Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-07 / 287. szám
1980. december 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 tlPIZÓ előtt a Izgalmas megyei rangadó ígérkezik Jászberényben — Pontszerzésben bíznak a mezőtúriak és karcagiak Ma: Lehel SC—Szolnoki MÁV MTE, Jászberény 13, Csáki. Mezőtúr—Nagybátony, Mezőtúr 13. Aczél, Hajdúböszörmény—Karcag, Hajdúböszörmény 13, Bodó. Ma megyei rangadó színhelye lesz Jászberény: a'Le- hel SC együttese a Szolnoki MÁV MTE csapatát fogadja. A hétközi edzéseken elsősorban a kapura lövéseket gyakorolták. Főleg Bacher jeleskedett ebben; távoli bombái rendre a hálóban kötöttek ki, s a Jászberényből elszármazott Bar- tosnak, úgy tűnik, lesz élég dolga. Ugyanakkor a szolnoki kulcsjátékosok védőőrizetet kapnak, s a hazaiak megítélése szerint a salakpálya is nekik kedvez. A csapatban Gál, Párái és Répási továbbra is sérült, a többiek viszont harcrakészek, s akárcsak az elmúlt vasárnap az egriek ellen — akiket kis híján kétvállra fektettek — ezúttal is mindent megtesznek a sikerért. Egyébként a kék-fehérek következő mérkőzésüket is otthonukban játszák, s azon is két pont megszerzésére számítanak. Persze ehhez a szolnokiaknak is lesz egy-két szavuk; annyi bizonyos, nem adják meg könnyen magukat. Annál is inkább, mert az utóbbi találkozókon — kivéve a hajdúböszörményiek ellenit igazán jól játszottak. Legutóbb is nagyon hajtott a gárda, sok helyzetet teremtett, amelyekből négyet ki is használt. Géléi József vezető edző kerete változatlan, bár egyik legjobb játékosára, Sebőkre nem támaszkodhat, mert térdhúzódással bajlódik. Kiesése nem kis gondot okoz, de ennek ellenére feltétlenül döntetlen kiharcolására számítanak a szolnokiak. Ahhoz, hogy az élmezőnyben maradjanak, s mind jobb pozícióból vágjanak neki a tavaszi idénynek, az utolsó idei két fordulón két-három pontot kell gyűj- teniük, mégpedig valameny- nyit idegenben. Mivel az ellenfelek jól ismerik egymást, így izgalmas megyei rangadóra van kilátás. A Mezőtúri Honvéd most találkozik először a Nagybá- tonyi Bányász csapatával, mivel a vendégek az idén kerültek vissza az NB II-be. Eddigi eredményeik alapján arra lehet következtetni, hogy a Honvéd biztosan győz ellenük, ám a papírforma nem egyszer csődöt mondott már. Több esetben keserű szájízzel tértek haza a szurkolók és játékosok egyaránt az előre lefutottnak vélt mérkőzés után. Hogy ez ne következzék be, a mezőtúriaknak teljes erőbedobásra lesz szükségük, és ha lelkesedésükhöz jó játék is párosul, akkor a kívánt eredmény sem fog elmaradni. A vendéglátóknál Pribék rendbe jött és valószínűleg sor kerül játékára. Czikora azonban két sárga lapja miatt nem léphet pályára. Ben- csik Gyula vezető edző bízik csapatában és a sikerben. Az alábbi keretet jelölte a találkozóra: Ulbert, Boros, Herédi, Dávid, Csorba, Vékony, Pribék, Nagy, Oláh, Fodor, Talapa, Martinko- vics, Tóth, Homonnai. Hajdúböszörményben kerül sor a karcagi csapat őszi szezonbeli utolsó mérkőzésére. Ha a két csapat jelenlegi helyezését tekintjük, a pontszerzést elvárásnak is tekinthetnék Karcagon, azonban a labdarúgásban kiszámíthatatlan fordulatok mérsékletre intenek. Például az, hogy a Böszörmény képes volt Szolnokon döntetlent elérni, azzal a csapattal szemben, amelyiktől Karcag saját pályáján sima vereséget szenvedett. Persze nem igen kell attól tartani, hogy a szakvezetés és a játékosok elbizakodottak lennének. Ök is tudják, hiszen saját „bőrükön” érzik minden mérkőzés nehézségét. Ennek szem előtt tartásával folyt a heti előkészület, számítva a feltehetően, ,^ossz talajú játéktérre, merd lehet a talaj fagyos vagy éppen sáros, mély, mindkét esetben nagy igény- bevételt kíván. Sokat jelenthet az erőnlét, a technika, és nem'íitolsósorban a jól megválasztott taktika keresztülvitele. A szurkolók abban bíznak, hogy a csapat a szezonzáráskor is megtartja jelenlegi 'helyét, ami jó kiindulópont lehet a folytatásra. Hajdan kiváltságot jelentett MÁV-alkalmazottnak lenni. Az akkorv „műhely” néven ismert Járműjavítóban dolgozni például, a fiatalok álmainak a beteljesülése volt. A „gyáristákhoz” szívesen közeleditek az eladó lányok, és az akkori műhely a város sportéletének is egyik bölcsője volt. Nem véletlenül kerültek ki onjian neves, élvonalbeli sportolók, akik közül ma is sokan vezető szerepet vállalnak a megye szakszövetségeiben, különböző bizottságaiban, testületéiben. Kálmán László 1937-ben jelentkezett a MÁV-műhely- be tanoncnák. — Százhúszan jelentkeztünk lakatos tanoncnak, de csak húszat vettek fel — emlékezett vissza. — Akkoriban mindenkiből mozdonyvezetőt akartak nevelni, ami jó keresettel járt, és nyakkendőben, fehér kesztyűben dolgoztak. Nekem nem volt kedvem hozzá, megmaradtam lakatosnak. A tanonciskolában olyan ■társai voltak, akik nemcsak a tanulásban tűntek ki, hanem a labdarúgásban is: Szűcs Sándor, Horváth Ferenc, Kiss Sándor, Selmec2i György. Együtt játszottak a tanoncváloigatottban, elindultak országos kupában, meghívták őket kiválasztó táborba, ahol többek között olyan futballistákkal találkoztak, mint Lakat Károly. Aztán átigazolt a Szolnoki MÁV- hoz, és az ifjúsági csapatban játszott. — Kivettük a részünket a MÁV-pálya építéséből, az NB I-es mérkőzések szurkolóinaik szervezéséből, vidékre jártunk a csapattal, segítettünk. ahol tudtunk. Aztán közbeszólt a háború, s mikor hazatért, abbahagyta a játékot. De miután kötődött a labdarúgáshoz, mások biztatására játékvezetői vizsgát tett 1950-ben; és 18 évig bíráskodott. — Sok jó mérkőzést vezettem, volt olyan hét, hogy a városi bajnoksággal együtt ötöt 'is. Elsősorban az NB Ill-ban, az NB I-ben pedig partjelző voltam — mondot" ta. — Több mint ezer mérkőzésen bíráskodtam. Mozdonyon, lovaskocsin, gyalog járták a megyét. A munkája mellett elvégezte.a gépipari technikumot, a Járműjavítóban tervelőadó volt. Harminchat évig szólította munkába a gyári dudaszó, utána nyolc évig a MÁV- kórház műszaki vezetője volt. A megyei labdarúgó szakszövetségben pedig hetemként többször is megtalálható. Az utánpótlás bizottság vezetője, a Játékvezető Testület titkára is volt, tizennégy éve pedig a megyei labdarúgó szakszövetség titkára. „Bajlódik” az összes adminisztrációval, a versenykiírással, de kellemes élményekben is része volt. — Sok felnőtt és ifjúsági válogatott, valamint NB I-es játékos került ki a megyéből. Magyar Pista, Kelemen Jóska, Pál Jóska, aztán Tas- nádi Martfűről, Ambrus Pista és Laci, Vígh Tibi Jászberényből, Szatmári, Sebők, Szolnoki, Kolláth, Mile Szolnokról, és ott van még Halász is — sorolta. — A legjobb eredményt 1972-ben értük el Tatán, ahol a megye válogatottja harmadik ■ lett. Szatmári, Garics és Magyar játszott a csatársorban és hosszabbítás után nyertünk Budapest ellen. A mérkőzés rendes játékideje leteltével az egyik játékos azt mondta, hogy nem bírja tovább. Magyar Zoltán edzővel biztattuk: szorítsa össze a fogát, felejtse el, hogy fáradt és hajtson. A győzelem után odajött hozzánk és bevallotta, jó, hogy biztattuk, mert másképp valóban nem bírta volna. Kálmán László nemcsak a sportban tűnt ki értékes munkájával Többszörös kiváló dolgozó, a polgárvédelemben végzett munkájáért megkapta a Honvédelmi Érdemérmet, a népi ellenőrzésben kifejtett tevékenységéért a megyei tanács a Társadalmi munkáért kitüntetés ezüst és bronz fokozatával jutalmazta, elismerték a Hazafias Népfrontban végzett munkáját is, november 7-én pedig a 30 éves sportmunkáért a Sportérdemérem bronz fokozatával tüntették ki. S az idén — megszámolta — 43 év és 120 napi munka után nyugdíjba vonul. Nem szólítja már a gyári dudaszó, több idő jut az unokájának és a pihenésnek. ■— Most érzem igazán, hogy szabadságon vagyok, mi mindenre futja az időmből — újságolta örömmel. A sport munkát azonban nem hagyja abba. Kedden és pénteken délután mindig megtalálható a sporthivatal székháziában. Intézi a megye labdarúgásának ügyeit. (pataki) Események Kézilabda. Téli terembainok- ság: TörökszentmikJós. Bercsényi Gimnázium 8. Sakk. Megyei villám egyéni és e.sapatbainokság: Szolnok. Költői úti Általános Iskola 8.30. Teke. Megyei Tízek Bainoksá- ga: Mezőtúr, városi sporttelep 8. Tollaslabda. Kilián Kupa felnőtt és ifjúsági verseny: Szolnok. Kilián Főiskola 10. KÖZGYŰLÉS Csépai KSE. művelődési ház H. Szdévényi Tsz SE. klubkönyvtár 9. Mezőhéki SE, klubkönyvtár 14. Tsz Kosárlabda NB II. Női: Szolnoki MÁV MTE—Nyíregyházi TK 68:57 (33:24). Férfi: Alföldi Olajbányász—Nyíregyházi TK 109:88 (64:43). Horizonton egy újabb olimpia Ahonnan megyénk sportjának „startolni” kell A megye több mint száz sport- egyesületében tisztújító közgyűléseket tartanak novembertől márciusig. A klubok irányítóit négyéves időtartamra választják — ezúttal az olimpiai felkészülés miatt egy év haladékot kaptak. így a most zajló sportfórumokon ötéves munkájukról kell számot adniuk. Sikeres öt esztendőt hagyott maga mögött a megye sportmozgalma. Jelentősen növekedett a testedzés mögött felsorakozók hadserege: a megye 149 sportegyesületében és diáksportkörében 45 ezer tagot tartanak nyilván, számuk több mint tíz százalékkal emelkedett 1975 óta. Megnőttek a sportolás lehetőségei is: elsősorban létesítményekben lépett örvendetesen nagyot előre megyénk, hiszen az elmúlt fél évtizedben több létesítményt vehettek birtokukba a sportolók és még leírni is öröm: a tornatermeket számba venni megyeszerte nem lenne könnyű feladat. Javultak a sport személyi feltételei is. Jelenleg 319 edzőt foglalkoztatnak a megye sportegyesületei, közülük huszonnyolc főfoglalkozásban végzi tevékenységét. A áport társadalmi munkásai, a megyei szak- szövetségekben kevés híján 50 százalékkal vannak többen, mint öt évvel ezelőtt. A tömegsport monstre seregszemléjére szinte mindenki tudna példát mondani : a falusi spartakiádokon, a tiszaligeti napokon, a szakszervezeti sportnapokon .szinte nem volt annyi pálya, amennyi elég lett volna a versenyzési kedv kielégítésére, A munkahelyi spartakiá- dok szervezői, a lakótelepi sportszervezetek tisztségviselői szinte mindenkihez eljuttatták mozgósító felhívásukatA versenysportban a mérlegkészítésre a moszkvai olimpia kínált igen jó alkalmat. A nyolcvanas esz‘- tendő megyénk sporttörténetébe úgy kerül be, mint minden idők legsikeresebb éve: jelenleg 29 csapat szerepel a Nemzeti Bajnokság valamelyik osztályában, a különböző korosztályú nemzeti válogatottakban pedig harminckét versenyző kapott helyet. Az . országos bajnokságokon gyűjtött pontok száma is megyei rekord. A moszkvai olimpián Paró- czai András a 800 méteres síkfutásban, Szalai József a 400 méteres gátfutásban, Deme József pedig kajakban képviselte megyénket. Szereplésükkel nem vallottak szégyent, Szalai országos rekorddal tért haza, Deme pedig a kajak 4-esben ötödik helyet szerzett- Paróczai alig két héttel az olimpia után a Budapest Nagydíjon remek országos csúccsal lett a 800 m-es síkfutás győztese. Hát innen kell a megye sportjának továbblépni a következő négy esztendőben, amire a megválasztásra kerülő vezető testületek megbízása szól. Mert, hogy a kétségtelen eredmények ellenére is tovább kell lépni, ebben egyetlen sportbarát sem kételkedhet, hiszen a vázlatos létesítménymérleg azt sugallja, lényegében jobbak a sportolás lehetőségei annál, ahol ma sportmozgalmunk tart. Alig hagytuk magunk mögött a moszkvai olimpiát, máris feltűnt a sportélet horizontján az 1984-es dátum, és egy városnév, Los Angeles, a következő olimpia színhelye. Márpedig ahhoz, hogy a tengerentúlon is helytálljanak megyénk reprezentánsai, a felkészülést ma el kell kezdeni. Ezért is mérhetetlenül nagy a felelősége a kiemelt sportegyesületeknek; azoknak a kluboknak, amelyek a megye si- kerspoitágainak gazdái. Hiszen az országos sportvezetés is úgy tartja. Szolnok megyét számon, mint az atlétika, a vízilabda, a kajakkenu és a sportlövészet bázisát. Ezekben a sportágakban ikell tehát elsősorban megőrizni a kivívott rangot, sőt keresni az előrelépés útját. Két pillérre támaszkodhat tulajdonképpen minden olyan versenyág, amely nem kíván egy helyben topogni- Ez a két bázis az iskolai sport és a tömegsport. Mindkét téren van tennivaló bőven. A tömegsport pirosbetűs napjain valóban megtelnek a pályák, de a rendszeresség a testedzés iránt még nincs a vérében valamennyi kedvtelésből sportolónak. Különösen a tél a vízválasztó a tömeg- sportmozgalomban. Azok, akik hallgatnak a mozgósító szóra, és saját jó közérzetük biztosításáért tavasztól őszig ott vannak a játéktereken, a téli kényszerű szünet alatt gyakran „lemorzsolódnak”- Örökre hátat fordítanak a testedzésnek. Pedig tavasz- szal a spőrtvezetők újra elkezdik a toborzást, csakhát nem biztos, hogy meg is találják a télen elvesztett „katonáikat”. A tömegsportversenyek, — hiszen a javuló létesítményhelyzet ezt is lehetővé teszi — ne térjenek téli nyugovóra. Legyen fedél a tömegsport feje fölött is — és a napjainkban sportolni vágyók teremgondja legyen gondja a közgyűléseknek is. Az edzők, szakemberek számára az igazi kincses- bánya az iskolai sport lehetne- Bár jelenleg megyeszerte négy sportiskola szolgálja a versenysport szervezett utánpótlását, mégsem megnyugtató a helyzet az oktatási intézmények és az egyesületek kapcsolatában. Sok az olyan testnevelő, aki nem lát túl az iskola falain. Diplomáját csak az alma mater hírnevének öregbítésére kamatoztatja. A napokban az MLSZ hívta össze az iskolák igazgatóit, és e tanácskozáson hangzott el az a már-már drámai felhívási hogy elképzelhetetlen egészséges szellemű sportemberek nevelése az iskolákkal és a szülői házzal kialakított jó kapcsolatok nélkül! A közgyűlések jó alkalmat kínálnak arra, hogy a klubok megnyerjék támogatóul a sportban otthonosan mozgó pedagógusokat, hiszen rajtuk jóval több múlik, mint ahogy ma azt a sportegyesületek vezetői gondolják. Hadd tegyük hozzá, a jó együttműködés csak úgy képzelhető el, ha az egyesületek nemcsak kapni akarnak a tömegsporttól, az iskolától, hanem adnak is, felelősséget éreznek irántuk. S ennek azonban nem a szavakban, hanem a folyamatos, közös munkában kell testet öltenie. Sportéletünkben nem hagyhatunk figyelmen kívül számos olyan tendenciát, amely az élet más területén mindinkább meghatározóvá válik. A közgyűlések egyik legfontosabb „leckéje”: miként lehet a leghatékonyabban, leggazdaságosabban bánná a sportban is meglevő anyagi és szellemi javainkkal? A legkamatozóbb befektetésnek a szakértelem bizonyul a sportban is. Növelni kell tehát a főfoglalkozású edzők számát, elsősorban azokban a sportágakban, amelyekben a cél az országos versenyporondon való jó szereplés — netán a nemzetközi szint elérése. A megye versenysportjának színvonala a kétségtelen eredmények ellenére is hullámzó- A munkába álló szakemberek lehetnek a garanciái annak, hogy a jövőben állandósuljanak a sikerek megyénk sportéletében. Nagy tehát a felelőssége a közgyűléseknek, hiszen amikor a sportegyesületek szavazásra jogosult tagjai leadják voksukat, tulajdonképpen a következő négy esztendő sikereiből vagy kudarcaiból vállalnak részt. Az újjáválasztott elnökök, elnökhelyettesek, ügyvezető elnökök, elnökségi tagok állnak a sportegyesület kor- mányrúdjánál, így kiválasztásuk semmiképpen sem lehet formális. Nemrég egy tanácskozáson hangzott el az a lehangoló megállapítás, hogy a sportvezetésre nincs jelentkező. Elképzelhető, hogy senki nem akar önjelölt lenni, még egy társadalmi szervezetben sem, de kellő alapossággal és körültekintéssel meg lehet találni azokat az irányításra termett, sportot szerető és érte áldozatot vállalni is kész hozzáértő sportbarátokat, akik más területen bizonyított szervező- készségüket, éleslátásukat a testedzésben is közhasznúan kamatoztathatják. Túrkevén mondták el a tanács vezetői, hogy mintegy harminc értelmiségi fiatált vettek számba, akikkel a közeljövőben elbeszélgetnek arról, milyen szálakkal kötődnek a sporthoz, és ha van közöttük olyan, akit a szerénység tartott vissza a vezetői szerep vállalásától, bátorítani fogják a klub irányításában való részvételre. Négy év, amire a mandátum szól, egy olimpiai ciklus. Ezalatt kell — Los Angelest is szem előtt tartva — a megyék között elfoglalt tizenegyedik helyünkről előbbre lépni. Az óhaj nem lehetetlen, úgy gondoljuk ehhez feltételeink rryndenképpen adottak. Palágyi Béla Ezernél több mérkőzésen bíráskodott