Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-15 / 39. szám
8 1981. FEBRUÁR 15, Irodalom» művészet z első napon a kezelőben üldögélt, nem bíztak rá semmit. Reggel áthoztak neki egy köpenyt a mosodából. ideiglenesen, amíg saját, megjelölt nővérruhája meg köténye lesz. A köpeny bokáig ért, Sommer doktornőből kis híján kipukkadt a nevetés, amikor megpillantotta. Nem örült neki senki. Egyenesen érettségi után vették fel, Aranka nővér szülési szabadsága idejére. Zavartan ült a szék sarkán a hosszú köpenyben. Tíz óra felé, amikor kis időre egyedül maradt Józsával a kezelőben-, kinyögte, hogy ő olyan éhes, nem hozott magával semmi ennivalót, még ebédjegye sincs. Józsa adminisztrátor a belosztá- lyon. Ö írja fel a betegek adatait, ő gépeli a zárójelentéseket, öt perccel azelőtt kint vihogott Ilonka nővérrel a folyosón, éppen a kisnővéren szórakoztak. Ilonka nővér szerint arra sem lehet majd használni, hogy a desztillált vizet felhozza a liften a nagy üvegballonban reggelente. Mire vizit után begyűlt az egész társaság a kezelőbe, az új lány már egy jókora serclit rágott. Józsa hozta fel neki a konyhából. Nem mondták, hogy tízóraizni a nővérszobában szokás, elvárták, hogy magától kitalálja Azon az első napon alaposan kiutálták, csak miután már dologra fogták, meg rendes nővérruhában járt, mint a többiek, kezdtek más ßzemmel nézni rá. El kellett ismerni, hogy mindent rendesen megcsinál, és ahogyan megszokta a szanatórium rendjét, már kéretlenül is nekiállt a munkának. A főnővér azt is észrevette hamarosan, hogy igén alkalmas a reprezentatív betegek ellátására. Nyugodt, jómodorú lány, és az sem mellékes, hogy feltűnően csinos kis pofija van. A betegek szívesebben veszik, ha ő forgolódik körülöttük. Minden emelet A és B folyosóból áll. A B folyosón több a betegszoba, és jóval zsúfoltabbak is. Az A folyosó rövidebb, és a szobák egy- vagy kétágyasak, azokban szőnyeg is van meg háziszőttes falvédők. Egy ilyen országos hírű szanatóriumban annyiféle ember megfordul, színészek, orvosok, még talán-miniszterek is, őket természetesen az A folyosóra helyezik el. A főnővér eddig egymagában látta el a reprezentatív betegeket, nekik külön kis olvasólámpa járt, meg háncszsőnyeg, ha napozni kívántak az erkélyen. És a liftes naponta felhordta nekik az újságot. A kisnővér pontosan végzett mindent, jól dolgozott, és keveset beszélt. Annyit tudtak róla, hogy négy, vagy öt apróbb testvére van, velük meg valami súlyos nyavalyával küzdő keserű, fáradt édesanyjával él együtt a szanatórium közelében egy furcsa, kicsi házban. Olyan, mintha félbevágták volna, mintha két testvér osztozott volna rajta egy hatalmas tortakéssel. Féloldalas ház — már az is különös ember, aki ilyet épít. Ha valaki először látja, önkéntelenül is azon tűnődik, vajon hová, merre vitték el a másik felét? A .főnővér egyre sűrűbben küldte a lányt az A folyosóra; reggel a gyógyszerekkel, délelőtt ágyneműt cserélni, aztán kávét vitt valamelyik szóbába. Egy napon aztán kényesebb munkát is rábízott: az egyik beteget kellett megfürdetnie. A kétszázhatos szobába egy házaspár érkezett reggel kilenc óra felé, és a főnővér, amint elhelyezte őket. a kisnővért hívatta. — Nagyon udvarias légy — mondta —, igen finom emberek, mindkettőnek magas beosztása van. Nem szeretném, ha elégedetlenek lennének velünk. — Súlyos beteg? — kérdezte a lány. — Nézd ... megfürödhetne a bajától egyedül is, meg aztán a felesége makkegészséges. Csak hát, tudod, sokan úgv vannak ezzel, hogy ha már szanatóriumba kerülnek, elvárják, hogy egy kicsit ugráljanak körülöttük. Hogy körüldédel- gessék őket. Nem nagy dolog J.. Megfürdeted, és kész! Csak arra vigyázz, te lány. hogy meg ne bántsd őket valamivel... mást nem küldenék magam helyett. Benned mésbízom. A kisnővér öt perc múlva bekopogott a kétszázhatosba. A férfi az ágyon feküdt, csíkos selyempizsamában. nála vagy tizenöt évvel fiatalabb felesége — vékony derekú, széo asszony — a nyitott bőrönd felett állt, és éppen színes, vastag törülközőket emelt ki belőle. — Jó napot kívánok! — állt meg a kisnővér az ajtóban szerényen. — Megfürdetném a beteget, ha most kívánja. A. férfi megmoccant az ágyon. — Jöjjön közelebb — mondta. — Hogy hívják? — Mária nővéir — lépett egyet az ágy felé a lány. — De nem ez a neve? A teljes egész nevét kérdezem — mondta a pelyhüdt, sárga arcú férfi kis türelmetlen éllel a hangjában. A lány megszorította a feléje nyújtott, hűvös kezet. — Fehér Mária. A férfi nem mondta meg a nevét; a kisnővér legszívesebben még azt Bán Zsuzsa: Kisnővér is hozzátette volna, hogy tizennyolc éves, ez évben érettségizett, és a Mogyoró utca tizenkettőben lakik. Derékbősége hatvanöt. — Talán jó volna megkezdeni a fürdést — szólalt meg a háta mögött az asszony. Mária bement a fürdőszobába a vizet elkészíteni. Amint a csapból zubogni kezdett a víz, az asszony megjelent. — Nem úgy, kedvesem! — tolta félre a lányt, és elzárta a csapot. — A férjem nem szeret meleg vízben üldögélni, majd elmondom, hogyan csináljuk. Körülnézett, aztán rámutatott a fürdőszoba sarkába, az ajtó mellé állított, fehérre festett székre. — Ezt a széket állítsa bele a kádba, s majd erre segítse fel a férjemet! Mária kezdte rosszul érezni magát. Ily módon nem lesz könnyű fürdetni, a tus nem akarja egyenletes hőfokon adni a vizet: vagy túl hideg, vagy túl forróra vált. Legszívesebben visszamondta volna az egészet. Ezzel-viszont megsértené a házaspárt, és a főnővér any- nydra a lelkére kötötte, nehogy megbántsa őket valamivel! Beállította a széket a kádba, de hát sajnos nem úgy méretezték, hogy a lábai pontosan illeszkedjenek a kád fenekébe. Hol erre dőlt a szék, hol arra, sehogy sem akart egyenesen megállni. Most már mindegy — gondolta —, fürdetem, ahogy tudom. A férfi eközben belépett az ajtón, kis fecskenadrág bújdokolt puha, rengő hasa alatt, a mellkasa táján ősz szőrbozont, gacsos lábain barna bőrpapucs. Mindez cseppet sem volt komikus a kisnővér szemében. Ha tudja, hogy a férfi súlyos beteg, ennél több faksznit is szívesen elvállal — vérében volt az elesettek, gyengék iránti szeretet. Most azonban, tökéletesen értve a férfi szándékát — hogyha már idejött pihenni, ki tudja, mennyi fontos teendője közül, igenis, körül fogja ugráltatni magát —, az egész félelmetes volt egy kicsit. S a dolog kimenetele annyira bizonytalan. A férfi kilépett a papucsból, és a kisnővér karjára támaszkodva felkapaszkodott a székre. Amint a lány elengedte, hogy a kézitus után nyúljon, a szék váratlanul hatalmasat reccsent és megdőlt, mint egy léket kapott hajó. Ráadásul hátrafelé, úgy, hogy a férfi lábujjai vízszintbe kerültek a kád peremével. A kisnővér kapott utána, mert azt hitte, hanyatt esik, de a szék most ebben a megdőlt helyzetben megmozdíthatatlanul beleszorult a kádba. Egy ideig rángatták, feszegették; olyan masszívan állt a helyén, mintha odaenyvezték volna. Mit lehetett tenni? A kisnővér kérdően felpillantott a kádban esetlenül toporgó férfi arcába, az pedig válaszul visszaült a helyére. Olyan volt így, mint valami elszánt űrhajós, akinek az ilyesmi abszolút nem okoz gondot: akár fejjel lefelé is teljesíti a kötelességét. Az asszony már a reccsenésikor megjelent az ajtóban, ott támaszkodott most szótlanul, kifürkészhetetlen arccal nézte a férjét, aki félig fekvő helyzetben kotolt a széken. Mária kézbe fogta a tust, és megengedte a vizet, Egy kicsit hideget, aztán egy kicsit a melegvizes csapból engedett, megint a hideget, végül úgy találta — tenyerébe spriccelve a vizet —, hogy elérte a kellő hőfokot. Ráirányította a tust a férfi lágy, buggyanó hasára — Hijjj! — nyögött fel az kínjában, és akkorát rándult, hogy mégiscsak megmozdult alatta a szék: reccsent, és dőlt még néhány szöggel hátrafelé. A kisnővér utánamarkolt, közben a másik kezében a kézitus a mennyezetet célozta meg, és a forró víz első formájában permetezett a nyakuk köré. A lánynak már egy ideje makacsul reszketett a gyomra, ez nem az idegesség, hanem a visszafogott nevetés miatt volt. Most már meg sem lehetett volna fékezni. A férfi ugyan tett olyan tétova evező mozdulatokat a kezével, mintha le akarna szállni méltatlan trónusáról, de a kisnővér visszanyomta. Engedett megint a hidegből kicsit, és könyörtelenül áztatta a férfit, a széket — s mert még nem szokott a kézitus kezeléséhez, túl messziről irányítva a vízsugarakat —, közben a falakat is lemosta, saját magát, az ajtóban tátogó asszonyt sem kímélve. A gyomra egyfolytában reszketett, a víz locsogott a fürdőszoba kövén, és ő kérlelhetetlen szigorral szappanozta, locsolta a férfit. Időnként felhangzó hörrenéseken és szisszenéseken túl más hang nem jött ki a házaspár száján, s úgy jó tizenöt perc múlva végre elzárta a csapokat a lány. Mosolygott, amikor az asszony azt nyöszörögte, a törülközést egyedül is megcsinálják, köszönik a szolgálatait, mehet. A fehér nővérruha meg a kötény nedvesen tapadt a testére, a hajából is csordogált a víz, a fityüla félreállt a fején. sendesen húzta be maga után a kétszázhatos ajtaját, aztán elindult a folyosó végén sarkig tárt, széles ablak felé. A napfény, mint valami jóságos, meleg tenyér ráborult vízgyöngyös, fiatal arcára, és a lány valami megmagyarázhatatlan örömtől csiklandva, félig lehunyt szemmel felnevetett. Antalfy István: Gyász A kis asztalon gyógyszerek. Megbontott keksz. Egy távirat. A már nem létező szavak. A már nem játszható szerep. Egy törülköző. Egy darab szappan. Csokoládé-szelet. A megbénított képzelet. A visszafojtott könny-patak. Kabát az ágyon. Ittmaradt. Leállt az óra. „Szenvedett 111 ?” Ez iszonyú! Ez nem leheti A világ süket. Es tagad. Dienes Eszter: Titti mesél Kis bárányom — mondja anya zizeg erdő selyem haja. Pántlikázza szél, zivatar, kicsi kezed mindent takar. Anya dúdol, anya mesél, anya kerek, anya kövér. Álmodj Napot, Holdat, Szépet, ég darabját, habos kéket! Kéményt, melyen gólya fia, labdát, melynek gól a fia. Anya dúdol, anya mesél, anya kerek, anya kövér. Szenti Ernő: Megjegyzés Ahol luxuslakásban lakik a test És földes szobában a lélek Ott élvezhetetlenné torzítja A rossz akusztikájú történelem Az ártatlanok énekét Szokolay Zoltán: Kései akt Ablakunk az éjre tárva fejed alatt fény a párna nézlek nem alszom veled fázol lelked összehúzod szerelmünk a földre csúszott alszol nyitva a szemed Tótszegi Tibor: Halott tanya visszafelé kondit minden harang temetni indulnak a levelek az ösvényt régen benőtte a fű földre zuhannak a vályogfalak temetni indulnak a levelek földre zuhannak a vályogfalak romjaikon akárcsak csíráznak visszafelé kondit minden harang Katona Judit: Elér a csontkezű idő Cinkékkel kelek, hű sereggel, feketedek sötét egekkel, világosodom kelő nappal, tusakodom szárnyas szavakkal Viaskodni kell bősz igékkel, birkózni sárkány-fényességgel. Csontkezű idő nyúl utánam s beroppantja lét-csigaházam
