Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-10 / 289. szám
1980, december 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 KéPíRnyő ___________előtt M agyarul Mit csinál az ember, ha unalmas egy tévéműsor? Elkezd „csemegézni” a nyelvi hibákon. Talán furcsa, de ha egy program eredetien új gondolattal rukkol elő, (sajnos manapság ez egyre ritkább, és a merőben új is olykor kellemetlen meglepetésekkel jár, lásd a kulturális hetilap) akkor a megformálás esetleges nyelvi turpisságait is megbocsátja, vagy legalábbis szívesebben elnézi. Ám olyan esetben, amikor a tévéprogram tartalma alig köti le a figyelmünket, bizony érzékenyebbek vagyunk rá, ha a riport nyelvileg gazos vagy a riporter csak gyötri édes anyanyelvűnket. Rögtön felszisszenünk — legalábbis én igen —, ha valaki hibázik (s nem hibát vét, mert magyarul helyesen hibát csak elkövetni lehet) miként vasárnap este is többször bosszankodhattunk amiatt, hogy a Kapcsoltam műsorvezetője milyen természetes nyugalommal sértegette nyelvünket, melyet a képernyőn is inkább óvni illenék a különböző veszedelmektől, mintsem pongyolasággal bántalmazni. Mert hát a képernyő is nyelvi fórum — erről ugyan egyesek megfeledkeznek —, amely hivatva van szép magyar beszédünk népszerűsítésére, szépségeinek felragyogtatására, rangjának, méltóságának megőrzésére. Nemcsak a Kapcsoltamban más műsorokban is találkozhatunk elszomorító nyelvi hibákkal, bár e kifa- kadásra kétségtelen ezúttal Rózsa György műsora adta az alkalmat. Iskolában tanítják, már elemiben, hogy például az ellenőrizni ige elé a le igekötőt odailleszteni nemcsak felesleges, sőt csúnya is a leellenőrzöm változat, tehát mindenképp kerülendő. Rózsa György mégis szemrebbenés nélkül ezt a „csúf alakot” használta játék közben. Kevésbé otromba, de képernyőn mégiscsak fül- és értelemsértő, nyelvérzékünk berzenkedik ellene, ha bizonyos állandó szó- kapcsolatok egyszerűen ösz- szekeverednek. Furcsa volt hallani például a műsorvezető szájából, hogy valaki pénzt húz valamiből, mikor magyarul ilyen szókapcsolatot nem ismerünk. Annál inkább használatos a pénzt csinál valamiből. Azt lehet helyesen magyarul is mondani, hogy hasznot hajt valaki vagy valami, hogy valakinek ebből vagy abból, akár mindenből haszna van. Dehogy pénzt húz valaki valamiből! Ez a kifejezés olyan „újítás”, amely aligha kerül bele szókészletünk anyagába. Szólhatnék persze más nyelvi szeplőkről is, de igazán nem akarom elvenni a hivatásos nyelvőrök kenyerét. Kulcskeresők Igaza van Almási Miklós szerkesztőnek: a magyar dráma .30 éves történetéből nem hiányozhat Örkény. De abban már kevésbé vagyok biztos, hogy a szerző reprezentáns műveként a Kulcskeresőket kellett-e bemutatni a képernyőn. Egy olyan színpadi művét, amely a szolnoki ősbemutató óta is még szüntelenül alakult, változott. Örkény maga is megpróbálta tökéletesíteni, mert érezte gyengéit. Sőt még most is, a televíziós bemutató alkalmával is újabb kisebb igazításokat hajtott végre rajta Székelv Gábor rendező és Radnóti Zsuzsa dramaturg. A televíziós bemutató akárcsak az első színházi előadás Székely Gábor nevéhez fűződik, s talán nem érdektelen, hogy az egyes szerepekben most is ázokat láthattuk, akik Szolnokon elsőként formálták meg a dráma egyes figuráit. Nellit Csomós Mari, a szerelőmunkást pedig Polgár Géza játszotta, így hát nekünk, akik a szolnoki előadás részesei lehettünk annak idején, ismerős színeket, arcokat is felvillantott ez a televíziós Kulcskeresők. Ennek ellenére mégis kissé idegenül hatott, s ennek legfőbb okát abban látom, hogy Székely Gáborban a színházi rendezőn nem tudott úrrá lenni a televíziós rendező. Azaz a képernyőn is olyan erőteljes hangsúlyokat alkalmazott, színészi játékban olyan intenzív mozgásokat és gesztusokat követelt, ami színpadon ugyan természetes, a képernyőn azonban már túlzottan színpadias. Így a helyzet abszurditásából fakadó humor szinte eltűnt a játékból, de még a finoman ironikus felhangok is elvesztek a harsányság következtében. Pedig Örkény művészetének épp az a varázsa, hogy a legkomolyabb dolgokról is játékosan, a szellem érett játéka ez, tud beszélni. A Kulcskeresőkben például arról, hogy milyen nevetséges is az ember, ha tetteit megszépítvén hazugságokkal, hamis illúziókkal igyekszik áltatni magát. E téves és káros magatartás „rejtélyeinek” feltárásához keresi és adja kezünkbe a kulcsot Örkény. Székely Gábor gondolatilag most is helyesen komponálta meg a Kulcskeresőket, de a játék hangszerelése kevésbé sikerült, az Örkényi finomságok a képernyő-kínálta lehetősége^ között nem öltöttek testet. Röviden Megszoktuk, hogy szombaton a késő esti órákban olyan filmeket mutat be televíziónk, amelyek bár nem mindig igazán népszerűek, de mindenképpen magas művészi értékűek. Legutóbb, sajnos, megszegte ezt az íratlan szabályt. Olyan kommersz amerikai filmet sugárzott, amely egyáltalán nem érdemelte meg az éjszakai fáradságot. Gyenge kis filmecskének bizonyult az Egy szökött tinédzser! V. M. Interpress Budán, egy csendes kis utcában családi házra emlékeztető épületben található az Interpress Nemzetközi Üjságíró Szervezet Kiadó és Nyomda Vállalata. Az elnevezés talán nem mond túl sokat, bár az Interpress Magazin révén nem is cseng teljesen ismeretlenül. Az Interpress tevékenységéről beszélgettünk dr. Pollák Miklóssal, a vállalat igazgatójával. — Az Interpress Nyomda és Kiadó Vállalat mintegy tíz évvel ezelőtt alakult azzal a céllal, hogy segítse a Nemzetközi Üjságíró Szervezet társadalmi célkitűzéseinek megvalósítását — mondja dr. Pollák Miklós. — Ez az egyetlen magyarországi vállalat, mely egyszerre nyomdai és kiadói tevékenységet is ellát. Ezen kívül sok más dologgal is foglalkozunk, így többek között reklámszolgáltatással, rendezvények megszervezésével, valamint kiadványaink külföldi értékesítésével. Képviselőhálózatunk Európa csaknem minden országára kiterjed. — Milyen lapokat adnak ki? — Legnépszerűbb és leginkább ismert kiadványunk az Interpress Magazin és ennek gyermekváltozata az Interpress Alfa. Két évvel ezelőtt indult a Junior Alfa újságunk, amelyet elsősorban a hét-tizennégy éves gyermekek számára ajánlunk, szeretnénk hozzájárulni esztétikai, vizuális kultúrájuk ' fejlesztéséhez. Meg szeretném említeni még az Interpress Expo és az In- terpressgrafik című, negyedévenként megjelenő kiadványunkat. Az Interpress ExNyomda és kiadó po az egyetlen szocialista országbeli gazdasági folyóirat, mely, hogy úgy mondjam „főprofilban” foglalkozik a KGST integráció, valamint a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok kérdéseivel; Orosz és angol nyelven jelenik meg, akárcsak az Interpressgrafik, mely a reklámgrafikával, plakáttervezéssel és a legmodernebb nyomdai eljárásokról közöl cikkeket. Speciális kiadványunk az APN Interpress Képes Híradó. Ez a kiadvány évente 25—27 alkalommal jelenik meg — magyar, illetve a latin-amerikai országokban spanyol nyelven — s tulajdonképpen a Szovjetunió életét bemutató, népszerűsítő plakátsorozat. E kiadványok közül az Interpress Magazin mintegy 150—160 ezer, de a többi is több tízezer példányban jelenik- meg. — Említette a nyomdai tevékenységet... — Igen, ofszet eljárással működő korszerű nyomdánk van, s mivel kiadók is vagyunk egyszerre, az anyagokat nem csak kinyomtatjuk, hanem — saját grafikusaink, szerkesztőink, fordítóink közreműködésével — a kiadványt a megrendelők kívánságára el is készítjük. Nyomdánk a legegyszerűbb kiadványoktól a legbonyolultabb technikát igénylő termékekig képes előállítani. Sok vállalatt-al kötöttünk együttműködési megállapodást, s az ő részükre elvégezzük a szerkesztési, nyomdai, s az ezzel összefüggő valamennyi feladatot. S bár a mi áraink úgy hiszem, nem túlságosan magasak, mégis sok vállalat működtet saját „mini nyomdát”, amelyek fenntartása nem mindig gazdaságos. — Milyen reklámszolgáltatásaik vannak? — Gondolom, sokan találkoztak már v-— akár a metró állomásain, akár máshol — a kerek, piros színű, Dia- press feliratú vetítő automatákkal, mely különböző termékeket hirdet, vagy más szolgáltatást lát el. Ezen kívül az úgynevezett múltiví- ziós képernyő segítségével igen hatásosan tudjuk — például a Nemzetközi Vásáron — bemutatni egy-egy vállalat életét, tevékenységét, fontosabb gyártmányai- it. Ez a technika még nem eléggé ismert idehaza, de reméljük, a jövőben egyre többen fogják majd tevékenységükhöz felhasználni. — Mit takar a rendezvényszolgáltatás elnevezés? — Az úgynevezett Interpress szerviz néhány hónapja működik, azzal a céllal, hogy a hazánkban sorrake- rülő nemzetközi sajtókonferenciákat, bemutatókat megszervezzük, s az ezzel kapcsolatos nyomdai termékeket elkészülésük. Ezek lebonyolításához megfelelő technikai berendezésekkel — mint például szinkron konferenciatolmács berendezésekkel — rendelkezünk. Ami az exporttevékenységünket, illeti, önállóan exportáljuk az általunk készített nyomtatványokat és egyéb anyagokat. Szeretném hangsúlyozni, hogy vállalatunk nem végez ügynöki tevékenységet : mind külföldön, mind belföldön csak saját — vagy általunk előállított — termékek értékesítésével foglalkozunk. Föld S. Péter Kulturális alap képzése és felhasználása a tiszafüredi járásban Manapság elég sűrűn visz- sza-visszatérő sóhaj — ha egy-egy település, gazdasági egység közművelődéséről esik szó — több pénz kellene a „kultúrára”. Nem vonjuk kétségbe a jóindulatú óhaj igazát, tényleg jó lenne, ha bővebb pénztárcával rendelkezne a közművelődés, ám ha a meglévő anyagi lehetőségieket gondosan „feltérképezik” — ahogy ezt a tiszafüredi járásban is tették — kiderül: nem is olyan „szegény” a kultúra, s főleg nem mostoha gyermek. A tiszafüredi járásban a kulturális alap képzésének és felhasználásának helyzetét vizsgálták. Vagyis azt a tényt, hogy a gazdasági egységek mennyit költenek — és hogyan? — kulturális cé- Ibkra. A tizenhárom gazdaságban a tájékozódást pénzügyi és közművelődési szakemberek végeztéik, és megállapították, hogy a pénzügyi alapok képzése — általában — a törvényben előírtak szerint történik. A jóléti és kulturális alap szétbontásánál a gyakorlat azt tükrözi, hogy az összialiap mintegy 35 százalékát költik kulturális célokra. Az összeg nagysága — természetesen — gazdasági egységenként különböző, ahogy a felhasználós megosztottsága és hasznossága is. A vizsgált üzemekben, termelőszövetkezetekben a kulturális alap negyedrészét a közművelődési intézmények támogatására, fordítják — így sikerült a járásban megvalósítani az intézmények közös fenntartását — míg a kulturálódásira fordítható anyagiak háromnegyed részét a munkahelyi művelődés keretében használják fel. Ez jó esetben a munkahelyi művelődéssel való törődés erős- bödését jelenti, de néhol olyan szemléletet is tiakar, hogy ókkor van „jó kezekben” a pénz, ha ott költik el, ahol „megtermelték”. Attól függ... A szakképzett üzemi népművelők hiánya miatt talán hasznosabb volna a jól működő közművelődési intézmények támogatását fokozni. Néhány olyan esetről is tudunk ugyanis, hogy a kulturális alap tekintélyes részét „Egyéb támogatás”-ra használták fel. Ez bizony így nagyon kétes értékű segítségnyújtás a kultu- rálódásnak, ebbe sok minden „belefér”, a szűkebb csoportok közpénzen történő kirán- dultatása is, — mindez meghatározatlan közművelődési cél nélkül. Ugyanakkor csak helyeselni lehet a kulturális alap jelentős részének „hély- benmaradását” olyan esetekben, amikor a gazdasági egység a saját „portáján” — pl. a Hámán Kató Tsz, tiszafüredi Áfész, háziipari szövetkezet stb. — énekkart, fotószakkört, népi tánccsoportot stb. tart fenn. Hozzátesszük azonban, s ez nem mond ellent az előzőeknek, hogy .egy-egy tájegység zene- és tánckultúráját az apró, egymástól olykor elszigetelt együttesek nem képesek olyan szinten képviselni, mint a nagyobb — járási — művelődési központok működtette csoportok. Nem lehet célunk, hogy részletesen beszámoljunk arról, melyik üzemben, szövetkezetnél milyen összegéli állnak a közművelődés rendelkezésére, de tény, hogy a kulturális célokra fordítható pénz összege a vizsgált gazdasági egységekben — össze- senben — nemhogy csökkent volna, — bár szerényen — de emelkedett. Ha néhol — s túlléptünk ezzel a tiszafüredi járás határain — mégis úgy érzik a ti. özm ű velőd és ben dolgozók, hogy kevés a kultúrára fordítható pénz — az optimálishoz kép>est valóban az,; de más az óhaj, s más a valóság — csak arra gondolhatunk, hogy a meglévő keretek felhasználásának hogyanját kell fokozottabban vizsgálniuk. Mert van, ahol a sok is kevés, ahol viszont ésszerűen, szakszerűen használják fel a közművelődésre fordítható pénzt, ott nincs okuk a közművelődési szakembereknek sem a panaszra. A tiszafüredi példa bizonyítja, hogy a gazdasági egységek már nem „áldoznak” a kultúrára, hanem a köz- művelődés anyagi támogatását kötelességüknek érzik. A többi már a jól felkészült népművelők dolga. T. L, Ma délután 4 órakor nyílik Győrfi Sándor kiállítása a karcagi múzeumban. Képeink a tárlat megnyitása előtt készültek. Fent: a kiállítás egyik darabja, Játszó lovak, lent: a művész egyik alkotásával Táncdalok, popdalok versenye Tánc- és popdal fesztivált rendez jövő augusztusban a Magyar Televízió. A fesztiválon a bemutatott dalok és előadóik egyaránt versenyeznek majd. A táncdal- pályázatra új, nyilvánosan még el nem hangzott szerzeményekkel nevezhetnek a szerzők. A beérkezett pályaművekből állítják össze a fesztivál műsorát. 1981. február 7-ig a Magyar Televízió könnyűzenei rovatának címére (Budapest, V., Szabadság tér 17., 1810. Fesztivál ’81) várják a jeligével ellátott pályaműveket: a dalok zongorakivonatát, szöveg-példányát, esetleg magnetofonkazetta felvételét. Kérik, hogy a művekhez zárt borítékot mellékeljenek, amelyben a szerzők neve és címe található. Egy zeneszerző legfeljebb három dallal nevezhet, a szövegírók részvételét nem korlátozták. Az elfogadott dalok hangszereléséről és előadójáról a televízió gondoskodik. Kevés-e a sok? Fesztivál ‘81
