Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-30 / 25. szám
1981. JANUÁR 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A nyugdíjasklub rendezvényeit mintegy 70— 80-an látogatják (fent) Százhúsz gyerek tanul zenét a járásban. Ebből Kunszentmártonban mintegy 40—50-en. Képünkön dr. László József zenetanár foglalkozik a gyerekekkel (balról) Vidám szórakozás a BVM ifjúsági és munkásklubjában (lent) TELI ESTÉK a kunszentmártoni művelődési házban A művelődés szolgálatában A TIT 1981-ES TERVEIBŐL In memóriám Csohány Kálmán A mai magyar grafikus- művészet egyik kiemelkedő egyéniségét, a közelmúltban váratlanul elhunyt Csohány Kálmánnak emlékkiállítása február közepéig tekinthető meg a Vigadó Galériában. Csohány művészetének kevésbé ismert alkotásait — válogatott vízfestményeit, kerámiáit — is bemutató tárlattal egy időben a jászberényi városi-járási könyvtár is bemutatja a grafikai gyűjteményében őrzött Csohány- lapokat. A könyvtárban megtekinthető rézkarcok — szabadgrafikák. irodai vonatkozású illusztrációk — valamint a vigadóbeid kiállítás művészi plakátja egyúttal a budapesti tárlat megtekintését is ajánlja a látogatóknak. Bár a TIT az utóbbi években sokat tett munkája gazdagításáért, arra törekszik, hogy tevékenysége az eddiginél is jobban, szolgálja a különböző közösségek és egyének művelődési igényeinek kielégítését A társulat llapjai — aa Egészslég, az Élet és Tudomány, a Föld és Ég, a Természet világa és a Valóság — is ezt a felfogást tükrözik írásaikban — mondotta Jeney Jenő, a TIT főtitkár-helyettese az 1981-es feladatokról tájékoztatva az MTI munkatársát. ' A tudományos ismeretterjesztésben a társulat ezután is nagy gondot fordít a szocialista politikai és jogi tudat elmélyítésére, témaajén- lásokkal, előadói segédanyagokkal és konferenciák tartásával kíván hozzájárulni a szocialista erkölcs, világnézeti és esztétikai tudat, a szocialista közéletiség, de mokrácia és életmód mind szélesebb körű érvényesüléséhez. Tudományos alapon világítja meg a népgazdaság napirenden lévő kérdéseit, többek között a termékszer - kezet-átal'.akítás, a gazdaságosság. a takarékosság, az ésszerű munkaszervezés, valamint az állampolgári és a munkafegyelem követelményeit, továbbá a termelés és az életszínvonal kapcsolatát. A jövőben számottevően kiterjeszti közreműködését a munkások szakmai képzésében, illetve át- és továbbképzésében. Nemcsak gond, öröm is... Még emlékszem, amikor nagyapám arról beszélt, hogy tizen voltak testvérek. Nagyanyám is úgy mesélte, ti- zenketten ették a szülők kenyerét. Azóta nemzedékek váltották egymást, a tizenkét testvérnek mára csak a hire-hamva maradt. Ma már nagycsaládról beszélünk ott is, ahol a szülők három gyermeket nevelnek. Az orvosházaspár — nevük kérésükre marad ismeretlen — ésszerűen és kényelmesen berendezett szolgálati lakásban él. Az egyik szobában függönnyel leválasztható konyha, kis társalgórész és, egy szobasarok. A másik szo— Szegeden végeztük az egyetemet — mondja a férj. — A feleségem martfűi, én szolnoki vagyok, az egyetemen kerültünk össze. Amikor felvettek, én már 27 éves voltam, és hamarosan összeházasodtunk. Még tanultunk, amikor a két kislányunk megszületett. Miközben a szóbanforgó kislányok a szobában csetepatéznak, hancúroznak, a feleség veszi át a szót. — Igyekeztünk úgy élni, hogy ne a szülők tartsanak el bennünket. A nyári szünetekben dolgoztunk. Jártunk az NDK-ban, munkát vállaltunk itthon is, a Tisza Cipőgyárban, klinikán alkalmaztak, engem segédápolónőként, a férjemet műtőssegédként. Az egyetemen havi 450 forint szociális segélyt kaptunk, és a tanulmányi eredménytől függően ösztöndíjat. Sok KISZ-munkát végeztünk, és tanultunk szorgalmasan, hogy megkapjuk az ösztöndíjat. Sokat köny- nyített a helyzetünkön, hogy népköztársasági ösztöndíjasok lettünk, ez havi ezer forintot jelentett mindkettőnknek. Amikor megkezdődött a vizsgaidőszak, a szülőknél voltak a gyerekek. A férjem édesanyja egyedül él, az én szüleimnek pedig még az öcsémről is gondoskodniuk kellett, de az albérleti díjunkat a szülők fizették... — A hetedik emeleti 54 négyzetméteres lakásban Kenyeresék heten élnek, a szülők és az öt gyerek. A házasság kezdetén, még gyerekek nélkül, a férj és a feleség a szülőknél lakott. Aztán megvásárolták ezt a kétszobás összkomfortos OTP-lakást, és jöttek egymás után a kicsik. A lányok. A családban ugyanis az „erősebb nem” egyetlen képviselője a férj. — Szerettünk volna fiúgyermeket — így az asszony. — De mind lány lett. Pedig reménykedtünk, hátha most bát egy térelválasztó szekrény osztja ketté, elkülönítve a kicsik ágyait. Három gyermekük van, két lány és egy fiú. A három gyerekkel naponta háromfelé kell menni, a legkisebbet bölcsődébe, a középsőt óvodába viszik, a legnagyobb iskolába jár. Felvettek volna bennünket a kollégiumba, de a gyerekek nélkül. önkéntelenül adódik a kérdés: — Mi lett volna a kicsikkel? — Azt tanácsolták, adjuk őket állami gondozásba, amíg tanulunk. — Nem azért kellettek a gyerekek hogy intézetbe adjuk őket — magyarázza a feleség. — A gyerek öröm is, nemcsak gond... — Ahogy elmesélték, nem irigylem az egyetemi éveiket. Tanulás, gyerek, munka, vizsgák... Talán ők is sokallják így felsorolva, mert szabadkoznak. — Azért... ne essünk túlzásba. .. nem vagyunk mi különleges emberek. Éltünk, megvoltunk, megoldottuk a problémáinkat. Nem panaszkodunk. Nem panaszkodnak, pedig most is nehéz napokat, heteket él át a család. A feleség és a férj három hetes illetve egy hónapos tanfolyamra járnak Budapestre, és az intenzív tanulás mellett csak hétvégén tudnak hazajönni, Szolnokra. Hét közben a martfűi nagymama helyettesíti a gyerekeknél a szülőket, S ha a tanfolyamnak vége, új feladat vár rájuk, ősszel a szakvizsga, amikor szülész lesz a férj, és gyermekorvos a feleség. sikerül... A legkisebb lány 1 éves, a legnagyobb az általános iskola harmadik osztályába jár. Az asszony már kilencedik éve gyesen van. Mit jelent ez a családnak anyagilag? Számolunk a feleséggel, ö a rendelőintézetben asszisztensként dolgozik, 2 ezer forint a fizetése. Kilenc éve viszont csak a gyest kapja, ami pillanatnyilag 1 290 forint. A férj a Volánnál garázsművezető, keresete havi 4 500 forint, a családi pótlék pedig 3 200 forint minden hónapban. Mintegy kilencezer hatszáz forint a család havi jövedelme. Mindezek csupán számok, amelyek hozzátartoznak ugyan az élethez, de az élet több. Az anya nem panaszkodik. — Ügy beosztom a fizetést, hogy még havonta ezer-ezer- ötszáz forintot félre is tudunk tenni. Nézze meg a gyerekeket, megvan mindenük, a ruha, a játék, a koszt... Nem szenvednek hiányt semmiben. Nem érzik, hogy ők hátrányban lennének, mert öten vannak testvérek. A lakás? A kisszobában alszik három gyerek kettő pedig velünk a nagyszobában. Végigvezet, bemutatja a lakást. A szobákban, és a mellék- helyiségekben mindenütt tisztaság. A gyerekszobában a játékok a helyükön sorakoznak, a heverők szépen letakarva. — így nevelem őket, hogy mindent tegyenek el maguk után, ne hagyjanak rendetlenséget. Nem a világtól elzárva Az egyetlen „ellenség” az idő. Most még, hogy az anyuka egész nap otthon van, könnyebben ellátja a gyerekeket. Két kislány iskolába, napközibe jár, ők csak este jönnek haza. Napközben, amíg a legkisebb gyerek alszik. lehet foglalkozni a két. kislánnyal, akiket nem vettek fel az óvodába. Aztán, ha az apa megérkezik a munkából, ő is játszik a gyerekekkel, tanítja őket. Színházba, moziba is eljutnak a szülők, a nagymama szívesen vigyáz addig a gyerekekre. — Higgye el, nem vagyok elzárva a világtól — vallja az ötgyerekes anya. — Jut időm olvasásra, este, ha lefekszenek a gyerekek. Tegnap is tizenegyig olvastam. Van egy hobbikertünk, jobb időben vasárnap oda járunk. Nem érzem, hogy hátrányosabb helyzetben lennék, mint akinek egy vagy két gyereke van. Ami kiesett az életemből, és amit sajnálok, egyedül a sport... az hiányzik. Tudjuk mennyi gond, baj van a gyerekekkel, amíg felnőnek. Mennyi ébren töltött éjszaka, aggódás, féltés íródik a szülők arcára. S mégis vállalják. Akiknek sok gyereke van, többszörösen is. Miért? Mert — mint az orvosfeleség mondta — öröm is a gyerek, nemcsak gond... Paulina Éva Mi nem panaszkodunk Jöttek, és mind lány lett Biztosan jó keresztapád van... Matécsa László főhadnagynak sokan mondták, amikor az MHSZ jászberényi járásivárosi vezetőségének titkára lett: „Biztosan jó keresztapád van.” Hát, ha az akaraterőt és az önképzést annak lehet nevezni, akkor van, egyébként nincs. Másképpen a tizenhét évesen korkedvezménnyel bevonult nyírségi paraszfiú sosem került volna erre a posztra. Nem véletlenül kerültek vállapjára az arany csillagok sem. A seregben nem elégedett meg a tiszthelyettesi iskola elvégzésével. Levelező tagozaton gépipari szak- középiskolában érettségizett. Szintén levelező hallgatóként végezte el a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolát. Tizenkilenc évi csapatszolgálat után került az MHSZ-hez. Alegysége annak idején kilencszer kapta meg az élenjáró címet. Szerette a fegyelmet, a katonás rendet. Mindezek ismeretében jogos a kérdés; hogyan alakult a szövetségben töltött első év? — Nehéz volt megszokni, hogy itt nem parancsra alakulnak az események. Pontosabban csak félig arra. Ami például nekem egyértelműen utasítás, annak va- lóraváltása a továbbiakban már megnyerés, meggyőződés kérdése. Jó politikusnak kell lennem ahhoz, hogy feladataink megoldásához kellő segítséget kapjak. Egyébként azt tartom, aki vállal valamit, teljesítse becsülettel. Néhány községi szövetségi vezető tette nem fedte a szavát, ezért kellett megköszönni eddigi munkájukat — Űj beosztáséban mi jelent önnek nélkülözhetetlen támaszt? — A szövetségi tagok aktivitása mellett mindenekelőtt a pártbizottságok, a pártszervezetek, a tanácsok és a katonai alakulatok segítsége. Ez a záloga szövetségünk jó munkájának, — már csak azért is, mert nem kérdezhetem meg társaimtól hogy mit hogyan csináltak korábban, hiszen a járási- viárosii vezetőség minden tagja a közelmúltban került ebbe a beosztásba. — Milyen munkán vannak túl és mit szeretne elérni ? — Túl vagyunk mi is a szervezeti változtatásokon, megalakítottuk a honvédelmi klubot Azok munkájának javítása, a szövetség sokoldalú tevékenységének eredményesebbé tétele mellett kiemelt figyelmet fordítunk a hazafias honvédelmi nevelés segítésére. Valamennyi klubunk feladatul kapta az iskolák ilyen irányú támogatását. Amellett, hogy részt veszünk a honvédelmi versenyek szervezésében, lövészetek vezetésében, technikai eszközöket is köles ön zünk az intézeteknek. Honvédelmi filmeket is szoktunk vetíteni, segítjük a katonai pályára irányító munkát. Jó a kapcsolatunk az Ifjú Gárdával és az Üttö- rő Gárdával. Jól szolgálja a hazafias honvédelmi nevelést az a négy klubunk, amelyik középfokú intézményekben működik. Ezért szeretnénk ezt a hálózatot tovább bővíteni és az idén a tanítóképző főiskolában, a jászberényi Erősáramú Szak- középiskolában és a jász- árokszállási gimnáziumban is megszervezni a honvédelmi klubot. (S.)
