Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

10 12 hónap 12 község 1981. JANUÁR 1 Jászdózsa—új mederben Kápolnahalam tulajdon- képen a megújuló Jászdósza jelképe is lehetne. Évszáza­dokon át egymást váltották rajta a népcsoportok, és a romok felett mindig új tűz­helyet raktak. A környék a jövőt formáló jelent mutatja. Hajdanvolt dolgokról csak az ásatások­kor vallott a régészék ku­tatóárka. Az itt élt régi né­pek temetőjét azonban évekig ők sem találták meg. Mintha a sors is úgy akarná, hogy a ma embere ne az el­múlásra, hanem az élet folya­matosságára összpontosítsa figyelmét. Mesélik, hogy amikor az apáca- és szerzetesrendeket feloszlatták, akkor a Kápol­nahalom aljában lapuló ta­nyában — a harangozóval békés egyetértésben — meg­húzódott egy volt apáca. Tu­catnyi gyermekük született. Hiába, úgy tűnik, ezen a tá­jon az élet mindig visszatér természetes medrébe. A dombtetőn álló kápolnát a háború alatt felrobbantot­ták a németek. Errefelé sem néztek azok sem istenit, sem embert, ha saját bőrük men­téséről volt szó. Csak a harangláb maradt meg. Az utóbbi években kiürült a környékbeli tanyavilág. Két­százötvennégy tanyából már csak huszonháromban lak­nak. Múzeumi raktár lett az ottani iskolából, őrzi a le­tűnt idők emlékeit, azokét, melyekről egyre ritkábban esik szó. Nem sok jel mutat te­hát arra, hogy valamikor pezsgő élet volt itt, főleg jú­liusban, amikor a búcsút tar­tották. A tanyán élő rokonok meglátogatásán túl volt egy kis hivalkodás is ebben, mert ilyenkor előkerült a csézakocsi, meg az ünnepi lószerszám. A termelőszövet­kezetek megalakulása előtt 1100 lófogat és ökrösszekér volt Jászdózsán, most meg jó, ha egy tucat lovat össze lehet számolni a háztáji gaz­daságokban. Sikeres öt év A régi dolgokkal egyre ke­vesebbet törődnek a helybe­liek. Gulyás József tanácsel­nököt is inkább a jelen fog­lalkoztatja. A falugyűlésre készített beszámolót forgat­va elégedetten jegyzi meg: — Sikeres öt év volt. A MÁV és az ÉVÍZIG 100 mil­lió forint körül költött a a községre. Jászdózsa szélén ugyanis új mederbe terelték a Tár­nát. A közelmúltban ünne­pelték a sikeres munka be­fejezését. Üj közúti és vasúti hidat, meg új vasútállomást építettek. Az új meder árvíz- védelmi szempontból is ked­vező helyzetbe hozta Jász- dózsát. Ha a község közepén áthúzódó régi meder gátját korszerűsítik, akkor az 42 la­kóház bontásával és száz te­lek kisajátításával járt volna. A falubeliek tudják érté­kelni az árvíz ellen biztonsá­got nyújtó mederkiváltást, hiszen élénken él még emlé­kezetükben a falujukat elbo­rító 1963-as árvíz, amely 120 házat döntött össze, 485-öt pedig megrongált. — Óriási segítséget kap­tunk akkor, — emlékezik a tanácselnök. — A megye szinte minden vállalata fel­épített itt egy-egy házat. Ä segítségükkel készült el a törpevízmű is. Addig — het­ven éven át — egyetlen kút­ról ivott az egész falu. Azóta van már járda is minden utcában. Persze, nemcsak külső se­gítséggel élnek, önerőből is előbbre jutnák a jászdózsai- ak. Az ötödik ötéves terv so­rán például — a (kisebb fel­adatok megoldása mellett — valóra váltották két leg­fontosabb célkitűzésüket: százhatvanról négyszáz ada­gosra növelték az iskola nap­közi konyháját, és huszonöt hellyel bővítettek az egyes számú óvodát. Ezzel elérték, — bár száz helyen százhu­szonhat óvodás szorong, — hogy egyetlen gyereket sem kellett visszautasítaniok. E két létesítményre 936 ezer forintot fordítottak. A lakosság mindenben készséggel segített. Ennek tudható be az is, hogy a te­rületi fejlesztési "versenyben a ‘kisközségek kategóriájában tavaly ‘harmadik helyezést értek el. Százötvenezer fo­rint járt vele. — Az öregek napközijére költjük, — mondja a tanács­elnök. Elkel egy ilyen intézmény, hiszen a lakosság 26 százalé­ka nyugdíjas korban van. Náluk sokkal nagyobb' fej­törést okoz egy újabb „nyug­díjas”, a Tárná szabályozá­sával a község közepén ke­letkezett, jó két kilométeres holtág. Felhasználható lenne horgászati, üdülési - célokra, — de ehhez olyan gazda kel­lene, akinek módjában áll halakkal betelepíteni és tisz­títani, rendben tartani a medret. Jászberény és kör­nyékének öt községe elkészí­tette távlati tervkoncepció­ját. A szerint Jászdózsa „kö­zepes intenzitású üdülőterü­let” lesz. Pillanatkép a község fogorvosi rendelőjéből. Fogászati fúró­gépre és egyéb egészségügyi felszerelésekre az ötéves terv ide­jén 216 ezer forintot költött a tanács A holtág egy részén par­cellázásra is nyílna lehető­ség, — de amíg halak nem lesznek, horgásztanyákat sem érdemes építeni. Sókkal inkább érdemes olyan létesít­ményekre fordítani az anya­gi javakat, melyek alapvető igényeket elégítenek ki. Így például a vízvezetékhálózat­ra, melyet a középtávú terv­időszakban tíz kilométerrel bővítettek. Ennek köszönhe­tően 64 utcából 56-ban már van vízvezeték. A közelmúltban megtar­tott falugyűlésen volt tehát miről számot adni. És volt miről vitázni. Néhány vo­natkozásban ugyanis a falu egyértelműen a viszafejlő- désről beszél. — A vasúti szállítási kör­zetek kialakításával hátrá­nyos helyzetbe került Jász­dózsa, — bizonygatja a ta­nácselnök. — Megszűnt az áruk ki- és berakása, ami nagyon megnöveli a szövet­kezet szállítási költségeit. Még a moziban is érezteti hatását. Szélesvásznú filme­ket csak vasúton szállítják. Jó két évig személykocsival hordták ide azokat Jászárok- szátlásról, mert itt nincs vasúti kirakás, — de aztán megunták, és visszaállítot­ták a keskenyfilmes vetítést. A fiatalok joggal sérelmezik Gulyás József, a községi ta­nács elnöke és Bényi András tsz-elnök ezt, hiszen nálunk hétfőnként mindig teltház van a mozi­ban. Körzetesítették a Tüzép- telepeket is. Emiatt is kitört a vihar Jászdózsán. A ta­nácselnök érthetőnek tartja a lakosság felzúdulását. — Az itteni nép sertéshíz- lalással foglalkozik és nem fóliázással, mint a fénysza­rui. — Az ólakat, aktokat ál­landóan javítani kell. Ma­roknyi építőanyagért is Árokszállásra kénytelen utazni az ember. Szerencse, hogy a szén, a tűzifa és a fűtőolaj árusítása helyben megoldott. Átalakulások időszaka Az átalakulások időszaka van a Tarnamenti Termelő- szövetkezetben. Március óta új elnök, Bényi András irá­nyítja a közös gazdaságot. Változást azonban nemcsak a tisztségviselők cseréje je­lent. — Gazdaságunkban eddig a növénytermesztés domi­nált — mondja Bényi And­rás. — A következő évek­ben azt szeretnénk elérni. Élet a korszerűsített óvodában hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés aránya nagyjából azonos legyen. A kezdeti lépéseket már meg­tettük. Az állatenyésztés 1980- ban lényegesen a terv felett produkált. Az előző évihez viszonyítva például a tejtermelés 41 százalék­kal emelkedett. A jövőben nemcsak állattartásról, ha­nem eredményt hozó ága­zatról kell beszélnünk. — Mit tesznek ennek ér­dekében ? — Viszaállítjuk például a juhászati ágazatot. 1980- ban pecsenyebárány-hizla- lással próbálkoztunk. Az el­ső csoportot két hónapi tar­tás után értékesítettük. A következő időkben fokozato­san visszaállítjuk a tenyész- anyagállományt. Az állatte­nyésztés fellendítése érdeké­ben egyébként sokat jelen­tett az, hogy 1980 elején el­készült az ezeregyszáz fé­rőhelyes sertéshizlaldánk, a 460 férőhelyes kocaszállást pedig a napokban adtuk át. 1981- ben építünk egy 250 férőhelyes növendék- és hí­zómarha-istállót. Mivel Jászdózsán a ter­melőszövetkezet az egyetlen számottevő munkahely, a lakosság foglalkoztatása és a mezőgazdasági „holt idő” kihasználása nem kis fej­törést okoz a gazdaság ve­zetőinek. — A régi vasútállomást hasznosítva ezért kötöttünk szerződést inari só csoma­golására a Compack Válla­lattal — mondja a téeszel- nök. — További foglalkoz­tatási lehetőségeket is ke­resünk, főleg nők számára. Az eddigi kapacitáskerese­tek azonban igen nehéz fi­zikai munkát igényeltek. Így a nők foglalkoztatása továbbra is a kertészethez és a szőlőhöz kötődik. A holt időszak áthidalása egyelőre megoldatlan. Jövedelmező háztáji Akárhogy nézzük a Tar­namenti Termelőszövetkezet meghatározó erő a faluban. Neki köszönhető a háztáji gazdaságok felvirágzása is. Nem kicsi a tét, hiszen Jászdózsán 358 család fog­lalkozik háztáji gazdálko­dással. 1980-ban 2 ezer 300 hízóra és ötven hízott mar­hára kötöttek szerződést — mintegy 10 millió forint ér­tékben. A termelőszövetkezet táp­anyaggal, koncentrátummal szemesterménnyel, maláta­csírával, lucernaföld bizto­sításával segíti a kisáruter- melőket, zöldségesboltja pe­dig nagy időmegtakarítást. Nem véletlen tehát, hogy jól jövedelmez a háztáji gazdaság. Még olyan szőlé­szeti és kertészeti főiskolát végzett ember is van a köz­ségben, aki abból él. Mi vei mind sűrűbben vetődik fel az igény vemhes koca- süldő biztosítására, a Tarna­menti Tsz 1981-ben kielé­gíti az ilyen irányú igénye­ket is. Az anyagi javak a szel­lemi élet pezsdülését is elő­segítik. A községi könyvtár helyisége is szűknek bizo­nyul már. A tanácsháza há­rom termét — Zsótér Lász- lóné könyvtáros őszinte örömére — ezért adják át könyvtári célokra. Ez az in­tézkedés a nyár beköszönté­sére 32 négyzetméterről hetvenkettőre növeli a könyvtár helyiségét. Bollók Lászlóné, a műve­lődési otthon igazgatója is tervekkel teli. — Januártól német nyelv­tanfolyamot indítunk. Olyan igények kielégíté­sére is kell gondolnia, ame­lyek korábban falun elkép­zelhetetlenek voltak. Két éve például Pestről jár le balettet oktatni egy tanár. Zongorázni is tanulnak a helybeli gyerekek. — Minden szombaton gyakorolnak a művelődési otthonban. Igen sokan szor­galmazzák a fúvóshangsze­rek oktatását — de nagyon nehéz tanárt találni. Bollókné a jól működő szakkörök mellett sok min­denben örömét leli, de azért neki is megvannak a gond­jai: — Nagytermünket torna­teremnek is használják. A színészek mindig megkér­dezik, hogy mit keres a bor­dásfal a színházteremben? Feltételezem, hogy a la­kosság is megkérdezhetne egyet s mást a színészektől. Legalább is erre következ­tetek Bollókné szavaiból. — A diszkók nagyon nép­szerűek, de a színházi elő­adásokat kevesen látogatják. Szinte úgy kell házalni, hogy meglegyen a száz néző. Hz öntevékenység dicsérete A jászdőzsaiak öntevé­kenységének dicséretére sok mindent fel lehetne hozni. Érthető, hogy Sas Oszkár iskolaigazgató házon belüli példákat említ. — Horváth Tibor tanár sportudvart alakított ki. Van ott röplabda-, fejelő- és tollaslabda-pálya, súlylö­késre, távol- és magasug­rásra ajkalmas rész, nyújtó. Rúdra és kötélre is lehet mászni. Amikor hideg van, a röplabdapályán este tízig is hizlalják a jeget a gye­rekek. így aztán dúlhat a seprűhoki. Év végeken minden osz­tályfőnök patronálókat ke­res, azok segítségével hoz­zák rendbe a tantermeket. Nem véletlen, hogy a járás egyik legszebb iskolájaként emlegetik a jászdózsait. Persze, a tantestületnek nem az iskola rendbentar- tása jelenti a fő gondot. Sokkal inkább az új tan­terv bevezetése. Nehezíti munkájukat az is, hogy a 284 tanuló közül 87 inger- szegény környezetből kike­rült, lelkileg, esetenként tes­tileg is sérült állami gondo­zott van. — Nehéz felkelteni érdek­lődésüket. Kétszer annyi energiát, türelmet igényel­nek a nevelőktől, mint a többiek. A helyi pedagógusok erő­feszítéséről ezért beszélnek elismeréssel széles körben. Terjéki József né nevelő­szülői felügyelő is megbe­csüléssel szól róluk: — Az, hogy Jászdózsán évtizedek óta ilyen sok ál­lami gondozott gyerek van, az óvónők, a pedagógusok áldozatvállalásának is kö­szönhető. Az igazság az, hogy még így is nagy teher hárul a fiatal felügyelőnőre. Nála nincs olyan, hogy letelt a munkaidő. Egy kicsit anyu­kának, nagymamának, óvó­néninek kell lennie egy­szerre. — Szeretetükkel, ragasz­kodásukkal mindenért kár­pótolnak. Esetenként szív­szorító az irántam táplált bizalmuk. A nevelőszülőkről több­nyire . csak a legjobbakat mondhatni. Csupán az a baj, hogy kevés kivétellel na­gyon idősek. A gyerekek meg ösztönszerűen először az anyukát keresik. Ezért fordulnak Terjékinéhez olyan ügyekben is, hogy nézze meg, nincs-e helyes­írási hiba az első szerelmes levélben. Nem véletlen, hogy az érzelmi hullámok ma­gukkal ragadták őt is: olyan munkát, amit szíve­— Nem tudok elképzelni sebben csinálnék, mint ezt. Jászdózsáról naponta tu­catnyi autóbusz hordja-vi- szi az ingázókat — még Bu­dapestre is. Esténként azon­ban csendes, félelemmentes a falu. Amikor kötőzködés- ről, falut rettentő vereke­désül érdeklődöm, azt mond­ja az egyik helybeli ember: — Ilyen nincs nálunk. Hozzánk még nem ért el a huliganizmus. Szöveg: Simon Béla Fotó: T. Katona László A Tarnamenti Tsz új kocaszállása

Next

/
Thumbnails
Contents