Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-11 / 9. szám

Nemzetközi körkép 6 1981. JANUÁR 11. A szovjet—amerikai kapcsolatok jövője Szembe néz-e Ronald Reagan a realitásokkal ? Nincs sok idő már hátra az új amerikai elnök hiva­talba lépéséig. A két nagyhatalom viszonya az új, re­publikánus kormányzat alatt is a világpolitika döntő tényezője marad. Erről, a szovjet—amerikai kapcsolatok kilátásairól adott interjút a Központi Sajtószolgálat ki­küldött munkatársának Moszkvában Pavel Terentyevics Podlesznij kandidátus, az Egyesült Államok és Kanada Kutató Intézet szakértője. — Először is hadd álla­pítsam meg — mondta —, hogy most még nehéz a szovjét—amerikai kapcsola - tok jövőjének felvázolása. Az USA-ban átmeneti idő­szak van: az új — hivatal­ba nem lépett — adminiszt­ráció várható külpolitikájá­ról beszélni, konkrét vonat­kozásban, bonyolult dolog lenne. A Reagan-kabinet ál­talános vonásaira nagyjából már következtethetünk, de a külpolitikában épp a konk­rét tények számítanak. Egyelőre kevés tényt tu­dunk az új elnökről, főleg arról, hogy elnökként mit tesz majd? Hiszen egy je­lölt tettei nem azonosak a későbbi elnökével, s a kor­tes-jelszavak sem válnak automatikusan elnöki dön­téssé. Érdemi értékelésre te­hát csak a beiktatás után kerülhet sor. — Lényeges fordulat is elképzelhető tehát a szov­jet vélemény szerint Rea­gan jelölti és elnöki sze­mélyisége közt? — Lényeges nem, de fél­revezető volna csak eddigi kijelentéseiből ítélni. A má­sik, ma még ismeretlen té­nyező a tanácsadó gárda és a kabinet összetételének ha­tása. A Reagant körülvevő emberek befolyása döntő le­het. Beszélhetünk persze az USA-ban kialakult általános hangulatról, ami az ország jövendő politikájára minden bizonnyal erősen hat majd, s ami tükröződött már Rea­gan megválasztásában is. A konzervatív erők térhódítá­sára gondolok, bár nem ítél­hető meg, hogy mennyire végleges és határozott ez az eltolódás, s hogy mennyire játszott benne szerepet a Carter politikájával szembe­ni elégedetlenség. — A szovjet vezetésnek az átmeneti időszak bi­zonytalanságai ellenére most kell felkészülnie az új kormányzattal fenntar­tott kapcsolatok alakításá­ra. — Hogyne, csakúgy mint minden más országnak. Szá­mításba kell venni az USA- ' ban létrejött új nemzeti egyetértést: jelenleg például nincs olyan vezető csoport egyik pártban sem, amely ne fogauná el a fokozott fegyverkezés elvét. A vita legfeljebb a katonai kiadá­sok növelésének méretéről folyik. Arról, hogy évi 5— 7—10 százalékkal, vagy eset­leg még naevobb arányban emeljék a hadiköltségvetést valamint ,-ogv mely fegy­vernemet részesítsék előny­ben. Igaz, ezek a „részle­tek” fontosak lehetnek — választ viszont csak az első költségvetés tervezet isme­retében, tehát a jövő év kö­zepén kapunk. A fegyverke­zési döntést nyilvánvalóan befolyásolja majd az ame­rikai gazdaság helyzetének alakulása. — De az irányzat nyil­vánvaló: az USA-ban a katonai célokra fordított milliárdok növelésén túl az általános külpolitikai fellépés keményítését hir­detik ... — Kétségtelenül. De ez csak konkrét lépések nyo­mán válik értékelhetővé. A „küldjük oda a tengerész- gyalogosokat !” lehet jelszó, de ha ilyen parancsot kell kiadni, már más a helyzet. A fegyveres amerikai be­avatkozás lehetősége nőtt, de bekövetkezése vagy vég­rehajthatósága teljesen a vi­lágpolitikai események függ­vénye. — Vizsgáljunk meg ak­kor két olyan témát, ahol a Reagan-kormányzat elő­reláthatólag változásra tö­rekszik. Az egyik a SALT- egyezmény újratárgyalásá­nak szándéka. — Tisztában vagyunk az­zal, hogy Reaganék nem tesznek semmilyen erőfeszí­tést azért, hogy a szerződést jelenlegi formájában tör­vénybe iktassák. A legfon­tosabb kérdés most az, hogy milyen módosítási javaslato­kat akarnak előterjeszteni. A Szovjetunió álláspontja világos. Ahogy azt Leonyid Brezsnyev a közelmúltban kifejtette: célunk a fegyver­zet-ellenőrzési folyamat fenntartása. Nem lehet szó az amerikai héják által su- • gallt teljes felülvizágálatról, de készen állunk minden konstruktív párbeszédre. A konkrét válasz' persze csak a hivatalos amerikai kezde­ményezés után születhet meg. — Biztosra vehető, hogy Reagan elődjénél erősebb formában igyekszik a kü­lönböző külpolitikai témák összekapcsolásának, az úgy­nevezett „linkage-elvnek” az alkalmazására. — Nos, különbséget kell tennünk a „linkage” külön­böző típusai között. Ameny- nyiben egy adott témakörön belüli kérdéscsoportok szem- beállításáról van szó, a „lin­kage” a politikai eszköztár természetes, elfogadott ele­me. Erre lesjobb példa épp maga a SALT—2, amelynek kompromisszumai — mert hisz minden ilyen szerző­déshez kölcsönös engedmé­nyekre van szükség — ke­mény, hosszú tárgyalás so­rán alakultak ki. Az a fajta összekapcsolás azonban, amely a világpolitika egy­mástól távoleső területeit érinti, s amelyet már Car­ter is próbált alkalmazni a ratifikálás fejében, egész más. Valamely adott szfé­rában szükséges lépésnek a gyorsan változó nemzetközi helyzethez, más térségek problémáihoz kötése' — az bizony könnyen holtponthoz vezethet. — A szovjet vezetők kö­zelmúltban mondott be­szédeiben, nyilatkozatai­ban a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásáról hangsúlyozottan szerepelt, hogy a két ország viszo­nyának javulása csak ak­kor remélhető, ha az Egyesült Államok realista politikát folytat. Mi törté­nik akkor, ha az USA ki­tart az erőfölény vissza­szerzését célzó irányvonal mellett? — Véleményem szerint Reagan kénytelen lesz elfo­gadni a realitásokat. Az erőfölény megszerzéséről könnyebb a választási gyű­lésen beszélni, mint a kap­csolatok további romlásához vezető döntést elnöki fele­lősséggel meghozni. Előbb- utóbb az új adminisztráció­nak is fel kell ismernie a világ bonyolultságát, egy- egy elhatározás messzemenő következményeit. Az a kér­dés, hogy mikor következik be ez a felismerés! Mennyi időbe telik, míg Reaganék szembenéznek a realitással? Egy év? Két év? Vagy még több? A legveszélyesebbnek azt érzem, hogy mi törté­nik ez alatt az idő alatt. Hi­szen például a fegyverkezési spirál új szakasza túlhala­dottá tehet bizonyos korlá­tozási szándékokat. így a múltban elért eredmények maradékai is megsemmisül­hetnek. Nem látható előre, hogy milyen hosszú lesz ez az időszak, de az biztos, hogy ha a katonai erőfölény megszerzése marad az ame­rikaiak célkitűzése,- akkor az enyhülés óhatatlanul hát­térbe szorul. Szegő Gábor Pihenőben... A békés kép meglehetősen csalóka. Ezek a dominózó kubai katonák ke­mény harci szolgálat pihenőjében vannak. Feladatuk a hírhedt guantanamói USA hadi­tengerészeti támaszpont tőszomszédságában őrizni hazájuk, a Kubai Köztársaság földjét. Az Egyesült Államok nyolc évtizede bitorolja a támaszpontot, Kuba kormánya ismétel­ten követeli vissza a jogtalanul megszállj területet Hz afgán ifjúság jövőjéért küzd Mazar-al-Sharif-i iskolában tanuló fiatal lányok nem akar­ják szüleiket követni, akiknek 80 százaléka nem tud sem írni, sem -olvasni Afgán fiatalok Lagman tartományban, önként fogtak fegy­vert a forradalom védelmében Szuhoparov, az APN kabuli tudósítója inter­jút készített Burhundin : Ghiaszival, az Afgán Demolü-atikus Ifjúsági Szövetség Központi Ve­zetőségének első titká­rával az ország ifjúsági mozgalmáról. — Immár két és fél éve, hogy szábadságszerető né­pünk új fejezetet nyitott or­szágunk több évszázados történelmében és a szociális igazságosságon alapuló tár­sadalom megteremtésének útjára lépett — mondotta Ghiaszi. — Örökre felszá­moljuk a kizsákmányolást, a munkanélküliséget, az éhínséget, a nélkülözést és az'írástudatlanságot. E nagy feladatok megvalósításában több ezer afganisztáni fia­tal vesz részt, az Afganisz­táni Demokratikus Ifjúsági Szövetség, a DOMA tagjai. — Az ország lakosságának több mint a fele húsz évnél fiatalabb. A fiatalságtól függ, hogy milyen lesz Af­ganisztán jövője. Éppen ez­ért mindent megteszünk, hogy minden fiatal megta­nuljon írni és olvasni, és megtalálja helyét az új Af­ganisztán építésében. — Nem feledkezhetünk meg a számtalan ellenség­ről sem, amely mindenáron megpróbálja visszafordítani társadalmunk fejlődését. Washington és Peking az Afganisztánt támadó ellen- forradalmi bandák kiképző táborává változtatta Pakisz­tánt. Az „iszlám védelme­zőiként” fellépő banditák nyomát felrobbantott hidak és utak, felégetett szántóföl­dek, lerombolt iskolák, me­csetek, lakóházak mutatják. Washington és Peking az ENSZ-közgyulés 35. üléssza­kán ráerőltette a részvevők­re az úgynevezett afgán kér­dés megvitatását, de ez nem más, mint képmutatás, a té­nyek meghamisítása — szö­gezte le Ghiaszi. — Mi hálásak vagyunk a Szovjetuniónak és az egész világon élő barátainknak őszinte szolidaritásukért. Meggyőződtünk arról, hogy a világ haladó fiatalsága se­gítségünkre van. A DOMA legutóbbi konferenciáján több mint ötven nemzetközi regionális nemzeti és ifjú­sági szervezet képviselői voltak jelen, s ez a mi igazi nemzetközi elismerésünk vi­tathatatlan jele — mondot­ta Ghiaszi. A HUSZADIK SZÜLETÉSNAP ELŐTT flz el nem kötelezettek a nagyvilágban Leonyid Brezsnyev indiai látogatása al­kalmával a Perzsa-öböl békéje érdekében előterjesztett ötpontos javaslata változat­lanul a nemzetközi érdeklődés középpont­jában áll. Ez érthető. A térség két orszá­ga pusztító háborút folytat egymás ellen, s az Indiai-óceánon az Egyesült Államok és más észak-atlanti országok hadihajói fenyegető flottatüntetést rendeznek. A szovjet javaslat tehát, hogy az Egyesült Államok, a nyugati nagyhatalmak, Kína, Japán és minden más érdekelt állam kös­sön szerződést a térség békéjét és bizton­ságát szavatoló rendszabályokról, enyhít­hetné a feszültséget, csökkenthetné a konfliktus kiterjedésének veszélyét. A szovjet javaslat értelmében nem létesíte­nek külföldi támaszpontokat a Perzsa­öböl térségében, nem helyeznek . el ott nukleáris fegyvereket, nem alkalmaznak erőszakot a terület államai ellen, nem avatkoznak belügyeikbe és tiszteletben tartják el nem kötelezettségüket. A Perzsa-öböl térségében fekvő államok ugyanis az „el nem kötelezett világhoz” tartoznak. Érthető, hogy a világsajtó, amikor a szov­jet javaslat fogadtatását elemzi, vizsgálódásait nem szűkíti le a térség országai­ra, hanem az egész el nem kötelezett mozgalom állás- foglalására kíváncsi. A szov- 'jet békejavaslat éppen ab­ban az országban hangzott el, amely egyik alapítója és jelentős tényezője az egész mozgalomnak. A februári tanácskozáson heves vitákra lehet számi- tahi. Az el nem kötelezeTtek mozgalma, amely már mint­egy száz országot egyesít, rendkívül heterogén. Tagjai olyan feudális királyságok, mint például Szaúd-Arábia, vagy Marokkó, csatlakoztak hozzá olyan egykori gyar­matok, amelyek függetlensé­gük kivívása után a tőkés fejlődés útját járják. Van­nak közöttük olyan szocia­lista orientációjú országok, mint Etiópia vagy Angola, de tagjai szocialista orszá­gok is, mint Kuba, Jugosz­lávia, Vietnam, Laosz és a Koreai NDK. Jelen vannak a mozgalomban a gazdag olajtermelő álllamok és a Föld legszegényebbjeinek némelyike: Pakisztán, Bang­ladesh, Elefántcsontpart, To­go, Uganda. A mozgalom ebben az év­ben ünnepli huszadik szüle­tésnapját : Két évtizede, 1961-ben ült össze £lső, belgrádi csúcsértekezlete. Ott még csak 28 ország kép­viseltette magát. Az el nem kötelezett országok mozgal­ma azóta gyorsan fejlődött. A háromévenként egymást követő csúcsértekezleteken mind több ország vett részt. 1964-ben, a kairói csúcsta- nácskozason a Föld akkor független államainak majd a fele (47), az 1970-es lusa- kai találkozón 53, az 1973- as algírin 75, az 1976-os co- lombóin 86 és a legutóbbi, havannai „csúcson” már 95 állam képviselője vett részt. A számszerű növekedés mellett az Egyesült Államok és a nyugati nagyhatalmak kénytelenek voltak tapasz­talni, hogy a mozgalom olyan jelszavakat fogalmaz meg, amelyek keresztezik céljaikat. Növekvő nyugta­lansággal figyelhették az el nem kötelezettek derékhadá­nak radikalizálódását. Ezért arra törekedtek, hogy meg­osszák e csaknem száz or­szágot és olyan többséget hozzanak létre a mozgalmon belül, amely szembefordul a haladó, antiimperialista erőkkel. Különösen a tavalyi havannai csúcsértekezlet előkészítése idején lehetett ezt tapasztalni. Mteg akarták akadályozni már. azt is, hogy a szocialista szigetország le­gyen a csúcsértekezlet házi­gazdája, hiszen ez egyúttal azt jelentette, hogy az 1982- es államfői értekezletig Ku­ba képviselője az el nem kötelezett országok elnöke. A szocialista szigetország vezetése azóta mindent meg­tesz, hogy megfeleljen az el­nöki tisztségből eredő fel­adatnak. Az iráni—iraki há­ború ügyében a kubai dip­lomácia például rendkívüli erőfeszítéssel próbál közve­títeni a harcoló félek között. Minden válságban igyekszik olyan kompromisszumos megoldást találni, amely egyaránt elfogadható a ha­ladó irányvonalat, illetve a feudális királyságokat kép­viselő el nem kötelezettek­nek. Természetesen ennek megvannak a határai, hi­szen mit sem ér egy olyan kétértelmű vagy semmit­mondó nyilatkozat, amelyet az el nem kötelezettek egy­hangúan elfogadnak, de nem járul hozzá a problémák megoldásához. Várható tehát, hogy Üj- DeÜii _előtt és alatt ismét fellángolnak a viták. A szo­cialista és a haladó orientá­ciójú államok e nagy világ- politikai súlyú mozgalom révén az enyhülés irányába szeretnék befolyásolni a nemzetközi légkört. Árkus István Összeállította: Hájos László

Next

/
Thumbnails
Contents