Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
6 1981. JANUÁR 18. Nemzetközi kórkép Elnökcsere a Fehér Házban Le Chan asszony emléke Amiről két város mesél Gondolatok a nemzetbiztonságról Ö iába volt az amerikai mennydörgés a múlt év végén a NATO brüsszeli ülésén, a nyugatnémet kormány megvizsgálta az idei pénzügyi év katonai költség- vetését és úgy döntött, hogy abból számos tételt kihúz. A bonni bejelentés, hogy lassabban növelik a katonai kiadásokat, vegyes visszhangot keltett Washingtonban. Szemmel látható, hogy a január 20-án hivatalba lépő Reagan-kormányzat ugyanazokkal a katonapolitikai problémákkal találja magát szemben Nyugat-Európában, mint elődje. Carter elnök is hosszabb ideje követelte európai NATO-partnereitől, hogy folyamatosan növeljék katonai kiadásaikat. A pénz egy részét végső soron az amerikai gyártmányú fegyverek vásárlására fordítják, s a NATO-országokban állomásozó többszázezer amerikai katona ellátását fedezik belőle, a NATO-országok katonai kiadásainak növelése tehát mindenképpen az Egyesült Államok érdekében áll. A Pentagonnak azt a követelését, hogy a NATO-országok — az inflációt leszámítva — legalább hár'om százalékkal növeljék katonai kiadásaikat, mindeddig csupán a 660 fős ..hadsereggel” Luxemburg hajlandó maradéktalanul végrehajtani. Hollandia. Belgium és Dá nia elutasította az amerikai kérést, más államok pedig halogatják a választ Washingtonnak. Anglia és Olaszország sem siet a döntéssel. Nyugat-Európában mind gyakoribb és nyíltabb a kérdés: a hadikiadások szavatol ják-e az államok biztonságát? Nyugodtabb lesz-e ezzel a nyugat-európaiak álma? Aligha. Sőt. az új típusú amerikai nukleáris rakétafegyverek Nyugat-Eu- rópába telepítése önmagában is komolyan fenyegeti biztonságukat. egy európai konfliktus esetében ugyanis a visszacsapás közvetlenül ezekre az országokra irányulna .. . A képet azonban ki kell egészítenünk. Békeidőben ezen országok veszélyeztetettsége mindinkább az amerikai katonai jelenlétben rejlik: minden véletlen műszaki hiba. vagy tévedés pillanatok alatt végzetessé válhat. A NATO-országok katonai költségvetésének növelése tehát kidobott pénz. Védelmüket nem. legfeljebb azt az érzést erősítik, hogy puskaporos hordón üldögélnek. Megéri-e nekik? zerintünk a nyugat-európai országok biztonságát nem a fegyverkezés fokozásával, nukleáris rakéták telepítésével, hanem azzal kelj szavatolni. hogy csökkentik a fegyverek mennyiségét. S ez nem üres szólam. A valóság igazolja: Nyugat-Európában vannak olyan országok, amelyek nem vesznek részt a NATO katonai szervezetében. vagy egyáltalán nem tagjai a NATO-nak. Például Ausztria, Finnország és Svájc. Területükön nincsenek amerikai rakéták és pénzügyminiszterüktől Washington nem követeli, hogy növeljék katonai költségvetésüket. Biztonságuk mégsem szenved csorbát, sőt stabilabb, mint azoké az országoké, ahová amerikai rakétákat telepítenek. Vlagyimir Katyin A Fehér Ház máskor zsúfolt sajtóterme, ahol mindig több tucat televíziós riporter és laptudósító tart ügyeletet, most már hosszabb ideje kong az ürességtől. Jody Powell sajtófőnöknek elég nagy nehézséget okozott, hogy ösz- szehozzón néhány újságírót az elnök elhatározásának bejelentéséhez: Carter vétóval fenyegeti a kongresszust, ha elfogad egy olyan törvényjavaslatot, amely megnehezíti a fehér és a ' színesbőrű gyerekek autóbuszokon szállítását a közös iskolákba. Láthatóan, éz volt az elnök utolsó, bágyadt kísérlete, ho^y demonstrálja: még hajlandó tenni valamit a demokrata párt hagyományos elveinek védelmében. De választási veresége'óta ezt már senki sem veszi komolyan. A törvényhozás legfeljebb vár január 20-ig, az új elnök beiktatásáig, hogy megkezdje az iskolai szegregáció visszaállítását. Az utolsó elnöki gesztus így inkább a tehetetlenség jelképe. Kétbalkezes politika Carter négy évvel ezelőtt tulajdonképpen azzal nyerte el a szavazók többségének bizalmát, hogy a vietnami háború, a kambodzsai kaland és a Watergate-ügy ha- zudozásai után azt ígérte: ..mindig meg fogom mondani az igazat, akkor is. ha az dgazság népszerűtlen”. Azonban viszonylag hamar kiderült. hogy Amerika csak ideig-óráig fogadja el a számára sokszor kellemetlen realitásokat. S az is nyilvánvaló lett. hogy amit Carter az igazság kíméletlen feltárásának tart, az a legtöbb esetben nem más. mint erőszakoskodás a közvéleménynyel. a törvényhozással, a világ különböző erőtényezőivel szemben, ideértve Amerika szövetségeseit is. Ami a belpolitikát illeti, az elnök az elképzelhető legszerencsétlenebb irányzatokat követte. Az infláció legfontosabb eleméti, az energiaárak problémáját például úgy akarta rendezni, hogy felszabadította a belföldi olajárakat, majd az (>1 a j t á rsaságok megugrott profiljának egy részét megpróbálta közcélokra visszaelnökként venni. Az eredmény: magára haragította a dolgozókat, akik a bőrükön érezték az .olajhiányí, majd a mértéktelen drágulást, és felbőszítette az olajmilliárdosokat is. akiknek eszük ágában sem volt lemondani a magasabb bevételekről. Hasonló kétbalkezesség jellemezte azt az elképzelést is, hogy a hitelek megdrágításával fékezik meg az inflációt. Az eredmény: egy olyan országban, ahol hitelből építik a lakásokat, vásárolják a gépkocsikat és más tartós fogyasztási cikkeket, úgy lefékeződött a gazdasági tevékenység, hogy egyetlen évben 32 százalékkal nőtt a munkanélküliek száma. Nem búcsú, hanem bukás Ez az elnök most nem „elbúcsúzik” hivatalától, hanem csúfosan megbukott honfitársai szemében. Az átlagamerikai nem sokat ért a nemzetközi helyzetéhez, ezért Carternek azok a kísérletei. hogy újabb es újabb válságállapotok' előidézésével terelje el a választók figyelmét a belső bajokról, nem értek célt, sőt. inkább a kívánt hatás ellenkezőjéhez vezettek. Ilyen eset volt például, amikor Carter „elfogadhatatlannak” nevezte, hogy egy úgynevezett szovjet harci dandár tartózkodjék a szomszédos Kubában. Amikor pedig az Afganisztán ürügyén keltett hisztéria- hullám tetején Carter visszaReagan — kérdés, mit kezd az „örökséggel.. vonta a törvényhozás elé terjesztett SALT—II. szerződést, a választók azt kérdezték: — Vajon mikor tévedett az elnökünk? Akkor, amikor azt bizonygatta, hogy ez a szerződés életbevágó amerikai érdeket fejez ki* vagy most, amikor lemond ratifikálásáról? Az ingatag magatartás mind bel-, mind külföldön azt a benyomást keltette, hogy a Carter-kormányzat veszélyesen következetlen. Sem a Szovjetunió elleni embargó próbálkozás, sem a moszkvai olimpiai játékok bojkottja nem hozta a Carter által várt eredményt. A kudarcba fulladt iráni fegyveres túszszabadítási kísérlet pedig világszerte őszinte nyugtalanságot, az egysz'erű amerikaiak körében pedig mély csalódást és megdöbbenést keltett. Egyes vélemények szerint Carter utolsó választási esélyei ott égtek el a lángoló helikoptereken az iráni sivatagban. így történt, hogy a választás után idelátogató Schmidt nyugatnémet kancellár érdemben mái' Reagannel tekintette át a két ország viszonyát. Szadat. Carter állítólag legnagyobb külpolitikai tel jesítményének, a Camp David-i különalkunak egyik főszereplője pedig azt üzente az elnöknek, hogy minden további tárgyalást január 19. utánra kell halasztani. Vagyis akkorra, amikor a szállítómunkások már a Rea- gan-család ládáit hurcolják be a Fehér Házba. Szabó L. István Az észak-vietnami Lang Son város szívében, egy szerény emlékművön a virág sohasem hervkd el. Tacano japán újságíró esett el ezen a helyen, tavaly a kínai támadás idején. A kommunista riporter a kínaiak szégyenteljes visszavonulását akarta fényképezni, amikor eltalálta a gyilkos golyó. Arra még nem jutott idő, hogy a vietnamiak saját hőseiknek emlékoszlopot állítsanak, pedig az ő ellenállá*- sukon törtek meg a rohamozó „emberhullámok”. Nincs idő gyászolni sem, hiA tavalyi frontváros hangulata már cseppet sem emlékeztet a háborúra. Az út mentén pálmatetős, bambuszoszlopokon nyugvó teá- zók. A kis tornácok alacsony székein katonák üldögélnek, beszélgetnek, cigarettáznak és isszák a trópusi ■ vidék üdítőjét, a forró, keserű teát. Ugyanitt este apró petróleumlámpák hívogatják a vendégeket. Nyoma sincs az elsötétítésnek. Az agyagkunyhók mellett téglaházak is épültek, de nincs rajtuk kémény. A füst a cserepeken keresztül árad ki. Egy másik, ugyancsak a háborúban megismert vietnami város, Haiphong. Ho Haiphong lakói büszkék városuk nevére, amely ezt jelenti: „tengeri Védelem". Valamikor, i. u. 40-ben nevezték el így, amikor a város védőbástya volt a kínai hódítókkal szemben. A monda szerint a rendkívül szép Le Chan asszonyt oda kellett ajándékozni a kínaiak vezérének, de ő megszökött. és a felkelés élére állt. A város történelme még sok drámai eseményt jegyez fel. A legutóbbit századunk hatvanas éveiből, amikor amerikai bombák zúdultak a városra. A kikötőben már nem látni a nyomait, a belvárosban viszont még igen: félig romokban hever a valaha szépséges katolikus dóm. Az amerikai bombázáskor szén az állandó résenlét és a helyreállítás lendülete minden energiát felemészt. Á ritka látogató szeme máig is elidőzhet az összelőtt házakon, s csak a pusztítás kedvéért lerombolt gátakon és iskolákon. A helybeliek azonban a helyreállított hídra hívják fel a figyelmet. A legfontosabbal, a termőföldek helyreállításával kezdték.' A gátakat és a csatornákat megtisztították, ma már a termőföld 95 százaléka művelés alatt áll. Si Minh-várossal két és félnapos hajóút, Hanoival pedig autóút köti össze. Víztükör között kanyarog az őt, elöntött rizsföldek, tavak, csatornák szomszédságában. Mintha száz kilométeres híd lenne. A gátakon bivalyok legelésznek, a csatornaágakon egyszemélyes csónakok — parasztok szállítják áruikat. A zsúfolt teherautóforgalomból látni, hogy itt van Vietnam legnagyobb tengeri kikötője. Keskeny nyomtávú vasút is igyekszik arrafelé, de sem az országút, sem a vasút nem tud megbirkózni a növekvő forgalommal. Haiphong volt az élet kapuja, mert Peking akadályozta. hogy Kínán át szállítsák a Szovjetunióból és a szocialista országokból a Vietnamnak szánt árut. Zaklatott volt itt az élet két évvel ezelőtt is, amikor pekingi felbujtásra a kínai lakosok, a hoák elhagyták a várost. Hiányuk még sokáig érződött, hisz sok jó szakember volt közöttük. Különösen a cementgyárat érintette érzékenyen a hoák távozása. Azóta vietnami segédmunkások álltak a szakemberek helyére s végül, ha nehezen is, ismét működni kezdett az ország legnagyobb cementgyára, és tavaly már több cementet állítottak elő, mint bármikor korábban. Végső offenzíva? Salvadorban dörögnek a fegyverek Utcai vérfürdő: mindennapi kép. A junta fegyveresei az emberek közé lőnek baloldali szervezetek fegy- dórban sem lehet megúllí- veres akcióinak, úgy Salva- tani a lavinát. A szellem és a szuronyok Robbantások és bestiális gyilkosságok, fenyegetés és megfélemlítés, sebesültek és halottak. Ezek a fogalmak a főszereplői már jó ideje a Salvadorból érkező híreknek. Az áldozatok számát senki sem tudja pontosan. Egyetlen hatalmas harctérré vált az ország. A baloldali geril- . laosztagok a .napokban of- fenzívát indítottak az USA támogatását élvező katonai junta ellen. A hírek ellentKommunisták Az idegen tőke beáramlásával és ennek következtében meginduló várösi elnyo- morodással szembeni elkeseredett tiltakozó . akció különösen 1970-től erősödött fel mondanak egymásnak. A gerillák általános támadást jelentenek. A junta szerint a helyzetet ők tartják kézben. Külföldi jelentések eddig • még csak a városok elleni gerillatámadás tényét regisztrálták. Keddre a baloldal általános sztrájkra szólított. Sikere döntő lehet a fegyveres harc szempontjából. Hogyan került minderre sor? .. és katolikusok Salvadorban. A szakszervezetek' és a Kommunista Párt mellett az ellenzéki pártok és a katolikus egyház haladó köreinek aktivitása is megnövekedett. Csakúgy. mint Nicaraguában, a belső reakcióval .szembenálló társadalmi erők bázisa széles: a kommunisták és a szociáldemokraták, a legkülönbözőbb politikai színskálájú szélsőséges gerillák, a haladó kereszténydemokraták és a változást sürggtő nemzeti burzsoázia csoportjai sodródtak egymás mellé, szövetkezve egymással a társadalmi felerrielkedés reményében. Manapság senki nem vonja kétségbe, hogy a Salvadort eseményekre döntő hatást gyakorolt a nicaraguai sandinisták győzelme. Sok a közös vonás az 1978—79-es nicaraguai és a mostani Salvadort polgárháborúban, szembeötlőek azonban a különbségek is. A legkézenfekvőbb mindjárt az. hogy Salvadorban nincs Somoza- családhoz hasonló dinasztia, amely ellen gyakorlatilag az egész nemzet felkelt. Az országban uralkodó helyzetet súlyosbítja a főként a hadseregben megtalálható szélsőjobboldali csoportosulások féktelensége, továbbá az uralkodó körök végletes merevsége. Szembetűnő közös vonás a néptömegek ellen alkalmazott nagyarányú és megdöbbentően kegyetlen terror, a törekvés, hogy ..lefejezzék" az ellenzéket. De mint ahogy Nicaraguában sem lehetett gyilkosságokkal gátat vetni az erősödő sztrájkmozgalomnak és a Igaz, a polgárháború talán legfőbb vesztese, az Egyesült Államok, megpróbálkozott a lehetetlennel. Előbb egy kívánságlistát terjesztett a junta akkori feje, Romero elé. Sürgős intézkedéseket követelt a demokrácia legalább formális biztosítására. A diktátor nem állt kötélnek. Igaz, felszínes reformok amúgy sem segíthettek Volna: az események nyomán tüneti kezeléssel már nem lehetett talpra segíteni a rendszert. A palackból kiengedett szellem az USA fölé nőtt. Egy liberálisnak csöppet sem nevezhető katonai csoport vette át a hajaimat. Koalíciójuk fokozatosan jobbra tolódott — a véres terrorral, az elrettentés és megfélemlítés eszközével akartak megküzdeni a mind egységesebb és el- szántabb ellenzékkel. Most Salvadorban a fegyverek dörögnek. A junta* seregének most nem védtelen emberekkel, hanem a felszabadító erők fegyvereivel kell szembenézniük. Bármi legyen a harc eredménye: a junták felett eljárt az idő. Egy régi közmondás szerint: szuronyokra lehet támaszkodni, de ülni rajtuk nem lehet. összeállította: Majnár József A junta csapatait mozgósították a gerilla-támadás ellen AZ „ÉLET KAPUJA” TAVALY: FRONTVÁROS
