Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-11 / 9. szám
1981. JANUÁR 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Három és fél—négy mázsa ruhát dolgoznak fel naponta a szolnoki Patyolat Vállalat kisújszállási 4-es számú mosószalonjában KULCSSZEREPBEN Hőn áhított hőkezelés Ötvennégy köbméter a kisebb feszültséghez Robogó szerelvény, a generátor felől furcsa zaj hallatszik, hirtelen robaj — fölrobban. Bekövetkezik a baleset, veszélyben pár száz ember élete. Vagy erőmű: hasonló szituáció, robbanás, egy fél ország áram nélkül marad. Mindez persze csak képzeletben, annak bemutatására, milyen fontos ez az ötvennégy köbméternyi légtér a Ganz Villamossági Művek, valamint szolnoki gyárának életében. Forintról, más üzemekről ekkor még szó nem esik. mányait. Esetenként hónapokat keLlett várni...) Érdemes volt-e belevágni a hőkezelő építésébe? Filó János mondja: — Meghozta ez már legalább háromszor az árát. Szabad a vásár Kordában tartott elemek A gyár vezetőivel arról beszélgetünk, hogy hőkezelés Tvéűfliül a termékeiket egyszerűen nem tudnák eladni. Ki merné ugyanis vállalni a felelősséget ? Megtudom, mi ennek az ötvennégy köbméter légteret magába foglaló kemencének az érdeme: csupán annyi, hogy csökkenti a feszültséget. Szabó József művezető mondja a lényegét: — A gyárunkban transzformátorokhoz, motorokhoz és egyéb villamossági berendezésekhez gyártunk elemeket, alkatrészeket. A kemencében egy bizonyos ideig hevítjük, hőn tartjuk, majd lehűtjük ezek egy részét —az eljárással csökkentjük a hegesztés közben keletkezett feszültségeket. így a gyárt- 'mányok nehezebben fáradnak ki. Vagyis megbízhatóbbak lesznek, élettartamuk nő. íme a sokat emlegetett minőségi jegyek, amelyeket, hogy a termék kelendő legyen a világpiacon, javítani kell. A gyárban hatalmas szerkezeteket készítenek, ennék ellenére a pontosság alapvető feltétel. Az elemek, ha nem rögzítenék őket hegesztés közben, deformálódnának, módosulna a szerkezet mérete is. A „kordában tartott” alkatrészek miatt a gyártmány sok pontján feszültség keletkezik. Ennek nagyságát csökkentik a hőkezeléssel. Luxus lenne ez? Volt egy időszak, amikor azt mondták: ez az üzem a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában fényűzés. Nem csinálnak itt annyit és olyat, amivel rendre kihasználhatnák a berendezést. Filó János csoportvezető minderről már így vélekedik: — Kezdetben, amikor átadták, volt is ebben valami, de azután, hogy hirdetni kezdte a gyár, meg ajánlgat- ni a szabad kapacitást, fordult egyet a kocka. Ma már ott tartunk, hogy az év szinte minden munkanapján a javításokat kivéve, megy az üzem, tüzelünk. Kritikus műveletek Szabó Józseftől megtudom, hogy szállítanak ide Pécsről, Tatabányáról, Debrecenből üzemek hökezelni alkatrészeket, de említhetnénk a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárát, esetleg a jászberényi Aprítógépgyárat, összesen 158 adag hőkezelt anyag hagyta el a kemencét, ami megközelítőleg 1580 tonnányi súlyt jelent. Nem véletlenül jut tehát különleges szerep ennek az 54 köbméternek és a kemencét, valamint a hozzátartozó revétlenítőt — ahol az oxidréteget távolítják el a gyártmányokról — kiszolgáló tizenegy munkásnak. Török Miklós, a kemence kezelője a kritikus műveletekről beszél: — Ügyelni kell a fokokra és az időié. A vezérlőpulton papírra rögzítik a műszerek mindazt, ami odabent történik. Valamilyen komplikált esetnél, akár évekre visszamenőleg is megtalálható, hogy a hőkezelők okozták-e a bajt. A berakástól a kiszedésig minden mozzanatot jegyeznek a műszerek. A berendezés kezelői tizenkét órát dolgoznak. Nem mondom, hogy nyáron köny- nyü, hiszen időnként 40 fokos hőség van. A nyolc órán túli négyet kifizetik, vagy összegyűjthetünk, kérhetünk szabadnapot is. Sakkozni kell A tét nem csekély. Az itt dolgozók, ha figyelmetlenek, hatalmas értékeket tehetnék tönkre. Ilyesmi azonban az üzem fennállása óta nem történt. Előfordult, hogy elromlott egy-egy műszer, vagy áramhiány miatt kellett újrakezdeni a melegítést. Ez a művelet nem olcsó játék. Földgázzal tüzelnek, a hőkezelési recepttára szerint néha négy égő fújja a lángot. Okosan kell tehát „sakkozni” a rendelkezésre álló térrel, s a feldolgozandó anyagokkal. Ezzel nemcsak időt, hanem energiát is megtakaríthatnak, hiszen egy „ciklusban” több, nagyobb súlymennyiség belső szerkezetét módosíthatják. (A kezelőket a hónaponként! hőkezelt tonnák száma után premizálják.) Másik fontos szempont a határidő. Harminc napra vállalnak megrendeléseket — a gyártmányok 80 százalékáért, egy hét múltva már jöhettek a partnerek. (Hasonló berendezés az országban „ Csepelen dolgozik még, régebben a „Ganzvill” is oda vitte gyárt A hőkezelés nemcsak ezért figyelemre méltó. A jobb minőségről, a kedvezőbb szerkezeti tulajdonságokról, a piacképesebb gyártmányokról. már beszéltünk. Jó néhány helyen — pénz híján, hiszen ez a kemence is tízmillióba került — inkább nagyobb mennyiségű anyagot építenek be, biztonságosan ráterveznek, mert nem futja hőkezelésre. A gyár, illetve a Ganz Villamossági Művek most vett egy élhaj- lítót (20 milliméteres lemezt, 7 méter hosszúságban kiválóan hajlít a berendezés), helyettesíti az energiaigényes hegesztési műveleteket, s vele kisebb lehet a konstrukció lemezigénye. Szóba sem került a beszerzésnél, hogy a gép fényűzésnek számít, noha tudják: a gyár egyelőre nem tudja kihasználni. Inkább partnereket keres: szabad a vásár. Hajnal József Hz idei terv lé élelmiszerellátást ígér Szélesebb határok között Jobb munkáért, jobb díjazást A mezőgazdaságban az idén a növények termelése valamivel nagyobb mértékben nő, mint az állati termékeké, és ezzel az élelmiszeripar tervelőirányzata is számol. A növényi termékek feldolgozása 2.1 százalékkal, az állati termékeké kereken 2 százalékkal növekszik az elmúlt évihez képest. Ez az ütem nemzetközi mércével mérve is kedvezőnek számít, figyelembe véve a magyar élelmiszertermelés magas színvonalát. A mezőgazdasági ágazatok szerkezetében nem várható alapvető változás; a termelési értéket alapul véve az idén is nagyjából változatlanok a növényi kultúrák és az állatfajok egymáshoz viszonyított arányai. A főbb élelmiszeripari ágazatok közül továbbra is kiemelkedő helye van a hústermelésnek. A termékeknek mintegy 70 százaléka a hazai fogyasztók asztalára kerül. Az ipar az idén 7 milliónál több sertést és csaknem 600 ezer vágómarhát vesz majd át a termelőktől, és gondoskodik a feldolgozásról, illetve az értékesítésről. Az elmúlt év,inél valamivel több hízóállatot dolgoznak majd fel az áfész- ek és a gazdaságok húsüzemei: a baromfiipar előirányzata azonos az elmúlt évi termeléssel. A rendelkezésre álló árualapból várhatóan kielégítik a növekvő hazai igényeket, és mód nyílik az exportmegrendelések fedezésére is. Az ipar termékszerkezetének alakításánál még jobban figyelembe veszik majd a piaci igényeket. A gabonaápar termelése az idén az eLmúlt évihez képtest 2—3 százalékkal fokozódik. Új termékek kerülnek majd az üzletekbe, egyebek között a különböző étkezési korpafélfék, amelyeknek árusítását a főváros nagyobb üzleteiben már megkezdték. A tartósítóiparokban a termelés az elmúlt évihez hasonlóan alakul, nagyobb növekedéssel nem számol a terv. A rendelkezésre álló ipari kapacitásokkal azonban igyekeznek az eddiginél nagyobb mennyiségű, a hazai és a külföldi piacokon jobb értékesítő ter- míákeket előállítani. (Sok függ azonban attól, hogy a mezőgazdaság árukínálata hogyan alakul az idei esztendőben.) A tejipar változatlanul kielégíti majd a hazai igényeket és újabb cikkekkel bővíti a választékot. panaszkodott Sokat az egyik nagy- vállalat üzemvezetője, akinek évről-évre komoly terveket kell teljesítenie — meglehetősen gyenge képességű művezetőkkel és főművezetőkkel. — Nem volna elég ügyes, rátermett ember a vállalatnál? — kérdeztem tőle, ám megnyugtatott: nem erről van szó! Éppenséggel volna, sőt kívülről is tudnának szerezni rátermett embert. — Csakhogy — válaszolta az üzemvezető —, aki megfelelő lenne a művezetői posztra, az ezért a pénzért bem vállalja a műszak irányításával járó terheket és felelősséget. Több pénzt pedig nem adhatok, mert nem léphető át a bűvös határ, így aztán örülnöm kell. ha valaki elvállalja ez a posztot, és úgy-ahogy ellátja feladatát. S ha talán nincs is minden iparvállalatnál ilyen gondja az üzemvezetőnek, a példa nem egyedülálló. Nagyon gyakran egy gyárban a főmérnök nem túl magas fizetése határozza meg a művezetőkét, sőt a csoport- vezetőkét is, ami pedig — az említett példa szerint — egyáltalán nem azt segíti elő, hogy a termelést ügyes, képzett, talpraesett vezetők irányítsák. Holott — különösen mai gazdasági helyzetünkben — erre lenne szükség. De mert a plafont nem lehet áttörni, sok vezetői posztot azzal töltenek be, aki elvállalja. Ám nemcsak ez a baj a bértarifákkal. A jobb munkára ösztönző differenciált bérezést sok vezető legjobb akarata ellenére sem tudta eddig kivitelezni. Mert ha valaki besorolása szerint a legmagasabb fizetést kapta, azt már fizetésemeléssel nem lehetett kecsegtetni, vagy netán nagyobb teljesítményre sarkallni! — A többiek alapbérét nem szállíthatom le — mondta egy vezető —, hogy érvényre juttassam a munka szerinti elosztás elvét! Megalkudott tehát a helyzettel: aki jól dolgozott, az ugyanannyit kapott, mint aki kiválóan végezte munkáját! Hogy az 1977 óta érvényben lévő tarifa-rendszer szétfeszítette kereteit, azt egy tavalyi munkaügyi felmérés is alátámasztotta. A Munkaügyi Minisztérium 420 ezer fizikai és nem fizikai dolgozóra kiterjedő vizsgálatot végzett, aminek egyik sokatmondó megállapítása volt, hogy a dolgozók 13 százaléka évekkel ezelőtt elérte bértételének felső határát. Ök azok, akik évek óta jól dolgoznak, munkájukat anyagilag elismerik — ám bérük mégsem emelkedhet tovább. Remélhetőleg, minderről múlt időben beszélhetünk az új évben. A bértételek alsó és felső határát megváltoztató kormányhatározat éppen ezeket az ellentmondásokat kívánja feloldani, azzal, hogy a bértételek felső határát átlagosan 25, alsó határát pedig 8 százalékkal emelték január 1-től. S bár ez nem fizetésemelést jelent, hanem csak annak lehetőségét, mindenképpen nagy jelentősége lehet a vállalatok és gazdálkodó szervek ösztönzési rendszerében. Minthogy a felsőbb határokat jobban, az alsókat kevésbé emelték, szélesebb határok között lehet differenciálni a béreket, s most már a jól és a legjobban dolgozó anyagi elismerésében is lehet különbséget tenni. (Ehhez persze a vállalatoknak kell előteremtenie a péhzt.) A tarifarendszer módosításának szelleme is azt sugallja, hogy a béreket jobban kell igazítani az elért teljesítményhez, az elvégzett munka értékéhez, legyen az fizikai, vagy szellemi produktum. A rendelkezés ugyanis hangsúlyozza, hogy a fizikai dolgozók bértételeit — átlagosan — 25 százalékkal emelik, vagyis nem minden kategóriában ennyivel. Különbséget tesznek az emelés mértékében, vagyis a normál körülmények között dolgozó kisegítő munkások bértételei 18 százalékkal emelkednek, míg például a különleges szak- képzettséget igénylő munkásoké 27 százalékkal. . álloAz alkalmazóit! Hiányban dolgozók bértételei szintén átlagosan 25 százalékkal magasabban lehetnek, a vezetői bértételek azonban 30 százalékkal nőnek. Lehetőség van tehát arra, hogy a termelés felelős irányítóit képességüknek, szaktudásuknak, rátermettségüknek megfelelően díjazzák. S ennek fejében: megkövetelhető a teljesítmény. S remélhetőleg az üzemvezetőknek a jövőben kevesebb okuk lesz a panaszkodásra. N. Gy. MIR A GYÓGYVÍZ A Vízkutató és Fúró Vállalat tiszajenői Miravíz üzemében havonta 180 ezer üveget palackoznak, amelyből az ország minden területére szállítanak. Az üzem 1922 óta termel. Három kút biztosítja a töltéshez a vizet. Az NDK gyártmányú R—20-as mosógépen tisztítják az üvegeket (Fent) Naponta közei 12 ezer palackot töltenek meg (Fotó: Tarpai)
