Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-11 / 9. szám
Nemzetközi körkép 6 1981. JANUÁR 11. A szovjet—amerikai kapcsolatok jövője Szembe néz-e Ronald Reagan a realitásokkal ? Nincs sok idő már hátra az új amerikai elnök hivatalba lépéséig. A két nagyhatalom viszonya az új, republikánus kormányzat alatt is a világpolitika döntő tényezője marad. Erről, a szovjet—amerikai kapcsolatok kilátásairól adott interjút a Központi Sajtószolgálat kiküldött munkatársának Moszkvában Pavel Terentyevics Podlesznij kandidátus, az Egyesült Államok és Kanada Kutató Intézet szakértője. — Először is hadd állapítsam meg — mondta —, hogy most még nehéz a szovjét—amerikai kapcsola - tok jövőjének felvázolása. Az USA-ban átmeneti időszak van: az új — hivatalba nem lépett — adminisztráció várható külpolitikájáról beszélni, konkrét vonatkozásban, bonyolult dolog lenne. A Reagan-kabinet általános vonásaira nagyjából már következtethetünk, de a külpolitikában épp a konkrét tények számítanak. Egyelőre kevés tényt tudunk az új elnökről, főleg arról, hogy elnökként mit tesz majd? Hiszen egy jelölt tettei nem azonosak a későbbi elnökével, s a kortes-jelszavak sem válnak automatikusan elnöki döntéssé. Érdemi értékelésre tehát csak a beiktatás után kerülhet sor. — Lényeges fordulat is elképzelhető tehát a szovjet vélemény szerint Reagan jelölti és elnöki személyisége közt? — Lényeges nem, de félrevezető volna csak eddigi kijelentéseiből ítélni. A másik, ma még ismeretlen tényező a tanácsadó gárda és a kabinet összetételének hatása. A Reagant körülvevő emberek befolyása döntő lehet. Beszélhetünk persze az USA-ban kialakult általános hangulatról, ami az ország jövendő politikájára minden bizonnyal erősen hat majd, s ami tükröződött már Reagan megválasztásában is. A konzervatív erők térhódítására gondolok, bár nem ítélhető meg, hogy mennyire végleges és határozott ez az eltolódás, s hogy mennyire játszott benne szerepet a Carter politikájával szembeni elégedetlenség. — A szovjet vezetésnek az átmeneti időszak bizonytalanságai ellenére most kell felkészülnie az új kormányzattal fenntartott kapcsolatok alakítására. — Hogyne, csakúgy mint minden más országnak. Számításba kell venni az USA- ' ban létrejött új nemzeti egyetértést: jelenleg például nincs olyan vezető csoport egyik pártban sem, amely ne fogauná el a fokozott fegyverkezés elvét. A vita legfeljebb a katonai kiadások növelésének méretéről folyik. Arról, hogy évi 5— 7—10 százalékkal, vagy esetleg még naevobb arányban emeljék a hadiköltségvetést valamint ,-ogv mely fegyvernemet részesítsék előnyben. Igaz, ezek a „részletek” fontosak lehetnek — választ viszont csak az első költségvetés tervezet ismeretében, tehát a jövő év közepén kapunk. A fegyverkezési döntést nyilvánvalóan befolyásolja majd az amerikai gazdaság helyzetének alakulása. — De az irányzat nyilvánvaló: az USA-ban a katonai célokra fordított milliárdok növelésén túl az általános külpolitikai fellépés keményítését hirdetik ... — Kétségtelenül. De ez csak konkrét lépések nyomán válik értékelhetővé. A „küldjük oda a tengerész- gyalogosokat !” lehet jelszó, de ha ilyen parancsot kell kiadni, már más a helyzet. A fegyveres amerikai beavatkozás lehetősége nőtt, de bekövetkezése vagy végrehajthatósága teljesen a világpolitikai események függvénye. — Vizsgáljunk meg akkor két olyan témát, ahol a Reagan-kormányzat előreláthatólag változásra törekszik. Az egyik a SALT- egyezmény újratárgyalásának szándéka. — Tisztában vagyunk azzal, hogy Reaganék nem tesznek semmilyen erőfeszítést azért, hogy a szerződést jelenlegi formájában törvénybe iktassák. A legfontosabb kérdés most az, hogy milyen módosítási javaslatokat akarnak előterjeszteni. A Szovjetunió álláspontja világos. Ahogy azt Leonyid Brezsnyev a közelmúltban kifejtette: célunk a fegyverzet-ellenőrzési folyamat fenntartása. Nem lehet szó az amerikai héják által su- • gallt teljes felülvizágálatról, de készen állunk minden konstruktív párbeszédre. A konkrét válasz' persze csak a hivatalos amerikai kezdeményezés után születhet meg. — Biztosra vehető, hogy Reagan elődjénél erősebb formában igyekszik a különböző külpolitikai témák összekapcsolásának, az úgynevezett „linkage-elvnek” az alkalmazására. — Nos, különbséget kell tennünk a „linkage” különböző típusai között. Ameny- nyiben egy adott témakörön belüli kérdéscsoportok szem- beállításáról van szó, a „linkage” a politikai eszköztár természetes, elfogadott eleme. Erre lesjobb példa épp maga a SALT—2, amelynek kompromisszumai — mert hisz minden ilyen szerződéshez kölcsönös engedményekre van szükség — kemény, hosszú tárgyalás során alakultak ki. Az a fajta összekapcsolás azonban, amely a világpolitika egymástól távoleső területeit érinti, s amelyet már Carter is próbált alkalmazni a ratifikálás fejében, egész más. Valamely adott szférában szükséges lépésnek a gyorsan változó nemzetközi helyzethez, más térségek problémáihoz kötése' — az bizony könnyen holtponthoz vezethet. — A szovjet vezetők közelmúltban mondott beszédeiben, nyilatkozataiban a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásáról hangsúlyozottan szerepelt, hogy a két ország viszonyának javulása csak akkor remélhető, ha az Egyesült Államok realista politikát folytat. Mi történik akkor, ha az USA kitart az erőfölény visszaszerzését célzó irányvonal mellett? — Véleményem szerint Reagan kénytelen lesz elfogadni a realitásokat. Az erőfölény megszerzéséről könnyebb a választási gyűlésen beszélni, mint a kapcsolatok további romlásához vezető döntést elnöki felelősséggel meghozni. Előbb- utóbb az új adminisztrációnak is fel kell ismernie a világ bonyolultságát, egy- egy elhatározás messzemenő következményeit. Az a kérdés, hogy mikor következik be ez a felismerés! Mennyi időbe telik, míg Reaganék szembenéznek a realitással? Egy év? Két év? Vagy még több? A legveszélyesebbnek azt érzem, hogy mi történik ez alatt az idő alatt. Hiszen például a fegyverkezési spirál új szakasza túlhaladottá tehet bizonyos korlátozási szándékokat. így a múltban elért eredmények maradékai is megsemmisülhetnek. Nem látható előre, hogy milyen hosszú lesz ez az időszak, de az biztos, hogy ha a katonai erőfölény megszerzése marad az amerikaiak célkitűzése,- akkor az enyhülés óhatatlanul háttérbe szorul. Szegő Gábor Pihenőben... A békés kép meglehetősen csalóka. Ezek a dominózó kubai katonák kemény harci szolgálat pihenőjében vannak. Feladatuk a hírhedt guantanamói USA haditengerészeti támaszpont tőszomszédságában őrizni hazájuk, a Kubai Köztársaság földjét. Az Egyesült Államok nyolc évtizede bitorolja a támaszpontot, Kuba kormánya ismételten követeli vissza a jogtalanul megszállj területet Hz afgán ifjúság jövőjéért küzd Mazar-al-Sharif-i iskolában tanuló fiatal lányok nem akarják szüleiket követni, akiknek 80 százaléka nem tud sem írni, sem -olvasni Afgán fiatalok Lagman tartományban, önként fogtak fegyvert a forradalom védelmében Szuhoparov, az APN kabuli tudósítója interjút készített Burhundin : Ghiaszival, az Afgán Demolü-atikus Ifjúsági Szövetség Központi Vezetőségének első titkárával az ország ifjúsági mozgalmáról. — Immár két és fél éve, hogy szábadságszerető népünk új fejezetet nyitott országunk több évszázados történelmében és a szociális igazságosságon alapuló társadalom megteremtésének útjára lépett — mondotta Ghiaszi. — Örökre felszámoljuk a kizsákmányolást, a munkanélküliséget, az éhínséget, a nélkülözést és az'írástudatlanságot. E nagy feladatok megvalósításában több ezer afganisztáni fiatal vesz részt, az Afganisztáni Demokratikus Ifjúsági Szövetség, a DOMA tagjai. — Az ország lakosságának több mint a fele húsz évnél fiatalabb. A fiatalságtól függ, hogy milyen lesz Afganisztán jövője. Éppen ezért mindent megteszünk, hogy minden fiatal megtanuljon írni és olvasni, és megtalálja helyét az új Afganisztán építésében. — Nem feledkezhetünk meg a számtalan ellenségről sem, amely mindenáron megpróbálja visszafordítani társadalmunk fejlődését. Washington és Peking az Afganisztánt támadó ellen- forradalmi bandák kiképző táborává változtatta Pakisztánt. Az „iszlám védelmezőiként” fellépő banditák nyomát felrobbantott hidak és utak, felégetett szántóföldek, lerombolt iskolák, mecsetek, lakóházak mutatják. Washington és Peking az ENSZ-közgyulés 35. ülésszakán ráerőltette a részvevőkre az úgynevezett afgán kérdés megvitatását, de ez nem más, mint képmutatás, a tények meghamisítása — szögezte le Ghiaszi. — Mi hálásak vagyunk a Szovjetuniónak és az egész világon élő barátainknak őszinte szolidaritásukért. Meggyőződtünk arról, hogy a világ haladó fiatalsága segítségünkre van. A DOMA legutóbbi konferenciáján több mint ötven nemzetközi regionális nemzeti és ifjúsági szervezet képviselői voltak jelen, s ez a mi igazi nemzetközi elismerésünk vitathatatlan jele — mondotta Ghiaszi. A HUSZADIK SZÜLETÉSNAP ELŐTT flz el nem kötelezettek a nagyvilágban Leonyid Brezsnyev indiai látogatása alkalmával a Perzsa-öböl békéje érdekében előterjesztett ötpontos javaslata változatlanul a nemzetközi érdeklődés középpontjában áll. Ez érthető. A térség két országa pusztító háborút folytat egymás ellen, s az Indiai-óceánon az Egyesült Államok és más észak-atlanti országok hadihajói fenyegető flottatüntetést rendeznek. A szovjet javaslat tehát, hogy az Egyesült Államok, a nyugati nagyhatalmak, Kína, Japán és minden más érdekelt állam kössön szerződést a térség békéjét és biztonságát szavatoló rendszabályokról, enyhíthetné a feszültséget, csökkenthetné a konfliktus kiterjedésének veszélyét. A szovjet javaslat értelmében nem létesítenek külföldi támaszpontokat a Perzsaöböl térségében, nem helyeznek . el ott nukleáris fegyvereket, nem alkalmaznak erőszakot a terület államai ellen, nem avatkoznak belügyeikbe és tiszteletben tartják el nem kötelezettségüket. A Perzsa-öböl térségében fekvő államok ugyanis az „el nem kötelezett világhoz” tartoznak. Érthető, hogy a világsajtó, amikor a szovjet javaslat fogadtatását elemzi, vizsgálódásait nem szűkíti le a térség országaira, hanem az egész el nem kötelezett mozgalom állás- foglalására kíváncsi. A szov- 'jet békejavaslat éppen abban az országban hangzott el, amely egyik alapítója és jelentős tényezője az egész mozgalomnak. A februári tanácskozáson heves vitákra lehet számi- tahi. Az el nem kötelezeTtek mozgalma, amely már mintegy száz országot egyesít, rendkívül heterogén. Tagjai olyan feudális királyságok, mint például Szaúd-Arábia, vagy Marokkó, csatlakoztak hozzá olyan egykori gyarmatok, amelyek függetlenségük kivívása után a tőkés fejlődés útját járják. Vannak közöttük olyan szocialista orientációjú országok, mint Etiópia vagy Angola, de tagjai szocialista országok is, mint Kuba, Jugoszlávia, Vietnam, Laosz és a Koreai NDK. Jelen vannak a mozgalomban a gazdag olajtermelő álllamok és a Föld legszegényebbjeinek némelyike: Pakisztán, Bangladesh, Elefántcsontpart, Togo, Uganda. A mozgalom ebben az évben ünnepli huszadik születésnapját : Két évtizede, 1961-ben ült össze £lső, belgrádi csúcsértekezlete. Ott még csak 28 ország képviseltette magát. Az el nem kötelezett országok mozgalma azóta gyorsan fejlődött. A háromévenként egymást követő csúcsértekezleteken mind több ország vett részt. 1964-ben, a kairói csúcsta- nácskozason a Föld akkor független államainak majd a fele (47), az 1970-es lusa- kai találkozón 53, az 1973- as algírin 75, az 1976-os co- lombóin 86 és a legutóbbi, havannai „csúcson” már 95 állam képviselője vett részt. A számszerű növekedés mellett az Egyesült Államok és a nyugati nagyhatalmak kénytelenek voltak tapasztalni, hogy a mozgalom olyan jelszavakat fogalmaz meg, amelyek keresztezik céljaikat. Növekvő nyugtalansággal figyelhették az el nem kötelezettek derékhadának radikalizálódását. Ezért arra törekedtek, hogy megosszák e csaknem száz országot és olyan többséget hozzanak létre a mozgalmon belül, amely szembefordul a haladó, antiimperialista erőkkel. Különösen a tavalyi havannai csúcsértekezlet előkészítése idején lehetett ezt tapasztalni. Mteg akarták akadályozni már. azt is, hogy a szocialista szigetország legyen a csúcsértekezlet házigazdája, hiszen ez egyúttal azt jelentette, hogy az 1982- es államfői értekezletig Kuba képviselője az el nem kötelezett országok elnöke. A szocialista szigetország vezetése azóta mindent megtesz, hogy megfeleljen az elnöki tisztségből eredő feladatnak. Az iráni—iraki háború ügyében a kubai diplomácia például rendkívüli erőfeszítéssel próbál közvetíteni a harcoló félek között. Minden válságban igyekszik olyan kompromisszumos megoldást találni, amely egyaránt elfogadható a haladó irányvonalat, illetve a feudális királyságokat képviselő el nem kötelezetteknek. Természetesen ennek megvannak a határai, hiszen mit sem ér egy olyan kétértelmű vagy semmitmondó nyilatkozat, amelyet az el nem kötelezettek egyhangúan elfogadnak, de nem járul hozzá a problémák megoldásához. Várható tehát, hogy Üj- DeÜii _előtt és alatt ismét fellángolnak a viták. A szocialista és a haladó orientációjú államok e nagy világ- politikai súlyú mozgalom révén az enyhülés irányába szeretnék befolyásolni a nemzetközi légkört. Árkus István Összeállította: Hájos László
