Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-13 / 10. szám

1981. JANUAR 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Műemlékek hasznosítása Tükröződés — Csendélet — Ecseg Jegyzetek Bácskai Bertalan kiállításához Leltár, 1978 A rádió I hulámhosszánl A dramaturg — Mesterhá­zi Márton. — munkája fűzte- szőtte némiképp Egységes so­rozattá a Rádiószínház négy, múltheti előadását. Nem több és nem kevesebb mindez jó apropónál, mindamellett a ródiószánházi előadások „szürke eminenciására”, a dramaturgra is esett ezúttal egy fénysugár. A műsorra tűzött négy darab közül bár­ki választhatott szívéhez kö­zelállót, nekem — több okból is — a szombaton sugárzott Hanus mester című hangjáték (rádiódrá­ma) tetszett a legjobban. Ivan V. Lalic szerb költő verses darabjának rádiós színrevitele lehetséges buk­tatóit (s ebben nagy érdemei vannak a dramaturgnak is) okosan, fölényes biztonsággal kerülte el a bemutató alko­tó gárdája. Hanus mester, a prágai órás megalkotja a cso­dálatos időmérő szerkezetet. Városa egyedülálló remekmű birtokosa. A csodálatos szer­kezet titkainak tudója, Ha­nus mester minden fényesnél fényesebb ajánlatot vissza­utasít, melyekkel más váro­sok küldöttei próbálják el­csábítani. Prága tanácsának nem elegendő biztosíték Ha­nus becsülete — „biztos, ami biztos” alapon megvakítják a mestert. Dióhéjban ennyi a darab „sztorija”: ebből bi­zony lehetett volna szirupos melodrámát vagy történelmi tanmesét is csinálni. Esetleg szép, izgalmas, verses — epi­kus feldolgozást, sok pátosz- szál. Ám a „Hanus mester” rádiós alkotói a mű legmé­lyéig nyúltak, középpontba állítva az időtől, helytől füg­getlen konfliktust: a hatalom és a zseni (a hűséges zseni) konfliktusát. A rádiószínhá­zi előadás legszuggesztívebb jelenete volt: a tanácsnokok ritmusban is kitűnően föl­épített megbeszélése, ame­lyen Hanus sorsáról döntöt­tek, majd a megvakítás előtt a tanácsnokok s a mester vitája. A legendából végül is emberi dráma bontakozott ki — a precíz értelmezés, rendezés és több kimagasló színészi teljesítmény jóvol­tából. Röviden — erről, arról Nemrég a televízió soroza­ta hívta fel a figyelmet pusz­tuló műemlékeinkre. De bárki körülnéz szűkebb pát­riájában, sajnos maga is ta­pasztalhatja, egész sor mű­emlékünk, műemlék jellegű épületünk sorsa a pusztulás. Mert vannak ugyan példá­san karbantartott műemlék­együtteseink, kastélyok, templomok, utcasorok, ame­lyek valamilyen funkciót is betöltenek — múzeumot, képtárat rendeznek be ben­nük, hangversenyeket vagy más kulturális rendezvényt tartanak falaik között. Az Országos Műemléki Felügye­lőség csak 1980-ban is száz­nyolc épület felújításával foglalkozott — több mint 100 millió forint értékben. De sok az omladozó falú egykori várrom, a gazdasági épületnek, szociális otthon­nak, iskolának használt kas­tély, a gazdátlan zsinagóga. Pedig a magyarországi műemlékvédelem több mint százéves múltra tekint visz- sza. Első megnyilvánulása, az 1858-ban létrehozott Archeológiái Bizottmány. S alig néhány év múlva (1872- ben) megalakult a műemlé­kek védelmével intézménye­sen foglalkozó szervezet, a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága. Az 1881-ben hozott műemléki (törvény elrendelte a Mű­emlékek Országos Bizottsá­gának felállítását — és a műemlékek szervezett védel­mét. 1957 óta a műemlékvéde­lem gazdája az Országos Műemléki Felügyelőség, és a fővárosban illetékes első fokú hatásági szervezet, a Budapesti Műemléki Fel­ügyelőség. E szervezetek az elkövet­kező évekre kidolgozták a műemlékvédelem távlatai fejlesztési elképzeléseit. Me­lyek közt szerepel a műem­lékek hasznosítása is. Szám- bavették száz legjelentősebb, gazdaságilag hasznosítható műemlékünket — kastélyo­kat, kúriákat, volt megye- székházakat. Olyanokat, amelyeket most egyáltalán nem, vagy funkciójuktól ide­gen célokra használnak. A felmérés kiterjedt a gazda­sági mérlegelésre is. Meg­vizsgálták, mennyibe. kerül­ne ezen épületek helyreállí­tása, és hogy milyen célra lennének alkalmasak. S mennyivel kerülne többe, ha új épületet kellene emelni. A különbség félmilliárd fo­rint. Javasolják, ajánlják, hogy a hasznosítható műemlék épületeket vegyék igénybe a helyi hatóságok, az újat épí­teni szándékozók. A közmű­velődés, az idegenforgalom, az államigazgatás céljaira könnyen alkalmassá lehet tenni egy-egy volt kastélyt, kúriát. Mint ahogy tették már Simontornyán (bár még az Országos Műemléki Fel­ügyelőség és a megyei tanács költségére), a helyreállított várban könyvtárat, múzeu­mot és művelődési házat rendeztek be. Ráckevén, a volt Savoyai kastélyban Épí­tészeti Alkotóházat helyez­nek el. A sárvári vár is a kultúra otthona — könyvtár­ral, művelődési házzal, há­zasságkötő teremmel. A sze­rencsi várból szálloda lett, a budavári Palotából múze­um, a dunaföldvári várból kiállítóterem. Ahol nem veszik igénybe a műemléképületeket — kö­zös pénzből kell fedezni az állagmegóvás költségeit, a társadalmi segítséget is igénybe véve. Nyilt várospolitikára, olyan társadalmi háttérre, olyan építészeti légkörre lenne szükség országszerte, amely mellett az ott élők beleszó­lása döntene közös történel­mi értékeink megóvásáról, felkutatásáról, hasznosításá­ról. Számítógép az iskolában A modern pedagógia szószólói úgy vélik, hogy a számítógépeknek fel­tétlenül helyet kell kapniuk az oktatásban. Nem a tanár helyette- sítőjeként, hanem kise- gítőjeként szánnak sze­repet a komputernek az iskolákban. Újszerű fel­adat vár rá tehát, nem a tananyag átadásában, hanem annak minél jobb megértésében kell segítenie. Emellett egyfajta „edző­ként” is szolgálhat a számí­tógép: programjai segítségé­vel példák egész sorát ad­hatja fel a megjelenítő kép­ernyőn a diáknak, s Ka a megoldás hibás, akkor a meg nem értett részletet új­ra felidézi a tanulónak. A végtelenül türelmes szá­mítógép nem haragszik, nem unatkozik, nem veszti el figyelmét akkor sem, ha hibás feleleteket, megoldá­sokat kap. Az iskojai számí­tógép arra is alkalmas, hogy memóriájában tárolja a diá­kok tanulmányi eredménye­it, elfogulatlan, pártatlan összesítést készítsen előreha­ladásukról, kimutatva, hogy melyik tanuló milyen jelle­gű buktatókon akad fenn rendszeresen. Persze ma még a leggaz­dagabb országban sincs min­denütt iskolai használatú számítógép. Még kisgépekre sem nagyon telik, amilyen például a képünkön látható Classic (PDP—8/A) elneve­zésű komputer. Kezeléséhez mindössze két nyomógomb szükséges: az indító gomb és a program kiválasztására szolgáló billentyű. Az íróasztalnál nem na­gyobb méretű, kerekeken gurítható, mindössze 70 kg súlyú gép tárolókapacitása 32 ezer jel. A lemezek tára összesen mintegy 256 ezer jelet foglal magában, ami kb. 100 oldalnyi szövegnek felel meg. Bácskai Bertalan Túrkevén élő grafikus — a Művészeti Alap fiatal művészek stúdió­jának tagja — harmadik ön­álló kiállítását a Finta Mú­zeum rendezte meg. Bácskait elsősorban graff- kusként tartják számon, de a mostani tárlata — hama­rosan a túrkevei AFIT-nál látható újra az anyag java­része — azt is bizonyítja, hogy a fiatal művész nem­csak a grafikában fejlődött igen sokat első próbálkozá­sai óta, hanem a legcélsze­rűbb kifejezési formáit na­gyon mutatósán, eredmé­nyesen kereső festő is. Pik- turája nem szakad el fantá­ziadús, már határozott arc­éit mutató grafikájától, fes­tői megfogalmazásaiban markánsan épít arra a lá­tásmódra, amely a grafika területén már művész habi­tusára jellemző. Ugyanak­kor — linómetszetein érző­dik ez legkifejezőbben — kifejezésformái egyre letisz- tultabbá és ezzel párhuza­mosan mind dinamikusab- bá válnak. Az őszi képek sorozatától a Tükröződésig, a Csendéletig az értéktávol­ság egyre növekszik, az él­mény tükröződése mind erősebben kifejezi Bácskai gondolat- és formavilágát. Hasonló összefüggéseket érzünk festményei szemlé­lésekor is. A téma gondolati alapmotívuma — a madár­ijesztő — a Tájban és a Tó­tágas című olaj kompozíciók­ban még erős kontúrokat kapott, de Bácskait — jól nyomon követhető ez képe­in — merész kísérletező kedve újabb megoldások vállalására inspirálja. A Csendélet és a Festőasztal című képében már ott van az Ecseg megalkotásának lehetősége. Ezt a viszonylag — legalábbis az előzőek né­melyikéhez képest — kis­méretű festményt Bácskai rövid, de sok izgalmat és ígéretet magában rejtő fes­tői működése legkiérleltebb munkájának tartjuk meg­merjük kockáztatni: festői gondolatai mostani szintézi­sének. Az Ecseg erőteljes, szim­bolista kép, a változás kife­jezésének bravúros festői megfogalmazásával. De úgy hisszük, hogy ez a jól sikerült kompozíció csupán egy stá­ció Bácskai Bertalan művé­szi kiteljesedésében, s az el­ső érdemes próbálkozások után számos, s majd a mostaninál is több meglepe­tést tartogató tárlatában gyönyörködhetünk. K. M. Több mint 12 ezer kötet közül válogathatnak a tószegi olvasók a községi könyvtárban. Jelenleg 900 a beiratkozottak száma. Tiszai Lajos Ritkaságok, régiségek Számos nagy értékű, ritkaságnak számító régiséggel gyarapodott a nagykanizsai Thury György. Múzeum néprajzi gyűjteménye. Birtokába került egy száz évnél idősebb, fából faragott szőlőprés, egy másfél méter átmérőjű fatörzsből ki­vájt bődön. Az utóbbit valaha terménytárolásra használták. A múzeológusok szerint a különösen értékes szerzemények közé tartozik az a szitakötő műhely, amely teljes felszerelé­sével és sok termékével együtt ugyancsak a közelmúltban került a múzeum birtokába. Konczek József: Mi ez a vacogás Az élet szeretetét — nehéz szavakba önteni. Balogh Ist­ván mikrofonja előtt, az Ajak községben élő 72 éves Erzsiké néninek sikerült. A „Nyugdíjban" című műsor­ban megszólaló parasztasz- szony nem mondott népi böl­csességeket,, hanem arra utalt — hajszál pontosan arra —, amit Nagy László, a költő így fogalmazott meg: „Mű­veld a csodát, ne magya­rázd!” A Szivárvány ismétlésben hallott adósában — szerin­tem —képtelenül rosszul sült el az őzbak-kilövést végigkí­sérő riport, amelynek slussz­poénjaként a ravaszt meghú­zó riportert atyaian dicsér- geti a hivatásos vadász. Vasárnap délelőtt Verebes István kapott 29 percet a kabarérovattól — kellemes, vidám műsor volt. Majd az azt követő Seínházii Maga­zinban ismét hallhattuk Ve­rebest, az egyik riport bi­zony nem sokat mondó (eb­ben persze a riporter is lu­das) alanyaként. Hová tűnt a percekkel' korábban még csillogó szellem? Alighanem egyesegyedül a műsorösszeál­lítás „pongyolaságában” ke­reshetjük az okokat. — eszjé — Anna lefekszik ebéd utón. Neki­lássak elmoso­gatni? Az ujjam, amire ráütöttem, akadályoz.. Pi­roska, ahelyett hogy lefeküd­ne, segíteni akar. Finoman fogja a tányérokat, amint adogatom neki őket sorban, eltörli, leteszi. Közben szo­kás szerint nyaggat, hogy meséljek neki. Arról kezdek beszélni, ho­gyan szedtünk gyöngyvirá­got, amikor még én voltam gyerek. Az erdei tisztásokon, ahová az ősszel lehullott száraz gallyakat összehord- ták, azt benőtte a hirtelen megiramodott erdei fű, elő­előbukkan a gyöngyös kis virág. Harmatos sűrűben, két zöld levél között virít, az ember megpillantja, csokrot szed belőle. Hej, de szeret­tem az erdőn járni. Különö­sen tavasszal, amikor még nyirkos a föld. Érdekes, a sűrűben még május körül is lehet az avar alatt eljegese­dett hókupacot találni. Ez táplálja aztán lassan-lassan a vizével a virágokat. ősszel szederinda tüskés szárai közt csetlettünk-bot- lottunk, markunkba gyűjtöt­tük és egyszerre dobtuk a szánkba a gyümölcsöt. Mi­csoda fanyar, finom íze volt. Bemegyünk a szobába, ol­lót, ragasztót fogunk, és el­kezdjük kinyirkálni a színes lapokból a madarakat. Már egész hatalmas gyűjtemé­nyünk van citromsármánytól a szirtisasig, ökörszemtől a struccig. Fehér lapokra ra­gasztjuk és betű szerinti sor­rendbe rakjuk őket. Később Piroskám is el- szenderedik, én pedig le-föl járkálok a szobában. Köny­vekbe kapok. Félreteszem. Plédet veszek elő, betakarom a kislányt. Át kell dolgoznom az el­képzelésemet. Zászlóvivőből kevesebb lesz, helyettük majd lányok jörinek léggöm­bökkel, ám a központi kép lassú mozgása ellenére is több időre van szükség, amíg az előkép a tribünökig ér. Csak így jut ideje min­denkinek, hogy végignézhes­se az egész jelenetet. Néz­zük csak. A zászlóvivők a saroktól a lámpaoszlopig két perc, két és fél. .. igen, itt kell még vagy két perc a léggömbös lányokkal, a moz­gó gúlát oldalról nem fog­juk takarni semmivel, így, ha kétszer megcsinálják a gyakorlatot, mindenki lát­hatja majd. Az kétszer két perc, közben a fél perc elég kell, hogy legyen a tor­násznak, amíg kiáll a kör alakú deszkalapra, és magas­ba emeli a nagyobb zászlót: Csak ne legyen erős szél, mert nehéz lesz megtartania. Már egészen jól sikerült a múltkor, igaz, akkor meg az volt a baj, hogy a zászló nem lobogott eléggé, nem volt szél. Emiatt gyorsab­ban haladnának ... hadd lo­bogjon .. . kimerevített zász­lólapot nem fogok alkalmaz­ni. A zászlónak lobognia kell. Itt lenn az udvaron, az ab­lak alatt egy terebélyes or­gonabokor viaskodik a szél­ben. Esősre fordult az idő, korongos levelei eláztak, hamvaslila virágfürtjei tor­kig laktak nedvességgel, négy szál virág az egész, s amint az erkélyről lenézek rá, tarkómra meg koponyámra csurog a víz. Borongok, dör- mögök, dünnyögök magam­ban, kezdenék valamibe,- de nem tudom mibe. A mun­kám is áll a sarokban. Egy hét múlva teljesen késznek kell lennie az egész felvonu­lási tervnek, begyakorolva, főpróba előtt. Nézegetem ezt az utcát. Volna itt elég hely a zöld felületeknek, ha nem -foglal­nák el az autók. Amit én képzelek, csupa vízszintes fe­lület az első, a második, a harmadik emelet magasságá­ban, de úgy, hogy ne sablo­nosán, hanem egymás közt is jó érzést adóan váltakoz­va, mozogva telepítsék be az utcán járó ember látás­magasságát. A lakások nem úgy tekintenének le, mint valami nagy füzet rubrikái, hanem mindegyik ajtónak, lépcsőnek egyénisége lenne, nem hasonlítanának egy­másra a szobabelsők, a lép­csőházak, a folyosók sem. A betonelemekből igazán lehet­ne változatosabban is kom­binálni. Piroska játéka né­ha elképeszt, milyen érdekes házakat rak össze ebből a négy-öt féle kockagyűjte­ményből, amit karácsonyra, születésnapokra kapott. Egy- beöntöttük mindet, és egy nagy zsákban tároljuk. így lehet játszani. Én kis virág­ligeteket, zöldbe átmenő ké­nyelmes folyosókat, takart falhomlokzatokat, kiugró, kü­lön életű széles erkélyeket, meg nagy felületen virító sok füvet képzelek, de nemcsak a földön, hanem az emelt szin­teken is. Az utca házai köz­refognák az egész közösség által használt nagyméretű helyiségeket, a mozikat, a zenetermeket és a többit. Minden családnak megvolna persze a saját lakása akkor is. Az egész ötlet újdonsága abban van, hogy a közös tetővel összekötött lakás in­kább összetartja a családo­kat. Mintha az egész város­rész egy lakáson belül volna. Meg kellene szabadulni a külön sorbaállások, az időt rabló és az egymástól el­szakító tennivalók tömegé­től. Egymás számára kelle­ne a szabad idő, nem a kis családok problémáinak kü- lön-külön való megoldására. Benézek a nőimre. Szu­szognak kipirultan. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents