Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-14 / 11. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JANUÁR 14. SKLYBDORBRN Külföldi beavatkozástól tartanak a hazafiak Tegnap esti hírügynökségi és rádiójelentések szerint Sal­vadorban a forradalmi erők országszerte húsz települést tar­tanak ellenőrzésük alatt. Támadást indítottak La Union ki­kötőváros birtoklásáért. A legfontosabb négy tartományi kör­zetben folytatódnak a harcok a junta haderejével. Bányászok tanácskozása Katowicében Felszólalt Plnkowski kormányfő is A salvadori hadserag szó­vivője úgy nyilatkozott^ hogy a junta erői kézben tartják a helyzetet. Állítása szerint a hadsereg visszaverte a ha­zafias erők tegnap indított támadását két vidéki város, Cinquera és San Miguel kör­zetében. Mint a TASZSZ je­lentette, a salvadori légierő gépei több polgári település ellen bombatámadást intéz­tek. A salvadori helyzet alaku­lását elemezve, politikai meg­figyelők utalnak a külföldi Munkáspárti képviselők Bfganisztánban Az Afganisztánban járt három brit munkáspárti képviselő felszólította a Thatcher-kormányt, hogy is­merje el Babrak Karmai kormányát, mert az ellenőr­zi az országot. A három kép­viselő Londonban sajtóérte­kezleten számolt be ötnapos ténymegállapító útjáról. A három képviselő — Al­lan Roberts, Ronald Brown és Robert Litherland — egyöntetűen hangsúlyozta, hogy az öt nap alatt szaba­don járhattak-kelhettek és filmezhettek az országban ott, ahol akartak. Fogadta őket Babrak Karmai elnök, Abdul Rasid Arján minisz­terelnök-helyettes, akiről az Amerika Hangja azt híresz- telte, hogy disszidált Pakisz­tánba, valamint Sah Mu- hammed Doszt külügymi­niszter. Találkoztak az Ál­lami Tervbizottság, a ma­gántőke, a nő- és szakszer­vezetek vezetőivel. A képviselők megállapí­tották, hogy az ország ve­zetése minden szinten az af­gán hatóságok kezében van, a biztonságot az afgán had­sereg, rendőrség és a helyi milíciák ellenőrzik szovjet katonákkal. hadfelszerelé­sükkel csak elszórtan talál­koztak, pedig jártak támasz­pontokon, laktanyákban, rendőrőrsökön is. Benyomá­suk az volt, hogy a szovjet egységek a kormány tényközlésének megfelelően csak a biztonsági tartalék szerepét játszák esetleges külső agresszióval szemben. katonai beavatkozás reális veszélyére — állapítja meg a TASZSZ szovjet hírügy­nökség. A szakértők szerint a Pentagonban már készen áll az amerikai, guatemalai és hondurasi csapatok Salva­dorba történő benyomulásá­nak részletes terve. Hírügynökségi jelentések szerint a hazafiak elleni harc­ban már most is részt vesz­nek amerikai katonai „ta­nácsadók”, valamint volt so- mozista nemzeti gárdisták. Az utóbbi napokban Hondu­A szovjet sajtó figyelem­mel kísérte ugyan Ronald Reagan kormányalakitásának eseményeit, de eddig nem tért ki az új republikánus kormányzat elemzésére. A Pravda pénteken közli wa­shingtoni tudósítója, Nyiko- laj Kudrjumov terjedelmes írását. A Pravda cikke leszögezi: az új kormányzatról termé­szetesen csak akkor lehet vé­leményt kialakítani, ha ki­dolgozta programját, s erre előreláthatólag még hosz- szabb ideig várni kell. Egyes jelenségekből azonban már most is tenni lehet bizonyos megállapításokat. Az első ilyen megállapí­tás az, hogy a kormány olyan személyekből tevődik Rómában és néhány más olasz nagyvárosban kedden délután tüntetéseket és gyű­léseket tartottak a terroriz­mus ellen. Kedden 14 órakor lejárt a „Vörös Brigádok” ultimátu­mának határideje. Nem sok­kal előtte, 13.40 órakor a terroristák jelezték a szocia­lista párti Mondo Operaio folyóirat szerkesztőségével, hogy egy közeli utcán egy rasban jelentős csapatössze­vonásokat hajtottak végre a Salvadorral szomszédos ha­tárövezetben. A hondurasi légierő bom­bázta a határmenti salvadori körzeteket és falvakat, s több külföldi ellenforradalmi ala­kulat készen áll arra, hogy megtámadja Chalatenangot, és több más észak-salvadori helységet — mondotta a sal­vadori Forradalmi Demokra­tikus Front képviselője San Jóséban. Hangsúlyozta, hogy számítani kell a hondurasi és a guatemalai erők eddigi­nél is nagyobb arányú be­avatkozására, ami — mint mondotta — „valóban fenye­getést jelent” a baloldali erők offenzívájára. össze, akiknek nagy gyakor­latuk van az irányításban, a managementben, s akik csak­nem kivétel nélkül a pénz­ügyi-ipari, illetve a katonai „establishment” tagjai közül kerültek ki. Haig tábornok külügymi­niszteri kijelölésével kapcso­latban a Pravda cikkírója emlékeztet arra, hogy maga az amerikai sajtó is a „hé­ják” közé sorolja, az ameri­kai közvélemény pedig an­nak jeleként tartja ezt a vá­lasztást, hogy az Egyesült Államok politikájában erő­teljesebbé válik a militariz- mus. A szovjet lap megálla­pítja : jónéhány szenátor ko­moly aggodalmát fejezte ki Haig állásfoglalásainak „nyíl­tan militarista szelleme” mi­att. szemétkosárban üzenetet ta­lálhatnak d’Ursótól. Saját kezű levelében a fő­bíró köszönetét mondott a szocialista párt lapjának, az Avanti !-nak, hogy publikálta a terroristák közleményeit. A háromoldalas üzenetet a i endőrség lefoglalta. A d’Urso család baráti köre közben felszólította a terro­ristákat, hogy 48 órával hosz- szabbítsák meg az ultimá­tum határidejét. ROMA A lengyel Szolidaritás Szakszervezet vezetője^ Lech Walesa kedden Rómába ér­kezett az olasz szakszerveze­tek meghívására. Látogatá­sára elkísérte a Szolidaritás vezetőségének több tagja is. OSLO Az osloi parlament kedden — a NATO nyomásának en­gedve — nagy többséggel jó­váhagyta amerikai fegyver­raktárak norvég területen való létesítésének tervét. TEHERAN Az iráni parlament kedden egy nappal elhalasztotta az amerikai túszok sorsáról dönteni hivatott törvényja­vaslat vitáját. A halasztást egy kormányszóvivő azzal indokolta, hogy a törvénye­sen előírtnál kevesebb „al- kotmányőr” volt jelen. BONN Az ESSO cég után szerdán az Arai, csütörtökön pedig a Shell AG nyugatnémet vál­lalat is négy pfenniggel eme­li a normál- és szuperbenzin literenkénti árát. KAIRÓ „A Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet helyeselné, ha az ENSZ javaslatot dol­gozna ki a palesztin kérdés rendezésére” — közölte ked­den Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke a „Szocia­lista Munkáspárt” nevű egyiptomi ellenzéki párt lap­jának, az A1 Saabnak adott nyilatkozatában. A palesztin vezető szerint „az ENSZ olyan nemzetközi biztosíté­kot nyújthat a palesztinok számára, amely nélkül nem garantálható a palesztin ál­lam biztonsága”. LOME Ali Abdesszalam Triki lí­biai külügyi titkár (külügy­miniszter) hétfőn N’Djame- nából a togói fővárosba, Lo­méba érkezett, hogy részt vegyen azon a „békéltető ér­tekezleten”, amelyet az Afri­kai Egységszervezet szerve­zett a csádi fejlemények megvitatására' Triki N’Dja- menában Goukouni Oueddeí- vel, az Ideiglenes Nemzeti Egységkormány vezetőjével tárgyalt. Eddig hét afrikai államfő érkezett hétfőn Lo­méba, akik megvitatták, mi­lyen jogi kereteken belül tarthatják meg a Csád és Líbia tervezett egyesülésé­vel foglalkozó „békéltető ér­tekezletet”. A lengyel szénbányászat­ban a nyár végi megállapodás értelmében csökkentették a heti munkaidőt. Természete­sen ennek ellenére biztosítani kell az ország szénellátását és a minimális exportkötele­zettségek teljesítését. Erről tanácskoztak Katowicében a szénbányák vezetői, a LEMP üzemi bizottságainak titkárai, a bányászok „Szoli­daritás” és ágazati szakszer­vezeteinek képviselői. A társadalmi-gazdasági ak­tívaülésen részt vett Józef Pinkowski minisztelnök és Tadeusz Grabski, a LEMP KB titkára is. A vita végén elhangzott felszólalásában Pinkowski mi­niszterelnök rámutatott, hogy a szénbányászat a lengyel népgazdaság egyik alappillé­re. Az elmúlt években a ki­termelés nagyarányú fokozá­sa sok áldozatot követelt a bányászoktól, hiszen két év­vel ezelőtt még minden szom­baton dolgozniuk kellett, sőt csak minden második vasár­napjuk volt szabad. A párt, a kormány ebben az ágazat­ban is a hibák, torzulások kiküszöbölésére törekszik, úgy, ahogyan azt a nyár vé­gi megállapodások rögzítik. A kormányfő ugyanakkor emlékeztetett az ország sú­lyos gazdasági helyzetére, s ezen belül arra, hogy a bá­nyászatban bevezetett ötna­pos munkahét — a kiterme­lés eddigi napi átlagát szá­mítva — azt jelentené, hogy az ország az idén 43 millió tonnával kevesebb szénhez jutna, mint tavaly. „Ez drámai következmé- nyekket járna a gazdaság, az energiaellátás, a többi iparágak, az egész lakosság számára” — hangoztatta. Ez­ért kellett a napi munkai­dőt nyolc órára emelni, a ezért kell minden lehetősé­get kihasználni arra, hogy biztosíthassák az évi 188 millió tonna szenet. A miniszterelnök a kor­mány nevében kérte a bá­nyászokat, hogy vállaljanak szabad szombatokon önkén­tes munkát, mert ettől függ milliók termelése, s az is, hogy lesz-e világítás, fűtés a lengyel otthonokban”. Pinkowski szólt a meg­újulási folyamatról, a kilen­cedik kongresszusra való felkészülésről, a napokban vitára bocsátott gazdasági reformtervezetről. Az egész társadalom öszefogását sür­getve elmondta, hogy a kor­mány eddig is számos ta­nújelét adta annak, hogy partneri együttműködésre törekszik a „Szolidaritás” Szakszervezetekkel, s szá­mos területen már kiala­kult ez az együttműködés. Sajnálatosnak nevezte ugyanakkor, hogy a Szoli­daritás” egyes tagjai, szer­vezeti az alapszabálynak nem mjegfeleilő tevékenysé­get folytatnak, szükségtelen feszültségeket keltenek, s ezzel azoknak az erőknek kedveznek, amelyek a „mi­nél rosszabb, annál jobb” jelszavával, szocialistaelle­nes célokat követve a sta­bilizáció ellen működnek. A katowicei tanácskozás részvevői az ülés végén úgy döntöttek, hogy a bányász­kollektívák megvitatják az elhangzottakat, és néhány nap múlva ismét összeülnek a szénbányászat idei mun­karendjének végleges kidol­gozása céljából. Változatlanul harci cselekményekről érkeznek jelentések az iraki—iráni fronttérségből. Az abadani olajvezeték kiesése — képünkön egyik megrongálódott szakasza — Iránnak ko­moly veszteséget okoz. Pravda-cikk a Reagan-kormányzatról Olaszországban Tüntetések, gyűlések a terrorizmus ellen o. tia KÖZEL-KELETI KÉRDŐJELEK II NYŰGÖT- EURÓPAI ORSZÁGOK NÉGY PONTJA (2.) A hivatalos Párizs azt hangoztatja, hogy az izraeli magatartás bírálata, a közel-ke­leti probléma globális rendezésével kap­csolatos francia koncepció régebbi keletű, mint az 1973-as „első kőolajsokk”, nem szűkíthető a kétségtelenül fennálló olaj- érdekekre, s ezért Párizs diplomáciája joggal játszott úttörő, ösztönző szerepet a Közös Piac közel-keleti kezdeményezésé­nek kidolgozásában. A Közös Piac országai 1980. június 13- án Velencében tartott csúcsértekezletükön határozták el egy nyugat-európai kezde­ményezés elindítását. Nem arról volt szó, hogy közvetítői segítséget nyújtsanak a problémák rendezéséhez, hanem arról, hogy platformot dolgozzanak ki a megöl dásra. Ez globális megközelítés, és mint ilyen, különbözik a Carter-adminisztráció (és előzőleg Kissinger) „kis lépéseinek” poli­tikájától. A kilenc EGK-ország lényegében magáévá tette azt — a térségben először főleg Párizs által hangoztatott — állás­pontot, hogy a rendezés csak globális szin­ten, a palesztinai kérdés megoldásával le­hetséges és az izraeli—egyiptomi békeszer­ződés, a Camp David-i út lehetőségei töb- bé-kevésbé kimerültek. Nyugat-Európa tervének lényege egy­fajta egyensúly keresése, amit kifejez, hogy Velencében egyetlen mondatba sűrítették Izrael „jogát a létezésre és biztonságra” (együtt a térség többi államával), továb­bá „a palesztin nép törvényes jogait”, be leértve „jogát az önrendelkezésre”. Az elvek leszögezése nyomán az EGK megkezdte gyakorlati alkalmazásuk kidol­gozását. Négy területen kívánják párizsi értesülések szerint konkretizálni állás­pontjukat: 1. Az Izrael által megszállt területek kiürítése; ezzel kapcsolatban (a Le Monde szerint) Franciaország már konkrét javas­latokat tett. 2. Biztonsági garanciák minden érdekelt fél számára, nem csupán jogi szempont­ból, de azzal is, hogy nemzetközi erőt ve­zényelnek a térségbe a béke fenntartására. 3. Az önrendelkezés fogalmának megha­tározása, például abban a tekintetben, hogy kit lehet Palesztináinak tekinteni — csak azokat, akik Ciszjordániában tartóz­kodnak vagy a menekülteket más orszá­gokban, illetve táborokban? 4. Jeruzsálem kérdésével kapcsolatban több lehetőséget is vizsgálnak a közös piaci országok. Ezek az elgondolások még az iraki— iráni háború, az arab világ azt követő megoszlása előtt körvonalazódtak, de az EGK szemében az újabb konfliktus nem szünteti meg a térségbeli feszültség alap­vető okát, a palesztin kérdés megoldat­lanságát, csak késleltetheti a nyugat-euró­pai rendezési tervet szolgáló diplomáciai erőfeszítéseket, a négy pont tisztázását. Az őrségváltás a Fehér Ház élén ugyancsak új bizonytalansági tényező. Az EGK azon­ban várakozó álláspontra helyezkedik és a gyakorlatban kívánja lemérni, mit je­lent ez konkrétan. Eddig óvakodott attól, hogy nyíltan keresztezze a különmegálla- podás, az izraeli—egyiptomi párbeszéd ki­dolgozását, azt érzékeltette, hogy az nem feltétlenül ellentétes az általa sürgetett globális rendezéssel, annak részét képez­heti, de nem pótolhatja, helyettesítheti azt. Az EGK diplomáciájának irányítói ter­mészetesen tudják, hogy az Egyesült Álla­mok ellenében nem valósíthatják meg kez­deményezésüket, abban bíznak azonban, hogy egy önálló és „kiegyensúlyozott” nyu­gat-európai kezdeményezés hathat az ame­rikai adminisztrációra is, különösen, ha a Reagan-kormányzat beiktatása után ismét igazolódik Camp David különmegállapo- dásainak zsákutcája. Jellemző, hogy Haig tábornok külügy­miniszteri kinevezése előtt Francois-Poncet francia külügyminiszter éppen arra szólí­totta fel Washingtont, vegye figyelembe a Közös Piac — egy évtizede még elképzel­hetetlen — önálló állásfoglalásait, ezek között is elsősorban közel-keleti diplomá­ciáját. Washingtonnak azonban megvan a maga „trójai falova” a tízek között: a londoni tory-kormány „belülről” képviseli az ame­rikai szempontokat, ami annál is köny- nyebb számára, mivel Anglia kőolajban önellátó. A globális rendezés politikai szük­ségességét azonban London sem vitatja, szerepe elsősorban az időzítésre, a módsze­rekre vonatkozóan számít. A december elején Luxemburgban meg­tartott közös piaci csúcsértekezleten az EGK mindenesetre nem fedte fel kártyáit. Gaston Thorn, akkori soros elnök beszá­molt közel-keleti missziójának eredmé­nyeiről, az izraeli és az arab vezetőkkel folytatott tárgyalásairól, és a miniszteri tanács megbízást adott Christoph van der Klaauw holland külügyminiszternek — aki január 1-től a miniszteri tanács új el­nöke — a misszió folytatására. Baracs Dénes (MTI) (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents