Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-11 / 9. szám
I 10 Nyugdíjasok fóruma 1981. JANUÁR 11. Rózsika néni Kunszentmártonból Örülök, ha örömet szerezhetek Lázi bácsi nyugdíjas nyomdász levelet írt karácsony előtt a helyi nyugdíjas klub bensőséges ünnepségéről. Sok idős házaspár és magányos ember jár a művelődési központba, ahol minden szerdán övék a nagyterem. A karácsony előtti szerdán megtartották a fenyőfaünnepséget. „Még ajándékot is kaptunk — írta — egy-egy fenyőcsokrot, szaloncukorral. És zeneszó volt, kedves köszöntő. Mindezt Rózsika néni szer- vezte-rendezte, az ő munkája volt a meglepetés is. Keressék fel, érdemes __” B izalom December hetedikén jelent meg első egészoldalas ösz- szeállításunk, amelyet a nyugdíjasoknak szántunk, őszintén kértük, írjanak véleményükről, javaslataikról, arról, mit szeretnének az öthetenként megjelenő fórumban olvasni, mire kíváncsiak, s mit kérnek tőlünk — tanácsot, ötleteket, amiről írjunk, amivel kicsit megörvendeztetnénk idősebb olvasóinkat. Es december 9-én megérkezett az első levél. Nyomában a többi. A rovat szerkesztője külön postakönyvet, kisiktatót készít azóta is, mert azok, akiknek az oldal szól, fiatalos fürgeséggel, érdeklődéssel reagáltak a kezdeményezésre. Olyan levélírónk is volt, aki csak annyit kérdezett: mikortól kell számítani az öthetenkénti fórumot? És volt olyan is, aki javasolt, és nemcsak az .újságnak. mindenkinek, aki tehet valamit, hogy az idősebb korosztály is jobban megtalálja helyét, élete értelmét a közösségben, kisebb és nagyobb településeken. Mit tagadjuk, volt olyan is, aki több oldalon „csak” magáról, az életéről, az egyedüllétről írt őszintén, keresetlen szavakkal. Bármennyire is optimisták vagyunk, ekkora érdeklődésre — őszinteségre és bizalomra őszintén kell válaszolni — nem számítottunk. Érezzük is a felelősséget, hiszen az első fórum után mintha párbeszéd alakult volna ki. olvasóink várakozását, az előlegezett bizalmat feltétlenül meg szeretnénk szolgálni. Nem mással, mint kedvük, kérésük, javaslataik szerint szerkesztett oldalakkal. Ezért a második fórum után is szívesen várjuk kedves olvasóink levelét. Mint először tettük, néhányra azonnal levélben is válaszolunk, jiiszen ezekre a levelekre fnindig van időnk, s kedvünk választ írni. A bizalmat pedig — nem győzzük hangsúlyozni — lelkesítő előlegként nyugtázzuk! Kunszentmártonban — gondoltuk — nem lehet könnyű így keresni valakit: Rózsika néni, nyugdíjas klubvezető. Aztán kiderült, hogy dehogynem! Rózsika nénit nagyon sokan ismerik. A vasútisorompón túl, jobbra az első takaros ház kapuján reggel mindhiába csöngetek. Délelőtt is, s már attól félek, a háziasszony messzi útra kélt, talán gyerekeihez utazott. Délután megkönnyebbülten látom, bent, a ház falához kerékpár támaszkodik. Egy pillanatra azért kételyem támad. Télidőben, nehéz úton kerékpáron jár egy idős asszony? Amikor meglátom, már semmi kétely. Rózsika néni olyan fiatal, erős, egészséges, — miért ne ülhetne kerékpárra? — Hetvenéves vagyok — mondja, s láthatólag büszke rá, hogy hitetlenkedem. — Írja csak meg nyugodtan, 1964 óta vagyok nyugdíjas. És még a nyugdíjba vonulás után is sokat dolgoztam, na hívtak, segítettem a régi munkahelyemen az áfésznél. Tulajdonképpen ott alakítottam meg az első klubot is. Az nőklubként indult, de túlnyomórészt ott is nyugdíjasok gyűltek össze. Aztán 1979 tavaszán szóltak: a művelődési házban igazi nyugdíjasklubot kellene szervezni! Rám gondoltak. Szívesen vállaltam. A barátságos szobát a^téli nap beszűrődő sugarai, meg az olajkályha melegítik. Csinos, gondos lakás, nincs nyoma se benne az öregségnek, s a fáradtságnak se. Ragyog, mint a patika. — Ma egy beteg klubtagot látogattam meg. azért nem talált itthon délelőtt. Az az igazság, hogy bár sokan, — legtöbbször százon felül — vagyunk együtt szerdánként a klubesteken, mégis azonnal észrevesszük, ha valaki elmarad. Ha először, akKori még bizakodunk, biztosan nem beteg, csak . unokákra kell vigyáznia, vagy éppen vendégei jöttek. Ha másodszor sincs, akkor már vesz- szük a szerény kis ajándékot, s megyünk látogatni. Nem mindig egyedül járok, van. aki szívesen jön velem azzal is kevesebb a magányossága. Mondom, hallottam, milyen szép karácsonyestjük volt. Nevet, hol van már a tavalyi hó! — Most szerdán, január hetedikén tartottuk a pótszilvesztert. Kibéreltük a Körös éttermet, kikötöttük, hogy cigányzenekar legyen, megállapodtunk a menüben. Az évenkénti országjáró kirándulásra is van pénzünk. És nem minden kerül pénzbe. Mi minden szerdán találkozunk, minden alkalomra van programunk. Ezt a művelődési házzal közösen szervezzük, de rájöttünk: a nyugdíjasokhoz szívesen jön az orvos, a jogász, a tanárember, a pártmunkás, a népművész. Csak hívni kell, s mi gazdagodunk, többet tudunk a világról. Azért mert öregek vagyunk, még érdekel bennünket is minden, újságot is olvasunk, rádiót hallgatunk, nézzük a tévét. Aztán, akinek helyben van a családja, unokája, szívesen segít a gyereknevelésben is. — Rózsika néninek? — Nekem már dédunokám is van, de Miskolcon él a lányom, a család, ritkán látom őket. A nyugdíjasok családja az állandó, ahol örülök, ha örömet szerezhetek. Futja az időmből, szerencsére egészségem van hozzá. Mert nekünk azért az a legfontosabb! —sj— Találkozzunk? — Van egy javaslatom — írja Molnár- né Szolnokról. — Találkozzunk címmel össze kellene hívni azokat a nyugdíjasokat, akik érdeklődnek a világ, s magunk dolgai iránt. Otthont adhatna a találkozónak akár a Megyei Művelődési és Ifjúsági központ is. Még az se lenne baj. ha az idősebbek ott fiatalokkal is szót váltanának, mert nagy igazság, amit Simone de Beauvoir írt Az öregség című könyvében: „Jövendő aggsága már minden fiatalban benne lakozik”. Egyébként is helyet, alkalmat kellene adni a nyugdíjasoknak, hogy együtt, egymásért kis közösségi életet is élhessenek. Olvasónk levelére szinte válaszol az ugyancsak szolnoki Kolozsi István: „Ezúton szeretném hírül adni, hogy Szolnokon, a Zagyva-parti sétány 5. sz. alatt működő, idős nyugdíjasokat tömörítő Petőfi klub újonnan megválasztott vezetősége nagy szorgalommal és hozzáértéssel szervezi és irányítja a klub tagságát. Esténként összejönnek, közös témájukat megbeszélik. Rendszeresen szerveznek orvosi előadásokat, élménybeszámolót és a körzeti pártalapszervezet politikai tájékoztatókat is tart a klub tagjainak. A HNF körzeti bizottsága, a klub vezetősége nagy szeretettel hívja és várja a környék nyugdíjasait a hosszú téli estékre ...” Csak egy telefon, s máris alig győzi megjegyezni az ember, hogy a művelődési központ és a., népfront közösen hány nyugdíjasklubot patronál a megyeszékhelyen. Jobbára olyan helyeken, ahol sok idős ember él — a hetedik kerületben a város egyik szélén — Szandaszőlősön, a másik végén, aztán itt a Zagyva-parti sétány, a kertvárosi, a Költői Anna. a Varga Katalin klub, s a legújabb a Zalka Máté sétányon. Klub tehát városban, városokban és nagyobb falvakban is van. és sok nagv múltú üzem is szívesen visszavárja régi dolgozóit. Így volt ez a héten a Volánnál is, ahol a nyugdíjasok klubjában járt fotóriporterünk. Külpolitikai tájékoztatóval kezdődött a program, az év első nvugdíjasrendezvénye. Ott készült a « kép is. Levelesláda Sokan írtak e rovatnak, s kérték, segítsük magányuk enyhítését. Szívesen leveleznének, ismerkednének hasonló korú, érdeklődésű nyugdíjassal. Először azoknak a nevét, címét közöljük, akik máris várják az ismerkedő leveleket: Kolozsi Lajosné (özv.) Nagykáta, Kossuth u. 3. 2760; Dr. E.-né Szolnok, 15-179- es telefon. Többen azt kérték, jeligével keressünk mi számukra levelező partnert. Nos, megpróbálkozunk ezt a kérést is teljesíteni. „Hasznos időtöltés” jeligére vár egy jászsági nyugdíjas házaspár leveleket, amelyekből később ismerkedés, személyes barátság is kialakulhat. „Eszter, 66 éves” jeligével egy kunsági kis faluból levelezne hasonló korúval. „Irodalom, zene 56" jeligével ■ szolnoki egyedül élő nyugdíjas asszony keres levelezőpartnert, akivel színházba. moziba járhatna. „Terézke” a jeligéje annak a tiszafüredi 56 éves asz- szonynak, aki hasonló korú és rendszerető nő barátságát szeretné megtalálni. Kérjük olvasóinkat, akik kedvet kapnak a levelezéshez, vagy a megadott címeken keressék az ismeretséget, vagy a jeligés levelekre írjanak, szerkesztőségünkbe. Ha megírják, melyik jeligés olvasónkkal szeretnék felvenni a kapcsolatot, levelüket mi eljuttatjuk a címzetthez, s aztán már csupán válaszolni, ismerkedni kell. A szerkesztőségnek címzett levelekre mindenkor írják rá: Nyugdíjasok fóruma. vagy: Idősebbek levelesládája. További kedves leveleiket várjuk, reméljük, eredményes lesz a kezdeményezés! A NYUGDÍJASOK FÓRUMA LEGKÖZELEBB FEBRUÁR 15-ÉN JELENIK MEG. Télidőben, kerékpáron a Széchenyi lakótelepről a Tisza Szálló gyógyforrásáig. Molnár Mátyás szolnoki nyugdíjas kereken negyedszázada esküszik a gyógyvíz egészséges hatására, azt mondja, jót tesz a gyomrának, emésztésének. Hetenként kétszer ül kerékpárra, — hogy kicsit tornázzon, levegőzzön is — s bekarikázik a város szívébe. (Fotó: Korényi Éva) Tej, sajt, gyümölcs Könnyű vacsora és séta Az idős emberek egészséges táplálkozása nagy mértékbein lassítja ai komnál járó elváltozások káros hatását. Ha táplálkozásuk alkalmazkodik a kisebb-inagyobb panaszokhoz, és könnyen emészthető, tápláló, élvezetes ételeiket fogyasztanak, közérzetük, hangulatuk jó és Kellemes lehet. Az idősebbek rendszerint kevesebb, könnyebb munkát végeznek, így kalóriaszükségletük is kevesebb. Ezért javasoljuk a tej, sajt. túró, tojás, gyümölcsök, gyümölcslevek, valamint a párolt főzelékek fogyasztását. Mit tegyen, aki szereti a magyaros, fűszeres ételeiket és nem tud lemondani a megszokott izekről? Készítse kedvenc ételeit kevésbé csípős, de ízt adó fűszerekkel és lehetőleg olajjal vagy margarinnal. Akinek a fogazata hiányos, szívesen eszik puha, jól fellazított ételeket. Azt tanácsoljuk, hogy kezeltessék fogaikat, mert így minden ételit könnyebben tudnak megrágni, és szervezetük is jobban ltudja hasznosítani az értékes tápanyagokat. A szervezet alkalmazkodó képessége a korral együtt változik. Ezért helyes, ha a táplálkozás kiegyensúlyozott és ménsóktetes. A szervezetet kevésbé terheli meg a naponta öt-hatszar, mindig azonos időben történő, étkezés, valamint a könnyű vacsorát követő eéta. Cseh Tiborné Van egy jó hírünk A héten hallottuk, hogy új üdülési lehetőség nyílik — nagymamáknak, nagypapáknak és unokáknak. A SZOT az idén elő- és utószezonban olyan üdülőjegyeiket ad az ország legszebb üdülőibe, amelyekkel üdülhet idős házaspár vagy akár egy nagyszülő is unokájával. Azt javasoljuk, aki ilyen üdülés iránt érdeklődik, szándékával volt munkahelyét keresse fel, vagy gyermekeit biztassa^ érdeklődjenek saját munkahelyük szak- szervezei bizottságánál. A legkevesebb: hetven „Úton van már” a januárban esedékes nyugdíj. Sokan érdeklődtek, az év eleji jó szokásról, a 2 százalékos emeilisről, s arról, hogy a legkevesebb az idén is 70 forint lesz-e? A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának megyei igazgatóságától kaptuk a 'hírt: a nyugdíjak 1981- ben a tavalyihoz hasonlóan emelkednek. Az emelés legkisebb összege 70 forint — egyébként 2 százalék. Szomorú regény Az igazsághoz hozzátartozik: vannak emberek, akik öregségükre magukra maradnak, öregségükben szükséget látnak. És nemcsak anyagiakban, hanem emberségben, jó szóban, szeretet- ben. megértésben is. Az asszony, aki négyoldalas levelet írt — bal kézzel! — ezt példázza az életével. Magányosan él, s nagy betegsége után nem megértést, de gyakran gúnyolódást, megvetést és megszólást tapasztal. Pedig ostoba dolog egy félig béna, betegség és nagy műtét után eltorzult emberen csúfolódni. „Gonoszok és kőszívűek az emberek!” — tör fel bánata a nehezen írt sorokban. Azt mondja: inkább sajnálni kellene a szerencsétlen sorsú embert, aki műtétek után, béna fél oldalával, minden igyekezete ellenére is láthatóan nehéz iórásával él a kisvárosban. És tisztelni az akaratát, az életigenlését. Vajon hányán próbálnának meg öreg korukban bal kézzel írni, s hányán lennének. akik fél szemmel legnagyobb kincsüknek a tévéjüket, s a kétszáz kötetes kiskönyvtárukat tartják? Ki bírna hasonló helyzetben önmagával, ki mondaná, hogy nem szorul támogatásra, hogy amíg féloldala ép, nem veszi el egy jobban rászoruló elől a szociális otthoni, vagy kórházi ágyat? Szerencsére nem vagyunk egyformák. Az öregasszony érzékenységében — amit a magány is táplál — a rosz- szat talán hamarább észreveszi, mint a jót. Nem lehet, hogy senki nem érti meg, hogy csak közöny, s még inkább gonosz indulatok veszik körül. Lehet, ,ö maga is tudja már: valahol messzi vannak, akik olykor gondolnak rá, akik várják a bal kézzel írt leveleket, s ha még oly sok is a munkájuk, válaszolnak — talán egyszer jó szóval, barátsággal be is kopogtatnak kis háza ajtaján ... — S — összeállította: Sóskúti Júlia
