiért se tud megvásárolni... Satya 26 éves, barna hajú, vitriolos humorú fiatalem­ber. Szabadkozik. — Nem kell a nevem le­írni. Aki ismer a városban, tudja, kiről van szó! Nincs szükségem részvét levelekre, nem gyűjtöm a bélyegeket — mosolyog A farmeröltönyös fiú a Ganz-MÁVAG esztergályosa volt, ma rokkantnyugdíjas. — Szolnokon kaptam meg a szakmunkáslevelem hét éve. A következő évben fel­kerültem a Ganzba. Rajong­tam a munkámért, meg fo- cizgattam is úgy, kedvtelés­ből. Egyre jobban ment a játék, és a katonaságnál már az NB Ill-ban rúgtam a bőrt. Leszereltem, visszatértem a céghez. A focicsapatnál is felfigyeltek rám, tagja let­tem a tizenhatos keretnek, majd 1978-tól a kezdő tizen­egybe is beraktak, a MÁV- AG-ban. Ennek ellenére én rendszeresen bejártam a műhelybe, dolgozni. Minden­ki azt mondta, teljesen hülye vagyok, de engem nem ér­dekeltek a susmusok. Elhallgat. Ma is fájó em­lék 1979. július' 6-a. Satyát egy figyelmetlen autós a Vajda Péter utcai zebrán el­gázolta. — A jobb lábfejem lesza­kította a sárhányó, amputál­ni kellett. Eszméledésem után azon törtem a fejem, mi mó­don lehetnék öngyilkos. Az­tán hála az orvosok, ápolók, segítőkészségének, letettem a szándékomról. Közlekedni tanultam újra. Előbb a toló­kocsi, aztán a mankó segít­ségével, majd az ápolók vál­lait fogva jutottam el az ab­lakig. Nem részletezem to­vább, megszenvedtem az éle­tért Három hónapja kap­tam ezt a műlábat, és még nem nagyon megy a gyalog­lás', csak párat bírok lépe­getni. De sétálok, mire kita­vaszodik! Újra járni, dolgozni Szétnézek a szobában: a falon subaszőnyegek. Rajtuk virág erdő, liget pompázik. — Megtanultam a subá- zást. ha már egy ideig falak közé szorulok. Alztí kérdez­ted, nekem mi jelenti a bol­dogságot? Négy dolog: hogy tudjak megint járni, az esz- tergálás, egy lány, aki kitar­tott mellettem, és a foci. — Foci? — Csak nézni, mert már művelni . nem bírom. Bár ahogy ezeket a magyar túra- eredményeket figyelem, kint is lehet pár falábú . .. Dr. Terbe Ferenc, a tisza­füredi Tüdőgondozó Intézet főorvosa még jó néhány éve innen az ötödik ikszen már sok mindent elért az életben. Vezető beosztású, alapos tu­dású, elismert szakorvos. — Egyetemet végzett, szak­orvosi diplomával is rendel­kezik. Azaz van rangja, jó keresete, családja. Boldog embernek vallja magát? — Igen, de nemcsak eze­kért A házasság a család, az egészség, a lakás, a vég­zettségnek megfelelő beosz­tás, fizetés, szerintem a mi társadalmunkban már az ér­telmes emberi lét feltételei. Nem vitatom: egy kezdő há­zaspárnak nagy öröm a la­kás, felejthetetlen boldogság a gyermekszületés. De ismét­lem, a boldogság ennél több. Az élet apró örömei — Éspedig? — Szerintem a boldog­ság a békében a mindenna­pok előforduló apró öröme Kár, hogy annyira rohanunk, hogy sokszor nem vesszük észre őket. Engem például boldoggá tesz, ha a lányaim jó jegyeket hoznak haza, ha a munkámért megdicsérnek a feletteseim, és úgy érzem, ez a dicséret igaz. Az is bol­dogságot jelent, amikor szép szóval sikerül rábeszélnünk egy idős embert arra, hogy tüdőbetegségével kezeltesse magát Én a boldogságot leg­sűrűbben a szívvel, örömmel végzett munkában látom megvalósulni. Azaz, ha vala­ki az elvállalt, vagy rá rótt feladatot a körülményekhez képest a lehető legjobban tel­jesíti. Idős Csabai István már sok mindent tudhat a boldog­ságról, elvégre 91 éves. Sem az emberi beszédet, sem a rádió vagy a televízió hang­ját nem hallja. — Hegyi tüzér voltam 1917- ben Isonzónál, és odaadtam a fülem meg a hallásom Fe- rencz Jósikának. Rossz „alku” volt, mert egy krajcárt se fi­zetett érte István bácsi világéletében parasztizált. Ma tsz-nyugdí- jas, két éve már a betűt se látja Lassan a lélek tükre is hűtlen lesz hozzá. . — Mi a boldogság? — morfondírozik. — Ez függ az életkortól, az egészségitől. Boldogság a szerelem, a csa­lád, az emberekért véglett hasznos tevékenység. Felesége, Margit néni új­ságolja: férjét még ma is az élteti, hogy naponta kicso­szog a kútra, összevágja a fát, kukoricát hint a tyúkok­nak. Ezek az apró foglalatos­ságok adják neki 91 évesen is az élet örömét, és ha sza­bad így fogalmazni: az em­beri lét boldogságát. — Meg a pipa! A pipa­füstben tekeregnek a leg- magvasabb gondolatok, ezt már Petőfi is megírta! — jut eszébe egy majdnem el­felejtett .boldogság a kis öregembernek. Akárhány példát is sorol­nánk fel, egy vitathatatlan: az ember küzdésre, dologra, boldogságra született. Vajon adhat-e igazi boldogságot a kártya, az ital , a lóverseny, a pénzzsugorgatás ? Pillanat­nyit valószínű, de tartósat aligha. Elvégre a boldogság két alappillére a család és a hi­vatás, a munka. Bárhogy is alakul az ember magánélete, egyéni sorsa, amíg az illető dolgozni tud, vagy munká­jára, a közért végzett fárado­zására valahol, valakik szá­mítanak, ebben az emberi tevékenységben már benne van a boldogság fogalma, eleme is. D. Szabó Miklós BARTÓKRA EMLÉKEZVE Népdal fesztivál a megyeszékhelyen Zeneiskolások hangversenyei Emlékülés Karcagon—Kiállítás üze­mekben, munkahelyeken Bartók Béla születésé­nek 100. évfordulóját több kiemelkedő zenei rendezvénnyel ünnepük meg a megyében. Az évforduló napján — március 25-én — Szolnokon, a Megyei Művelődési és If­júsági Központban rendezik meg az általános- és közép- iskolások számára meghirde­tett Bartók népdaléneklési verseny megyei döntőjét. A verseny résztvevői, a városi és járási döntőkről tovább­jutott szólisták elsősorban Bartók népdalgyűjtéséből vá­lasztják műsorszámaikat. Ugyancsak az évforduló je­gyében rendezik meg ápri­lis 25-én Jászberényben a megye ének-zenei tagozatú általános é§ középiskoláinak találkozóját. A fellépő kóru­sok, zenekarok Bartók Béla munkásságára emlékeznek műveinek megszólaltatásával. Az „Éneklő ifjúság” kórus- hangversenyre benevezett énekkarok műsorában ugyancsak szerepel Bartók- mű. A szolnoki Kodály kórus májusban ad. önálló hangver­senyt a megyeszékhelyen. A kiemelkedő zenei esemény­nek ígérkező kórushangver­senyen Bartók Bélá művei is felcsendülnek. A szolnoki zeneiskola név­adójára is emlékezik, amikor hangversenyeket rendez Szol­nokon, Tiszaföldváron és Új­szászon. Márciusban az ÁÉV szolnoki munkásszállóján a zeneiskola növendékednek Bartók koncertjére kerül sor, Tiszaföldváron az iskola ta­nárai lépnek pódiumra, míg Űjszászon a növendékek és a zenetanárok közös Bartók estjére kerül sor. Március­ban ugyancsak a zeneiskola rendezi meg Kedves Tamás gordonkaművész és Irmai Kálmán zongoraművész hangversenyét Szolnokon, a helyőrségi művelődési ott­honiban. A márciusi filhar­móniai koncerteket ugyan­csak a centenárium jegyében rendezik meg. A hangverse­nyek közül kiemelkedőnek ígérkezik a Moszkvai vonós­négyes, illetve Lukács Pál brácsaművész és Falvay Sán­dor zongoraművész szolnoki koncertje. Karcagon, a Déryné Mű­velődési Központban is több rangos zenei rendezvénnyel emlékeznek Bartók Béla szü­letésének 100. évfordulójára. Bartók nemzetközisége cím­mel áprilisban emlékülést tartanak, amelyen zenemű­vészek és zenetudósok elő­adásai hangzanak el Bartók és a népzene, Bartók és Ady kapcsolatáról valamint Bar­tók internacionalizmusáról. Az emlékülés idején Bartók életútját bemutató dokumen­tációs kiállítás nyílik a mű­velődési központban. A Rad­nóti Miklós Színpad művé­szei ugyancsak áprilisban mutatják be Karcagon Con­certo című emlékműsorukat. Nem csupán a város, de a megye egyik legkiemelke­dőbb zenei eseményének ígérkezik Kocsis Zoltán zon­goraművész hangversenye, április 25-én Karcagon. A város zeneiskolája ugyancsak méltóképpen ünnepli meg az évfordulót. Növendékei szá­mára Bartók zongoraver­senyt hirdetett, az iskola ta­nárai pedig számos ismeret­terjesztő előadást tartanak majd a város üzemeiben, vál­lalatainál. Karcag ének-ze nei tagozatú általános isko­lája, volt tanulóinak hang­versenyét rendezi meg. Mezőtúron a Szolnoki szimfonikus zenekar hang­versenyével kezdődnek meg a centenárium rendezvényei. A. zenekar március 11-én Bartók Béla, Kodály Zoltán és Liszt Ferenc műveivel lép a művelődési központ közön­sége elé. Áprilisban a város általános iskolásainak Bar­tók vetélkedőjét, valamint a középiskolások műveltségi versenyét rendezik meg Me­zőtúron. Ugyanakkor a zene­szerző életútját bemutató do­kumentációs kiállítást több munkahelyen is bemutatja a művelődési központ. Minden bizonnyal kiemelkedő ese­mény lesz Lux Erika zongo­raművész és Kürthy László Bartók és a ragadozók című zenei műsora is. Törökszentmiklóson a ren­dezvénysorozat március 21- én az úttörő kulturális sereg­szemle gálaműsorával, illet­ve a népdalkörök és kórusok találkozójával kezdődik, ugyancsak Bartók művek szólalnak meg a törökszent­miklósi zeneiskola volt nö­vendékeinek koncertjén már­cius 24-én, és a debreceni Zeneművészeti Szakközépis­kola leánykarának március 30-i hangversenyén. A jász­berényi Déryné Művelődési Központban a Palotássy kó­rus közreműködésével ren­deznek emlékműsort május­ban. ugyanakkor írásos zenei vetélkedőt hirdetnek Bartók Béla munkásságáról. T. E. Szombatonként Bemutatkoznak a nemzetiségek lapjai Márciustól a szabad szom­batokon sorra bemutatkoz­nak a hazánkban élő nem- * zetiségek lapjai. A MOM Szakasits Árpád Művelődési Házában. A német nyelvű Neue Zeitung, a szlovák nyelvű Ludové Novi Nye, a délszláv Narodne Novine és a román Foaia Noastra. A nemzetiségek anyanyelvén- tájékoztatják olvasóikat, a nemzetiségek életéről, or­szágépítő munkájáról, kul­túrájának, néphagyományá­nak, művészetének ápolásá­ról. Hírt adnak a testvéri or­szágokról, mindennapjairól is. E bemutatkozások egyben a nemzetiségek napjai is lesznek; kora délutántól ké­ső estig nemzetiségi művé­szeti csoportok népdalokat, népzenét, néptáncot adnak elő s a táncházban meg is tanítják a bemutatott tánco­kat. A népművészek — hím­zők, fafaragók — is közzéte­szik motívum-kincseiket, a nemzetiségi iskolák tanulói pedig rajzaikat állítják ki majd. Az első alkalommal, már­cius 7-én a Foaia Noastra írói, szerkesztői találkoznak az olvasókkal, az érdeklő­dőkkel. Erdélyi kerámiák Debrecenben A debreceni Dé- ry Múzeumban ki­állítás nyílt Déry György — 200 da­rabból álló — er­délyi kerámiagyűj- teményéből. A XVIII—XIX. században készült alkotások a Szé­kelyföldről, Nagy­váradról, Tordáró.l, Zilahról, Nagybá­nyáról, Besztercé­ről származnak többnyire, de ho- moróddaróci is akad közöttük. A kiállított cserép­edények között legtöbb a bokály és a tálféle. Az úrasztali borosedény Nagyvára­don készült Sikere van a kerámia korsónak

Next

/
Thumbnails
Contents