Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-13 / 292. szám

XXXI. évf. 292. sióm, 1980. december 13. szombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Megkezdődött a szakszervezetek XXIV. kongresszusa Számvetés az elmúlt öt esztendő munkájáról, a következő időszak feladatai Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában tegnap reggel 9 órakor megkezdte tanácskozását a magyar szak- szervezetek XXIV. kongresszusa. A négy és fél millió magyar szervezett dolgozót 800 küldött képviseli, akik az elmúlt öt év. eredményeit, gondjait. elemzik, s meg­határozzák a további teendőket. A kongresszus alapgon­dolatait a tanáeskozóterem erkélyén körbefutó feliratok fejezik ki: Gazdaságunk fejlődése életszínvonalunk alap­ja! Együtt gondolkodni, együtt cselekedni! A békéért, a szocializmusért, a társadalmi haladásért! A tanácskozásod meghívott vendégként részt vesznek a termelő munkában élenjáró dolgozók, szocialista bri­gádvezetők, a művészeti és tudományos élet ismert sze­mélyiségei, a szakszervezeti mozgalom veteránjai, és ott vannak az állami és társadalmi élet képviselői. A kong­resszuson képviselteti magát csaknem 40 ország szak- szervezeti mozgalma és több nemzetközi szervezet, köz­tük a Szakszervezeti Világszövetség. Az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Méhes Lajos ipari miniszter, Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai és Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. A kongresszust Földvári Aladár, a SZOT elnöke nyi­totta meg. Üdvözölte a ta­nácskozás résztvevőit, majd javaslatára egyperces néma felállással megemlékeztek a szakszervezeti mozgalomnak a • legutóbbi kongresszus óta elhunyt kiemelkedő harco­sairól. Kegyelettel emlékez­tek Pjotr Tyimofejevics Pi- menovra, a Szovjet Szak- szervezetek Központi Taná­csának elhunyt titkárára, Frantísek Zupkára, a Cseh­szlovák Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom Köz­ponti Tanácsának elnökére, Dusán Petrovics-Sanere, a Jugoszláv Szakszervezeti Szö­vetség Központi Tanácsa elhökére, Luis Figueroa-ra, a Chilei Dolgozók Egység­központjának főtitkárára. S kegyelettel emlékeztek a szakszervezeti mozgalom elhunyt magyar harcosaira: Pavlovszky Ferencre, a SZOT alelnökére, Krekács Györgyre, a KPVDSZ főtit­kárára, Szász Ferencnére, a KPVDSZ elnökére, Kimmel Emilre, a nyomdászszakszer­vezet főtitkárára, Besenyei Miklósra, a Postás 'Szakszer­vezet főtitkárára, Szabó An­talra, a SZOT számvizsgáló bizottságának elnökére, Su- ry Istvánra, a SZOT Társa­dalombiztosítási Főigazgató­ság Nyugdíjfolyósító Igazga­tóságának vezetőjére, Kiss Károlyra, a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgató­ságának vezetőjére, Zernig Frigyesre, a Pécsi Orvostu­dományi Egyetem adjunktu­sára, Kilián Józsefre, a Bu­dapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető docensére, Ma­joros Istvánra, a MÁV Von­tatási Főnökség dolgozójára, Bérces Jenőre, a SZOT Tár­sadalombiztosítási Főigazga­tóság Nyugdíjfolyósító Igaz­gatóságának vezetőjére, Nagy Lászlóra, a SZOT pénzügyi és gazdasági osztályának ve­zetőjére, Fazekas Györgyre, a Miskolci Volán 3-as szá­mú Vállalat szerelőjére és Oszter Emilre, a Bányász Szakszervezet munkatársára. Földvári Aladár megnyitó beszédében rámutatott, hogy az elmúlt öt esztendő — si­kereivel és gondjaival — fontos szakasza volt nagy nemzeti programunk, a fej­lett szocialista társadalom építésének. Népünk jó tö­rekvéssel és akarással, ered­ményesen dolgozott, alkotott. Szólt arról, hogy a szakszer­vezeti mozgalom egyre nö­vekvő szerepet tölt be tár­sadalmi életünkben: felelős részese a politika átfogó alakításának és végrehajtá­sának egyaránt. Szervezi és mozgósítja négy és félmil­liós tagságát a gazdaság- és társadalomépítő munkára, és ezzel szerves egységben képviseli, védi érdekeit. Az elnök rámutatott, hogy az alapszervezeti választások alkalmával, a megyei kül­dött-értekezletek és az ipar­ági, ágazati szakszervezetek kongresszusain a szakszer­vezeti tagság kifejezte egyet­értését a párt politikájával. Megfogalmazta, hogy cselek­vőén részt vállal a XII. kongresszuson elfogadott nagy társadalmi céljaink és feladataink végrehajtásában. S kifejezte azt is, hogy tár­sadalomformáló építőmun­kánknak mindenekelőtt bé­kére van szüksége. Ennek tudatában a magyar szak- szervezetek a proletárinter­nacionalizmus elve alapján végzik sokrétű nemzetközi tevékenységüket, amely első­sorban a szakszervezeti és munkáskapcsolatok elmélyí­tését, az egységtörek vések előmozdítását és a teremtő béke védelmét szolgálja. Ezután a küldöttek egy­hangúlag elfogadták a kong­resszus napirendjét. Ennek értelmében értékelik a XXIII. kongresszus óta vég­zett munkát, megszabják a további feladatokat, s dön­tenek az alapszabály módo­sításáról; megvitatják a számvizsgáló bizottság jelen­tését, s végül megválasztják a Szakszervezetek Országos Tanácsát és a számvizsgáló bizottságot. Egyhangúlag megválasztot­ták a kongresszus titkársá­gát, továbbá a munkabizott­ságok Vezetőit és tagjait. A titkárságot Gáspár Sándor, a jelölő bizottságot Gyöngyö­si István, a mandátumvizs­gáló bizottságot Simó Tibor, a szavazatszedő bizottságot Juhász Ottó, a határozatszö­vegező bizottságot Jakab Sándor, az alapszabályszö­vegező bizottságot Gál László vezeti. Az elnök ezután javasla­tot tett a megválasztandó Szakszervezetek Országos Tanácsa, valamint a szám- vizsgáló bizottság létszámá­ra. A javaslatot egyhangú­lag elfogadva a kongresszus úgy határozott, hogy a Szak- szervezetek Országos Taná­csába 211, a számvizsgáló bizottságba 29 tagot válasz­tanak majd meg, s arról is döntöttek, hogy a SZOT El­nökségének 35, a titkárság­nak pedig 9 tagja legyen. Ezután a kongresszus rá­tért az első napirendi pont tárgyalására. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára terjesztet­te elő a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának jelenté­sét a XXIII. kongresszus óta végzett munkáról és a ma­gyar szakszervezetek továb­bi feladatairól, illetve szó­beli kiegészítést fűzött a SZOT írásos jelentéséhez, amit a küldöttek már ko­rábban kézhez kaptak. GÁSPÁR SÁNDOR: Sajátos eszközeinkkel szolgáljuk a szocializmus építését Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A XXIII. kongresszusun­kon úgy fogalmaztuk meg feladatainkat, hogy maga­sabb szinten tudjuk segíteni társadalmi céljaink elérését, népünk, országunk boldogu­lását, szellemi és anyagi gyarapodását. Nem új programot hirdet­tünk meg. Nem új* célokat tűztünk magunk elé. A mun­káshatalom erősítése, a dol­gozók érdekeinek képvisele­te és védelme mindig alap­vető feladata, hivatása volt és marad a szakszervezeti mozgalomnak. A számvetést az elmúlt öt esztendő munkájáról elvé­geztük. Ezt az írásos jelen­tés tartalmazza. A társadal­mi helyzet általános elem­zése nem feladatunk, ezt megtette pártunk XII. kong­resszusa. Ezzel az elemzés­sel mi egyetértünk. Azt kell most számon kér­ni önmagunktól, hogy mi­lyen színvonalon, milyen hatásfokkal dolgoztunk. Eleget tettünk-e a társada­lom életében betöltött, egy­re növekvő szerepünknek ? A szakszervezetek XXIV. kongresszusán Gáspár Sán­dor beterjeszti a SZOT je­lentését Túdjuk-e képviselni tagsá­gunk érdekeit, törekvéseit? Megítélésünk szerint a szakszervezeti mozgalom Ma­gyarországon olyan politikai, jogi és mozgalmi lehetőségek­kel rendelkezik, amelyek biz­tosítják, hogy eleget tudjon tenni a növekvő követelmé­nyeknek. . A szakszervezeti mozgalom elfoglalta az őt történelmileg megillető he­lyet. Részese a hatalomnak, és nemcsak a politika végre­hajtásának a segítője, hanem részt vesz a politika alakí­tásában. formálásában is. A szakszervezeti tevékeny­ség általános elveire vonat­kozó alapvető megállapítások ma is helyesek és érvénye­sek. De ez nem jelent válto­zatlanságot. Üj utakat kellett törni. Ehhez útmutatót adott a lenini tanítás és támasz­kodhattunk a magyar szak- szervezeti mozgalom hagyo­mányaira. Mi ennek alapján és saját helyzetünkre építve indultunk el. Hosszú — még ma sem be­fejezett — folyamat eredmé­nyeként kialakult a szak- szervezeteknek a párthoz, a kormányhoz, a munkáshata­lomhoz való viszonya. Ez nem mindig volt rendezett. Nekünk saját történelmi ta­pasztalatunk van arról, hogy szocialista viszonyok között sem automatikusan és nem önmagától alakul ki és- fejlő­dik a szakszervezetek szere­pe. Ha a politikában torzulás jelentkezik — és nálunk 1956 előtt ilyen torzulás jelentke­zett —, akkor ez érezteti hatását a szakszervezetek sze­repének érvényesülésében is. A sajátos magyar személyi kultusz azt eredményezte, hogy a pártot olyan tulajdon­ságokkal ruházták fel, ame­lyekkel nem rendelkezett és soha nem is rendelkezhet, úgy vélték: képes mindent önmaga elvégezni. Formailag minden rendben volt. Léteztek szakszerveze­tek, de jogkör és hatáskör nélkül. Ennek az időszaknak ezért az volt a sajátossága, hogy a szakszervezeti mozga­lom ugyanazt csinálta és ugyanúgy, mint a párt és a kormány. Ezzel a szakszerve­zeti mozgalom jellegtelenné, „arcnélkülivé” vált. A Magyar Szocialista Mun­káspárt felismerte, hogy sza­kítani kell ezzel a felfogással és gyakorlattal.’ Szocialista viszonyok között a tulajdonos a nép, a munkásosztály. A párt, a kormány, a szakszer­vezet együttesen, de saját hivatásuk szerint szolgálják a népet, a munkásosztályt, a dolgozókat. Az így kialakult munka­A kongresszus résztvevői Gáspár Sándor beszédét hallgatják megosztásnak az a következ­ménye, hogy a párt, mint ve­zető erő, tud építeni az önál­lóan dolgozó szlajkszervezeték­re. Tud különböző vélemé­nyeket, tapasztalatokat ösz- szegezni és ennek alapján dönteni. Ahhoz, hogy a tár­sadalom vezető ereje szinte­tizálni tudjon, különböző vé­leményekre van szüksége, amelyből ki tudja választani a legjobbat. A szocialista építőmunka még ma is sok ismeretlent tartalmaz. Gondolkozni kell. Minél több szervezet gondol­kozik — a maga ismeretei, felkészültsége, tömegbázisa alapján — annál kisebb a té­vedés lehetősége. Önállóan, de nem függetlenül a párt politikájától A vitatkozáshoz több véle­mény kell. Nem véletlenül épült be a mi társadalmunk irányításába az az elem, hogy ma már a munkásosztály, a dolgozó nép élet- és munka- körülményeit, a társadalmi fejlődés egészét érintő egyet­len lényeges kérdésben sem lehet dönteni a szakszerveze­tek nélkül. Ha vannak a szocialista társadalom fejlődésének tör­vényszerűségei — már pedig vannak —, akkor — vélemé­nyem szerint — ez is közé­jük tartozik. Nemzetközi méretekben -még ma sem csitult el, sőt mostanában felélénkült a vi­ta arról, hogy a szakszerveze­ték a szocialista társadalom viszonyai között milyen sze­repet játszanak. Nagyon sok fogalom keveredik ebben a vitában és a viták indítékai is egészen különbözőek. Sokan érthetetlennek tart­ják, hogy a szocialista szak- szervezetek együttműködnek az állammal. Az ilyen felfo­gást vallók számonkérik a szakszervezetek függetlensé­gét. A mi álláspontunk ezzel a kérdéssel kapcsolatban is­mert. Sem a kormánnyal való szembenállás, sem a függet­lenség nem örök kategória a szakszervezetek számára. Ez egy adott társadalmi­történelmi szakaszban érvé­nyesül. Természetes a kapi­talista társadalomban, de nem természetes a szocializ­musban. Használható a ka­pitalista társadalomban, de a megváltozott társadalmi viszonyok között ez a forma már használhatatlan. A szakszervezet, soha sem lehet egy adott kormány-, vagy pártpolitika puszta esz­köze. Jogos és érthető, ha a forradalmi szakszervezeti mozgalom a kapitalista or­szágokban meghirdeti és ér­vényesíteni kívánja az ál­lamtól és a pártoktól való függetlenség jelszavát. A szakszervezetek függet­lenségének jelszava itt azt jelenti, hogy a szakszerveze­tek meg akarják őrizni a munkásosztálynak, a dolgozó népnek a tőkés renddel szembeni teljes cselekvési szabadságát. A szakszerve­zet ellenzékisége a kapitaliz­musban szükségszerűen kö­vetkezik az osztálya ügye iránti elkötelezettségből. Az ellenzékiség azonban nem öncél és nem a szak- szervezeti munka örökérvé­nyű, általános vonása. A szocializmus körülményei között megváltozik a hata­lom jellege. Munkásállam jön létre, amely a dolgozók és a szakszervezet törekvé­seivel egyező célok valóra- váltásán munkálkodik. A szakszervezet nem ma­radhat az engesztelhetetlen és mindenáron ellenzéki ál­lásponton. Ezzel ugyanis szembefordulna saját osz­tálybázisával. Megszűnne szolgálni azt az osztályt, amely a szakszervezetet lét­rehozta és élteti. A sztrájk is ezért nem lehet a szocia­lista társadalom építésének a módszere. Nem lehet, mert minden eszköz, ami rendelkezésünk­re áll, a dolgozók helyzetét javítja, életét teszi szebbé. Az olyan igények kielégíté­sét azonban, amelyhez ma még nincs meg az anyagi vagy más lehetőség, sztrájk­kal sem lehet megoldani. Sztrájkkal nem lennénk gazdagabbak, csak szegé­nyebbek. Az ellenzékiség, a függet­lenség jelszavát a mi körül­ményeink között a szakszer­vezetek csakis, mint a szo­cialista állammal és a kom­munista párttal szembenál­ló programot érvényesíthet­nék. De mit is jelentene gyakorlatilag az, hogy a szakszervezetek függetlenek legyenek? Tagadják meg talán a részvételt a döntéshozatal­ban és a társadalom ügyei­nek aktív intézésében, an­nak ellenőrzésében? Vessék el az együttműködést a szo­cialista állammal és a többi szocialista erővel, a legszé­lesebb tömegekkel? Mond­janak le arról, hogy ne csak kívülről jövő bírálattal, ha­nem belülről, a kormányzat pozíciójából közvetlenül és gyakorlatilag szóljanak bele a közösségi ügyek intézésé­be, a dolgozók képviseleté­be? A szakszervezetek tehát nemcsak, hogy nem lehet­nek függetlenek a munkás­hatalom politikáját megfo­galmazó és megvalósító párt­tól, hanem e politikát ma­gukénak is vallják. Hazánk­ban a szakszervezeti moz­galom önállóan, de nem füg­getlenül végzi a maga mun­káját. A szocialista társada­lom építésének politikája sajátunk is. Ezért és így el­kötelezett a magyar szak- szervezeti mozgalom. Egyenrangú partnereiként az állami szerveknek Tisztelt Elvtársak! A szakszervezetek önálló­ságának megértése és érvé­nyesülése azt kívánja, hogy az eddiginél pontosabban je­löljük meg társadalmi-poli­tikai elkötelezettségünk alap­vető tartalmát. Ennek a lé­nyege a szocialista társadal­mi rendszerhez való viszony, annak igenlése. Egész tevé­kenységünkkel erősítjük, tá­mogatjuk’ a munkáshatal­mat. A társadalom célkitűzései nem közömbösek számunkra. Azokat sajátunknak tekint­jük. Ehhez azonban jobban (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents