Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-31 / 26. szám

1981. JANUÁR 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Filmsorozat a KGST-ről Gazdasági magazin a televízióban Gazdasági témákkal fog­lalkozó ú.i műsorokat ígér a következő hónapokra a tele­vízió. Ebben a negyedévben megkezdi a „KGST-együtt- rnűködés, KGST célprogra­mok” című, 5 részes filmso­rozat sugárzását. Az adások mindegyike egy-egy célprog­ramot dolgoz fel, tükrözve a .jelenlegi helyzetet, és az előrelépés útjait, lehetősé­geit. A Világgazdasági Magazin című, februártól havonként jelentkező sorozat a vi­lággazdasági folyamatokat elemzi. Első számával szintén feb­ruárban kerül a nézők elé a Horizont Szerkesztőség új magazinműsora. A negyed- évenkénti összeállításban külföldről kapott, illetve sa­ját forgatású, időszerű gaz­dasági kérdésekről szóló kis- filmeket vetítenek, és hazai szakértőkkel beszélgetnek.' A tervek között szerepel egy, a képernyőn negyed­évenként megjelenő műsor a harmadik világról. A söprűnyéllel Törzs vendég Patakon Bánszky Pali, jelenleg a kecskeméti Naiv Múzeum igazgatója, sokat segített az útkeresés időszakában. Kiss Ernő barátom, aki Tatán de­koratőr, nemrég Pesten mu­tatkozott be munkáival. Most két évben egymás után az épülő pataki új mű­velődési ház szabad terét és belső díszítését készítjük el közösen, központi koncepció alapján, Péterfi László nép­rajzkutató irányításával. Tíz év alatt annyit kap­tunk Pataktól, hogy illik már valamit törleszteni. Igaz, az évente ott készült munká­inkból mindig hagytunk ott valamit. Most jubileumi ki­Új szerzemények a székesfehérvári István király Múzeumban Csaknem száz képpel, szo­borral gazdagodott a székes- fehérvári István király Mú­zeum képzőművészeti anya­ga, a helytörténeti gyűjtemé­nyekbe ugyanakkor körülbe­lül háromszáz új tárgy ke­rült, s számottevően sike­rült kiegészíteni az intéz­mény néprajzi emlékeit is 1980-ban. Az értékes műkincsek, tár- - gyak részben vásárlás, de fő­ként gyűjtés és ajándékozás útján kerülték a múzeumba. A képzőművészeti gyűjte­mény többek között Újházi Péter képeivel. Berceller Ru­dolf. Bohus Zoltán, Farkas Ádám és Vált Tibor szob­raival gazdagodott, a hely- történeti anyagot pedig a Vértes területén folytatott honismereti gyűjtőmunka le­leteivel, a Kuczka család em­lékeivel, valamint Romhányi Gyula és Barts Gyula csalá­di dokumentumaival egészí­tették ki A néprajzi gyűjte­mény tavaly értékes tárgyak­kal bővült: a múzeumba ke­rült egy székesfehérvári ko­vácsműhely teljes felszerelé­se, Csákváron készült Ma­yer típusú dúckaptárak, vala­mint egy pákozdi kisparaszti gazdaság teljes eszközkész­lete. kezdődött... állítás lesz abból a gyűjte­ményből. A díszítőfaragás időszakából néhány haszná­lati tárgyam van ott, közte ékrovással díszített mángor­ló, ivócsanak, zempléni fara- gású díszdoboz. De vissza­tértem a szobrokra, táblaké­pekre, reliefekre. Mindig gyermekkori élményeimet igyekszem visszaadni, azt a zártságot, befelé fordulást, ami az öreg jászokra jellem­ző. A zsíroskalapos, szalon- názó öreg, a tyúketető asz- szony után legutóbbi diófa táblaképemen a szüret motí­vumait, a szőlőművelő pa­raszt figuráját" faragtam ki. Hiszen bor terem itf a Jász­ságban is, hát még a Hegy­alja aszutermő hegyvonula­taira mennyire jellemző ez a tevékenység... Rónai Erzsébet Üj otthonuk előszobájának egyik dísze a körtefából vésett szüreti falikép K intről megafon krákogását erősí­tette fel és köz­vetítette a víz — valamelyik sporttelep kö­zelében lehettünk. Az eve­zősök vízipók-futása nem látszott be a ponyvával fe­dett utastérbe; rikoltozá- suk hatolt csak át néha. A kislány illedelmesen lóbálta lábát a hajópadló fölött. Kezét, széttárt kis ujjait újra meg újra meg- jártatta a padló rácsain. A szemben levő padkán nyil­vánvalóan anyuka ült nagy beszélgetésben a nagyma­mával. A kislány a lécek egyformaságát bírálta fe­lül. A mélyedésekbe is be­dugta az ujjait, sorban, az egymás mellé szögezett öt keskeny deszkafal közé. A nagymama egyszer csak odakapott, s villám­gyorsan ráütött a kislány kezére. Gyakorlott mozdu­lat volt. Mögöttük ülvén, csupán a rövidre nyírt, göndörén őszbe csavarodó hajat láttam a kiborotvált nyak fölött és a húsos vál­Ember Mária: Primitív levezetés lakat a könnyű nyári ru­hában. ~ Nem nyugszik, amíg össze nem szed egy szál­kát! — méltatlankodott a lánya ■ felé pillantva. — Muszáj neked az egész port letörölni? — támadt a gye­rekre. — Hogy egy percig se tudjon nyugodtan... — indokolt tovább, már in­kább csak magának. A fiatalasszony haja is göndör volt. barnában. Homlokán a váratlan be­avatkozásra ránc futott át. de nem szólt. A kislány se nyikkant — vagy mert annyira meglepődött, vagy mert annyira megszokta. Kiszálltunk, s már a ha­jóhídon elfeledkeztem ró­luk. Szétszéledtünk a nya­ralóiéiért egyforma apró házai között. Fehérre me­szelt mind. és csak annyi­ban különböznek. ahogy az árnyék lépdel végig raj­tuk, Délután, a nyitott ajtó előtt a nyugágyban hever­ve egyszer csak megpillan­tom a kislányt. Jön. meg­áll. Megint elindul. Fél­meztelenül, egy kis zöld bugyiban, illedelmesen unatkozva nézelődik. Most elindul felém. Behajtom a könyvet, várok. A kislány figyelmesen felmér, azután besurran az ajtómon. — Ez mi? — kérdi az ablak kilincsén lógó tás­karádióra mutatva. Meg­mondom, bár már biztosan látott ilyet, legfeljebb nem hosszú vállpánton. — Ez mi? — faggatja a kis ká­véfőzőt. bár ilyet is látha­tott már. talán csak nem uayanilyet. — Minek ket­tő? — vonja felelősségre a két szemüvegtokot, s így beszélgetünk még egy ideig: ö a tárgyakhoz szól, én neki válaszolgatok. Csakhamar végére ér a leltárnak, nincs olyan sok felszerelési tárgy egy hét­végi szobában. All a csí­kos rongyszőnyeg közepén, s úgy érzem, mindketten szívesen folytatnánk még. Mit kérdez ilyen esetben egy fantáziátlan felnőtt? — Hogy hívnak? — Nem mondom meg — villan rám a szeme. — Mert te csúnya vagy. — Kár — felelem az el­ső meglepetés után (hátha igaza van). — Kár, hogy én nem tetszem neked, mert te viszont tetszel ne­kem. A kislány rándul egyet, s villámgyorsan ráütött a kezemre. — Nem foglak szeretni, érted?! — fújta felhábo­rodva. Kifutott a szobából, de mielőtt elérte volna a kö­vetkező ház sarkát, még egyszer hátrafordult. — Akkor majd megnéz­heted magad! — kiáltotta egész testéből. Rövidre nyírt hnia mó­kás aöndörségét anyai ágon örökölhette. A kunszentmártoni nagyközségi és járási könyvtárban évek óta eredményesen működik a zenei részleg inimiegyzet Boldog születésnapot, Marilyn! Egy sikeres film a siker­telenségről. A mondanivaló kibontásához szinte önma­gát kínálja a téma. Egy ja­vakorban lévő vidéki szí­nésznő a magyar Marilyn Monroe akar lenni. A film próbafelvétele nem sikerül. Újabb bukás, nem az első, s érezhetően nem is az utolsó hősnőnk életében. Ennyi tu­lajdonképpen a film „mesé­je” — de lehetetlen észre nem venni, mindez csak al­kalom a forgatókönyvet író Vámos Miklósnak és a ren­dező Szörény Rezsőnek, hogy boncnoki hitelességgel fel­tárjon egy kortársi problé­masort. A film első rétegéhez kö­tődve talán a vidéken élő művészek helyzetéről kell gondolkodnunk. Kétségte­len. hogy ez az utóbbi évti­zedekben rengeteget javult, — döntő mértékben a kul­túrpolitikának köszönhetően, — ami egyben a kultúrpoli­tika eredményességét is jel­zi. Ám minden tervszerű tá­mogatás, s jó szándék elle­nére — maradjunk filmünk keretein belül — a kézkö- zelségben könnyen elérhető fővárosi színészek ma is sok­szorosan előnyösebb helyzet­ben vannak vidéki társaik­nál. A vidéki színész ma is lényegesen kiszolgáltatot­tabb, mint pesti kollégája: a választás lehetősége számára minimális. Vagy kap szere­pet, vagy nem. Jó szerepet kap vagy rosszat. Ha a rossz szerepet visszautasítja, — azzal, hogy nem tudja elját­szani — ká tudja mikor „rúghat újra labdába”. Ha a rossz, művészi alkatától idegen szerepben megbukik — őt hibáztatják, őt kiáltják ki tehetségtelennek, nem a rendezőt, vagy aki rákény- szerítette a szerepet. Ha óva­tos célzással, inkább csak gondolati utalásokkal, de mindenképpen kimondja a Boldog születésnapot, Ma­rilyn a már-már evidenciá­vá vált „tételt”: ha siker van, nagyszerű a rendező; ha be nem vallott — bukás; a gyenge színészek nem tudták megvalósítani a rendező nagyszerű elképzelését, stb... De talán még ennél is többről beszél a film. Nem­csak felveti, de poentírozza is a pártfogók, a befolyásos emberek szerepét. Milyen ára van az érvényesülésnek? Ama legendás „szereposztó díványnak” milyen szerepe volt hősünk pályáján? De méltatlan elhallgatás lenne, ha nem szólnánk a film gyengeségeiről is. Arról pél­dául, hogy egyes utalásai kicsit — vagy óhatalanul — csupán a „szakmának” szólnak. " ­Akiről viszont a legna­gyobb elismeréssel kell szól­nunk, Esztergályos Cecília. Ennyire markánsan feltáró színészetet, ilyen „mindent tudást” — a szerep hátteré­ről — régen láttunk magyar színésznőtől. Tiszai Lajos Hétvégi hívogató ritmusok A zene és a tánc kedvelői­nek állított össze programot a hét végére Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központ. Noha a köny- nyűzene barátai már bizo­nyára „felkészültek” a Mini együttes csemegének ígérke­ző koncertjére, nem okoz majd nagy csalódást, hogy egy másik együttes a Kar­thágó szórakoztatja őket. A Mini szolnoki műsorára ugyanis — lengyelországi vendégszereplésük miatt — majd február 22-én kerül sor. Ma este 7 órakor a színházteremben a nem ke­vésbé népszerű Karthágó együttes műsorát nézhetik meg az érdeklődők. Vasárnap a táncosokat várja a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ. Délelőtt az „Aprók táncára”, délután pedig a fiatalok táncházára kerül sor. A táncos lábú ifjak­nak a Tisza Táncegyüttes zenekara húzza a talpaláva- lót, dunántúli és széki tán­cokat tanulhatnak meg Sza­bó Magdolna irányításával. A világnyelveken több mint 100 művészeti kiad­ványt, irodalmi, filozófiai, zenei tanulmányt, útiköny­veket és fotóalbumot jelen­tetett meg az idén a Corvi­na Kiadó. Az első negyedév legjelentősebb idegen nyelvű kötetei közé tartozik a spa­Idén lész éppen tíz eszten­deje, hogy először ismerke­dett a magyar művelődés egyik ősi központjával, Sá­rospatakkal. Meghívást ka­pott ugyanis a tavaszi iskolai szünetben a fafaragók nép- művészeti táborába. Azóta minden évben visszatér. Tulajdonképpen mi keres­nivalója van a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság egyik szaküzlete vezetőjének egy népművészeti táborban? Ha nem tudnám, megkérdezném Varga Józseftől, a jászberé­nyi kirendeltség vezetőjétől. — Az egész azzal a nagyon élesre fent bicskával kezdő­dött, otthon... A feleségem könnyen elvágja a kezét, s hogy elvegyem a bicska élét, elkezdtem faragni egy söprű­nyelet — emberfej alakult: belőle. Aztán már kíváncsi lettem, hogy mit tudok ki­hozni a fából. Volt egy öreg' vésőm is, apámtól maradt. Susztefdikicset, fareszelőt az ócskapiacon vettem. Szede­gettem. gyűjtögettem külön­féle fákat, aztán könyveket kutattam fel, hogy ismerked­ni tudjak az anyaggal, a stí­lusirányzatokkal. Barátaim biztatására jelentkeztem egy megyei kiállításra, el is fo­gadták néhány szobromat. A körtefából született „Péter bácsi” eljutott az országos kiállításra is, amit a pataki meghívás követte. — Mit nyújtott ez a hobbi? — Élményt, egy ismeret­len világ kibontakozását. Az alkotótáborokban, ahol a kel­lemes környezetben segítette vendégeit a Bodrog-parti vá­ros, elméleti és gyakorlati képzésünkről is gondoskodott előadásokkal, tanulmányi ki­rándulásokkal; sok jó barát­ra és segítőtársra lel ott a kezdő amatőr. — Belekerült az ember egy áramkörbe, és mindig érzi, hogy nincs ma­gára hagyva. Én ugyan egye­dül is faragnék, mert első­sorban nekem öröm, ám ak­kor nem biztos, hogy másnak is tetszene... Tartjuk a kap­csolatot, levelezünk, megnéz­zük egymás kiállításait, örü­lünk egymás sikereinek. Se­gítségükkel le tudja mérni az ember a fejlődését, könnyeb­ben felfedezi hibáit... nyol nyelven megjelenő Ma­gyar lírai antológia, amely az UNESCO támogatásával készül, s 68 költő 233 versét közli, kiváló kubai költők tolmácsolásában. Ez az első olyan antológia, amely spa­nyol nyelven mutatja be, a magyar költészetet a kezde­tektől napjainkig. A Corvina Kiadó terveiből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents